8 Órai Ujság, 1919. november (5. évfolyam, 100-125. szám)

1919-11-21 / 117. szám

vímf­i Péntek, és folyatrt 117. sz. Jiff WPISWW 3 Budapest, 1919 novemberi, ELŐFIZETÉSI ARAK: *«„* Szerkesztőség és Kiadóhivatal: Egy hóra...* 15 Korona. I Félévre. •• 80 Korona. £ g$f@S­péS €$á?tySZcB9 Ø? ÍT3 © O fÜléf. n­j­f­iy MllTPN­TrtvKftmif­cy Negyedévre .. 42 Korona. | Eáé« évre 160 Korona. Budapest, IV., flUZCUm-IiOrUt á. SZ. A pártklub akusztikája ma könnyen megcsal­hatja a politikust, aki nyilatkoza­taira tapsot kap és azt hiheti: az ország visszhangzik tőle. A párt ré­gen politikailag iskolázott képvise­lőkből álló csoportot jelentett, a­melynek tényleg a választók közön­ségétől nyert törvényes joga volt, hogy a politika irányairól és elha­tározásairól döntsön. Ma ehelyett párthelyiségek vannak, ahol lelkes, de a politikában járatlan, hazafias, de a nagy­világ horizontját át nem tekintő emberek gyülekeznek, akik csak a maguk nevében kiálthatják a helyeslést, de nem a nemzet meg­bízásából, amelynek csak sejtjük, de közvetlenül nem ismerjük az akaratát. A politikusoknak tehát elsősorban a saját lelkiismeretükre és a nagy­világ intő szavára kell hallgatnia. Azután a történelmi feladat után, amelyet a­­ mai kormánypártok ve­zetői elvégeztek, ma itt áll az egyet­len feladat­ békét szerezni, ha kell — nehéz áldozatok árán. Friedrich István acélos férfiassága megaka­dályozta a­­ destruktív erők uralmá­nak álruhás folytatását és megte­remtette a nemzeti irány kibonta­kozásának lehetőségeit. Ha most­­, a románok kivonulása árán, tudóit személyes áldozatot hozni, sem mi­nisztertársai, sem pártjai nem zár­kózhatnak el, hogy az ország érde­kében becsületes megegyezést,­ vagy legalább is fegyverszünetet kösse­nek ellenfeleikkel és érvényesülni engedjenek végre olyan világtekin­­télyű államférfiakat is, akiknek élete a nemzeti érzésnek és a ke­resztény erkölcsnek álhatalos szol­gálata volt. Új kurzus? Ma nincs és nem jö­het más politikai irány, mint amely az ezeréves Magyarország hagyo­­­mányainak tiszteletében, a nemzeti erők összefoglalásában keresi eljö­vendő életünk alapjait. Ebben az órában még nem tudjuk, sikerül-e megteremteni a pártközi békessé­get, amelynek együttes munkáját követeli győztes ellenfelünk. Min­denki vessen hát számot irtózatos felelősségével, aki ma a népgyűlé­­sek hangos elragadtatásában, a pártkörök csalóka népszerűségében nem akarja meghallgatni sem Európát, se a mi szegény hazánk európai fiait, Ludendorff és Rewentlow a német császárság visszaállításáról Monarchista agitáció Németországban. — Berlini munkatársunk távirati jelentése. — Berlin, nov. 20. körül, akiknek a háború irányításábanA német nép mindig császárhű, és lojális volt és a nagy összeomlás, a­mely a világháborúban szinte a porig alázta a nagy német birodalmat, mégis legelőször a Hohenzollernek uralmát döntötte meg. November 7-én lesz egy esztendeje, hogy Vilmos császár és a trónörökös lemondtak a német császári és a porosz királyi trónra irányuló minden igényükről és ez alatt az év alatt annyira konszolidá­lódtak a viszonyok, hogy kommunista puccsokon és utcai harcokon keresz­tül a német nép eljutott a békés agi­­tációig. Ilyen békés agitáció az, amely­­ a monarchia visszaállítására irányul. Annak ellenére is, hogy újságok, könyvek, röp­iratok százai, nyilvános­ságra hozott diplomáciai okmányok és a békekísérletek történetének ki­derítésére irányuló parlamenti vizs­gálat során elhangzó autentikus val­lomások hirdetik, hogy a hatalmas összeroppanás nem következett volna be, ha a katonai körök által befolyá­solt és a fegyveres győzelmet feltétlen hívő Vilmos ex-császár kedvező idő­pontban megkötötte volna a békét,­­ mégis: a német politika jobboldala és a német nép cél­ része a monarchia visszaállítására törekszik. Nem arról van szó, hogy a Hohenzollern-házat és vele együtt az elzavart 27 kisebb­­nagyobb uralkodó­ családot hozzák vissza, hanem arra irányulnak ezek a törekvések, hogy a német császárságot, állítsák vissza. Hogy Hohenzollern le­gyen-e a német császár, vagy más, ar­ról nem beszél senki, csak a császárt, a germán gondolat megszemélyesítőjét, akarják vissza. A mozgalomnak Ludendorff tábor­nok, Richthofen báró, Rewentlow gróf állanak az élén és még többen azok szerepük volt. Elsősorban katonai kö­rökben talál visszhangra az agitáció, de német kisvárosokban, falvakban, sőt magában Berlinben is a nép köré­ben igen sok híve van az így újjáéledő monarchikus gondolatnak. Gyűléseken és ünnepélyeiken Berlinben is gyakran hallani császárhű kijelentéseket, főleg a német nemzeti párt gyűlésein. Leg­utóbb a „Treubund”” (hűségliga) nagy­gyűlésén mondta az egyik szónok: „Fel, hogy az új szabadság hajnalha­sadása a német császári korona régi fentjével egyesüljön Frankfurtban a német nemzeti párt gyűlését az elnök ezekkel a szavakkal nyitotta meg: „Istennel , császárért és birodalomért!“ A monarchista agitáció, ha szelíd formában is, de mégis bevonult már a német köztársaság nemzetgyűlésébe. Az egyik képviselő, Behm asszony ugyanis a háziipari munkásnők helyzetét vá­zolta és eközben megemlékezett a né­met császárnéról, aki „mindig meg­nyitotta a szívét a háziipari munkás­­nőkért”*. „Nem mulaszthatom el, •— mondta Behm asszony, — hogy ez al­kalommal hálás és ha odaadással ne szóljak a császárnéról­* és a karzatról élénk taps volt e csöndes tüntetésre a válasz. A császár egyébként is még mindig élő és szereplő és cselekvő alakja a német életnek; október 14-én egy hadirokkantnak olyan írással küld­ték meg a szociáldemokrata Noske hadügyminisztersége idején a sebesü­lési érmet, amely így kezdődött. ..Őfel­sége, a császár és király nettében.*' Magyarországot is meghívják a londoni gazdasági konferenciára. — Berlini munkatársunk távirati jelentése. —** Berlin, nov. 20. Londonban nemrégiben „Fight Fa­mine Council**. név alatt bizottság ala­kult az Európát­ fenyegető éhség le­küzdésére. Ez a bizottság, amelyet az angol kormány is támogat, november folyamán nemzetközi konferenciát tart Londonban ama módozatok megbe­­zsélésére, amelyekkel az európai or­szágok gazdasgái forgalmát újjá lehet alakítani és amelyek alkalmasak arra, hogy az országok egymás kölcsönös segítésével, preventív intézkedésekkel előzzék meg a tömegek nyomorúsá­gának egyre nagyobb­ tért foglaló ve­szedelmet. A londoni bizottságnak Lord Bar­­mour az elnöke, aki a­­ legfelsőbb bíró­ság vezetője, tagjai között van Hen­­derson miniszter is. Albizottság, miint a Wolff­-ü­gy­nökség jelentette, a no­vemberi konferenciára már meghívta Németország és Német:Ausztria kép­viselőit, Németország részéről többek között Bernstein Ede, Kautsky, gróf Montgclas, Oppenheimer tanár, —­ Ausztriából pedig dr. Bauer volt külügyi államtitkár, Lammasch tanár, gróf Menssdorff és dr. Ellenbogen kap­tak meghívást. Érdeklődtünk a berlini angol mis­­­sziónál, hogy Magyarország képvise­lőit meghívják-e a konferenciára? A következő felvilágosításokat kaptuk: " A ,,Fight Famine Council" nem hivatalos testület, hanem a hágai béke­­konferencia angol és amerikai résztve­vőinek alakulata, azonban az angol kor­mány teljes támogatásában részesül. A feladata az. hoadl a versaillesi legfőbb tanácsnak útmutatást ad­jon és javasla­tot tegyen arra vonatkozóag, hogy mi­ként lehetne az európai gazdasági éle­tet újra lendületbe hozni és az európai államok gazdasági forgalmát akként szabályozni, hogy a termelt javak köl­csönös és helyes elosztásával elejét ve­gyük annak a veszedelemnek, hogy a tömegek nyomora fokozódjék. Különö­sen a legyőzött országok ellátásával ki­vált a bizottság foglalkozni és így ter­mészetesen Magyarországéval is.­­ A német és az osztrák delegátu­sok már megkapták a novemberben megtartandó nemzetközi konferenciára a meghívókat és a magyarság képvise­lőit is meg fogják hívni az értekezletre. A mi értesülésünk szerint Magyaror­szág részéről első­sorban azok számít­hatnak meghívásra, akik a hágai béke­konferenciának is tagjai voltak, de ar magyar közélet és kormányzás más reprezentánsait is meghívja a bizottság Bizonyos, hogy a novemberi tanácsko­zás lényeges lépést fog jelenteni azon az úton, amely a legyőzött országok el­látását és segítését jelenti. Arra a kérdésünkre, hogy a Magyar­­országra vonatkozó javaslatok keresz­tülvitelét nem fogja-e akadályozni,­­hogy Magyarországgal az Antant még mindig nem kötötte meg a békét: azt a választ kaptuk, hogy a...Fight Famine Council“ működése teljesen független a békeszerződések sorsától és hogy ezt­­ a munkálatot, főleg íhumanitárius­ szem­pontok fogják irányítani. fu- v-­ OOOOOOOOOOOOOOO­OOOOOOOOOOO Fellázadt jugoszláv ezredek Bécs, nov. 20. (A MTI­ magánjelentése.) A R­ints Wiener Tagblatt jelenti Klagenfurtból. A Curk hídnál a Rain-kastély közelé­ben az ott elhelyezett 17. jugoszláv gyalogezrednek katonái fellázadtak. Az ezredet kéthavi fegyvergyakorlatra hív­ták be és noha már négy hónapja ott állomásoznak, még mindig nem bu­­ csatolták az embereket haza. Midőn a lázadó katonákat tisztjeik engedel­mességre szántották föl, a legénység fegyverét használta. Részletek még hiá­nyoztak. Az említett ezred annak a volt cs. és kir. gyalogezrednek egyes részeiből­­ alakult,, amelynek lel kiegé­­szítő Lé füleié Marimra volt.

Next