168óra, 2006. április-június (18. évfolyam, 14-26. szám)

2006-05-18 / 20. szám

Múltidő A Canberrai hadimúzeum­­ kisöccse a londoninak - minden május ki­lencedike után megemlékezik a guadalcanali szi­getcsatáról, amely kerek egy esztendeig tartott, s amelyet zöld pokolnak neveztek a hadijelentések. Évtizedekkel a miniháború után még akadt szemtanú. BOKOR LÁSZLÓ emlékriportja. Guná a zöld - Valahányszor egy „Mor­­se-jelentés” hívójelét fog­ták a hazai hírközpontban, azonnal rákapcsolták a rög­zítőt - meséli Ralph Morse. - Először csak valami tititátát vártak az éterből, aztán hozzászoktak a han­gomhoz, meg ahhoz, hogy én a morzeábécét se isme­rem, épp csak névrokona vagyok a távírót feltaláló Sam bácsinak. Nagy gondot okoztak viszont az iszonya­tos távolságok, amelyeket egy-egy közelben horgony­zó hadihajó segített felézés­sel legyőzni. DZSUNGELHÁBORÚ Amikor találkoztunk, ő már túl volt a hetvenen, mégis úgy beszélt, mintha még mindig jelentene. Nem használt szóvirágokat, fö­lösleges jelzőket. Pedig haj­danán még rímeket is fara­gott, írt indulószövegeket, sörrel díjazták szlogenjeit és repülőgépneveit. Elsők közt kapott talkie-walkie-t, és „Guadal” egyik barlang­jában valóságos stúdiót ren­dezett be. Jó fotós is volt, a teleoptikás Contax mindig „lövésre kész” volt.­­ Pearl Harbor után nagy felháborodásunkban azon­nal jelentkeztünk önkéntes­nek a haverokkal, de rólam valahol úgy döntöttek, hogy mint sportújságíró, tu­dósítsak inkább a „nagy meccsről”... Hordtunk vala­miféle uniformisutánzatot, de rangot, zsoldot nekünk a hírügynökségek adtak. Elmondja, hogy bár ellát­ták Kodak-Color nyers­anyaggal is olykor, de mi­vel a zöld sziget vöröslött a vértől, s ez elég horro­­risztikus látvány volt, in­kább arra törekedett, mint Capa, hogy a fekete-fehér fény- és árnyhatásaiból is kitessék a sokszínűség. Van azonban a tárlat főhelyén egy színes felvétele is. Sze­me valósággal simogatja az arcokat, miközben magya­ráz róluk. A háború hetven­nél több serege közül talán erről a csapattestről esik a legkevesebb szó Európában - teszi hozzá -, holott e szé­les kalapot és ingükön ANZAC hímzést viselő fic­kók Bengázitól Norman­­dián át Berchtesgadenig éppoly hősiesen küzdöttek, mint egykor apáik Galli­­polinál. Az ANZAC betű­szó, az Australian and New Zeland Auxiliary Corps (Ausztráliai és Új-zélandi Kisegítő Hadtest) rövidíté­se. Tessék csak nagyítóval nézni Dél-Európa térképét, a Dardanelláknál, a Helles­­fok mellett ott az Anzac­­öböl. - Kisegítő hadtest... - ar­cán kétség és lemondás fut át. - Bérelt helyük volt az első vonalakban. Montynál a sivatagban, meg a trópusi szigetárkokban is. Egyéb­iránt Churchill és Roosevelt is jól ismerte „Guadal” egész háborút befolyásoló jelentőségét. Japán légi­bázis épült ott nagy titok­ban, olyan felszállópályák­kal, amelyekről Ausztrália is elérhető ikermotoros ne­hézbombázókkal. Tetszik érteni: a mentsvár, ahová Anglia csatája idején az Egyesült Királyság legfél­tettebb kincseit átmentet­ték. A Saratoga és az En­terprise fedélzetéről rendre elstartoltak a mi gépeink, de bombáikat csak találom­ra szórhatták le. A tapsik ugyanis sűrű szövésű rejtő­hálókat feszítettek ki a ki­vágott fák helyére, tetejük­re még pálmaleveleket is szórtak. Ha mégis keletke­zett pár bombatölcsér, azo­kat gyorsan betemették, le­döngölték a „rikuszentáj” utászegységek.­­ Contagion kódnévre ke­resztelték a sziget elfoglalá­sát célzó hadműveletet­­folytatja­­, de ez a fogalom (contagion: métely) beleette magát a stratégák vitáiba. A nézeteltérések a kettős alá­rendeltségből fakadtak. Az angol-amerikai „lábszárv”- 44

Next