28-as Újság, 1920 (3. évfolyam, 1-21. szám)
1920-05-14 / 1. szám
228-as ÚJSÁG HETRŐL-HÉTRE. Miskolcz, május 12. — Csókolom a kezét nagyságos asszonyom. Van már jegye a Bellágimé előadására? — Régen. Maga is ott lesz? Igazán nagyon kiváncsi vagyok rá. Azt hiszem, ezzel minden asszony így van. Mi mindig a jövőnkre vagyunk kíváncsik. Nem úgy, mint a férfiak, akik örökösen a múltunkra kiváncsiak. El is határoztam magamban, hogy külön is felkeresem Berláglinét, hogy a saját külön jövőmről is mondjon valamit. Maga nem kiváncsi a jövőjére ? Tudja mit, menjünk fel együtt! Felkisér ? — Szívesen asszonyom. Ámbár én az igazat n megvallva jobb szeretném, ha nem a jövőre, hanem a jelenre mondana valamit Bellághné.Mert a jelen nagyon kényelmetlen, sőt: elviselhetetlen. Arra szeretnék én valamit hallani, hogy mi lesz a drágasággal. A mai drágasággal. No de hátha erre is tud egy olyan megoldást, Bellághné, amit érdemes megtudni. Különben pedig, hogy érzi — Sajnálom azt a szegény Praznovszkyt. Hátha neki kell majd aláírni a békét. Budapest tele van a Tevéi plakátjaival, , amelyen az áll, hogy száradjon el a kéz, amelyik aláírja. Szép biztatás s jövőre — arra az esetre — Praznovszkynak, ha reá hárulna az aláírás feladata. Mert Apponyi biztosan nem írja alá. Ő kijelentette, hogy inkább levágja mind akét kezét, semhogy aláírná ezt a békét. Csak azt nem magyarázta meg, hogy váltaná be az ígéretét. Ha az egyik kezét levágta, mivel vágná le a másikat ? Ha nem tudja kedves barátom, az egész aláírás ügyében az a legkellemetlenebb — ha ugyan aláírjuk — hogy ezt a békét igazán csak a fajmagyarok írhatják alá. A zsidókat még csak fel sem szólíthatjuk a békeszerződés aláírására. — Miért asszonyom ? No hallja, csak nem nekem — az asszonynak — kell ezt magának megmagyaráznom. Maga is tudja bizonyára, hogy a zsidók már születésüktől — vagy pár napra a születésük után — már nem állnak a területi integritás alapján és nem érzik az elvesztett részek utáni fájdalmat, keserűséget. Nem úgy, mint mi,magyarok és keresztények, én például a magam részéről sohasem tudnék belenyugodni ebbe a ^gif-be. Kinek kell egy olyan állapot, egy olyan helyzet, ami nem állhat meg, ami sokáig úgy sem tart-