8 Órai Ujság, 1920. szeptember (6. évfolyam, 207-231. szám)

1920-09-19 / 223. szám

›‹ ›n lei Ilii tanfiji ipolifil enyünt nil picesskril van szó. A magyar gyültüstiggel feltint a másik magyarra. — Határaink lába-nyásra állanak. A kormány az ipari munkássággal szemben lépjen a megbocsátás útjára. — Az ániánt ígéretei. — Sürgős a király-kérdés elintézése. Bethlen István gróf programmbméds. — Saját tudósítónktól —Gróf Bethlen Jktv&a J ?|£éijn| délelőtt 0 órakor tudottá. me| prggramambeszédét Hódmezővásárheb.’. első, kerületebigjr Délelőtt 10 órakor érhetett *meg a kijfenvonat, am felyen gróf Köthl&t Istjjmmal Szádecstey Lajos, Temesváry Imitt ,Pálffy Dániell, Héjj Imre, Kénén Béla f képviselők valamint Sebess Dénes, Córó Borotsth Emil és Rutkafalvy Csiklós államtitkárok is megérkeztek. (A vasúti állomáson magyar ruhás láncoktól körülvéve jelent meg a város vezetősége és a Beth-lejg-párt nevében Lányer Dezső pártelnök ! üdvözölte gróf Betmen Istvánt, majd a '•rígyek nevében ék- Endrey Gyuláné virágcsokorral köszöntötte a kerület képi viselőjét. / Nemzeti színű szalagokkal díszített lovasbandérium vezette a hosszú kocsisort a fellobogó Bodt városon át a Templomtérre, ahol tábori mise volt, amely után a Kossvai térre vonultak fel a városháza elé. Barzabás István unitárius lelkész, a pártelnöke lelkes szavakkal üdvözölte Bethlent, majd Brádeczky Lajos képviselő történeti visszapillantást vetett a Bethlen-családnak magyarországi szereplésére és lelkes beszédben ajánlotta a választópolgárok figyelmébe az ország e kiváló férfiát. Nagy éhjenzés és taps fogadta Bethlen István grófot, amidőn az emelvényre lépett. A tetszészaj csillapultával megkezdte programmbeszédét, a melyben többek között a következőket mondotta: Halyséíünk kétségbeejtő. —- ^Mindnyájan tanultunk azokból a szörnyű katasztrófából, amelyekbe a nemzet került és magam is egyik-másik kérdést máskép ítélem meg most, mint egynéhány esztendővel ezelőtt. Sajnos az események igazolták azt a politikát, amelyben arra törekedtünk, hogy megmentsük a nemzetet attól, a katasztrófától, amelybe menthetetlenül bele kellett volna pusztulnia. De mi magunk gyengék voltunk a katasztrófa elhárítására és most nemzeti életünk romjain állunk. Egész generációk évszázados munkája veszett kárba. Hiába éltek nagyjaink, hiába haltak meg képeink a csatatereken, sajnos, amit évszázadokon keresztül építettek, amiért élni és halni tudtak, néhány gonosztevő aljas munkája által rövid időn belül megsemmisült. Sajnos, nem oszthatom sokak nézetét, hogy a jelenlegi kormány erélyes fellépése által visszaszerezhetiü is azt, amit a nemzet bűne által elvesztettünk. Még ha Széchényi venné is kezébe a gazdasági élet irányítását és az idősebb Andrássy a külpolitika vezetését és ha maga Kossuth Lajos a nemzet összes férfiaival egy cél felé törekedve dolgozna, még akkor is csak hosszas, keserves munka, által érhttetnék el a célt, hogy a rombadőtt országot újraépítjük is a nemzetnek uj otthont teremthessünk. — Helyzetünk kétségbeejtő. Lakosságunk 7 millióra apadt le, mert nemzetünk kétharmad része idegen uralom alattnyög. Vagyonilag is tönkrementünk és elvesztettük drága és értékes területeinket, amelyekről szükségleteinket fedezni képesek voltunk. * Ki vagyunk szolgáltatva szomszédainknak és jaj nekünk, ha mukkanni merünk, vagyonilag és erkölcsileg is lesülyedünk. Ahelyett, hogy magyar iima gyárral kézenfogva törekednék a hazát megmenteni, a helyett a magyar irigységgel és gyülölséggel tekint a másik magyarra. Mindenki jogot követel, de kötelességet csak kevés akar teljesíteni. Mindenki kritikát gyakorol, még az is, aki arra sem érdemes, hogy jobbjaink sarait megkösse. — Egyenlőtlen a verseny köztünk és szomszédaink között. Azok, akik a népek önrendelkezési jogának jelszavával mentek a harcba, midőn azt meg kellett valósítani, annak épp az ellenkezőjét tették. Két nép van ma, győző és legyőzött. Az elsőnek minden, joga megvan, a másiknak csak kötelességei vannak. Határaink zárva-nyitva állnak ellenségeink számára és fővárosunk egy napi járásra van az ellenséges földtül. Szomszédainknak és a velünk békét kötő feleknek kénytelenek voltunk a békeszerződésben a legtöbb kedvezményt megadni, de mi hasonló kedvezményeket nem kaptunk. Termésünk feleslege nem a miénk, sem hajózható folyóink. Még abba is beleavatkozunk, hogy ki legyen a király és hőseink felett ők ítélkeznek. Ezen kormányra van szükség.. . Ha egyáltalán érdemes ebben a hazában élni, ez csak azért van, hogy gyermekeink és unokáink Szántára megteremtsük a lehetőségét annak, hogy újból kultúréletet folytassanak. Ez nem jelent mindjárt háborút, ez elsősorban a megbocsátás politikáját jelenti, úgy a bel-, mint a külpolitikában. Nem elég hangzatos programmot fölállítani, volt ebben részünk elég és a hazát mégis elvesztettük. A hangzatos politika■ nem egyéb, mint a koldus álma a milliárdos örökségről, amellyel vigasztalja magát. Egészséges magyar közszellemre van szükség, hogy összeforrjon a magyarság és támogassa a kormányt, amely a cél felé halad. Arra van szükségünk, hogy egy előskezű kormány rendbehozza állami szervezetünket a törvények végrehajtása révén, hogy rendbehozzák fészkeinket és a termelés újból megindulhasson. Ezt azonban nem lehet oly parlamenttel megtenni, amely csak a papirost önti magából, hanem olyannal, amely erős kézzel belenyúl a közállapotok helyreállításába és a tekintélyt és fegyelmet újból szerephez juttatja. Legyen vége a parlamentben a személyi kérdéseknek. Megelégelte ezt már a nemzet. Minden személyeskedés, amellyel a parlament idejét fölöslegesen fecsérli, szög abba a koporsóba, amelyet szomszédaink a magyar nemzetnek ácsolnak. Elérkezett az ideje annak, hogy a magyar osztályok közt a harmónia helyreálljon. Elérkezett az ideje annak, hogy a kormány az ipán munkássággal ■szemben a megbocsátás politikájának útjára térjen és a rendkívüli eszközöket, amelyeket még nem nélkülözhetünk, csak a bűnös és hibás emberek ellen alkalmazzák. Mert ha látja az ipari munkásság, hogy ők épp olyan polgárai az országnak, mint a fölül állók, akkor félre fogják tenni azokat a jelszavakat, amelyek minket szerencsétlenségbe döntöttek. Meg vagyok győződve, hogy be fogják látni, hogy ebben az országban többé nemzetköziséget hirdetni nem lehet, mert ennek a hirdetésével tették tönkre a lelkekben és szívekben a magyar hazafiságot, amelyre most a legnagyobb szükség van. Be kell, hogy lássák, hogy a nagy harcot, amely a polgári felfogás és a szociáldemokraták felfogása között Európában dúl, nem a világforradalmak és nem a kérlelhetetlenségig vitt osztályharc, hanem elsősorban a becsületes munka, a fejlődés és az a munka, amely minden embert egyformán képesít arra, hogy embertársait szeresse, fogja megoldani. Ne a polgáron legyen proletár, hanem a proletárt emeljük fel a polgárok közé; ne a polgár süllyedjen le a proletárt sorsba, hanem emeljük fel az. proletárt a polgári öntudat nívójára. (Éljenzés és taps.) Kardcsörtető politika. — Jó külpolitikát a mai viszonyok között meggyőződésem szerint alig lehet csinálni, mert egy ország, amelyben felelőtlen tényezők nap-nap után kardjukat csörtetik, azt a kardot, amelyet, csak tegnap csatoltak le oldalunkról, hogy ellenségeink felkössék, ilyen ország szövetsétgesekre alig talál. Mert minden állam szövetséget csak azért köt, hogy a maga részére több biztonsága legyen és nem azért, hogy barátai kalandokba vigyék. Nem lehet addig jó külpolitikát csinálni, amíg puccsokról és személyétkedésekről van szó a parlmentben, mert nincs meg a bizalom, hogy barátságot és szövetséget köthessünk. Saját érdekünk szerint kell irányítani külpolitikánkat. Négyszáz évig oly közületnek voltunk tagjai, mely a külpolitikában gyakran nem volt tekintettel viszonyainkra.• Ez magyar szempontból lehet jó, de lehet rossz is, az bizonyos, hogy a magyarságnak az 55 milliós komplexum nagyobb politikai súlyt adott, mintha egyedül lett volna. Most egy nemzetközi káosz előtt állunk, minden nemzet oly szomszéddal van körülvéve, amelynek érdekei ellentétben állnak, vele és, nem kivétel e tekintetben a kis-antént sem, melyet csakis a magyar néppel szemben való gyűlölet egyesít, de minden más kérdésben eltérnek. Ez nemzetközi politikai szempontból is fontos, mert azt mutatja, hogy a nagyántánt politikájától, amelyen eddig jártak, eltértek. A nagy kántant biztosította a békeszerződés végrehajtását, de kikényszerítheti a velünk szemben vállalt kötelezettségeknek is teljesítését is szomszédaink részéről. Ezek vagy további engedményt akarnak kicsikarni, vagy pedig az általuk tett ígéreteket nem akarják teljesíteni. Sajnos, a jelek arra mutatnak, hogy az utóbbiról van szó. Pécs ma sincs kiürítve és a kisebbségi jogokat a megszállt területeken lábbal tapossák. Az az latint ígéret, hogy határainkat, miután azok nem véglegesek, felülvizsgálják, még ma sincs beváltva. Szent István trónja nem lehet ugródeszka. A királykérdésről szólott ezután Bethlen István gróf. — Amíg a külpolitikai orientáció világosabban nem áll előttünk és a belső konszolidáció előbbre nem malad, addig nem nyúlhatunk a királykérdés elintézéséhek sem. Márpedig ennek a kérdésnek az elintézése az ország érdekében sürgős. Ezer év óta Magyarország királyság volt, és nem szabad nekünk köztársasággal kísérleteznünk, mert a rangyi nemzet mentalitásának és pszichéjének nem felel meg és katasztrófát jelent a nemzet jövőjére, satszáz év óta a királykérdés az ország közvéleményét két részre sztiította. Az egyik párt külföldit akart királyul, hogy a külföldi állam megszervezett erejét a magyar politika szolgálatába állít-tassa. A másik párt magyar embernek író .Kiemelésével látta biztosítva, a nemzet jhööjét. Anélkül, hogy ennek a kérdésnek eldöntésébe belebocsátkoznék, rá kell mutatnom arra, hogy egy lehetőséget minden körülmények között ki kell zárni. Mielőtt a királykérdést elintézzük, törvénybe kell iktatni oly rendelkezést, hogy magyar trónra senki nem emelhető, királyi jogokat senki nem gyakorolhat, aki előzetesen, minden más trónra való igényről nem mond le, aki hozzá nem járul felfogásunkhoz, hogy a pragmatica nanctib ránk vonatkozó kötelezettsége megszűnt és érvényét vesztette, aki előzetesen és ünnepélyesen ki nem jelenti, hogy más trónt a magyar nemzet törvényhozásának hozzájárulása és előzetes megkérdezése nélkül nem vállal. Szent István trónja nem lehet ugródeszka senki számára, hogy idegen trónt átóla elnyerhessen. A nemzet frainak élete sokkal drágább, semhogy kísérletekre odaadnék. Ez nem teszi lehetetlenné, hogy más államokkal szövetséget kössünk. Külpolitikai szempontból arra van szükség, hogy megnyugtatást adjunk, hogy a magyar vért nem lehet felhasználni arra, hogy a régi osztrák-magyar monarchiát újra visszaállítsuk, mert bármennyire fájdalmas ennek az alakulásnak felbomlása, de azt feltámasztani semmi esetre sem lehet a mi segítségünkkel. Ezután a pénzügyi kérdésekről szólott, majd a választójog kérdéséről kifejtette, hogy a mai választójog a nemzet érdekeinek nem egészen felel meg. Nyíltan kimondja ezt, mert csak oly politikát hajlandó követni, amelyet a nemzet érdekében helyesnek tart. — Nem elég lelkes hazafiságunk. — fejezte be beszédét Bethlen, — legjobb szándékunk és optimizmusunk, hanem megfeszített együttes munkával kell dolgoznunk. Ha minden ember többet fog dolgozni és lemond sok oly élvezetről, aminek részese lehet és ha jobban, sokkal jobban fogjuk szeretni egymást a közös alkotó munkában, úgy meg tudjuk menteni ezt a szerencsétlen magyar hazát. (Hosszantartó éljenzés és taps.) Ezután Rutkafalvy Miklós államtitkár beszélt. Márton Árpád bukaresti menekült református lelkész zárta be a népgyűlést, amely a Hymnus eléneklésével ért véget. Délután 1 órakor 300 terítékes ebédet adott a város első választókerületének polgársága Bethlen István gróf tiszteletére. Az ebéden Temesvári Géza, dr. Csongrád vármegye és Hódmezővásárhely város főispánja Horthy Miklós kormányzóra mondott lelkes hangú felköszöntőt. Soós István polgármester a város közönsége nevében Bethlen István grófot köszöntötte fel. Felköszöntőket mondottak még Szathmáry Tihamér, Lázár Dezső, Márffy ezredes, Barabás Istvánna, Brádeczky Lajos, Kenéz Béni, Kovács Jenő. A köszöntőkre Bethlen István meleg szavakkal válaszolt. Poharát a városra, annak polgárságára, hölgyközönségére és munkásságára ürítette. Ebéd után Bethlen István kíséretével a 1 Kedd, 1920 szeptember 21. tanyákat látogatta meg, ahol nagy szeretettel és lelkesedéssel fogadták. Este részt vett a rokkantak felsegítésére rendezett népünnepélyen, amelynek fővédnökségét el is vállalta. ■■BQBBBBBSaBBBSÜSSaaaSEBBHBB A jugoszláv külügymisus**"nem ismeri el Fiume függetlenségét B€l§?ad.*szept. 20. A jugoszláv sajtóiroda'jelenti: Truzrubics külügyminiszter A szkupstinában ma délelőtt tartottak első beszédet a jugoszláv külpolitikáról és a békeértekezlet eredményéről A külügyminiszter a‘ többi között a következőket mondotta: . — Ssnos, a jugoszláv delegáció nem tudta az összes, államunk jövőjére vonatkozó kérdéseket ligidálni. Mi tudjuk, hogy a békeértekezlet feladatai rendkívül nagy volt Minden nemzetnek volt oka panaszkodni. Éppen ezért meg kell elégednünk azzal, hogy a békeértekezlet tekintetbe vette a háborúban teljesített erőfeszítéseinket. Sok bírálat hangzott el a békeszerződés azon rendelkezése ellen, amely Ausztriának megtiltja a Némethországgal való egyesülést. Enélkül a klauzula nélkül azonban Németország, a nagy bűnös, ismét tovább terjeszkedhetnék a Duna és az Adria felé. A versaillesi békeszerződés meghalta nekünk Ausztria és Magyarország eltűnését és a háborúban, miként békében jóbarátokat szereztünk, ami egymagában nagy eredmény, mert még a nagy népeknek is szükségük van más népek segítségére. Területünk egyesítésével népünk feladata még nem fejeződött be. — A spai tárgyalásokra vonatkozólag azt közölhetem, hogy július 12-én delegációnk még nem tudta aláírni a céline i egyezményt, mert még végleges döntés nem történt. A kereskedelmi flotta fölosztásáról elégtétellel állapítom meg, hogy a döntések mind Olaszországra, mind Jugoszláviára kedvezők. Az adriai kérdés európai jelentőségű lett, nem azért, mert sokat vitatták, hanem, mert a középeurópai népek érdekeinek záloga. A jugoszláv delegáció a nemzetiségi elvből indult ki és igyekezett ethnográfiai határokat elérni. Az adriai ügyben a nekünk kedvező döntést nehézzé tette az az egyezmény, amelyet Olaszországnak a háborúivá avatkozása idején kötöttek. Ez az egyezmény, amelyet londoni szerződésnek neveznek, ellentétbe hozott bennünket egy szövetséges nagyhatalommal, amit igazságos utakon kellett megoldani. A jugoszláv kormány két javaslatot tett, az egyik Wilson döntőbírói szerepe volt, ezt Olaszország elutasította, a második a népszavazás volt. Olaszország ezt is visszautasította. Minthogy baláli viszonyt akarunk föntartani Olaszországgal, igyekezünk megegyezni vele. A barátságos megegyezés érdekében, amelyet kölcsönös áldozatokkal lehet elősegíteni, közvetlen kapcsolatot kerestünk az olaszokkal, azonban az olasz kormány minden hivatalos összeköttetés felkerült. Végül Trumbics kijelentette, hogy a kormánynak a fiumei kérdésben megvan a maga álláspontja és Fiume úgynevezett függetlenségének proklamálását érvénytelennek és meg nem történtnek tekinti. Meggyőződhet, hogy mindenkinél magasabban veszem más ékszereit. Irányért 83-tól 110-ig, koronáig fizetek. Ingyen kiállítom, jó árban pecca- és műtárcjait. Berber ékszerész Vámház-Körút 14- sz. Központi vásárcsarnokkal rezsue szemben. Brilliánsokat Sír aranyat, platinát grmját 64-500 K mindenkinél magasabb áron vesz: ESP ÁB, Király utca 50.