8 Órai Ujság, 1921. április (7. évfolyam, 69-93. szám)
1921-04-22 / 86. szám
en Tomcsinyi igazságügyminiszter vállalja a felelősséget Beniezky mentelmi ügyében Minden intézkedés tőle indult ki. — Kijabii viharok a Házban. — fl kormányprogram vitája. Rassay a királykérdés megoldását sürgeti. fl nemiesítyíilés mai ülése. !—» Saját tudósítónktól.*■ 30 nettszetgyűlés rogi ülését 11 órakor nyitotta meg Rakovszky István elnök mintegy tizenöt képviselő jelenlétében. Sándor Pál kifogásolta, hogy nincs jelen az ülésen miniszter és kérte a határozatképesség megállapítását is. Az elnök elrendelte a határozatképesség megállapítását. Mialatt a jegyző a jelen volt képviselőket számlálta, megérkezett Tomcsányi Vilmos Pál dr. igazságügyminiszter és egyre több képviselő is jött, úgy, hogy megállapítható volt a Ház határozatképessége. Az elnök bejelentette, hogy Drózdy Győző sürgős interpellációra kért engedélyt és ezt ő meg is adta. Az interpellációra háromnegyed két órakor tér át a Ház. A kormányprogrammról folytatott vita során az első szónok Rassay Károly, aki kijelenti, hogy a kormány iránt nincs bizalommal A nemzetgyűlés rejtéllyel állt szemben, mi okozta a kormányválságot. .A nemzetnek joga van megtudni, hogy mi történt, miért kellett hirtelen távoznia az előbbi kormánynak. Nem azért érdekli ez a kérdés, mintha sajnálná az előbbi kormányt, mert a mostani miniszterelnököt, noha felfogásával, küönösen a demokráciáról kifejtett arisztokratikus nézetével nincs egy véleményen, szívesebben látja ezen a helyen, mint elődjét, mert legalább tudja, hogy mit akar a miniszterelnök és ehhez tarthatja magát. A válságot kétségtelenül a királykérdés okozta. De az előbbi kormány elnöke ezt a válságot is megúszta volna ismert gyakorlatával, ha nem csap le egyszerre a villám és egy óra alatt meg nem buktatja. A nemzetnek joga van tudni, milyen titkos erők működtek itt közre. Mert vagy megállta helyét az előbbi miniszterelnök politikája és akkor nem tudni, miért bukott meg, vagy nem állta meg helyét, s akkor elvárhatjuk, hogy az új miniszterelnök dezavuálja azt a politikát, amely sem belső, sem külső szempontokból nem volt megfelelő. Szükségesnek tartja, hogy a kormány precizírozza álláspontját, túlmenően a miniszterelnök expozéján. Arra vonatkozóan, hogy a külföld hogy ítéli meg a helyzetet, felolvassa a Times egy cikkét, amely szerint a Habsburg-kérdés miatt megszakadtak a Csehszlovákiával folytatott tárgyalások és Csehszlovákia addig nem is hajlandó újra tárgyalni, amíg itt a politikai helyzet nem tisztázódik. A kirgvkérdést a miniszterelnök másodrendű kérdésnek minősítette programmbeszédében és ez egyik fő oka a szónok bizalmatlanságának. Ez a kérdés elsőrendű kérdés. A miniszterelnök szerint előbb konszolidált helyzetet kell teremteni az országban és csak azután szabad a királykérdéshez hozzányúlni. — Én és pártom véleménye szerint először kell bátor kézzel a királykérdéshez nyúlni, mert ennélkül el sem képzelhető a konszolidáció. Egy hang a kereszténypártról: Hozzák vissza, a királyt! Rassay: Hosszasan szól arról, hogy a legitimizmus diadalra jutása esetén a régi Osztrák-Magyar Monarchia viszszaállítása következnék. (Felkiáltások a kereszténypárton: Ez tévedés!) Huber János: Sem mi, sem az osztrákok nem akarjuk ezt! Baniczky tegnapi felszólalásával kapcsolatban kérdi Rassay a miniszterelnököt, várjon mi történt azokkal az egyénekkel, akik a húsvéti puccs előkészítésében részt vettek? Mi a jogi felfogása a miniszterelnöknek azokkal szemben, akik a nemzetgyűlés megkerülésével akarják ezt a kérdést elintézni, az 1920. évi I. törvénycikk félrelökésével? Van-e a törvényiben büntető szankció erre nézve? Én érzem, hogy van büntető ... Somogyi: Ezt nem érezni,hanem tudni kell! (Nagy derültség.) Rassay: Abból, hogy senki ellen eljárást nem indítottak, azt következtetem, hogy a kormánynak az az álláspontja, ami Somogyi tisztelt jogtudós úré. Somogyi: Én mindig adok sórt magának a jogtudományban. Rassay: Nem lehet a kormánynak egyéb kötelessége ezek után, minthogy minden más javaslatot megelőzően megfelelő büntető sankciókról gondoskodjék. Szól ezután arról, hogy olyan hírek vannak forgalomban, hogy a volt kormány teljes évjáradékot biztosított IV. Károlynál és nyilatkozatot akart adni, amelyben őt Magyarország törvényes, apostoli uralkodójának ismeri el. Felkiáltások a kereszténypárton: Ez így van ! Nem kell nyilatkozat! Rassay: Csupán a külpolitikai viszonyokra való tekintettel kérték, hogy mondjon le egy időre az uralkodásról. Kívánja, hogy a miniszterelnök felelős helyről jelentse ki, hogy ez nem igy áll. Azt is írják a külföldi lapok, hogy a magyar kormány kiküldöttje hivatalosan tárgyalt Svájcban IV. Károly elhelyezése ügyében. Csernyus Mihály: Ez kötelessége is. Rassay: Nem volt alkalma a volt miniszterelnöknek nyilatkozni a királyi manifesztummal kapcsolatban. Ezt legtöbben hivatalos színben tüntetik fel és egyes helyeken kiplakátírozták. Kérdi, mit szándékozik ez ügyben tenni a miniszterelnök? Ezután részletesen szól a miniszterek programmjáról, amelyet helyesnek talál, de túl soknak tart egy kormány számára. A választójogi kérdésben úgy látja, hogy a miniszterelnök az 1918. évi választójog alapjára kiván helyezkedni. Aggályosnak tartja ezt, mert ily módon a választójogi kérdést újból belevinnék a közéletbe. Szükségesnek tartja ő is a választójog megreformálását, de nem ilyen módon. A miniszterelnök a közigazgatás reformjáról szólván kijelentette, hogy a demagógiát nem akarja beengedni a megyegyűlésbe. Itt megint nem lehet elkerülni a királykérdést. Egészen más szerepe lesz a megyének, ha nemzeti dinasztiánk lesz és más lesz a helyzet, ha a Habsburgokat hozzák vissza. Az első esetben a megye tisztán adminisztratív szerv lesz, a második esetben ellenben ismét átveheti régi szerepét, amikor a megye még ellentálló védelmi szerve volt a magyarságnak a dinasztiával szemben. Ha a külpolitikai helyzet úgy alakul, hogy az államfő kérdése nem aktuális, mint ahogy a miniszterelnök úr beszédében mondta és talán még a jövőben is sokáig nem lesz az, akkor alkotmányiulfénjt is eszerint kell berendeznünk. Mert hiszen az 1920. évi I. törvénycikk megalkotásaikor azt hittük, hogy az ideiglenes államfővel, való kormányzás egészen rövid ideig fog tartani, csak átmeneti állapot lesz. Évtizedekig nem lehet ideiglenes kormányfővel kormányozni az országot. Ezt a kérdést tehát szintén meg kell oldani. — Meg kell oldani a tisztviselőkérdést is. Sok igazságtalanság történik a tisztviselők közt. Az egyik legnagyobb igazságtalanság a katonai és a civililletmények közt fennálló nagy differencia. Csak egy példát említek. Legutóbb nagy nehezen sikerült kiverekedni, hogy a tisztviselők újabb pótlékot kapjanak, mégpedig olyképen, hogy a legnagyobb rangú állami tisztviselő kétezer korona pótlékot kapt. A polgári tisztviselők ezt a 2000 f1 korona pótlékot még a mai napig sem kapták meg, ellenben a tábornokok, akik az V. fizetési osztályba tartoznak , már négy hét előtt megkapták pótlékukat, még pedig nem 2000, hanem 3000 koronát. Nem szabad a sok esetbennség Ezután / / ? Ír a Beniczky-üggyel kapcsolatban Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminiszter szólalt fel. Tomcsányi: Benietzky Ödön bejelentette mentelmi jogárnak megsértését. Ezzel a beszéddel bejelentett tények felderítésére amentelmi bizottság hivatott. Az fogja megállapítani, hogy történt-e mentelmi jogsértés, vagy sem. Azonban a Benicky által felsoroltak és bejelentették nem felelnek meg mindenben a valóságnak és a mentelmi bizottság eljárása hoszszabb időt vehet igénybe, amiért is kötelességének tartja, hogy nyilatkozatot tegyen, mert szerinte nem megengedhető, hogy az ország közvéleménye egy napig is tévesen legyen tájékozva olyan tényállásról, amelybe a kormányzó öföméltósága személye is bele van keverve. Felkiáltások a kisgazdapárton.* Éljen Horthy! Tomcsányi: Az ország színe előtt ünnepélyesen kijelentem, hogy a kormányzó úr öfőméltósága a Beniczky-ügyben semmiféle intézkedést nem tett. Utólagosan nyert értesülést erről. Ennek igazolására röviden előadja a következőket: — Húsvét vasárnap éjjel nyertünk értesítést arról, hogy két képviselőtársam olyan intézkedést óhajt tenni, amely intézkedést, mi a kormány, az 1920. évi I. törvénycikk értemében meg nem engedhetnek tartottunk. Hornyánszky: Miért? Azért, mert autóba akartak ülni? Tomcsányi■ Az intézkedések megvalósítását meg kellett akadályozni. Hornyánszky: Hogy saját kerületükbe ne mehessenek le? Tomcsányi Vilmos: Háromnegyed öt órakor értesültem Budapest főkapitányától a dologról, aki bejelentette, hogy milyen intézkedéseket tesz. Hozzájárultam ehhez és további utasításokat adtam neki. Hornyánszky: igen a letartóztatásra, a régi osztrák ármádiából átvett nagyrangú katonák horribilis fizetésével is fokozni a tisztviselők elkeseredettségét. Ezután a munkáskérdésről beszél s a teljes gyülekezési és egyesülési szabadság visszaállítását követeli. Bírálja a miniszterelnök beszédének a sajtóra vonatkozó részét, amelyből arra következtet, hogy ott tulajdonképen nem a sajtótörvényt akarják reformálni, hanem a cenzúrát akarják törvénynyé emelni. — A szabadforgalom abban a kötött formában, ahogy a miniszterelnök tervezi, valósággal Melegágya a visszaéléseknek. — Nem kielégítő a miniszterelnök külpolitikai programmja sem, így például az expozéban említés sem történt Baranya és Pécs dolgáról. — Bár rokonérzéssel kiséri a miniszterelnök személyét, mégis kénytelen ellenzéki álláspontot elfoglalni. Csak egy pontban találkozunk — fejezte be beszédét Rassay, — mégpedig abban, hogy, amint látom, a miniszterelnök új választás elé akarja vinni a nemzetet. Ez helyeselt, szükséges is, mert ez a nemzetgyűlés túlélte magát. Az új választás után bizonyára olyan nemzetgyűlés fog összekerülni . . . Meskó Zoltán: Amelynek nyolcvan százaléka nem látja viszont egymást! Rassay Károly: . . . amely a demokrácia" jegyében születik meg. Rrpssay beszéde végén üdvözli a kormányt azért, hogy az új választásokat tmeg akarja csinálni. Azt reméli, hogy a választások alatt a legteljesebb szabadságjogok érvényesülését fogják keresztülvinni. Tomcsányi: Rövid idő múlva értesítést kaptam, hogy intézkedéseimet foganatosították és Hajmáskéren feltartóztatták a képviselőket. Hogy ott milyen impressziókat keltett, és hogy hogyan értették félre az intézkedést, arra az a magyarázat van, hogy az izgalmas órák alatt ügyelni kellett, hogy minden intézkedés egy helyről származzék. Mi állandóan a kormányzóság épületében tartózkodtunk, annak telefonját vettük igénybe nemcsak nappal,, de éjjel is és ezt az utasítást is a szárnysegéd telefonjáról adtam ki. Innen támadhatott a félreértés, hogy a szervek a kormányzóságtól vették fel a parancsot és úgy értelmezték őket, hogy a kormányzóságtól jöttek is. Reggel ismét beszéltem a Hajmáskéri parancsnokkal és mondtam, hogy én tettem . . . Hornyászky: A letartóztatásra nagyon helytelenül. A kisgazdák tapsolnak. — Kár még tapsolni! — hangzik át a kiáltás a kisgazdák felé. Szilágyi: .A mentelmi jog megsértésére nem lehet ■a képviselőknek tapsolni. (Nagy zaj.) Hornyánszky: Ez jogrend ? Ez diktatúra. Benkő Gábor: Megakadályoztuk a megszállást. (Nagy derültség.) Szilágyi: A belügyminiszter úr a hadsereggel intézkedik. Ez nem lehet! — Ugy van! ügy van! — zúg rá a helyeslés a keresztény párton. Tomcsányi Vilmos Pál: A képviselő úr tudhatná, hogy törvényeink értelmében is a nemzeti hadsereg feladata a belső rend fenntartása. Tasnádi-Kovács: De nem a mentelmi jog megsértése! Tomcsányi: A karhatalmi közegek Az igazságügyminiszter beszéde. Péntek, 1921. április 22. ■EEgaaBUMwmmtagaaBBtiaaaaBi^aars.-xaa Ifpf fehépneműefvet mértéit uifitiz*£z-< 3d!2ís /raiscia a knlföldi áfáikhoz. bévtan lessdtlitva fzészit SPJRMés BEREGI Kossuth Lajos utca lg. sívus*