168óra, 2003. október-december (15. évfolyam, 40-52. szám)
2003-10-02 / 40. szám
Európa EURÓPA-TÖRVÉNYE Kormányellenes kampánysorozatuk legújabb állomásaként a Fidesz vezető politikusai az ország uniós felkészültségét bírálták. Orbán Viktor szerint a „dolgok rossz irányba mennek", Magyarország lemaradásban van az uniós csatlakozás tekintetében, ezért félő, hogy sok vesztese lesz az integrációnak. Szájer József szerint is folyamatos kudarc érheti az országot, amennyiben folytatódnak a negatív tendenciák. Ugyanis hazánk az ISPA- és PHARE- alapokhoz a „gazdátlanná tett bevételszerzési rendszer miatt" nem lesz képes hozzájutni. A Fidesz vezető politikusai egyetértenek abban: „A hanyagság és a kormány felkészületlensége miatt az európai ügyekkel kapcsolatban az Országgyűlésnek nagyon szoros ellenőrzést kell gyakorolnia a kormány tevékenysége fölött, és ezért a Fidesz az integrációs nagybizottságnak az Európa-törvény kidolgozását javasolta." Minderre mondhatnánk, az ország uniós felkészültsége nem szavakkal, hanem azzal mérhető, hogy a koppenhágai csúcsértekezleten kialkudott támogatási összegekből mennyit tudunk felhasználni. Csakhogy a kérdés ennél bonyolultabb. BARCS ENDRE és RADÓ ADRIENNE írása. Orbán Viktor szerint az EU nem alkalmas arra, hogy a válságban lévő országok bajait orvosolja, sőt inkább tetézi azokat. Ebben a Fidesz vezetőjének részben igaza van, hiszen az unió képtelen az immár harmadik éve pangó német és francia gazdaságot kihúzni a kátyúból. Csakhogy messze nem mellőzhető az a tény, hogy az unió költségvetésének 55 százalékát három ország állja: Németország, Franciaország és Olaszország. S közülük is Németország a legnagyobb nettó befizető, hiszen egymaga állja a közösségi kassza 22,6 százalékát, így egyáltalán nem lenne csoda, ha a németek életszínvonaluk további javítása vagy legalábbis gazdaságuk újbóli felpörgetése érdekében csökkentenék a közösségi befizetéseket. Szerencsére nem vezérlik őket ilyen „nemzeties” célok, habár azon már törik a fejüket, hogy a regionális és az agrártámogatásokból rájuk jutó hányadot - legalábbis részben - a nemzeti büdzsé keretében finanszíroznák, „renacionalizálva” ezzel a közösségi politikák egy részét. Érdemes megemlíteni, hogy jelenleg az unióban a tizenötből tíz tagország nettó befizető, és csak öt ország élvezi a közösség által nyújtott gazdasági előnyöket. Közülük tavaly Spanyolország járt legjobban, a felzárkóztatási alapoknak köszönhetően 20,9 százalékkal részesedhetett a közös kasszából, de Görögország sem panaszkodhat, hiszen nemzeti össztermékének 3,3 százalékát tették ki az EU-források. A finnek éppen a pénzüknél maradtak. Ám Magyarország köztudomásúlag nem tartozhat a nettó befizetők táborába, hiszen, ahogy Michaele Schreyer, az Európai Bizottság költségvetési kérdésekért felelős tagja brüsszeli sajtótájékoztatóján elmondta: azok az aggodalmak, amelyek az utóbbi időkben napvilágot láttak, miszerint a most belépők nettó befizetők lehetnek, „politikai természetűek és alaptalanok”. Ugyanis a csatlakozás pénzügyi feltételeiről született megállapodás elég garanciát ad ennek elkerülésére. Ahogy arról a tavaly decemberi koppenhágai csúcson a tagországok megegyeztek, a most belépők tagságuk első és második évében semmiképp sem juthatnak nettó befizető pozícióba, mert az unió ennek elkerüléséről különféle pénzügyi mechanizmusokkal, mindenekelőtt átalány formájában nyújtandó költségvetési kompenzációval kíván gondoskodni. Az EU kész jövő év május 1-jétől számunkra előleget folyósítani strukturális támogatásokra. Ehhez azonban az szükséges, hogy Brüsszel elfogadja az általunk benyújtott projekteket. Orbán Viktor szerint „Szem elől tévesztettük a saját adottságunk és képességünk szerint való utat. Úgy tűnik, hogy uniós tagtársaink, akik egyben vetélytársaink is, mind a maguk finn, portugál vagy éppen olasz útjukat járják. Ezért van szükség a Széchenyi terv folytatásaként is, de annál tágasabb, szélesebb, a gazdaságon túltekintő Szent István tervre is, amely körvonalazza majd a magyar modellt”. LEMARADÁS Tehát Orbán Viktor egyfajta „magyar utat” szeretne járni az unióban. Hogy mire épülne a Szent István terv, egyelőre nem lehet tudni, annyi bizonyos: az Orbán-kormány által működtetett Széchenyi terv — a kitűnő kormányzati pren túl - csak arra volt jó, hogy néhány kiválasztott vállalkozót pénzhez juttasson. Arra nem, hogy a magyar gazdaságot a dinamikus fejlődés útján tartsa. Az unióhoz pedig végképp semmi köze nem volt a Széchenyi tervnek. Mértékadó fideszes gazdasági szakemberek véleménye is az: a terv alkalmatlan volt uniós célokra. Ehhez Nemzeti Fejlesztési Tervet kellett készíteni, és Brüsszellel elfogadtatni. Ám ezzel az Orbán-kormány adós maradt. Ez is a Medgyessy-kormányra hárult. A jelenlegi kormány már kijelölte azokat az intézményeket, ahol a Nemzeti Fejlesztési Tervhez kapcsolódó operatív programokat, a Kohéziós Alap projektjeit végrehajtó irányító hatóságok működnek. A strukturális alapokat külön hatóság felügyeli, amelybe nem kormányzati szervezetek is delegáltak tagokat. A legnagyobb lemaradást az Orbán-kormány a környezetvédelemben produkálta. A Környezetvédelmi Minisztériumból a Duna túloldalára, a Mezőgazdasági Minisztérium padlására űzték a legjobb szakembereket, majd Pepó mi-