168óra, 2013. október-december (25. évfolyam, 40-52. szám)
2013-12-19 / 51-52. szám
Tibor bácsi 105 éve Kósa Tibor 1908-ban - igen, jól látják, 1908-ban született, idén múlt 105 éves. Fitt, tájékozott, képben van mindennel. Horthy-rendszer, második világháború, az ötvenes évek börtönei, Kádár-korszak, külföldi karrier és a kvartettezés - mindről mesél. LAMPÉ ÁGNES portréja. - A lila a kaput, a zöld a benti ajtót nyitja - kiált le Kósa úr az első emeleti konyhaablakból. A kulcsokat karabinerre akasztja, aztán az ablakpárkány és a kerítés közé feszített, végtelenített madzagra csattintja az egészet, majd, mintha visszafelé pecázna, borsózza nekünk a kis csomagot. Kapucsengő nincs, így profi. Mire felérünk, már fő a fekete a zuglói kétszobásban. Tibor bácsié a nyitókérdés. - Az elején tisztázzuk, szabad magát Ágnesnek szólítanom? Naná. - A legnyóckerebből származom, a Conti, ma Auróra utcában nőttem fel. Kuplerájok sora volt ott, a lányok a házunk előtt ajánlották magukat - vág bele élete regényébe. Kosa úr apja, Kohn Ignác szatócsboltot vitt a feleségével, szoba-konyhájukon öccsével és Kohn mamával osztoztak, „klozet az udvaron”. Nyugodt élet, egy hangos szó el nem hangzott náluk. Kohn Ignác 1915-ben vonult be, orosz fogságba esett, 1920-ban tért haza Vlagyivosztokból. - Rémálmaiban sokáig kísértette az az öt borzalmas év. Tibor zsidó általános iskola után a Madách Gimnáziumba került. - Nem tartottuk a vallást, én ma sem foglalkozom vele. Nagy ünnepeken persze elmentünk a zsinagógába, de anyámat sokkal jobban foglalkoztatta, hogy hegedülni tanuljak. Kvartetteztem, a muzsika végigkíséri az életemet. Tizennégy évesen előbb hasi, majd tüdőtébécét kapott, két éven át kezelték, előbb az Erzsébet Szanatóriumban, majd a Stefánia Kórházban. - Teljesen szabadon mozoghattam, még a lifthez is kaptam kulcsot. A betegágyak fölötti táblára én írtam fel mindenkinek a diagnózist, én osztottam a csukamájolajat. Az öreg Bókay János professzor vezette a kórházat, bűbájos ember volt. Néha zenéltem is az egyik apáca nővérrel, ő harmóniumozott, én hegedültem. 1924-ben azzal engedték ki a kórházból, hogy „nem teheti ki magát semmi ■ ' / r ‘ ! 168 Óra 29