168óra, 2020. január-március (32. évfolyam, 1-13. szám)
2020-03-19 / 12. szám
A miénktől eltérő véleményeket is közöljük, de nem adunk helyet olyan szélsőséges észrevételeknek, amelyek fölösleges indulatokat keltenek, és szükségtelen konfrontációhoz vezetnek. A leveleket általában rövidítve, szerkesztett formában adjuk közre. Gyalogosoknak dunai hidat! Épüljön gyalogos-biciklis üveghíd a Kossuth tér és a Batthyány tér közé! Épüljön Budapesten egy csodálatos, légies, nem kőből és vasbetonból, hanem modern acélból és zöldes-kékesen áttetsző szintetikus anyagokból konstruált íves, áttetsző aljú híd, hogy az alatta folyó Duna hullámaira nézve a gyalogosoknak és a biciklizőknek is élményt nyújtson. Olyan szép hídra gondolok, amely lágyan, harmonikusan illeszkedik a főváros történelmi látványába, és amely légies formájával a modern építészet iskolapéldája is lehetne, öregbítve a magyar tervezők hírnevét. A híd olyan központi helyen kötné össze Pestet Budával, amely pillanatok alatt elindítaná a közvetlen gyalogos- és kerékpáros-forgalmat, és turisztikai látványosság is lenne a Kossuth tér és a Bathyány tér között, összekötve a Kossuth tér történelmileg kétségtelenül impozáns, de gyakorlatilag lakatlan térségét a Batthyány térrel. Felpezsdülne a történelmileg kétségtelenül impozáns Kossuth tér élete az Andrássy-szobor környékén, és szemben a Batthyány tér, a Fő utca és vízivárosi környéke is megélénkülne. Sőt a Batthyány térről még egy kötélpálya is elképzelhető lenne a Hilton Hotelhez, a híd stílusát követő légiességgel. És akkor nem kell majd a hétvégi futóversenyekhez lezárni a többi hidat, maradhat a Lánchíd is az eredeti forgalmi rendjében, ahogyan Széchenyi István megálmodta anno. A légies híd a Kossuth tér és a Batthyány tér között a felső térszinten köthetné össze a tereket, a rakparti közlekedést nem gátolná, és ezáltal a dunai hajóforgalmat sem korlátozná. A hajózási szabályzat szerint előírt magasságokat természetesen be kellene tartaniuk a tervezőknek. A híd a mai technológiai fejlettség mellett akár félrehúzható vagy könnyedén egymásba tolható részekből is összeállítható lenne... Prof. G.Tóth László egyetemi tanár, Budapest-Csopak »RA LEVELHULLAL ■ Tisztelt szerkesztőség! A NAT-hoz néhány megjegyzés: ötvenhatban, tizenegy évesen elhagytam hazámat két kiskorú testvéremmel. Szülők nélküli gyerekekként végigjártuk a hirtelen felállított emigráns magyar iskolákat: Iselsberg, Innsbruck, végül az utolsó, még fennálló németországi Burg Kastl-i magyar gimnáziumban érettségiztem 1965-ben. Ezek az iskolák közel álltak a magyar szélsőjobb emigráció szelleméhez. Nem tanítottak egyenesben idegengyűlöletet, antiszemitizmust, de Tormay Cécile-nek, Prohászka Ottokárnak vagy Wass Albertnek megvolt a kellő helye. A demokrácia „democsokrácia”, Trianon „nem, nem, soha”... Istenfélő hazafiakat kellett felnevelni, tekintélytisztelőket. Semmiképpen kritikusokat. Inkább a Nemzet Orbánék képtelenek három mondatot kimondani a nemzet vagy a magyar emberek kifejezések nélkül. Az előbbi lassan kötőszóvá válik, s minden, általuk alapított vagy átszervezett intézmény nevében szerepel. Orbán XIV. Lajos nyomán így gondolja: a nemzet én vagyok. Ugyanakkor valamennyi tevékenységük szembemegy a nemzet érdekeivel: tíz éve rohasztják az egészségügyet és az oktatást, tönkretéve a NEMZET jelenét és jövőjét. Politikájukkal elüldöztek hatszázezer magyart, s ma is minden harmadik fiatal külföldre készül, tovább rontva a NEMZET demográfiai helyzetét. Centrális erőterükkel, választási rendszerükkel megfojtották a NEMZET szabadságát, gazdaságpolitikájuk a NEMZET negyedét nyomorba kényszerítette. A CEU, az MTA, a színházak elleni hadjáratuk a NEMZET kultúráját és tudományát teszi tönkre, beruházásaik a NEMZET fővárosát teszik mind élhetetlenebbé. Oligarcháik lenyúlták a NEMZET vagyonát, parlamenti szavazógépük a NEMZET demokráciáját nullázza le. Fő törekvésük, a NEMZET sportdicsőségének feltámasztása a horribilis költségek dacára csak kudarcot hozott. Külpolitikájuk a NEMZET érdekeivel szemben nem a nyugati demokráciákhoz, hanem keleti diktátorokhoz, autokrata rezsimekhez köti az ország sorsát. Gyűlölködést szító szövegeikkel kirekesztik a NEMZET egy-egy részét. Megállapíthatjuk: az Orbán-rendszer a NEMZET szégyene, a NEMZET sírásója. Amíg a magyar emberek ezt nem látják be, a nemzet a pusztulás felé rohan. Fábri Ferenc kritikátlan antikommunistákat. Esetemben ez sikerült. Az iskolát elhagyva látens antiszemita voltam, lenéztem a cigányokat, a haza árulóit, a szerbeket, a románokat, a tótokat gyűlöltem, az olaszok gyávák... Évek folyamán félremagyarázva történelmünket, kritikusabb értékelésre nem voltam képes. De nagy hazafinak éreztem magamat. Természetesen meglepett, hogy a müncheni egyetem kelet-európai történelem szakán történelmünk egészen más értékelésével találtam szemben magamat. Megismerhettem szomszédaink történelmét. Kezdtem szégyellni magamat. Kezdtem átértékelni addigi történelemi ismereteimet, előítéleteimet. Nem volt könnyű. Azóta évtizedek teltek el. Új tapasztalatok, élmények, és most már kritikusabb szemmel látom a világot. Európa nyílt határaival orvosolta Trianont. Már nem kell harcolnunk. Élhetnénk demokráciában. Ezért ér fájdalmasan, hogy a jelenlegi hatalom hasonlóan akarja mai fiataljainkat kritikátlan, tekintélyelvű „hazafiakká” nevelni, mint hajdanában bennünket a letűnt, ósdi rendszer visszasiratói. Csak az nyugtat meg egy kissé, hogy ez a rendszer is -mint sok más hasonló - előbb-utóbb a történelem szemétdombjára kerül. Filotás Tivadar 2020. március 19. 65