8 Órai Ujság, 1921. május (7. évfolyam, 94-116. szám)

1921-05-04 / 96. szám

4 megesketéshez, mire gróf Almásy Denise az esküt leteszi­' ‘Az elnök erre szünetet rendelt el. Szünet után­­elnök kijelenti, hogy a mai tárgyaláson kerül sorra báró Radvánszky Béla, dr. Vazslavszky Hugó és még egy­két tanú kihallgatására, a többi mára beidézett tanút holnap reggel 9 órára idézi be újra. A tanúkihallgatás előtt el­nök felolvassa a rendőrkapitány­ságoknak 1919 november 8-án kelt azon értesítését, amelyből kitűnik az, hogy a Tisza-ügyben nyomozási ira­tok, az orvosi véleményt magá­ban foglaló akta elveszett, máért báró Radvánszky Bélát és Haza­­linszky Hugó dr.-t hallgatják ki, aki az orvosi leletet­ helyettesítő tanúvallomást tehetnek. Grllo elnök intézkedik, hogy Sfinaidh Károly dr. törvényszéki orvos­­szakértő, a tárgya­son a tanúkihallgatá­sok alkalmával jelen legyen, majd meg­­kérdezi váldottakat, van-e észrevételük Almásy grófné tanúkihallgatására vonat­kozóan. Kéri Pál megjegyzései. Kéri Pál a következőket észrevételezi: A grófnő elmondta, hogy valaki jelentke­zett nála, telefonjelszavakat adott át, ez­zel kapcsolatosan a következő felvilágosí­tást adhatom: Amikor a telefonközpontot lefoglalták, egy szakértő körülben­­ négy napra előre megcsinálta a telefonjelszó rendszert, amely szerint körülbelül két óránként változott a jelszó. Akkor, amikor ő, látogató jelentkezett és,­­telefo­nálni akart, nyilván már más jel­szó volt, úgy, hogy ő már lejárt jelszót közölt a Tizza-családda. De áililom hogy mégis megkaphatta volna a család az ösz­­sreköttetést, t. i. a nemzeti tanács mellett működik és m­aga a nemzeti tanács is gon­dolt arra, hogy bárhol hirtelen, szükség lehet orvosra, vagy valami fontos szük­­ségességre, amihez feltétlen­ül telefon kell és bár arról nem tudok, hogy Határozot­tan ily irányú utasítást adott volna, de tanúja voltam annak, hogy valaki sürgős ügyben telefonálni akart, megmondtam, hogy kivel akar beszélni, kapott összeköttetést. Tehát ha, a Tisza-család is telefonált volna, a központnak jelentette volna, hogy Tisza gróf élete forog veszedelemben, meg vagyok győződve, hogy a központ ezt a kérést­­ bejelentette volna a nemzeti ta­nácsnak és maga a nemzeti tanács meg­tette volna az intézkedést, hogy a gróf életét veszély ne fenyegesse. Hogy ennek az intézkedésnek lett volna sikere, arról nem tudok, sőt kéttem is. De most nem ez­ a fontos. A grófnő megemlítette, hogy egy Töp’­cz nevű­ egyén Nagyváradon dél­után félkörömkor már értesült a merény­letről. Ez nyilvánvaló tévedés, bizonyára november 1-én lehetett, mert akkor a nem­­ieti tanács telefonálhatott csak vidékre. A villamosforgalomra nézve azt jegyzem meg, így annak megindulása vagy szü­netelése aszerint igazodott, hogy az utcán mil­yen fokú volt a tumultus, a lövöldözés, a fosztogatás. Dia enyhült, jártak a ko­csik, ha kirobbant, megállották. A grófnő elmondta még azt is, hogy akik a­ gyilkosságot elkövették, tehát akikben ő Dobót, Pogányt és Korváth- Szanovicsot öcsfi, mindhárman egyforma katonaruhában voltak. Dobó és Horváth- Szanovics tengerész volt, Pogány pedig civil. Ez tehát azt jelentené, hogy a tet­tesek átöltözködtek, hogy ne legyenek fel­­ismerhetők. A grófnő szerint a középső tettes — tehát Dobó — beszélt nyolc­­esztendős katonáskodásáról, felesége hűt­lenségéről. Bizonyos, hogy Dobó­ nem volt nyolc civil katona, felesége sem volt, te­hát ez a­ beállítás részéről ugyancsak ravaszkod­ón. Azért mondta volna Dobó ezeket a dolgokat, hogy később ne lehes­sen rábizonytani a cselekményt. Azért öltözködött volna tengerészgyalogsági ruhába? De hiszen Bobó és Horváth- Szamovics közvetlenül a­ gyilkosság után és a kommün alatt­ is többször eldicseked­tek a gyilkosság elkövetésével! Erre a logikai ellentétre akartam­­ rámutatni. Vágó Jenő tett észrevételeket még, ame­lyek során­­Enyedi főfelügyelőt dicsérgette, hogy az milyen igazságos ember és elvet­­te tőle a nyomozást. Gaertner tiltp.Kosik. Azut nn Gaertner kért szót, aki részlete­sen taglalta Almásy Denise grófnő vallo­mását, hangsúlyozta, hogy ma 12 órára mondta azt az időpontot, amidőn ő kint­ járt, a katonai tárgyaláson pedig úgy nyilatkozott, hogy 10 és 11 óra között volt kink Gadó. Talán azt akarja ebből kihozni, hogy egyáltalán kint IMU volt? Van még valami észre­vétele? Gaertner: Abszolúte nem azt akarom kihozni őt ,még sok észrevételem van, én Radvánszky bíróa elmondja, hogy köz­vetlen­­tudomása jinos a gyilkosságról, a tett elkövetéselől nem volt ott. Október 31-ével kapcsitosan a következőké adja elő: „ Október 11-én délelőtt felébredve, már a lövl­ldözéülkot hallottam, gondoltam, hogy forradalom­ lehet, kimentem, láttam, hogy villailanok nem jártak, ezért gyalog mentem­, két órakor érkeztem a Köhheim­­villába. Ott nagynénimet, Almássy De­­nise grófnőt találtam, és sógoromat, Sándor Lászlót. Beszélgetésünk alkalmá­val Tisza gróf csak en pascant melléke­sen említette meg, hogy egy reá félbolond benyomását tevő embert járt itt, vala­mit beszélt, majd eltávozott. Azután nagybátyám a politikai klubba akart menni a városba, de nagynéném­ erről le­beszélte. Erre Sándor Jánosnak mondta, hogy ingyen üzentet a klubba és arra kért, hogy én az üzenetet majd hozzam vissza. Mondtam, rendben van, csak egy kikötésem volt, hogy éjjel majd ott al­tassam nála, féltem, hogy akkor készül valami. — A Nemzeti Kaszinóból átmentem a klubba, ott azonban még nem volt Sándor János, csodálkoztam ezen, hiszen neki előbb, kellett volna megérkeznie. Néhány percnyi ottartózkodásom után azonban izgatottan jött be a terembe, láttam, hogy történt valami. Kérdeztem, merénylet tör­tént? Igen — mondta ő. Telefonálásra megtudtuk, hogy meggyilkolták nagybá­tyámat, meghalt. Almásy grófnő pedig megsebesült- Gyalog voltunk, kényszerülve a villához menni. Útközben mindenütt lö­völdöztek, majdnem minket is golyó ért. A Villába a ball ajtaja nyitva volt, több ajtó is. Nagybátyám úgy feküdt a parket­ten, ahogy a gyilkosok otthagyták. Azután átvittük a másik szobába, lefektettük, jött a rendőri bizottság, Szentiványi dr. rend­őrtiszttel az élén, először kondoleáltak, majd jegyzőkönyvet vettek fel. nagyné­nim meg mondta, miért tesznek fel jegy­zőkönyvet, mikor úgysem fognak kutatni a gyilkosok után. Nagybátyámat Hazs­­linszky Hugó dr. és én megvizsgáltuk. A sebeket már egy, a környéken levő kórház­ alorvosa bekötözte. Mi a kötést félretéve megnéztük a sebeket. Jobboldali lapocka hátsó részén levő seb kövésbeme­­neti nyilasa, a másikba a baloldalon a felső kar csontjai összszúzódva jönnek ki. Ez a lövés­­ csonttörmelékeket ragadott magával. Úgy képzelem, hogy nagybá­tyám jobbkesével elhárító mozdulatokat tett akkor, amikor a halálos lövés érte. Az arc sápadtsága arra engedett követ­keztetni, hogy néhány percen belül be­állott, az elvérzés okozta halál. A hasfal sérülését is megnéztük, de miután az nem volt olyan lényeges, mint a másik, ponto­sabban nem vizsgáltuk meg és nem is ta­láltunk rá ez irányban, mivel egy kissé ferdehrányú volt ez­­a sérülés. Az órát is szétlőtte a golyó. Ott volt a kimeneti nyi­las, ahol az ember az óráját beilleszti. A bal alsó melléttvzseb hátán. Ez az orvosi része az ügynek. — Ott tartózkodásom alkalmával a rendőri bizottság látogatása után bejelen­tették, hogy a hadügyminiszter hadse­géde kéri bebocsáttatását. Ez a 7—8 óra között történt. Egy, hadnagy akiről ké­sőbb megtudtam, hogy Sasnak hívják, főhadnagynak mutatkozott be (Nagy de­rültség.) érdeklődve, jött a hadügyminisz­ter megbízásából. Én csodálkoztam, hogy egy hadnagy a hadügyminiszter hadse­géde és a hadügyminiszter különben sem volt Budapesten. Ő azt mondotta, hogy új hadügyminiszter van, Lindner Béla személyében és ő esketi a hadsereget. Erre azt mondtam, hogy előbb kelett volna érdeklődniük. Megkértek, hogy részletesen ismertessem az esetet. Rövi­desen elmondottam, hogy mit tapasztal­tam. Közben egy közkatona is csatlako­zott hozzánk. A hadnagy zavarba jött ezután, m­ajd azt mondotta­, hogy megbízása van arra, hogy meggyőződjék arról, mi­szerint gróf Tisza tényleg meghalt-e . Ekkor megbotránkozáson­ csak adtam ki­fejezést, mire ő irásos­­ megbízatást muta­tott, fel. Emlékszem, gótikus tipusú irá­­­sos jegy­­ volt, amelyet akkori szentett­eágesztban csak futólag olvastam át, de emlékszem arra, hogy Lindner hadügy­miniszter volt aláírva. A szolgálati jegy tartalma lényegileg fedte a hadnagy elő­adását. Nem akarván, esetleges brutali­tásnak kitenni a családot, azt mondottam a tisztnek, hogy ha már ilyen kegyelet­­sértő megbízása van, úgy tegyen eleget ennek a megbízásnak, hogy nagynéném kegyeletét se sértse meg. Ekkor én a helottasszobába mez­tan. Az ajtót, amint kinyitottam és lecsuktam, a hadnagy megláthatta nagybátyámat az ágyon, az­után eltávoztam — Jf kenuddá első hetében, amikor en­gem, Miint mi a rejtegetőt, a vörös őrségen előálltottam, ott felismertem ez a fiatal­­embert,­Mc. a hadügyminiszter megbizá­­sából msint nálunk, is még mondotta is ne­kem,, hogy „na Radvánszky elvtárs, elő­állították­" nevét azonban nem tudtam meg sem akkor, sem később, szembesítésre azonban felismerném feltétlenül. Joviális barna fiatalember volt, hosszúkás, borot­vált arccal. — Később a gyilkosság hírére két-há­rom újságíró is megjelent a Roheim-villá­­ban, azután a kormány nevében jött va­laki részvétet tolmácsolni, amire én előbbi indulatomat visszafojtani már nem tudtam és azt mondottam, hogy ebből azután nem kérünk.­­ Fontosnak tartom vallomásomnak ezt a részét, mert ebből arra következtetek, hogy a kormánynak legalább is tudnia kel­­lett a gyilkosságról. Ezt legalább is le akarom szögezni. Az elnök további kérdéseire válaszolva tanú elmondja még azt, amit Tisza István és Almásy Denise sérüléseire és sebeire vonatkozóan tud. Elmondja, hogy közvet­lenül a gyilkosság útán a hallban két üres prtremhüvelyt talált, amelyen kar­colások voltak. Ezeket a kommün alatt elvesztette. Tud arról, hogy Tisza revol­vere eltűnt hallott valamit arról is, hogy tárcája és ezüstfokú ceruzája is elveszett, de erről ha szükségesnek lát­szik­, csak egy héten belül tud bi­znyítékokat be­szerezni Tisza említette előtte, hogy dél­előtt egy civil több katonával járt nála. A telefonforgalomra nézve azt mondja, hogy a telefon sem Tiszáéknál, sem Bo­­hermáknál nem működött. A gyilkosság után feltűnő hamarosan kapcsoltak, sőt feltűnő gyorsan jelentkezett a központ. Elnök: Nem kellett a Nemzeti Tanács engedélyét kikérni a telefon összekötte­tésnél ? Tanú: Nem kellett, de én egy olyan bandától, mint a Nemzeti Tanács, nem is kértem volna engedélyt. Elnök: Tessék rovoálni ezt a kifeje­zést. Lehettek a Nemzeti Tanácsban olya­nok is, akik jóhiszeműen kerültek oda, vagy esetleg megtévesztés útján. Tanú haftározott emelt hangon: Elnök ■ur, méltóztassék rendre utasítani, de én nem revokálom! Ezután az elnök kérdéseire a tanú ki­jelenti, azt hiszi, hogy a halálos lövést a gyilkosok közül az adta le, aki középütt állott, vagy aki jobbra volt. A baloldalon álló lövésé­nek gyilkos hatása valószínűtlen. Megjegyzi még, hogy olvasta az újsá­gokból a vallomásokat. A vádlottak rend­őri bántalmazásokról beszélnek. E tekin­tetben megjegyzi hogy annak idején be­szélt Váry Albert királyi főügyésszel, aki kijelentette, hogy a terheltek semmiféle testi kényszerítésben nem részesültek. Ezután­­ Is­zényi László áprózott kérdé­­­sekét­­t, ItfenKhoz. Fényes: Mondottpe az illető hadnagy, aki e.itt látogatást tett a villában, hogy meggyőződni idérett arról, hogy a gróf meghalt-e, xsgjF mondotta azt, hogy a Nemzei Tanár küldötte ki? Tant: lgt/F, mondotta! Fényrel'Az Írást, amelyet mint felha­talmazást magával vitt mások is­ látták-e? Tanú: Nem, csak én! Fényes: Szavakra nem emlékszik, mi volt az írásban? Csak arra, hogy nagyjában fedte a had­nagy előadását, miként mondottam. Fényes: Erről 1319-ben feljelentést­ adott be az ügyészségen? Radvánszky báró (anélkül válaszol, hogy ő kérdezőre, néztre): Igen, 1919-ben Váry főügyész tirpák adtam át olyan tartalmú feljelentést, hogy nyomozás létessék folyamatba ,.abban az irányban, hogy Károlyi Mi­hály esetleg nem bűnpártoló, vagy felbujtó-e a gyilkosság ügyében? Fényes: Bizonyos személyeket is meg­vádolt báró úr feljelentésében? Tanú: Feljelentésemet jogtanácsosom­­ szövegezőé, ha jól emlékszem, a város­szerte elterjedt hírek szerint talán Kert­ volt megnevezve. Fényes: Báró úr, kérem a följelentés­ben az is állott, hogy a kipróbált, meg­bízható csendőrök helyett álcsendőröket, küldött ki Károlyi Mihály, illetve társai a Kolheim-villába. Tánu: Emlékszem. A cselédség bemon­­­­dása szerint más csendőröket küldtek a­­ villába. Elnök: Nem engedem meg a kérdések­nek ilyen folytatását, a báró úr kijelen­tette, hogy jogtanácsosa írta és szövegezte a föl­jeles­tést. Fényes: Tudja-e tanú úr, hogy a Nem-,­zeti Tanács tagjai nincsenek ez idő szerint: Budapesten. Én pedig csentőrszuronyok között vagyok és igy nem tudok kellően­ meggyőződni arról, hogy miként igazolják ezt az állítást. Polóttyi dr. hangos megjegyzést teszt Nem tudja, hogy kik voltak tényleg a Nemzeti Ta­ács tagjai is mégis gondolja. Tanú (Iglónyihoz): filért a Nemzeti Tanács nevében jöttek ki, mint a Nemzeti Tanács küldöttei. Jr Ktri vérére kérdez. Ezután Kért Jil védője, dr. Virkonyi Oszkár intéz fürdéseket a tanúhoz. A­ védő kérdésre válaszolva, a tanú elő k­ adja, hogy Tisza István gróf nem tar­j­totta lényegesnek sohasem elmondani azt, hogy az ő személye ellen merényletet követtek el, mint annak idején Kovács,­ mint később Leitner és a többiek. A dél­­nyire momentán szükségesnek, vagy azt mondotta róla, hogy félbolond im­presszióját keltő ember. A védő további kérdéseire kijelenti, hogy Sándor János volt belügyminisz­ter­­nek a gyilkosság délfu­tánján több rendel­kezést adott á­t, hogy azokat közvetítse pártklubjának. Tudja az üzenet egy ré­­szét. Jill Nagybátyja felszólította pártját, hogy „­ , addig, amíg a Károlyi-kormány az alkotmányosság útján jár, pártolják a fi kormányt és ne személyi tekintet­tel legyenek, hanem azt tekintsék,,, hogy Őfelsége kinevezte, tehát tu­mo­­.■ gatni kell abban és annyiban, anveny., nyiro momenteán szükségesnek, vagy ■ a fontosnak bizonyul. ,­­ Várkonyi dr.: Azt nem mondta, hogy a Károlyi gróf alatt álló irányzat el akarja­ tenni őt láb alól, mert o, Tisza, akadálya annak ? Tanú: Ilyen nyilatkozatra nem emlék-e­szem. Kijelenti a tanú, hogy arra a szol­­­gálati jegyre, amelyről említést tett, hi­vatalosan alá volt írva: szadügyminiszter.­ A tárgyalás végén az elnök engedélyé­vel Mi­tini­ch Károly dr, egyetemi tanár, orvosszakértő intézett a tanúhoz néhány, kérdést, amelyek a sérülések helyzetére vonatkoztak. A tanú elmondta a kérdé­sek során azt is, hogy a vizsgálat alkal­mával Tisza ruhája már le volt fejtve, csak ing volt rajta. Az elnök ezután az előrehaladt időre való tekintettel a főtárgyalás folytatását holnap reggel kilenc órára tűzte ki. Radvágnszky báró vallomása. a 2 ha azokat nem lehet elmondanom, akkor kötve érzem magam a véddinerrtben. Az elnök rendreutasítja, mire Gaertner bosszúsan ellátgatja a grófnő vallomását, elmondja, hogy más ember is ideges lett volna az ő helyében akkor, kívül csőcse­lék állott, cselédkinézésű alak, ö félt hogy esetleg valaki meghallja és még le is ütheti, hogyha Tiszának elmondja, hogy azt hallotta, hogy merénylet készül ellene. Akkor ilyen idők jártak. Ezért kérte, hogy vonuljanak félre. Az nem igaz, amit a grófnő vallott, hogy Tisza gróf azt tar­totta róla, hogy ő félbolond, legfeljebb azt mondhatta, hogy ideget. (Derültség.) Gaertner ezután idegesen gesztikulálva beszélt és Almásy Denise grófnő szemé­lyére csaknem sértő kifejezést használ, mire az elnök megvonja a szót tőle azzal, hogy igy beszélnie ne is lehet, különben is lényegileg mindezt kihallgatásakor is el­mondta. Ezután báró Radválissky Bélát hall­gatja ki a bíróság. A báró 33 éves orvos és nagybirtokos a Tisza-család rokona, a meggyilkolt gróf Tisza István nagy­bátyja volt, Almásy Denise grófnő pedig rokona. . Szerda, 1921. május­­1. Színházi előadások. Kedden: Operaház: Lohengrin (6). Nemzeti Rzínház: Bábjáték (6). Vígszín­ház: A hattyú (7). Magyar Színház:Bu­­zavirág (­7). Renaissance.Színház:­ Pesti asszony (9). Király Színház: Of­­fenbach (Vh7)- Városi Színház: Hoffm­ann meséi (Ve'7). Belvárosi Színház: A buta ember (147). Budai Színkör: Az erény­­csősz (147). Eskü­téri Színház: Férjhez ment a feleségem (147). Andrássy-úti Színház: Grászleráj a Fekete kutyához (7). Intim-Kabaré: Az­ új műsor (17). Szerdán: Operaház: A makrancos her­ceg (6). Nemzeti Színház: Tallner John házassága (6). Vígszínház: G.vém­ántkö­szörű­s (7). Magyar Színház: Búzavirág (147). Renaissance Színház: Festi asz­szony (9). Király­ Színház: Offenbach (147). Városi Színház: Ezüst, sirály (147). Belvárosi Színház: Mámár (1 47). Eskütéri Színház: Férjhez ment a felesé­gem (14*). Andrássy-úti Színház: Grajzis­­záj a Fekete kutyához (147) Budai Szín­kör: Lili bárónő, 0$). Intim-Kabaré: Az

Next