168óra, 2006. április-június (18. évfolyam, 14-26. szám)
2006-05-18 / 20. szám
Múltidő A Canberrai hadimúzeum kisöccse a londoninak - minden május kilencedike után megemlékezik a guadalcanali szigetcsatáról, amely kerek egy esztendeig tartott, s amelyet zöld pokolnak neveztek a hadijelentések. Évtizedekkel a miniháború után még akadt szemtanú. BOKOR LÁSZLÓ emlékriportja. Guná a zöld - Valahányszor egy „Morse-jelentés” hívójelét fogták a hazai hírközpontban, azonnal rákapcsolták a rögzítőt - meséli Ralph Morse. - Először csak valami tititátát vártak az éterből, aztán hozzászoktak a hangomhoz, meg ahhoz, hogy én a morzeábécét se ismerem, épp csak névrokona vagyok a távírót feltaláló Sam bácsinak. Nagy gondot okoztak viszont az iszonyatos távolságok, amelyeket egy-egy közelben horgonyzó hadihajó segített felézéssel legyőzni. DZSUNGELHÁBORÚ Amikor találkoztunk, ő már túl volt a hetvenen, mégis úgy beszélt, mintha még mindig jelentene. Nem használt szóvirágokat, fölösleges jelzőket. Pedig hajdanán még rímeket is faragott, írt indulószövegeket, sörrel díjazták szlogenjeit és repülőgépneveit. Elsők közt kapott talkie-walkie-t, és „Guadal” egyik barlangjában valóságos stúdiót rendezett be. Jó fotós is volt, a teleoptikás Contax mindig „lövésre kész” volt. Pearl Harbor után nagy felháborodásunkban azonnal jelentkeztünk önkéntesnek a haverokkal, de rólam valahol úgy döntöttek, hogy mint sportújságíró, tudósítsak inkább a „nagy meccsről”... Hordtunk valamiféle uniformisutánzatot, de rangot, zsoldot nekünk a hírügynökségek adtak. Elmondja, hogy bár ellátták Kodak-Color nyersanyaggal is olykor, de mivel a zöld sziget vöröslött a vértől, s ez elég horrorisztikus látvány volt, inkább arra törekedett, mint Capa, hogy a fekete-fehér fény- és árnyhatásaiból is kitessék a sokszínűség. Van azonban a tárlat főhelyén egy színes felvétele is. Szeme valósággal simogatja az arcokat, miközben magyaráz róluk. A háború hetvennél több serege közül talán erről a csapattestről esik a legkevesebb szó Európában - teszi hozzá -, holott e széles kalapot és ingükön ANZAC hímzést viselő fickók Bengázitól Normandián át Berchtesgadenig éppoly hősiesen küzdöttek, mint egykor apáik Gallipolinál. Az ANZAC betűszó, az Australian and New Zeland Auxiliary Corps (Ausztráliai és Új-zélandi Kisegítő Hadtest) rövidítése. Tessék csak nagyítóval nézni Dél-Európa térképét, a Dardanelláknál, a Hellesfok mellett ott az Anzacöböl. - Kisegítő hadtest... - arcán kétség és lemondás fut át. - Bérelt helyük volt az első vonalakban. Montynál a sivatagban, meg a trópusi szigetárkokban is. Egyébiránt Churchill és Roosevelt is jól ismerte „Guadal” egész háborút befolyásoló jelentőségét. Japán légibázis épült ott nagy titokban, olyan felszállópályákkal, amelyekről Ausztrália is elérhető ikermotoros nehézbombázókkal. Tetszik érteni: a mentsvár, ahová Anglia csatája idején az Egyesült Királyság legféltettebb kincseit átmentették. A Saratoga és az Enterprise fedélzetéről rendre elstartoltak a mi gépeink, de bombáikat csak találomra szórhatták le. A tapsik ugyanis sűrű szövésű rejtőhálókat feszítettek ki a kivágott fák helyére, tetejükre még pálmaleveleket is szórtak. Ha mégis keletkezett pár bombatölcsér, azokat gyorsan betemették, ledöngölték a „rikuszentáj” utászegységek. Contagion kódnévre keresztelték a sziget elfoglalását célzó hadműveletetfolytatja, de ez a fogalom (contagion: métely) beleette magát a stratégák vitáiba. A nézeteltérések a kettős alárendeltségből fakadtak. Az angol-amerikai „lábszárv”- 44