168óra, 2020. január-március (32. évfolyam, 1-13. szám)

2020-02-06 / 6. szám

Amikor a korona Pilismarótot látogatta Beer Miklós: A papok próbáltak a helyzettel együtt élni ! Önt a rendszerváltó idők Pilismaróton érik, itt szol­gált huszonegy évet plébánosként 1976-tól 1997-ig. Mire emlékszik a közéleti hírekből? Az emlékek természetesen egyházi nézőpontból jönnek elő, és ezek közül a legfontosabb II. János Pál pápa szolgálata. Nagyon meglepő volt, hogy az egyház vezetője egy szocialista országból jött, de az is, hogy amikor visszalátogatott Lengyelor­szágba, a lengyel vezetők is tisztelettel fogadták. Ér­dekes szituáció volt. Én a rendszerváltási folyamatot jelentős részben az ő sze­mélyéhez vezetem vissza. Az is eszembe jut, hogy amikor meghirdették a Szent István­­évet, és a Szent Jobb ország­járásra indult, Esztergom­ba is elhozták. A delegáció vezetőjével jó barátságban voltam, és megkérdeztem, hogy megállnának-e a pán­célautóval Pilismaróton, ahol szolgáltam. Persze, mondta, belefér. Kihirdet­tem a templomban az ese­ményt, az emberek összejöt-Nagyon fáj még most is, hogy kedves, tiszteletre méltó, idős papjainkról kellett megtudnunk, hogy őket is beszervezték. Egy diktatúrában mindig mindenkinek mindenhol van főnöke, az egyházaknak például az Állami Egyházügyi Hivatal mondta meg, hogy az igehirdetésnek, a papi szolgálatnak hol vannak a határai. A hatalomhoz való kényszerű alkalmaz­kodásnak persze ára volt, és a politikai kereszténység mesterséges újjáéleszté­se is azt mutatja, hogy a régi minták nem múltak el. A Klubrádió Szabadság, elvtár­sak! című sorozatában Beer Miklós nyu­galmazott váci püspök mondta el, hogy a nyolcvanas évek végén a katolikus egy­ház miben reménykedett. telt, és a páncélautót kinyitották a templom előtt. Sokan csodálkoztak, hogy ilyesmi megtörténhet egy kis faluban.­­ A politikai hírek közül mi keltett önben lelkesedést? Talán furcsa lesz, amit mondok, de a bős-nagymarosi vízlépcső kérdésében mi, pi­­lismarótiak nagyon lelkesek voltunk, óriási dolognak tartottuk, hogy fejlődik a falu és a környék. Engem azért is érdekelt a dolog, mert a gát tetején lett volna egy híd. Akkoriban Komárom és Pest között nem volt híd a Dunán. Az édesanyám Zebe­gényben lakott, én meg Pilismaróton, a másik oldalon, te­hát vagy komppal kellett átmenni, vagy nagy ívben körbe. Szóval örültünk, és nem nagyon értettük, hogy miért szer­veznek tüntetést a vízlépcső ellen. Csak lassan jöttem rá, hogy a vízlépcső olyan téma volt, ami miatt retorzió nélkül ki lehetett menni az utcára. Alkalom volt az ellenállásra.­­ Egyházi körökben nyilván megbeszélték, hogyha itt meg­fordul a világ, az mit jelent a katolikus egyház szempont­jából, milyen új szerepre kell felkészülni. Mire jutottak? Bizakodtunk, hogy az a megkötözöttség, ami az egyház működését, cselekvési lehetőségeit jellemzi, megszűnik. Mindenhez engedélyt kellett ugyanis kérni, ha kimentünk a templomon kívül valami rendezvényre. Kőbányán, de Márianosztrán is, amikor odakerültem plébánosnak, ál­lampolgári esküt kellett tennem.­­ Állampolgár volt, mire kellett a külön eskü? Fotó: MTI/ KOSZTICSÁK SZILÁRD 2020. február 6. 29 IRA MAGYARORSZÁG ! MAI ÜGYEK

Next