168óra, 2020. január-március (32. évfolyam, 1-13. szám)

2020-03-05 / 10. szám

VILÁG / MAI ÜGYEK­ zetőjük, Bárdos Gyula szerint a tanulság az, hogy a szlovákiai magyarság teljes politikai spektrumának össze kell fognia, ha parlamenti képviseletet akar. Többen viszont rámutatnak arra: a választási eredmények arra utalnak, hogy sok dél-szlovákiai magyar szavazó különbö­ző szlovák pártokra adhatta voksát. Van bizonyos támogatott­sága a magyarok körében a Smernek is, de az új nagy ígéretet az OLaNO jelenti. Az OLaNO egyik vezető politikusa lesz a jelek szerint az új összetételű szlovák törvényhozásban Grendel Gá­bor, aki a 2018-ban elhunyt Grendel Lajos Kossuth-díjas szlová­kiai magyar író fia. Visszatérve a parlamenti erősorrendhez, az OLaNO és a Smer után a harmadik legnagyobb tényező Boris Kollár jobbközép irányultságúnak mondott, Család vagyunk el­nevezésű pártja. „Ha Igor (Matovic) jó menyasz­­szonynak gondol minket, akkor meg fog találni" - fogalmazott Kollár az esetleges kormányzati szerepválalásukkal kapcsolatban. Negyedik lett az ultranacionalista, magának időnként kifejezetten náci megnyilvánulásokat is megengedő, Marian Kotleba vezette formá­ció, amely A mi Szlovákiánk néven működik. A Kotleba-párt elszigetelésének az igénye lényegében az egész politikai spektrumot áthatotta. Az OLaNO vezére a választás után elégedetten állapította meg, hogy nem csupán a Smer legyőzésében voltak sikeresek, hanem abban is, hogy nem en­gedték kibontakozni Kotlebáékat. Benn van még a parlamentben Richard Sulik klasszikus libe­rális pártja, a Szabadság és Szolidaritás (SaS), valamint az előző államfő, Andrej Kiska centrista liberális pártja, az Emberekért. Igor Matovic egyfelől leszögezte, hogy a Smerrel nem tárgyal közös kormányalakításról - mint fogalmazott: „a maffiával nem áll szóba” -, másfelől kilátásba helyezte, hogy nem egyszerű, hanem minősített kormánytöbbség kialakítására törekszik, mert hozzá kíván nyúlni az igazságügyi rendszerhez. Szlovákiában az alkotmány megváltoztatásához szükséges többség nem a kétharmad, hanem csupán a háromötöd, és a mostani eredmények tük­rében ennek a biztosítására módja lehet Matovicnak, ha több koalíciós partnert von be a kormányzásba. Szlovákia ezzel a választási eredménnyel az elnökválasztás után másodszor is megmutatta, hogy van egy pont, amikor megtelik a pohár, és a be­­betonozottnak vélt hatalom dölyfös politikusait kész elzavarni. Most nem csupán a kifejezetten kormányzati pozíciók betöltésében lesznek sze­mélycserék, hanem egy sor párton belül is várható a vezetőség kollektív lemondása, „a következtetések levo­nása”, ahogy az elitváltást virágnyel­ven nevezik. Az elmúlt három évtized ismert és megkopott arcai kerülnek a politikai süllyesztőbe, és hangozzanak el új ígéretek az új főszereplők ajkáról. Hogy aztán mi teljesül majd az új ígéretek közül, az a jövő zenéje. Szlo­batovic a Smerrel nem áll szóba, ugyanakkor alkotmányozásra alkalmas, háromötödös kormánytöbbség kialakítására törekszik. Mákia európai orientációjában nem kell készülni for­dulatértékű változásokra, hiszen az euróövezetbe belépett ország már a Smer kormányzása alatt is sokkal inkább Brüsszel-barát irányvonalat követett, mint a másik három visegrádi ország, különösen Lengyelországgal és Magyarországgal összevetve. Matovic a kampány alatt tett olyan kijelentést, amely egyes elemzők szerint világos üzenet volt Varsó, il­letve Budapest címére: azt mondta, meg akarják mu­tatni, hogy nem bolondult meg Közép-Európa. Az OLaNO elnöke a választási győzelem hírének vé­tele után tartott sajtótájékoztatón arról beszélt olyan Szlovákiát szeretne, amely gondoskodik a szegények­ről és a gyengékről, és ahol nincs he­lye a szélsőségességnek. E retorika hallatán nem tűnik túl meggyőzőnek az az állítás, hogy jobboldali kor­mányzásra készül Szlovákia. Ezt az állítást leginkább az a tény táplálja, hogy a végtelen korruptsága miatt most széles körű közmegvetésnek kitett Smer szociáldemokrataként határozta meg önmagát, és teszi ezt továbbra is. Érdekes-és nem kizárólagosan szlovák-jelenség, hogy újonnan alakult pártok már saját elnevezésük megválasztásakor is tudatosan elkenik, hol helyez­hetők el a bal-jobb politikai skálán, milyen irányza­túnak tekinthetők valójában. Az Egyszerű Emberek és Független Személyiségek elnevezés jellemzően ilyen homályos önmeghatározás, ami persze a párt ellenfelei részéről majdhogynem automatikusan kiváltja a populizmus vádját, de hogy azon belül milyen populistákkal állunk szemben, annak a meg­válaszolása már meglehetősen esetleges. A cseh kormánypárt, az ANO (Elégedetlen Polgárok Akciója) éppúgy liberális populista minősítést szokott kapni, mint a francia elnök Lendületben nevű pártja, az olasz Öt Csillag Mozgalmat viszont többen inkább baloldali populistának bélyegzik. Ezek a pártelnevezések aligha­nem éppen azt lennének hivatot­tak jelezni, hogy a hagyományos bal-jobb skálát sokan idejét­múltnak tartják a politikai profil meghatározására, csak éppen a választott elnevezés olyannyira ködös, hogy a kívülállókból még­is kivált valamilyen kategorizálási kényszert a bal-jobb skála men­tén. Az OLaNO előtt most megle­hetősen szabad az út, majdhogy­nem arra indulhat, amerre jónak látja, és ez ritkán adódó kegyelmi pillanat a politikai pártok életé­ben.­­ Kárpáti János Bugár Béla lemondott a Most-Híd elnöki posztjáról 2020. március 5. 47

Next