2000, 2004 (16. évfolyam) Kultúrafinanszírozási különszám
NYÍRI PÁL: Nemzetállam, közoktatás és a migráció logikája
„Mi mást akarunk": a tizenhat éves Zhen utolsó mondata ez a „más", a sikernek a magyar közoktatás diskurzusa szempontjából meglepően instrumentális értelmezése. E siker felé Kínában a felemelkedés felé csak a közoktatási intézményrendszer valamennyi lépcsőfokán, kemény versenyen át vezethet az út. „Nyugaton" viszont - ezt a mítoszt a hetvenes évek vége óta Amerikában és másutt tanuló kínai diákokról szóló, igen népszerű könyvek, filmsorozatok és riportok szüntelenül újratermelik10 - „szabadság" van, mindenkinek megadatik a lehetőség, csak éljen vele. Ezt a transznacionális médiamítoszt alkalmazzák a kínaiak Magyarországra is, és realitását a „nemzetközi oktatás" teremti meg a számukra. A nemzetközi oktatás logikája és a transznacionális sikerdiskurzus Azt a tapasztalatot, hogy egyes bevándorló kisebbségek a többségi társadalomnál jobban, míg mások rosszabbul teljesítenek az iskolában, a nyolcvanas évek elején Ogbu úgy magyarázta, hogy a „kasztszerű", a többségi életformába belekényszerített, de a társadalmi mobilitásban gátolt, diszkriminált kisebbségek az átlag alatt teljesítenek, ugyanis hiába teljesítenének jól, nem tudnak kiszabadulni marginális helyzetükből. Ezzel szemben az olyan kisebbségek, akik nem találkoznak ilyen gátakkal, vagy akik (pl. új bevándoroltak) bizonyos fokig elfogadják azokat, nem teljesítenek alul. Az ő számukra ugyanis a társadalmi mobilitás (illetve a siker) viszonyítási rendszere nem a helyi, hanem az otthoni társadalom." Az utóbbi csoporthoz tartoznak több nyugat-európai országban a kínai, de például a pandzsábi gyerekek is. Ugyanakkor azt is többen leírták, hogy a későn beiskolázott kínai gyerekek között az iskolaköteles életkorhatár túllépése után viszonylag magas a kimaradás aránya. Ez azért van, mert különösen a középiskola első néhány évében sokan közülük nem képesek vagy nem hajlandóak a lépéstartáshoz szükséges erőfeszítésre, és sokan munkába állnak a kínai éttermekben. 12 Pieke a nagyrészt a hatvanas-nyolcvanas években bevándorolt, túlnyomórészt dél-kínai, vidéki származású, alacsony végzettségű, vendéglátással foglalkozó hollandiai kínaiak gyermekeinek a tanulmányi eredményeit elemezve avval magyarázza ezt a kettős jelenséget, hogy az etnikai gazdaság zárványjellege miatt Hollandiában a vidéki Kína hagyományos családszerkezete él tovább. Ez a hagyomány a családot a külső világban uralkodó verseny és bizalmatlanság elvei alól mentesülő környezetként fogja föl. A szülők és a gyermekek elsődleges célja e hagyományban nem az egyén, hanem a család boldogulása. A gyermek iskoláztatása a családfő számára a család társadalmi felemelkedésébe és későbbi magasabb jövedelmébe történő befektetés. Ez azonban csak akkor éri meg, ha a család(fő) a gyermek képességeit elég jónak ítéli. Ha a családnak szüksége van a gyermek munkájára, ugyanakkor annak iskolai teljesítménye nem kiemelkedő és a lépést tartás is nagy erőfeszítéseket igényel, akkor az iskolai felkészüléssel töltött idő a család szempontjából olyan veszteség, ami nincs arányban a várható eredménnyel. Ráadásul a gyermekek is kételkednek a tanulás gyakorlati (munkaerő-piaci, jövedelembeli) hasznában a korai munkavállaláshoz viszonyítva. Mások azonban már elég sokáig éltek Hollandiában ahhoz, hogy elfogadják a tanulás mint öncél, illetve mint egyéni felemelkedési stratégia ideológiáját, és ez néha konfliktushoz vezet a szülőkkel.13 A Pieke által a kilencvenes évek elején leírt helyzetben a migránsok sikerstratégiái elfogadták a letelepedési ország nemzeti oktatási rendszerének kereteit, a kérdés úgy állt, szükségesnek és célszerűnek tartják-e a migráns családok sikerükhöz gyermekeik integrálódását ebbe a rendszerbe vagy megengedik, esetleg támogatják kimaradásukat abból, netán a Hollandiában erőteljes állami támogatásban részesülő kisebbségi anyanyelvi oktatásban való részvétel mellett. A helyzet azóta megváltozott. A „nemzetközi oktatás" kiépülésével egy időben a transznacionalitás — az a jelenség, amikor a migráns nem kényszerül választani a származási és a letelepedési ország intézményei, identitásdiskurzusai, szimbólum-, érték-, kapcsolatrendszerei között, hanem azok elemeit szelektíven emeli be saját társadalmi terébe és helyzetfüggően mozgósítja 14, nemcsak elterjedtebbé vált az utazás és a távközlés anyagi, technikai és politikai gátjai leépülésével, hanem egyre több állami diskurzus legitimálta is." A különböző migráns etnikumokat megcélzó globális nyomtatott, audiovizuális és 2000 00 57