8 Órai Ujság, 1921. január (7. évfolyam, 1-24. szám)
1921-01-13 / 9. szám
4 Reizt akarnak teremteni a villamosokon. A kocsikat rendbehozzák, az utasokat megrendszabályozzák. — Saját tudósítónktól. — Henneshalmy Lajos dr. kereskedelmi miniszter a lehetőséghez képest megszüntetni kívánván azokat a köztisztaság és rend szemponjából erős kifogás alá eső visszásságokat, amelyek jelenleg a budapesti vllamosi vassúti kocsikon tapasztalhatók az ezüst körben teendő intézkedések mgbesstése céljából a kereskedelmi minisztériumban az államrendőrség főkormányának, a vasúti és hajózási főlügyelőség, továbbá a Budapestbe henyesített Városi Vasutak igazgatósáága is a miniszterium- vasúti szakosztály képviselőinek bevonásával értekezletet tartott. Az értekezlet során megállapíttatott, hogy habár sajnos a mai viszonyok között megfelelő szám forgalomképes kocsi és javítási anyag hiánya miatt az összes visszásságok teljesen nem is küszöbölhetők ki, mégis már most megtehetők egyes intézkedések a nagyobb rend biztosítása érdekében. Ehhez képest a kereskedelemügyi miniszter máris intézkedett abban az irányban, hogy a villamos vasúti kocsik lépcsőin és ütközőin való utazás, valamint a kocsi úttest felöli részén való fel- és leszállás megakadályoztassék, a kocsik tisztábban tartassanak, a kocsik ablakaira ragasztott és a kilátást megnehezítő magánhirdetések eltávolíttassanak, az útirányt jelző táblák a pótkocsikon visszaállíttassanak és a túriak általában helyesen kezeltessenek, a kocsik számlapjai rendbehozassanak és rendesen kivilágíttassanak. Elrendelte egyúttal a kereskedelemügyi miniszter, hogy mihelyt arra mód kínálkozik, a teljesen leromlott állapotban levő kocsiknak és vasútfelépítmények helyreállítása sürgősen megkezdessék. A kereskedettes miniszter rendelkezéséből kifolyólag a budapesti magyar királyi államrendőrség főkapitánya a villamos vasúti kocsik lépcsőin és ütközőin való utazásnak, valamint az úttest felőli fel- és leszállásnak megakadályozása érdekében a szükséges intézkedéseket már meg is tette- Németország statáriumot kér* Felsősziléziára Bécs, jan. 12. A Neues Wiener Journal jelezíti Berlinből: A német kormány jeggyzéket I küldött a nagykövetei értekezletének, s amelyben ama nagyszerffu bűntett miatt, árul Felsőszilárdban történt, a I statárium kihirdetheteit kéri ott. A jegyzék részletesen^’felsorolja a Felsősziléziában elkövetett bünntények számát. E szerint az 1920. évbe Felsősziléziában 79 gyilkosságot követtek el, továbbá 49 rablótámadást, 17 politikai merényletet stb. , , ' m ,.. . | M ||| , .. . | Aranyat, brilliánst, ■M&IT SchmelczerBenők£K. Központi városháza, főkapu mellett. Telefon 139—43 Veszek viselt férfiruhát Telefon 119-67.Wertheimer, Gróf Zichy Jenő-u. 23 Brilliánsért, aranyárt, platináért, ékszerért minden hirdetett árnál többet fizetek. Bács Miklós Lipót körút 19, órás DELI, DUNA-GÖRSQ Naponta este 1/29 órától kezdve cabaret, ének, tázia, 16-tól kezdve új műsor.k étteremben CSORBA GYULA játszik. hbikimus és . Csütörtök,121 január 13. b Hamburg, a elnémult kiláros. Félbenmaradt hadihajón. — A fogoly angol hadihajó. — Csavar nélkül érkezett internett német kereskedelmi hajók. Nem épitik tovább, de nem is szolgáltatják ki „Bismarck"-ot, az új német hajóóriást. L X 8 órai újság kiküldött tudósítójától — Kruisburg, jan. 9. Vájjon akadte ember na, aikü — ha erre járt — 'asszanff emlékezne a háború előtti Ijimbusára, az ereje teljében ficánkosbirodalom vízpárásan is csillogó ékkövére, a nagy és hatalmas rakodó telepekre, az egész világ kereskedelmét magába síelő forgalomra, a német és tengerentúli hajókolosszusokra, a hajógyárak, emelődaruk és rakodómunkások fülszaggató lármájára, az ezernyi apró közlekedő hajóra és az Elbe piszkos vizére? Nos, aki emlékezik minderre, az ugyancsak csodálkozik, amikor újólag meglátja a kikötővárost. A régi, lüktető életnek, a világvárosi forgalomnak és a régi, bizakodó, nagy terveket sejtető hangulatnak sehol semmi nyoma. Hamburg, az egykori világkikötő ma sem tért magához bódult árulásából. Hiányzik egyrészt a finom angol és amerikai Eau de Cologne: a szigetországnak és a tengeren, tubáknak a kikötőt érintő új elismerése, másrészt pedig, ami a legfőbb, azok a hajók, melyeket a németek a világ kereskedelme fölött való uralkodás céljaira építettek, de amelyeket az antant elvett tőlük. Hiába áll ott a német hajós az Elbe partján és hiába várja, hogy a forgalom egyszer megint csak teljes mértékben meginduljon és hogy Hamburg ismét az legyen a világ kereskedelmének történetében, ami azelőtt volt, az angolok és az amerikaiak gondosan ügyelnek arra, hogy Hamburg soká, nagyon soká ne térjen magához és hogy „esetleg" néhány évtizedig csak az angol és az amerikai hajózás arassa le a hasznot és a babérokat. A nagy kikötőben alig látni egynéhány hajót, amely német szolgálatban áll, ami hajó befut és árut hoz és visz, mind idegen tulajdont képezés idegen ország hasznára dolgozik. Németország ma nem tesz egyebet, mint ölhetett s kezekkel szemléli, hogy mily módon használják ki más nemzetek a kikötőt. S minden, ami a kikuk forgalmának emelésére vonatkozik, nem a németektől, hanem saját hajózásukat féltő angoloktól és amerikaiaktól függ. Németország még a kezdeményezést sem teheti meg). Mivel tenné, hisz hajója sincsen-Hideg tengeri szél süvített végig a parton, amikor egy zöldre mázolt kis gőzhajóba szálltam, hogy a nagy kikötő minden belső pontját megszemléljem. A hajó vezetője egy tipikus ivagneri alak, hosszú hajjal, beretvált arccal, s pipával a szájában. Biztos kézzel vezeti a hajót, amely gyorsan siklik tova a zöldessárga hullámokon. Az első, ami a szemembe ötlk, egy hatalmas angol hadihajó, amely — mily furcsán hangzik — a háború folyamán német fogságba jutott és a németek még ma sem adták vissza. Gyönyörű alkotmány, talán Helgo- I landnál állt harcban, rajta az angol I lobogó és valószínűleg már csak réted I idő kérdése, hogy hazainduljon. De I lehet, hogy az angolok olcsó német I márkán óhajtják kijavitttatni és ido- I vábbra is itt marad. Távolabb a vízbe épített raktár - I házak. Amikor odaérünk, látjuk, hogy I többnyire konganak az ürességtől. I Annyi áru nem áll rendelkezésükre a I németeknek, hogy a raktárakat is I megtömjék, viszont a befutó hajók I sem hoznak megszámlálhatatlan ton- I nákat. És az Elbe vize is alaposan ki- I kezdte már a házak falait, milliók kell lenek a javításokra. Az idegen hajók. Amint elhagyjuk a raktárházakat és I a legbelső kikötőt, a kis hajót „igazol- tatják" Ez az első vizsgálat,amelyet még kettő követ sorom A vámhivatalnokok azt kutatják, vájjon nem csempészünk-e ki valamit az idegen hajókra, főleg a japánokra. Pár perc és a hajó tovább siklik a vizen. Elmegyünk az amerikai, angol, holland, belga, svéd, japán, argetiniai és francia kereskedelmi hajók mellett, elragadó és színes e kép. A hajót egy része alig néhány napja jöttde a kikötőbe, az amerikai, hajókból éppen búzát emelnek ki, más részük pedig festés alatt áll kék, vagy zöld a leirtakolibb ezin, a japán gőzösöket sárgára festik. (A „sárgák" még színeikben sem tudnak megváltozni.) Egyik-másik hajóról zene hajfék, a japánok bánr észül lenéznek a magasból a vízre, a kis hajóra és vigyorognak. Itt minden szabad nekik- Leszerelt német hajók. Most egy sereg német hajóhoz visz a gőzös. Ezek nemrégiben jöttek meg az amerikai internáltságból — gépek és csavarok nélkül. A jó német gépeket még a háború alatt leszerelték és a hajókat vontatókötélen küldték haza; hármat is egyszerre. A csavarokat viszont azért szedték le az amerikai hajósok, nehogy a hajók elkormányozzák magukat és zavarok legyenek a vontatásban. A hajókon alig vehető észre, hogy azelőtt milyen színre voltak festve: a rozsda annyira megette a festéket és a vasat. A kijavítás és befestés azonban egyre késik, nyilván azért, mert ma többe kerül a rendbehozatal, mint annak idején a teljes hajó. Valószínűleg azért is küldték őket vissza Németországnak. A kis gőzös most balra kanyarodik, a háború folyamán vízrebocsátott, de abbamaradt építkezési hadihajókhoz érünk. Vagy nyolc-tíz acélhajót számláltam meg, amelyeket lassan ringat a víz. Ezeket az elvesztett hajók pótlásául építették, a belső berendezéshez azonban már nem juthattak el, ezután pedig ma csak ántánt engedéllyel építhetnék tovább. Senki sem tudna választ adni arra, hogy mi lesz ezekkel a hajókkal és mikor építik őket tovább. lágy részükön még látszanak a félig felszerelt pánctéllemezek, amelyek legalább két ember széleik. Meltettük a jajkiáltás sem hangzana ki. Nincsenek messze innen azok a helyek sem, ahol a hajók építését végezték a békében. Hihetetlen monumentális, szinte gigászi munkahelyek ezek, most azonban valamennyi üresen áll. Majd talán csak amerikai megrendelésre fognak itt ismét munkába állani. Látok három uszódokkot, mindegyik a német technika remeke. Kettőben éppen hajó áll javítás alatt. A sok tízezer tonnás hajóik oly könnyedén nyugszanak a vasláncokon, mint amikor egy erős férfi levegőbe emel egy ötéves gyermeket. Nem is csoda, ha az angolok minden eszközt megragadnak arra, hogy valamennyi dokkot megszerezzék. A blue legnagyobb hajója. Újabb vámvizsgálat, amely után a legnagyobb hajókolosszus, a „Bismarck" felé visz az utunk. A hajó 60,000 tonnás és azt mondják, hogy a világ legnagyobb alkotmánya. Kis hajónk úgy áll mellette, mint egy egér az elefánt mellett. Tervbevett belső berendezése a mesék világába való és minden van rajta, még futballpálya is. Akik építették, arra törekedtek, hogy a „Vaterland"-on meg az „Imperator"-on is túltegyenek. A hajóépítés csudáját a németek 1914- ben bocsátották vízre, azóta azonban nem építették tovább és ma sem dolgoznak rajta. Azért nem, mert ki kellene szolgáltatni az angoloknak. Mit tesznek erre a németek? Inkább várnak vele. Nemrégiben tűz ütött ki rajta, a tűz azonban a belső berendezés hiányában sem okozott jelentősebbkárt. A "Bismarck" ma is a németek büszkesége és mérhetetlenül fájna nekik, ha vallóban ki kellene szolgáltatniok. Úgy tekintenek reája, mint a világépítészet remekére és amikor végleg elmegyünk mellette, még eddig hallgatag hajósom is megszólal. Nyilatkozni kezd, természetesen a német hajózásról. Ezeket mondja: — „Szomorú, nagyon szomorú a mi helyzetünk, nincs egy jó hajónk. Ami volt, azt elvették és mások használják, az ócskavasat viszont visszaküldik. A mi drága gyöngyeink fölött idegen trikolórt lenget aszél és ma még az a reményünk sincsen meg, hogy a hajózás terén néhány év múlva ismét a régiek leszünk. Még építkezni sem engednek. Az antant óvatosan ügyel arra, nehogy ismét erősek legyünk és a tengerentúli kereskedelmi forgalomban régi helyüinket visszafoglaljuk. Anglia atig juttat nekünk egy kis forgalmat, amit juttat, azt csak a nagyobb haszon kedvéért teszi, Amerika viszont koncilliánsabb. A visszaküldött hajókból nehezen tudunk „újakat" alkotni, csak festékre milliók és milliók kellenek és az új építkezést is csak azzal a megszorítással engedélyezték, hogy az építendő hajótól nagyobbik százalékát az antantnak kell kiszolgáltatnunk. Stettinben és Brémában folynak most az építkezések, mi azonban — mondotta szemhunyorgatva — végeredményben kifogunk az antanton. Előzőleg megjelöltetjük, hogy milyen típusú hajókat építsünk a szövetségeseknek és milyeneket építhetünk magunknak. A megjelölt hajókat azután vagy lassan, vagy egyáltalán nem építjük és helyettük inkább a mieinken dolgozunk. Különben nemrégiben bocsátottuk vízre az első cementhajót. Soká, nagyon soká fog azért tartani, amíg ismét talpra állunk, az angol nem enged ... Én azért mégis remélem, hogy egykor eljön az idő, amikor ismét azok leszünk a hajózásban is, amik voltunk.. Erősen szürkült már a láthatár, amikor visszafelé indultunk. Csak most vettem észre, hogy mélyen bentjárunk az Elbén. Innen már nincs is olyan messze Anglia, Hamburg és Alton® ekkor már csak elmosódva látszott. A távoli lámpák sorra kigyultak és a kis hajó is kitette a lámpáját. Amikor másfél óra múlva ismét kertjártunk a kikötőben, az én hajósom még mindig a gőzös hátsó részén állott. Anglia felé fordult, fejét lehajtotta és halk szavakat suttogott magába. Nagyon szomorú volt az én hajósom, siratta a németek elvesztett tengeri hatalmát és én is elfogadva búcsúztam el tőle... Kajner Béla. Apróhirdetések. Hamisíájakért, hirdetett árnál 3-tól 10 koronáig többet fizetek. — Brilliánaokért, aranyért,ezüstért, bárkinél többet fizetek* Vendel*sohn ékezerész, Rákóczi-ut 60. Zongora, harmonium,cimbalom-terem.Etafonszaton. Sternberg-hangszergyár, Rákóczi-ut 60. Három törött gramofonlemezért adunk egy egészet! Stemberg, Rákóczi-út 60.____________ Hamisfogakat darabját 65 koronáért veszek, aranyat, ezüstöt, régiségeket és ékszereket. Wyschogrod, Tisza Kálmán tér 13. IL Levelezőlap hívásra jövök____________________ Házasság? Kérje a 208-as bizalmas kimutatást megfelelő partiékkal, adatokkal, arcképekkel. Davidovics, Erzsébet körut 17. Hamisfogakat, ékszert és briliánsokat drágán veszek. Gross Antal, Budapest, Józsefkörút 23, félemelet 1. _________________ Brilliánsékszert legmagasabb napi árban vesszük. Singer, Egyetem utca 11. ____________ Olajfestményeket veszek. Frnkkel. Lipótkurut 18.T. 1.Telefon 166—47. Munkácsy, Szinnyei Paál,László,Mészály,Markó, Borsos, Barabás stb., Szőnyegeket, perzsát, szmirnát és másfajtát, magas áron veszel. Somogyi, Károly.körut 5. Telelőn József 115—63. Jómenetelü kész üzlethez sütőmester 15—50 év körüli tisztességes asszonyt keres társnak, esetleg élettársnak, házasság nincs kizárva, 70—100 ezer korona szükségeltetik, ha gyermekek vannak, nem baj. Ráday utca 10. Bedövenssóg106- nél lehet érdeklődni. ______________________ Kalapokat azonnal vasal, tisztit, fest: Vácsi, kalapos, Rákoczi-utc 6. N. em 6. Nemességek, előnevek igazolását, ősfák összeállitását elvállaja isremességi liga, Márvány utca &