168óra, 2020. január-március (32. évfolyam, 1-13. szám)

2020-03-19 / 12. szám

A miénktől eltérő véleményeket is közöljük, de nem adunk helyet olyan szélsőséges észrevételeknek, amelyek fölösleges indulatokat keltenek, és szükségtelen konfrontációhoz vezetnek. A leveleket általában rövidítve, szerkesztett formában adjuk közre.­ ­ Gyalogosoknak dunai hidat! Épüljön gyalogos-biciklis üveghíd a Kossuth tér és a Batthyány tér közé! Épüljön Budapesten egy csodálatos, légies, nem kőből és vasbetonból, hanem modern acélból és zöldes-kékesen áttetsző szintetikus anyagok­ból konstruált íves, áttetsző aljú híd, hogy az alatta folyó Duna hullámaira nézve a gyalogosoknak és a biciklizőknek is élményt nyújtson. Olyan szép hídra gondolok, amely lágyan, harmonikusan illeszkedik a főváros törté­nelmi látványába, és amely légies formájával a modern építészet iskola­példája is lehetne, öregbítve a magyar tervezők hírnevét. A híd olyan köz­ponti helyen kötné össze Pestet Budával, amely pillanatok alatt elindítaná a közvetlen gyalogos- és kerékpáros-forgalmat, és turisztikai látványosság is lenne a Kossuth tér és a Bathyány tér között, összekötve a Kossuth tér történelmileg kétségtelenül impozáns, de gyakorlatilag lakatlan térségét a Batthyány térrel. Felpezsdülne a történelmileg kétségtelenül impozáns Kossuth tér élete az Andrássy-szobor környékén, és szemben a Batthyány tér, a Fő utca és vízivárosi környéke is megélénkülne. Sőt a Batthyány térről még egy kötélpálya is elképzelhető lenne a Hilton Hotelhez, a híd stílusát követő légiességgel. És akkor nem kell majd a hétvégi futóversenyekhez lezárni a többi hidat, maradhat a Lánchíd is az eredeti forgalmi rendjében, ahogyan Széchenyi István megálmodta anno. A légies híd a Kossuth tér és a Batthyány tér között a felső térszinten köthetné össze a tereket, a rakparti közlekedést nem gátolná, és ezáltal a dunai hajóforgalmat sem korlátozná. A hajózási szabályzat szerint előírt magasságokat természetesen be kellene tartaniuk a tervezőknek. A híd a mai technológiai fejlettség mellett akár félrehúzható vagy könnyedén egymásba tolható részekből is összeállítható lenne... Prof. G.Tóth László egyetemi tanár, Budapest-Csopak »RA LEVELHULLAL ■ Tisztelt szerkesztőség! A NAT-hoz néhány megjegyzés: ötvenhatban, ti­zenegy évesen elhagytam hazámat két kiskorú testvéremmel. Szülők nélküli gyerekekként vé­gigjártuk a hirtelen felállított emigráns magyar iskolákat: Iselsberg, Innsbruck, végül az utolsó, még fennálló németországi Burg Kastl-i magyar gimnáziumban érettségiztem 1965-ben. Ezek az iskolák közel álltak a magyar szélsőjobb emig­ráció szelleméhez. Nem tanítottak egyenesben idegengyűlöletet, antiszemitizmust, de Tormay Cécile-nek, Prohászka Ottokárnak vagy Wass Al­­bertnek megvolt a kellő helye. A demokrácia „democsokrácia”, Trianon „nem, nem, soha”... Istenfélő hazafiakat kellett felnevelni, tekintély­tisztelőket. Semmiképpen kritikusokat. Inkább a Nemzet Orbánék képtelenek három mondatot kimondani a nemzet vagy a magyar emberek kifejezések nél­kül. Az előbbi lassan kötőszóvá válik, s minden, általuk alapított vagy átszervezett intézmény nevében szerepel. Orbán XIV. Lajos nyomán így gondolja: a nemzet én vagyok. Ugyanakkor va­lamennyi tevékenységük szembemegy a nemzet érdekeivel: tíz éve rohasztják az egészségügyet és az oktatást, tönkretéve a NEMZET jelenét és jövőjét. Politikájukkal elüldöztek hatszázezer magyart, s ma is minden harmadik fiatal kül­földre készül, tovább rontva a NEMZET demog­ráfiai helyzetét. Centrális erőterükkel, választási rendszerükkel megfojtották a NEMZET szabad­ságát, gazdaságpolitikájuk a NEMZET negyedét nyomorba kényszerítette. A CEU, az MTA, a szín­házak elleni hadjáratuk a NEMZET kultúráját és tudományát teszi tönkre, beruházásaik a NEMZET fővárosát teszik mind élhetetlenebbé. Oligar­cháik lenyúlták a NEMZET vagyonát, parlamenti szavazógépük a NEMZET demokráciáját nullázza le. Fő törekvésük, a NEMZET sportdicsőségének feltámasztása a horribilis költségek dacára csak kudarcot hozott. Külpolitikájuk a NEMZET érde­keivel szemben nem a nyugati demokráciákhoz, hanem keleti diktátorokhoz, autokrata rezsimek­­hez köti az ország sorsát. Gyűlölködést szító szö­vegeikkel kirekesztik a NEMZET egy-egy részét. Megállapíthatjuk: az Orbán-rendszer a NEMZET szégyene, a NEMZET sírásója. Amíg a magyar em­berek ezt nem látják be, a nemzet a pusztulás felé rohan. Fábri Ferenc kritikátlan antikommunistákat. Esetemben ez sikerült. Az iskolát elhagyva látens antiszemita voltam, lenéztem a cigányokat, a haza árulóit, a szer­beket, a románokat, a tótokat gyűlöltem, az olaszok gyávák... Évek folya­mán félremagyarázva történelmünket, kritikusabb értékelésre nem voltam képes. De nagy hazafinak éreztem magamat. Természetesen meglepett, hogy a müncheni egyetem kelet-európai történelem szakán történelmünk egészen más értékelésével találtam szemben magamat. Megismerhettem szomszédaink történelmét. Kezdtem szégyellni magamat. Kezdtem átér­tékelni addigi történelemi ismereteimet, előítéleteimet. Nem volt könnyű. Azóta évtizedek teltek el. Új tapasztalatok, élmények, és most már kritiku­sabb szemmel látom a világot. Európa nyílt határaival orvosolta Trianont. Már nem kell harcolnunk. Élhetnénk demokráciában. Ezért ér fájdalmasan, hogy a jelenlegi hatalom hasonlóan akarja mai fiataljainkat kritikátlan, te­kintélyelvű „hazafiakká” nevelni, mint hajdanában bennünket a letűnt, ósdi rendszer visszasiratói. Csak az nyugtat meg egy kissé, hogy ez a rendszer is -mint sok más hasonló - előbb-utóbb a történelem szemétdombjára kerül. Filotás Tivadar 2020. március 19. 65

Next