8 Órai Ujság, 1919. november (5. évfolyam, 100-125. szám)

1919-11-21 / 117. szám

vímfi Péntek, és folyatrt 117. sz. Jiff WPISWW 3 Budapest, 1919 novemberi, ELŐFIZETÉSI ARAK: *«„* Szerkesztőség és Kiadóhivatal: Egy hóra...* 15 Korona. I Félévre. •• 80 Korona. £ g$f@SpéS €$á?tySZcB9 Ø? ÍT3 © O fÜléf. njfiy MllTPNTrtvKftmifcy Negyedévre .. 42 Korona. | Eáé« évre 160 Korona. Budapest, IV., flUZCUm-IiOrUt á. SZ. A pártklub akusztikája ma könnyen megcsalhatja a politikust, aki nyilatkozataira tapsot kap és azt hiheti: az ország visszhangzik tőle. A párt régen politikailag iskolázott képviselőkből álló csoportot jelentett, amelynek tényleg a választók közönségétől nyert törvényes joga volt, hogy a politika irányairól és elhatározásairól döntsön. Ma ehelyett párthelyiségek vannak, ahol lelkes, de a politikában járatlan, hazafias, de a nagyvilág horizontját át nem tekintő emberek gyülekeznek, akik csak a maguk nevében kiálthatják a helyeslést, de nem a nemzet megbízásából, amelynek csak sejtjük, de közvetlenül nem ismerjük az akaratát. A politikusoknak tehát elsősorban a saját lelkiismeretükre és a nagyvilág intő szavára kell hallgatnia. Azután a történelmi feladat után, amelyet a mai kormánypártok vezetői elvégeztek, ma itt áll az egyetlen feladat békét szerezni, ha kell — nehéz áldozatok árán. Friedrich István acélos férfiassága megakadályozta a destruktív erők uralmának álruhás folytatását és megteremtette a nemzeti irány kibontakozásának lehetőségeit. Ha most, a románok kivonulása árán, tudóit személyes áldozatot hozni, sem minisztertársai, sem pártjai nem zárkózhatnak el, hogy az ország érdekében becsületes megegyezést, vagy legalább is fegyverszünetet kössenek ellenfeleikkel és érvényesülni engedjenek végre olyan világtekintélyű államférfiakat is, akiknek élete a nemzeti érzésnek és a keresztény erkölcsnek álhatalos szolgálata volt. Új kurzus? Ma nincs és nem jöhet más politikai irány, mint amely az ezeréves Magyarország hagyományainak tiszteletében, a nemzeti erők összefoglalásában keresi eljövendő életünk alapjait. Ebben az órában még nem tudjuk, sikerül-e megteremteni a pártközi békességet, amelynek együttes munkáját követeli győztes ellenfelünk. Mindenki vessen hát számot irtózatos felelősségével, aki ma a népgyűlések hangos elragadtatásában, a pártkörök csalóka népszerűségében nem akarja meghallgatni sem Európát, se a mi szegény hazánk európai fiait, Ludendorff és Rewentlow a német császárság visszaállításáról Monarchista agitáció Németországban. — Berlini munkatársunk távirati jelentése. — Berlin, nov. 20. körül, akiknek a háború irányításábanA német nép mindig császárhű, és lojális volt és a nagy összeomlás, amely a világháborúban szinte a porig alázta a nagy német birodalmat, mégis legelőször a Hohenzollernek uralmát döntötte meg. November 7-én lesz egy esztendeje, hogy Vilmos császár és a trónörökös lemondtak a német császári és a porosz királyi trónra irányuló minden igényükről és ez alatt az év alatt annyira konszolidálódtak a viszonyok, hogy kommunista puccsokon és utcai harcokon keresztül a német nép eljutott a békés agitációig. Ilyen békés agitáció az, amely a monarchia visszaállítására irányul. Annak ellenére is, hogy újságok, könyvek, röpiratok százai, nyilvánosságra hozott diplomáciai okmányok és a békekísérletek történetének kiderítésére irányuló parlamenti vizsgálat során elhangzó autentikus vallomások hirdetik, hogy a hatalmas összeroppanás nem következett volna be, ha a katonai körök által befolyásolt és a fegyveres győzelmet feltétlen hívő Vilmos ex-császár kedvező időpontban megkötötte volna a békét, mégis: a német politika jobboldala és a német nép cél része a monarchia visszaállítására törekszik. Nem arról van szó, hogy a Hohenzollern-házat és vele együtt az elzavart 27 kisebbnagyobb uralkodó családot hozzák vissza, hanem arra irányulnak ezek a törekvések, hogy a német császárságot, állítsák vissza. Hogy Hohenzollern legyen-e a német császár, vagy más, arról nem beszél senki, csak a császárt, a germán gondolat megszemélyesítőjét, akarják vissza. A mozgalomnak Ludendorff tábornok, Richthofen báró, Rewentlow gróf állanak az élén és még többen azok szerepük volt. Elsősorban katonai körökben talál visszhangra az agitáció, de német kisvárosokban, falvakban, sőt magában Berlinben is a nép körében igen sok híve van az így újjáéledő monarchikus gondolatnak. Gyűléseken és ünnepélyeiken Berlinben is gyakran hallani császárhű kijelentéseket, főleg a német nemzeti párt gyűlésein. Legutóbb a „Treubund”” (hűségliga) nagygyűlésén mondta az egyik szónok: „Fel, hogy az új szabadság hajnalhasadása a német császári korona régi fentjével egyesüljön Frankfurtban a német nemzeti párt gyűlését az elnök ezekkel a szavakkal nyitotta meg: „Istennel , császárért és birodalomért!“ A monarchista agitáció, ha szelíd formában is, de mégis bevonult már a német köztársaság nemzetgyűlésébe. Az egyik képviselő, Behm asszony ugyanis a háziipari munkásnők helyzetét vázolta és eközben megemlékezett a német császárnéról, aki „mindig megnyitotta a szívét a háziipari munkásnőkért”*. „Nem mulaszthatom el, •— mondta Behm asszony, — hogy ez alkalommal hálás és ha odaadással ne szóljak a császárnéról* és a karzatról élénk taps volt e csöndes tüntetésre a válasz. A császár egyébként is még mindig élő és szereplő és cselekvő alakja a német életnek; október 14-én egy hadirokkantnak olyan írással küldték meg a szociáldemokrata Noske hadügyminisztersége idején a sebesülési érmet, amely így kezdődött. ..Őfelsége, a császár és király nettében.*' Magyarországot is meghívják a londoni gazdasági konferenciára. — Berlini munkatársunk távirati jelentése. —** Berlin, nov. 20. Londonban nemrégiben „Fight Famine Council**. név alatt bizottság alakult az Európát fenyegető éhség leküzdésére. Ez a bizottság, amelyet az angol kormány is támogat, november folyamán nemzetközi konferenciát tart Londonban ama módozatok megbezsélésére, amelyekkel az európai országok gazdasgái forgalmát újjá lehet alakítani és amelyek alkalmasak arra, hogy az országok egymás kölcsönös segítésével, preventív intézkedésekkel előzzék meg a tömegek nyomorúságának egyre nagyobb tért foglaló veszedelmet. A londoni bizottságnak Lord Barmour az elnöke, aki a legfelsőbb bíróság vezetője, tagjai között van Henderson miniszter is. Albizottság, miint a Wolff-ügynökség jelentette, a novemberi konferenciára már meghívta Németország és Német:Ausztria képviselőit, Németország részéről többek között Bernstein Ede, Kautsky, gróf Montgclas, Oppenheimer tanár, — Ausztriából pedig dr. Bauer volt külügyi államtitkár, Lammasch tanár, gróf Menssdorff és dr. Ellenbogen kaptak meghívást. Érdeklődtünk a berlini angol missziónál, hogy Magyarország képviselőit meghívják-e a konferenciára? A következő felvilágosításokat kaptuk: " A ,,Fight Famine Council" nem hivatalos testület, hanem a hágai békekonferencia angol és amerikai résztvevőinek alakulata, azonban az angol kormány teljes támogatásában részesül. A feladata az. hoadl a versaillesi legfőbb tanácsnak útmutatást adjon és javaslatot tegyen arra vonatkozóag, hogy miként lehetne az európai gazdasági életet újra lendületbe hozni és az európai államok gazdasági forgalmát akként szabályozni, hogy a termelt javak kölcsönös és helyes elosztásával elejét vegyük annak a veszedelemnek, hogy a tömegek nyomora fokozódjék. Különösen a legyőzött országok ellátásával kivált a bizottság foglalkozni és így természetesen Magyarországéval is. A német és az osztrák delegátusok már megkapták a novemberben megtartandó nemzetközi konferenciára a meghívókat és a magyarság képviselőit is meg fogják hívni az értekezletre. A mi értesülésünk szerint Magyarország részéről elsősorban azok számíthatnak meghívásra, akik a hágai békekonferenciának is tagjai voltak, de ar magyar közélet és kormányzás más reprezentánsait is meghívja a bizottság Bizonyos, hogy a novemberi tanácskozás lényeges lépést fog jelenteni azon az úton, amely a legyőzött országok ellátását és segítését jelenti. Arra a kérdésünkre, hogy a Magyarországra vonatkozó javaslatok keresztülvitelét nem fogja-e akadályozni,hogy Magyarországgal az Antant még mindig nem kötötte meg a békét: azt a választ kaptuk, hogy a...Fight Famine Council“ működése teljesen független a békeszerződések sorsától és hogy ezt a munkálatot, főleg íhumanitárius szempontok fogják irányítani. fu- v- OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO Fellázadt jugoszláv ezredek Bécs, nov. 20. (A MTI magánjelentése.) A Rints Wiener Tagblatt jelenti Klagenfurtból. A Curk hídnál a Rain-kastély közelében az ott elhelyezett 17. jugoszláv gyalogezrednek katonái fellázadtak. Az ezredet kéthavi fegyvergyakorlatra hívták be és noha már négy hónapja ott állomásoznak, még mindig nem bu csatolták az embereket haza. Midőn a lázadó katonákat tisztjeik engedelmességre szántották föl, a legénység fegyverét használta. Részletek még hiányoztak. Az említett ezred annak a volt cs. és kir. gyalogezrednek egyes részeiből alakult,, amelynek lel kiegészítő Lé füleié Marimra volt.