8 Órai Ujság, 1921. április (7. évfolyam, 69-93. szám)

1921-04-22 / 86. szám

Péntek1, 1921. április 22. IWll1>IIIKMM»">lil'WW»W ’II’H Pll'i|ii l’3 nere másképpen intézkedni nem volt jogaik, mint ahogyan én mondottam. Délután a honvédelmi miniszter nem ,volt jelen. Beszéltem telefonon az ot­tani ezredessel és képviselőtársaim­mal szemben lojálisan akartam eljárni.’ Erre a kijelentésre óriási zaj tör ki. — Szép kis lojalitás! — kiáltják. — A zajban az elnök sokáig rázza a csen­gőt, amíg végre sikerül hely­re­állítani a rendet. Tomcsányi: Azt üzentem nekik, hogy ha becsületszavukat­­ adják, hogy Budapestre jönnek fel és itt jelentkeznek, szabadon fogják bo­csátani őket. Dlpidh Vödör: Kinél jelentkezze­nek?, A sóhivatalnál? (Nagy derült­ség.) Tomcsányi V. Pál: Nem akartam képviselőtársaimmal szemben szigorú rendszabályokat alkalmazni. Bíztam abban, hogy Pestre jönnek és nálam jelentkeznek. Felkiédtások: Milyen címen? Mi­csoda jogon? Drózdy Győző: Talán moziengedély­­ért jelentkezzenek? Ereki Károly•" Képviselő nem je­lentkezik a miniszternél, ez lehetet­lenség! Hogyan gondoljál­, hogy egy képviselő jelentkezzék! Szilágyi Lajos: Mondja ezt a kisko­rúaknak! Az elnök szüntelenül rázza a csen­gőt. A zaj tovább tart. Harmincan is kiáltanak ellentmondásokat a minisz­ter felé. Az elnök figyelmezteti a Há­zat: amikor kissé lecsendesednek a képviselők, hogy ha nem tudja fenn­tartani az ülés rendjét, kénytelen lesz az ülést fölfüggeszteni. Tomcsányi Vilmos Pál dr, igazság­ügyi m­niszter: Mi a képviselő urak ér­dekében jártunk el, mert nem akar­tuk őket tovább is fedezet mellett hagyni! Szilágyi Lajos valamit közbeszól, mire az elnök rendreutasítja. Tomcsányi Vilmos Pál: A telefon­üzenet a kormányzóságtól jött. Én ott voltam. Azt az értesülést kaptam, hogy a képviselő uraik hajlandók Pestre jönni; 11 órakor megérkeznek és ren­delkezésemre állnak. Én elmentem a lakásukra s ezzel is előzékenységet ta­núsítottam. Tájékoztattam őket, miért kellett ezeket az intézkedéseket meg­tenni. "Közöltem, hogy nem kívánok további erőszakos rendszabályokat velük szemben alkalmazni. Hornyánszky Zoltán: Milyen címen alkalmazta előbb? Tomcsányi Vilmos Pál: . . . feltéve, hogy Budapesten maradnak és ha­sonló lépésekből tartózkodnak. Sándor Pál: Mit követtek el? Tomcsányi Vilmos Pál: Az intézke­déseket kizárólag én közvetlenül tet­tem és a közvetlenül alá­mrendelt ha­tóságok. Az én tudtommal senki más nem tett semmiféle intézkedést és a teljes felelősséget vállalom. Nem azért, hogy a kormányzó azért vállalom a felelősséget, mert a kor­mányzó úr ebben a dologban semmit sem tett és utólagosan vett tudo­mást az egészről. Mindent én tettem és a felelősséget vállalom. (Taps a kisgazdapárton.) Felkiáltások a keresztény pártról: Ha tette, rosszul tettel Tomcsányi Pál: Részletesem nem akarok belemenni a kérdés tárgyalá­siba. (Viharos felkiáltások a keresz­ténypárton: Halljuk a részleteket, csak halljuk,­ hogy az egész kérdést fel­tárjam. Ha megvizsgálja a mentelmi bizottság és idejön a jelentés a nem­zetgyűlés elé, én nyugodt fővel várom a nemzetgyűlés ítéletét. Tomcsányi beszéde végén ez ülést felfüggesztik. A miniszter szavait a kisgazdapárt tapssal és éljenzéssel jutalmazza; a baloldal, a kereszténypárt, a disszciden­­seik, a demokraták és az ellenzéki kép­viselők ellenben határozottan a mi­niszter ellen nyi­tkoztak meg és vilá­gosam meg lehetett állapítani, hogy a nemzetgyűlés többségének véleménye kiem fedi az igazs­ágügy miniszter fel­­£B&a­ isdf A szünet alatt a képviselők egy része a terem közepére ment, ahol Vess Jó­zsef kultuszminiszter igyekezett a ke­­reszténypártiakat lecsillapítani. — A belügyminiszter korrektül járt el, — mondotta, n­em is teljesen szo­lidáris vagyok vele. Szmrecsányi György erre így felelt: Holnap én tessem meg­ mentelmi bejelentésemet és felszólalásom­­ban részletesen el fogok min­dent mondani, ami történt. Tomcsányi Vilmos Pál igazságügy­miniszter erre a következőket mon­dotta : — Hát csak tegyétek! Mindennek a következtében én kénytelen lessék a húsvéti ese­ményekkel kapcsolatban a bűn­vádi eljárást megindítani. A miniszter kijelentése a képviselők között nagy feltűnést keltett. A kis­gazdapártiak helyesléssel és megnyug­vással fogadták a kijelentést, a keresz­ténypárton, valm­int az ellenzéki kép­viselők között azonban nagy izgalmat váltott ki és a folyosón is izgatottan tárgyalták Tomcsányi kijelentését. A folyosón. A baloldali folyosón egyik párt azt hangoztatja, hogy Beniczky ellen teg­napi beszédében, tett nyilatkozatai miatt semmiféle eljárást nem lehet in­dítani, másrészről pedig azt mondot­ták, hogy a húsvéti eseményekkel kap­csolatban nincs oka tartani se Benicz­ky­nek, se Szmrecsányinak az eljárás­tól. Ezzel szemben a kisgazdapárton úgy tudják, hogy jegyzőkönyvek vannak arra vonatkozóan, hogy Beniczky és Szmrecsányi olyan kijelentéseket tettek, amelyek jo­gosulttá tették a kormányt arra, hogy letartóztatásuk iránti lépése­ket folyamatba tegye. A keresztény párton azt is hangoz­tatták, hogy a Tomcsányi-nyilatkozat után is tisztázni kell a letartóztatási parancs kiadásának körülményeit. A mentelmi s­zotsa egyébként valószínűlen­ holnap délelőtt már ülés­re fog összejönni ebben az amiben-Szünet után Szmrecsányi György és Kószó István, mint az állandó össze­férhetetlenségi bizottság új tagjai, le­teszik az esküt. Heincz Károly, a II. bírálóbizottság elnöke, jelentést tesz Járma József képviselő választásának érvénytelení­tése iránt beadott kérvényről. A bí­rálóbizottság a kérvényben felhozott indokokat elutasítja és Jármyt végle­gesen igazolt képviselőnek jelenti ki. Andrássy Gyula a Király Kérdésről. Az elnök:­­ Szólásra, következik Andrássy Gyula gróf. / Andrássy Gyula gróf: Legelőször is Beniczky Ödön képviselőtársam men­telmi ügyével kívánok foglalkozni. Vé­leményem szerint, meg­­ kell várni a mentelmi bizottság dön­tését, addig ko­rainak tartom, hogy -f a nemzetgyűlés bármily irányban is állást foglaljon. Mindamellett röviden foglalkozni .Ad­­­vánok az­ üggyal, egészen­­röviden, m­ert az időre égeetően szüksége van a nemzetnek. (úgy van...úgy van!) Nem hagyhatom szóv nélkül azokat a meg­jegyzéseket, amelyeket a vita során hallottam, így­ különösen Grieger Mik­lós képviseelőtársam tegnapi megjegy­zését, amery elismerem, jóhiszeműen — úgy­ szólt, hogy a király a forra­­dalon­ idején megszökött az országból. Én, mint koronatanú kötelességemnek tartom elmon­dani a király úgynevezett szö­késének történetét. — Amikor kineveztettem külügymi­niszterré, Bécsbe mentem, h­ogy meg­indítsam a külügyi akciót és a király­ival együtt megoldjuk az akkori osz­trák kormányválságot. Abban állapod­tunk meg Őfelségével, hogy családja Gödöllőn marad, a királlyal együtt Bécsbe megyünk, de dolgaink végez­tével a király visszajön Gödöllőre, így­­is történt., Megállapodásunk szerint együtt mentünk Bécsbe, ahol az ügyek rendezése pár napig húzódott. Eköz­ben Budapesten bekövetkezett a föl­­fordulás. A király ezalatt nem ,volt Budapesten. Nem volt Budapesten kor­mány, amely helyreállítja a rendet, teljes anarchia uralkodott, az őfelsége által kinevezett kormány cserbenhagyta a királyt, magát köztársasági kormánynak je­lentve ki. Akkor arról volt szó, hogy visszatérjen e a király gyerme­keihez Gödöllőre. A helyzet azonban olyan volt, hogy nem jöhetett vissza. Zajos felkiáltások a kisgazdapárton: Kötelessége lett volna! Nem lett volna szabad helyét elhagyni. Ellentmondások a kereszténypárton. Andrássy Gyula gróf: A rendőrség már a forradalmi kormány szolgálatá­ban állott. Őfelsége kastélyát sem őrizte katonaság. (Zajos közbekiáltások, különösen Gaál Guszton és Ilassay Károly kiál­toznak Andrássy felé.) Andrássy: Nem tehette meg, hogy fegyver nélkül idejöjjön és követelje a forradalmi kormánytól a hatalmat, mert ez lehetetlen helyzetbe sodorta volna. Felelősségérzete nem engedte meg, hogy az országot polgár­­háborúba vigye.­­ Az ország határain ellenséges ka­tonaság állt, maga az ország tele volt m­­ár akkor azzal a hazugsággal, hogy az antant csak Károlyival és Károlyi híveivel hajlandó tárgyalni és szóba sem áll a Habsburgokkal. Ilyen körül­mények között nem vállalhatta a fele­lősséget egy polgárháborúért. Ellenkezett volna ez azzal a nemes kötelességérzettel, amely őt jellemezte. Szmrecsányi György: Éljen a király! Nagy taps a kereszténypárton, zaj a kisgazdapárton. Andrássy Gyula gróf: Rassay képvi­selőtársam okfejtésével szemben mere­ven ragaszkodom ahhoz az álláspont­hoz, hogy A­agyarország ezeréves alkot­mánya és a nemzet vitális ér­deke azt követeli, hogy a nem­zetgyűlés a királykérdésben a törvényes megoldáshoz ragasz­kodjék. Nagy taps a kereszténypárton. — Rassay azt m­ondta, hogy elha­­lasztaná a királykérdést, ha a történe­lem példát tudna felmutatni arra, hogy a külföld beavatkozása miatt a nemzet már elhalasztotta vala­mikor is a királykérdés megol­dását. Kérdem, tud-e a történe­lemből példát felhozni arra, hogy ez a nemzet, amelyben önérzet és be­csület van, ne akarta volna érvényesí­teni akaratát olyanok ellen, akiknek akaratával ez nem­ találkozott, amikor azok, mint most az ántánt, széttépték és földarabolták. (Taps.) — Áttérek most a miniszterelnök úr program­beszédére. Bizalommal viseltetem a kormány iránt, amely­nek kifejtett gondolatai megegyeznek­, pártom eszméivel. A miniszterelnök úr kijelentette, hogy küzdeni akar a demagógia ellen. Ez teljesen megfelel pártom gondolkodásnak is. Hasonló­­képen helyesli pártom az alkotmány terobá­szt­­reformját is és egyetért az­zal a szellemmel, amelyben ezt a mi­niszterelnök úr végre akarja hajtani. Helyes, hogy amikor a miniszterelnök úr ezekben a reformokban szem előtt tartja azt is, hogy a múlt hagyomá­nyait az ezeréves Magyarország tradí­cióit megőrizze, Andrássy Gyula előtt: Szükséges, hogy a nemzet egész erejét arra for­­dítsuk, hogy visszaszerezzük azt a po­zíciót, melyet Európában eddig elfog­laltunk és ne tegyük az országot meddő belpolitikai, szinte polgárhá­­borúszerű harcok színterévé. Gondos­kodni kell arról, hogy a jövő a múlt tanulságain alapuljon. A nemzetgyű­lés jogait nem akarom kétségbevonni, csak konstatálnom kell, hogy erkölcsi kötelessége a nemzetgyűlésnek, hogy önmaga iránti jogaiba beleszeretve, ne tegye tönkre a nemzet legnagyobb jogait. Ezt a jogot kötelessége úgy gyakorolni, hogy ha már adta önma­gának, a nemzet érdekében álljon. Felkiáltás a kisgazdapárton: Hogy mondhatja, hogy a nemzetgyűlés ön­magának ad jogot. ^ Andrássy: Méltóztassék elolvasni az 1920. évi I. törvénycikket! — A miniszterelnök, ur kifejtette, hogy tevékenységében keresztény er­kölcsi alapon áll és célja a keresztény társadalom megerősítése közgazdasági téren is. Ez megfelel a keresztény nemzeti párt régi programj­­jának., Elítéli a miniszterelnök az agresz­­szív antiszemitizmust. Ő is lelke mélyéből elítéli az ilyen agresszi­vitást, ami szerencsétlenség és nem hogy dicsőségére, de szégye­nére válik a nemzetnek. — Intézményesen kell a keresztény társadalmat megvédelmezni a nem ke­resztény befolyások ellen és lehetővé terni azt, hogy a közgazdasági életbe nagyobb befolyása legyen, mint eddig. Szólott ezután az egységes pártról. Hibának tartaná azonban, hogy ennek létrejöttét bárki is erőszakolná. Ma­gától kell létrejönnie. A szociálpoliti­kai reformról, majd a munkáskérdés­­ről beszélt még. Az ellátatlanok ügyé­ről szólva elmondotta, hogy a gabona szabad forgalmával kap­csolatban biztosítani kell az ellá­tatlanok szükségleteit. Gaál Gaszton: Tessék közteherré tenni. Andrássy ezután a jogrend meg­óvásáról beszélt, melyet minden körülmények között és mindenki­vel szemben egyaránt meg kell őrizni. Érti jogrend alatt elsősor­ban azt, hogy minden hatóság töltse be hivatását és hatáskörét túl ne lépje. Különösen nagy súlyt helyez arra, hogy a katonaság­ ne avatkoljék a pol­gári körigr­­iba. (Nagy taps.) Andrássy: A polgári reisdecze utá n. el kell választani a katonai szempontoktól és beavatkozástól. Csodálja, hogy a kisgazdapárt részé­ről ilyen irányú felszólalás nem tör­tént, pedig a közelmúltban hallott ilyen sérelmekről. A katonai szervek ne irányítsák a civil rendészetet és amikor állást foglaltak bizonyos személyi kér­désben, amely elvi kérdéssé vált, ez azért történt, mert a párt Göm­böst olyan megtestesült militaris­tának tartja, aki alkalmas arra, hogy a katonai szellemet bevigye a közigazgatásba, amit éppen ki­kerülni akarnak. Ez volt a párt felfogása az adott esetben. Rámutatott a kormánypro­­gramm hiány­aira. Nincs közigaz­gatási programra az iparról és kereskedelemről, valamint ezek fej­lesztéséről sem esett szó. A köz­igazgatási kérdésről sem szólott a miniszterelnök. Reméli, hogy ezek sorra fognak kerülni még. A kormány programmját magáévá teszi, a kor­mányt teljes erővel támogatja. Beniczky Ödön szólalt fel ezután. Beszédét és az abban felolvasott tár­ .„7*11, ■ VIL, Aitáofu-u. .. Énekkisérettel ! Közkívánatra! .team KIS KOMÉDIA TMea°a“ BBC* Kezdete 7 órakor. TIM SOTT és 3TRIWHABET új műsorukban.

Next