2000, 2006 (18. évfolyam) április
LENGYEL LÁSZLÓ: Standeisky Éva / Gúzsba kötve
vehetnek a konszolidáció kereteinek kialakításában. Standeisky Éva könyvéből világosan kiderül, hogyan adta fel először 1959-ben Németh László,25 majd 1961-ben Illyés Gyula az ellenállását.26 A kádári politika és ezen belül az aczéli kultúrpolitika, akár a nyersi gazdaságpolitika megítéléshez fontos tudni, hogy Rákosival, Révaival és Gerővel ellentétben, Kádár és emberei nem rendelkeztek kész receptekkel, nem tudták, hogy mit akarnak. Rákosi keresztül akarta vinni Sztálin elvtárs Szovjetuniójának politikai intézményeit és módszereit, Révainak ortodox elvei voltak az irodalomról, Gerő Ernőnek pedig a gazdaságról. De a hatalom 1956 után maga sem tudott a Dogma alapján működni. 1956 és 1962 között az akasztással és a börtönnel, nem a Dogmával, az Üggyel mutatott utat. A marxista vita nem is sokára átkerült a gyanús ellenzéki oldalra. Kádárt nem igazította el semmiféle marxizmus-leninizmussztálinizmus, sőt, ellenségesen és gyanakvóan tekintett minden dogmára és elvre. Ezért a sötétben tapogatózott, amikor egy rákosista intézményrendszerből, a hruscsovi kísérletező, majd a brezsnyevi pangó Szovjetunióból és saját korábbi politikai tapasztalataiból próbált összetákolni egy új, konszolidációs intézményi rendszert. A kelet-európai kis országok valamennyien elindultak a maguk nemzeti kommunista útján. Kádár érdekei és tapasztalatai alapján a nacionálbolsevizmus ellen, és a fokozatos ideológiátlanítás mellett döntött, ezért járatlan úton haladt előre. Az ideológiát végső eszközként, bunkósbotként alkalmazta, amikor vagy a szovjet elvtársak, vagy a vidéki pártmunkások beavatkozása, netán saját egyensúlyérzékének alapján úgy gondolta, hogy valaki, vagy valakik túlságosan előre szalad tak). Akarva-akaratlan a próbaszerencse, és a lassú építkezés pragmatikus módszereivel élt. A diktatúrának, ha élhetővé akarta magát tenni, és ezt szándékozta, szüksége volt nemcsak az elfogadottsághoz, hanem a működéshez is szakértő segítségre. Nem akart megtűrni se párton belül, se párton kívül a mozgást igazító, fordulatokat kikényszerítő ellenzéket, ezért olyan értelmiségieket emelt minden demokratikus felhatalmazás és elkötelezettség nélkül a maga körébe, akiktől új impulzusokat remélhetett. Válságok, reformok előkészítése időszakában, a nyilvánosság háta mögött, a döntés és az ellenőrzés kényszere nélkül használta a legjobb értelmiségiek tudását. Akkor hívta és ejtette őket, amikor akarta. Az értelmiségiek pedig okkal-joggal vélték úgy, hogy ötleteikkel, gondolkodásmódjukkal ésszerűsíthetik és humanizálhatják a rendszert, így a hatalommal való kapcsolat nem erkölcstelen megalkuvás, hanem erkölcsös jobbítás a magyar nemzet és társadalom érdekében.2z Igazság szerint Kádárt és a hatalom kemény magvát a kultúra érdekelte a legkevésbé, sokkal fontosabb volt a gazdaság, és ezen belül a mezőgazdaság helyzetének rendezése. Itt valódi viták folytak, nem létezett szilárd álláspont. Ezért az átalakításhoz Nyers Rezső és Fehér Lajos az egyeztetés, a szakmai elitekkel való párbeszéd formáját választották. Nem ideológiai megalapozását keresték a politikai döntésnek, hanem meg akarták alapozni politikai döntésüket. Ahogyan Nyers Rezső, Fock Jenő, Kiss Árpád, Vályi Péter 25. Beh jó volna egy részletes, alapos történeti-szociológiai vizsgálatot olvasni arról, mennyi tényleges kiváltságot és juttatást (no meg persze tiszta jövedelmet) jelentett is a szocializmusban elismert írónak lenni. Azt hiszem, igencsak meg fogunk majd lepődni, ha az adatok a napvilágra jönnek - hisz csak amennyit eddig tudhatunk, igen nagy kiváltsághalmaz! MI 26. Hát bizony, ember legyen a talpán, aki pironkodás nélkül végig tudja olvasni Némethnek Az utazás című „vígjátékát" (1961), melyben a szerző állítólag a szovjet útjára kapott reflexiókat gondolta újra... Hova lett eddigre az a radikális gondolkodásmód, mely a csak pár éve megírt Galileiben oly mélyen végigjárta az értelmiség és hatalom dilemmáit (akár mind a két szélsőséges lehetőség oldaláról is végignézve a kérdést!) ? S hogy süvít ebből a darabból a „békés egymás mellett élés" nagy szocialista ideológiája... MI 27. S mennyire érdekes, hogy Illyés kompromisszumát még az a kritikus is történelemformáló erővé stilizálta át, aki pedig ebben az időben éppen ellenzékinek vélte magát: „Még abban is volt valami jelképesen sokatmondó és megnyugtató, hogy a költőfejedelem és a politikai hierarchia csúcsán álló államférfi közvetlenül átellenben laktak egymással..." (NB. Illyés és Kádár valóban utcaszomszédai voltak egymásnak). L.: Alexa Károly: A költő - ha magyar. Kritika, 1988/1. 30. Ml 46 Cl 2000 MARGINÁLIÁK