168óra, 2020. április-június (32. évfolyam, 14-26. szám)

2020-05-14 / 20. szám

ni, vannak, akik szabadságra mentek, de az üzlet­asszony bízik a gazdaság, a turizmus gyors talpra állásában. A vietnami állapotokról kérdezem. A gazdasá­gukról, amely a turizmus mellett olyan termények­re alapozta a sikereit, mint a rizs, a manióka, a szó­ja, a kávé vagy a tea. Dr. Phan Rich Thien amondó: Vietnam mostanáig jól kezelte a helyzetet.­­ Nálunk januárban már bevezettek szigorú korlátozásokat. Az persze nyilvánvaló, hogy a koronavírus nemcsak az emberi szervezetre ve­szélyes, hanem a gazdaságra is károsan hat. A járvány miatt például a vietnami kormány korlá­tozza a rizsexportot, mert egy kritikusabb hely­zetre gondolva igyekeznek felhalmozni a készle­teket. A járványra utalva egy buddhista bölcsességet idéz: ebből a helyzetből is sokat tanulhatunk, pél­dául, hogy ne ítélkezzünk mások fölött, ugyanis bármi bárkivel megeshet, ami másokkal megesik ma, holnap veled is megtörténhet. Békésebb vizekre evezünk. Hogyan vált Pető­fi hívévé egy volt moszkvai egyetemista lány, aki Nguyen Du és Puskin költészetén nevelkedett? „Magyar vagyok. Legszebb ország hazám / Az öt vi­lágrész nagy területén. / Egy kis világ maga” - felel a halhatatlan Petőfi-sorokkal vietnami nyelven a költőnő, majd újra magyarul mondja: „Sajnos az elmúlt időkben nem sok időm volt Petőfit fordíta­ni, de most, hogy kényszerűen lassít a világ, abban bízom, hogy lesz időm folytatni a munkát.” Azért nem halad rosszul! A Petőfi-fordítások sora az említett Magyar vagyok című költeménnyel kez­dődött, majd kicsivel később a Nemzeti dal viet­nami fordításával készült el, amelyet 2015. január 16-án a Legendák nyomában előadásán a József Attila Színház közönsége is hallhatott tőle. Egyet­lenegyszer! Thien ugyanis nem vágyik színpadra. A versgyűjteménye viszont egyre gyarapodik. - Csak Puskin mércéjével mérhető, amit a ma­gyar költőóriás alkotott - világít rá, miért érzi személyes ügyének a Petőfi-életmű megismerte­tését Ázsiában. A Magyar-Vietnami Kapcsolatért Alapítvány elnökének értelmezésében a magyar költőgéniuszt ugyan sokan forradalmárnak, forra­dalmi költőnek tartják, de költészetének számos más színe, rétege van, amiről kevesebb szó esik. Szerelmes líráját, népies dalköltészetét méltatja, amely rokonságot mutat Heinrich Heine írásmű­vészetével. Persze, teljességgel elégedett költő, műfordí­tó se keleten, se nyugaton nem létezik. Nem lep meg tehát, amikor Thien elpanaszolja, hogy az új verseskötetéhez írt művei, bár már mind kiadásra várnak, a járvány miatt tovább fognak pihenni a nyomdában, mint tervezte. De ezen se búslakodik, gondolatban hamar újra Simontornyán, a Mózsa­­hegyen járunk, ahol hosszú évek kitartó munkájával elérte, hogy Magyaror­szág hivatalos vietnami buddhista „Dai Bi"-szentéllyel gazdagodjék. Amikor szóba hozom a nyilván bonyolult engedé­lyezési eljárást, és a temérdek papírmun­kát, elengedi a füle mellett a kérdést. Ő ugyanis mindvégig a célt nézte, az odave­zető rögös úttal nemigen foglalkozott. Arra büszke, hogy Simontornya Kelet és Nyugat immár szimbolikus jelentőségű települése lett, amely egyfajta hidat, átjárót képez a két ország (világ?) között. Mindehhez a „Há­rom Ékszer", Buddha, Dharma és Sangha áldását kérte... A Sió folyóra néző pagoda akár Hanoi­ban is helyet kaphatott volna a maga sár­kányok díszítette, kettős, hajlított tetejével, a kaput őrző két szent szobrá­val, amelyek közül az egyik az erőt szimbolizálja, a másik pedig a tudást. A szentélyben lévő harang a vietnami buddhizmus bölcsőjéből, Hue hajdani császárvárosból származik. Az udvart gránitoszlopok veszik körül, amelyek fölött lótusz alakú márványlámpák sorakoznak. Amitabha Buddha ötszáz kilogrammos szobra vörösrézből készült. A belépőt megbabonázó díszes kapu alsó felén négy jellegzetes szent állat, a sárkány, az oroszlán, a teknős és a főnixmadár, felső részén a négy évszak jellegzetes növényei gabalyod­­nak össze. Az éjjel-nappal bárki által látogatható kegyhelytől tízpercnyi séta választja el a városka hírneves Petőfi-mellszobrát, amelyet Barcsay Jenő és Ferenczy Béni tanítványa, Kelemen Kristóf szobrászmester készített.­­ Szabó Zoltán Attila költőként, műfordító­ként Vietnamban ismerik inkább, ahol kötetei jelennek meg. Magyarországon üzletasszonyként, a Fried Kastély Resort tulajdonosaként tartják számon. Fotó: MERÉSZ MÁRTON 2020. május 14. 63

Next