168óra, 2020. január-március (32. évfolyam, 1-13. szám)
2020-02-06 / 6. szám
Amikor a korona Pilismarótot látogatta Beer Miklós: A papok próbáltak a helyzettel együtt élni ! Önt a rendszerváltó idők Pilismaróton érik, itt szolgált huszonegy évet plébánosként 1976-tól 1997-ig. Mire emlékszik a közéleti hírekből? Az emlékek természetesen egyházi nézőpontból jönnek elő, és ezek közül a legfontosabb II. János Pál pápa szolgálata. Nagyon meglepő volt, hogy az egyház vezetője egy szocialista országból jött, de az is, hogy amikor visszalátogatott Lengyelországba, a lengyel vezetők is tisztelettel fogadták. Érdekes szituáció volt. Én a rendszerváltási folyamatot jelentős részben az ő személyéhez vezetem vissza. Az is eszembe jut, hogy amikor meghirdették a Szent Istvánévet, és a Szent Jobb országjárásra indult, Esztergomba is elhozták. A delegáció vezetőjével jó barátságban voltam, és megkérdeztem, hogy megállnának-e a páncélautóval Pilismaróton, ahol szolgáltam. Persze, mondta, belefér. Kihirdettem a templomban az eseményt, az emberek összejöt-Nagyon fáj még most is, hogy kedves, tiszteletre méltó, idős papjainkról kellett megtudnunk, hogy őket is beszervezték. Egy diktatúrában mindig mindenkinek mindenhol van főnöke, az egyházaknak például az Állami Egyházügyi Hivatal mondta meg, hogy az igehirdetésnek, a papi szolgálatnak hol vannak a határai. A hatalomhoz való kényszerű alkalmazkodásnak persze ára volt, és a politikai kereszténység mesterséges újjáélesztése is azt mutatja, hogy a régi minták nem múltak el. A Klubrádió Szabadság, elvtársak! című sorozatában Beer Miklós nyugalmazott váci püspök mondta el, hogy a nyolcvanas évek végén a katolikus egyház miben reménykedett. telt, és a páncélautót kinyitották a templom előtt. Sokan csodálkoztak, hogy ilyesmi megtörténhet egy kis faluban. A politikai hírek közül mi keltett önben lelkesedést? Talán furcsa lesz, amit mondok, de a bős-nagymarosi vízlépcső kérdésében mi, pilismarótiak nagyon lelkesek voltunk, óriási dolognak tartottuk, hogy fejlődik a falu és a környék. Engem azért is érdekelt a dolog, mert a gát tetején lett volna egy híd. Akkoriban Komárom és Pest között nem volt híd a Dunán. Az édesanyám Zebegényben lakott, én meg Pilismaróton, a másik oldalon, tehát vagy komppal kellett átmenni, vagy nagy ívben körbe. Szóval örültünk, és nem nagyon értettük, hogy miért szerveznek tüntetést a vízlépcső ellen. Csak lassan jöttem rá, hogy a vízlépcső olyan téma volt, ami miatt retorzió nélkül ki lehetett menni az utcára. Alkalom volt az ellenállásra. Egyházi körökben nyilván megbeszélték, hogyha itt megfordul a világ, az mit jelent a katolikus egyház szempontjából, milyen új szerepre kell felkészülni. Mire jutottak? Bizakodtunk, hogy az a megkötözöttség, ami az egyház működését, cselekvési lehetőségeit jellemzi, megszűnik. Mindenhez engedélyt kellett ugyanis kérni, ha kimentünk a templomon kívül valami rendezvényre. Kőbányán, de Márianosztrán is, amikor odakerültem plébánosnak, állampolgári esküt kellett tennem. Állampolgár volt, mire kellett a külön eskü? Fotó: MTI/ KOSZTICSÁK SZILÁRD 2020. február 6. 29 IRA MAGYARORSZÁG ! MAI ÜGYEK