8 Órai Ujság, 1921. június (7. évfolyam, 117-141. szám)

1921-06-25 / 138. szám

*) IW -a * 8 nagy pi? tárgyalásának 53-.H napja. — Saját tudósítónktól. —» A —n­ .árnyaláson ár. Cserész József egyetemi tanár lényeg­talen kihallgatása után báró Lukaeviek Géza altábornagy., t hallgatta ki a bíróság. Kijelentette,­­hogy Á a Tisza-gyilkossá­gról közvetlen tadoma■ .'A nincsen. Az ••lisük kérdésére azután c'.ff mondja, hogyan' került október clykén al Astoriába és hogyan szabadult onnan. I Elnök: Hallot­ta-e akár közvetlenül, akár má-nokut, hogy Fényes olyan beszé­det tartott a tömeghez, amely egyenesen izgató, lázitó jeli '/git lett volna? Tanú: Nekem j-i mától tök 27-ikén éjjel, hogy Fényes egy Gizella téri ház balkon­járól forradalmi beszédtartóit. Sán Váry főügyésztől is az iga­zságü­gyn­inisi­­­tértől követeltem a letar­tóztatását, ezt azonban az igazságügy miniszter meg­­tagadta. Elnök: Mennyiben volt az a beszéd forradalmi jellegű? Tanú: Valami olyan kitétel volt benne, hogy a korona a vízi. ■ Elnök: Arról hallott-e tanú úr, hogy ebben az időben i­ricib­en­ is tartott volna ily tartalmú beszédet? Jeni­: Én Fried­rich nevét tikkor nem is hallottam.­­fr­ivar: eh­vel 1019 szeptem­berében todálkoztiJ-nt, « akkor megfcérdezte tőlem, nem t -m-.-rc::s-ír meg, mert ő volt az, aki rá akart beszólni, hogy az Astoria balke aj írói '. r.v.sak beszédet a néphez. Ekkor tudtam még L revir.rli ne r, ét. ■ Elnök fSiri ~,revét eavire iéj.'-r ? Tanú: ATni, ■ csak I‘..i}~jCoCt és tiltsa Barnáét. Strök: Az Astoriáb:'.:, topár, ralta-e, hogy a-of Tis~.' Félvén ellen is ilyen el­lenséges volt a hunytAzlf • Tanú: Sem. Tisr.s. eihca ott nem hallott­­am kijelentése­ket. _ ■ . Elnök: Tud-e v.'Uiui: :;rról, hogy Kéri Pál izgatott volna ? Ta\v'.: Nem, AaA birósé.: se'.k körülmére húzó Lu Xvá.ii... GAH r­lT-máu.r.: m'-gnkette. Bajiba Albert vallomása. . Bertha v­­ nyug.almazott hadügymi­niszter a következő tanú. November 10-én jöttem fel Temesvárról, vallotta, és fel­menteni j­­d­ítkezni a hadügyminiszté­riumba. Friedrich államtitkár felszólított, hogy tegyek valamit, mert a mive’isz rumiban­ oly. nagyok a ■ec.mrok, h­ogy ha ez az­ állapot tovább tart és ha Sintor ma­rad tovább a, miniszter, akkor A tökéle­tes tönkremenés elkerin­het­len. Én mondtam, hogy sok kedvem nincs a do­loghoz,, de este már autó jót­ értem, fel­­vittek a minisztériumba, és Károlyi­­fel­kért, hogy vállajom a halügyi tárcéit. Akkor olyan dolgot, ami a Slizc-gyilkos­­­sággal , összefüggött. Vism­a, hamvát sem észleltem. f / Elnök.: Em­lék.-aik-e arra, m­ort amikor átvette a minisztérium vez-Hétad, akkor a Werthu­m-k­asszában talált egy nagyobb összeget, amely e­­k eredete után érdeklő­dött, és­ intézkedett, hogy vigyék vissza az állampénztárba? Tanít: ''Igen, erre emlékszem. Én fölvilá­­gosítást kértem Iladzuips százsidostól, hogy milyen pénz ez a Wertheim-kasszá­­ban lévő 730.000 koron.., amelynek kevé­telére enge­m Had/ ' :■ ,ézados is kért. Azt válaszolta, hogy Linder kapta, de arra nem jogosították föl, hogy meg­mondja, hogy milyen per.... Én azt mond­tam, hogy nem veszem át, vigyek oda, ahonnan idehozták. Hadzsics kijelen­tet­te, hogy arra nézve sem nyilatkozhatik hogy honnan hozták. Én erre kiadtam, az uta­sítást, hogy a pénzt ■ vigyék vissza az állampénztárba. Elnök: Van-e arról tudomása, hogy mi­után ön elfoglalta a hadügyminsztériumot, Friedrich fizetett egyeseknek? Tanú elmondja Csernyák látogatását és erőszakoskodását. — Bementem Friedrichhez és mondtam neki, hogy itt van valami őrült. Fredrich azt válaszolta: Ez nem bolond, ez mind kalandor, zsaroló, csirkefogó, ha ilyenek jönnek, csak küld hozzám, én ezeket el­intézem. Ekkor ha is ment Friedrich-h­e, és azt hiszem, kapott 100 koronát. Elnök: Nem figyelmeztették arra, hogy az­­ilyen Csernyák-féle alakokkal szürmen­­tén kell bánni? Tanú: Nem. Friedrich, csak annyit mondott, hogy zsaroló kalandorai^ fsyne rúgjam ki őket, »»)(K­u­ njuy ezt ki­­j (■ugiaiii, mert ezek skandalumot­­csinálunk.­­ Elnök: M­iggyőzödött arról, hogy Friedr­­­richnél tény leejtett pénz? Tanú: Ehhez nekem semmi közöm nem volt. Azt IdRom­, amit Csernyáknak adott,­­ a s t­ównal­­tokjából vette ki. Mondtam : FrimLittainek, hogy ezeknek nem lehet­­ Jenén ári pénzt adni, mire Friedrich azt válaszolta, hogy van, itt fi­­lókban, majd adok innen. Hogy a fiókban mennyi volt, azt nem tudon­. Elnök: Ön mondotta, hogy olyan sok­­ bankó volt, hogy alig lehetett a fiókba,­­ gyűrni. Tomi: Azt mondtam: a fiókban pipik pénz volt. Elnök: Úgy tudom, ön volt az, aki a­­ kormánybiztosok számát korlátozni j­ukattta. Tanú: Igen, rengeteg sok volt a kor-­­ m­ánybiztos. Pogány eltivolitá­­sát is kö-­­ vedeltem, de Károlyi azt mondta, hogy ez ! nay elefánt alak, valami kalandor, ha el- '■ bocsátjuk, nagy disznóvá­gokat csinálhat,­­ mert­ már olyan hatalmas van- Különben Pogányt nem is annyira Károlyi, mint Katifi Au­iolta. Elnök: Nem mondta azt Károlyi, héjra azért is tartani kell, mert egyike a Tisza­gyilkosoknak? Tanú: .Nem. Elnök: Tudja-e, hogy Pogány ellen friedrich­ és Fényes is állást foglaltak? Tanú: .­ leghatárosultabban. Fényes a legelkeseredettebb ellensége volt Pogánn­­nini­. Friedrich-kel együtt szerveztük a­­ rindoszázadokat és tiszti ezrediket, ezei­­nek a célja Pogányák eltávolítása lett volna. Hüttlier, Szilit Korvin-Illein besúgója. Elnök:­iáit tud­­i ci­taerrőit-M­. Tanú: Március 21-én elfojtunk és Kor­­mi.i.K­lein O.tó elé vezet­­ik/ Koráig,­így fogadóz­­ni­,go az a gazember, hát csak valljon! Alic vallják — kndeztem hüle­­dezve? Jó, jó, válaszolt/ Korvin-Klein Ottó, itt van már a pontos fényképe, le­írta egész jól Hüttner, aki m­a­gát h­ónapok óta figyeli. Azt sem tudtán! ki az a Httft.­­i’.cz. Korvin erre aztán rímrivallt, vagy majd megpuhitának, és elüttök. Bezártak egy cellába, ahol 25-éig ingva tartonak. Fogságom alatt nem kaptat­ egy ólat ke­nyeret, se egy korty vizei. Akkor újra Korvin elé vittek, aki mértlmezte, való­juk-e már. Nem tudtam, mit akarnak. Korvin kivett egy papirívót, az orrom alá dörgölte azzal, itt van a Hü­ttner jelentése, Polónyi közbeszól: És ez még él ma is? Elnök: Csendet kérek, ne tessék ilyen megjegyzéseket tenni. Tanít: Aztán áthoztak ide a Markó­­utcába, de itt se volt valami jó dolgom. L­ászló Jenő azzal jött hozzám, hogy az éjjel a feleségemet és gyermekeimet fel­­boncolták. Megint Korvin elé vittek. Sür­gette, hogy valljuk, mert ott van a kézi­ben a pontos életleírásom, amit Hü­ttner ál­lított össze. December 12-étől március vé­géig minden üldöztetésem, úgy látszik, fia,Ince műve volt. Elnök: Tud-e arról, hogy Friedrich le­tartóztatása is Hüttner denunciálása foly­tán következett be? Tanú: Amikor tolonckocsin a Markó­­utcából a gyűjtőfogházba vittek, a kocsi­ban fölismertem Friedrich Istvánt. Miért került ide. — kérdez­em, — mire F­ried­­rich azt válaszolta, hogy egy Hü­ttner nevű ember jelentette föl. No, mondom engem is ezzel a Hüttner-féle emberrel szorongatták. Elnök: Jöjjön elő Hüttner. Miért hozta elő Korvin-Klein Ottó éppen a maga nevét? Hü­ttner: Nem tudom. Elnök: Nézze Hü­ttner, amikor maga megtette a beismerő vallomását, ami­képpen mondja, bűnbánóan és töredel­mesen . . . Hiittner (hirtelen közbevág): Ezt a szót, töredelmes, én nem használtam soha, és nem is fogom használni egyál­talán. Elnök: De a jegyzőkönyvében tényleg ez a szó áll, tehát nem való, ami a jegy­zőkönyvében van? Hiittner: A jegyzőkönyvet úgy stiti­zált­ák, hogy bevették ezt a szót. ■"Elnök: Nem a szavakon van a súly, hanem a lényeg a fontos. Ön beismerte azt a szörnyű bűnt, hogy a gyilkosságban része van. Kérdezem most már, hogyha megtörtént volna ez a kisebbik bűn, hogy embereket denunciált, azt is beismerné? Hiittner: Igen, csakhogy békét hagyja­nak vele. Elnök: Hát fenntartja, hogy nem tö­redelmes a beismerő vallomása? Hiittner: Én ezt a szót arra értem, hogy az ember össze van törve. Ilyen helyzetben azonban én nem érzem magam. Elnök: Hát a beismerése valóságot fedez ? Hiittner: Valóságot fedez, de nem tö­redelmes, kényszerítve voltam bevallani. Elnök: Mire céloz ezzel? Hiittner: A körülmények úgy alakul­tak, hogy jónak láttam bevallani. A pe­res és perenkívüli helyzetek úgy alakul­tak, hogy én vallottam. Én nem akarom, hogy úgy járjak, mint Kéri Pál, aki a napokban rejtreutasítást kapott, amikor erre célzást tett. Elnök: Arra tesz ön most célzást, hogy megverték? Hü­ttner: Arra is. Elnök: Deh­át amit beismer, az való? Hüttner: Igen. Elnök: Nézze Hü­ttner, én nem ismer­: betöm, a maga neveltetését, katonatiszti karakterét de u­talok minderre. És hogyha ez a vallomása nem volna, igaz, az a le- hin­lési kik hihetetlen fokát mutatná, az er­kölcsi értéknek minden hiányát, azt mu­tatná, hogy kiveszett önből a jóságnak utolsó szikrája is. Tudja viselni vallo­másainak irtóztató súlyát? Hü­ttner: Semmi mondanivalóm nincs, se pro, se kontra. Elnök: Üljön le. (Bartha tanúhoz:) Kérdezem a tanú urat tud-e még vala­mit előadni? Tanú: Fényesre vonatkozólag kell ki­jelentenem, hogy Fényes a rend fanati­kusa volt. Friedrichra vonatkozólag isB­­jelenthetem, hogy ő rendet akart terem­teni. _ . Felényi: Mielőtt mire jött vallóink­tenni, járt-e önnél valaki, és akarta-e be­folyásolni? Tanú: Mikor ide jöttem­, nem, de mi­előtt a hadgsztálybírósági tárgyalásra mentem, igen. Folényi: Ki volt és mi történi? Tanú: Hiútén eskü alatt vallok, meg kell mondanom. Ulain Ferenc járt nálam, kint a pusztámon, is kérdezte, hogy mit fogok vallani, mire én kijelentettem, hogy crpak az igazat.­­ Elnök: Meggyőződött arról, hogy Ulain tényleg a hadbíróság részéről kapta erre a megbízást? Tanú: Az bizonyos, hogy ilyen kérdé­sek tényleg elhangzottak. Elnök: Bizonyítani tudta ülem­, hogy ezeket a kérdéseket a katonai bíróság megbízásaiból közli önnel? Tanú: Nem, nem is tárgyaltunk erről. Elnök: Katonai bíróságról, vagy ka­tonai ügyészségről volt szó? Tanú: Erre­­­em emlékszem. A tárgya­lás akkor már régen folyt és a kihallga­tásomat megelőzően két nappal járt ná­lam Ulain. Arra hivatkozott, hogy én ha­ragban vagyok Friedrichhel, mert Fried­­rich engem mint miniszterelnök letartóz­tatott. Elnök: Úgy vette ki, hogy Friedrich ellen akarta hangolni? Tanú: Azzal jött hozzám, hogy ugye, nem vagyok barátságban Friedrichhel és az volt a benyomásom, hogy Friedrichnek akart kellemetlenséget. Elnök: Tett-e célzást arra, hogy olyat mondjon, ami a valóságnak nem felel meg? Tanú: Nem, én a beszédem elején mind­járt kijelentettem, hogy meg fogom mon­dani az igazat. Polónyi: Uram­­al olyan jó viszonyban volt, hogy kijárt a pusztájára? Tanú: Akkor láttam először. f Folényi: Tehát ismeretlenül ment Ifiú a pusztára?­­ Tanú: Igen.F Kéri megjegyzései. Kéri: A tanú vallomásával kapcsolatban Hü­ttner kijelentette, hogy tévedésben kell lennie az ő személyére nialatkozóan. Hi­vatkozom erre a vizsgálóbírói jegyző­könyvre. Korvin eszerint elmondta, hogy hártj­ával kapcsolatban emlékszik Hütl­­i perre. Hüttner vallomása azért terhelő­­ ■mireánk, mert ő önmagát is terheli ezzel j­ós vallomással. Azonban egy másik körül­­i idényre is rá kell mutatnom. Az elnök úr valószínűleg több gyilkost látott volna, mint én, és nem hiszem, hogy látott volna olyan gyilkost, aki elé olyan ténykörül­ményeket tártak, amelyek az őt tettét valószínűtlenné bélyegzik, ahelyett, hog­y ezt felhasználná védekezésére, tiltakozik, hogy ő igenis gyilkolt. Mint például Hütt­­tier tiltakozik az ellen, hogy aai Astoria hátad kapuján fvtm lehetpti. wtog, ki­­menni, ő kijelenti,­­hogy igenis kiment ezen a kapun, még pedig kiment gyil­kolni. ■ Punt­ha Albert: Nekem még egy beje­lentésem van. Olvastam, a lapokban, hogy itt megjelent egy Korányi nevű tanú, aki kijelentette, hogy 31-ikén telefonon beszélt velem, fölajánlotta nekem a had­­ügym­iniszteri tárcát és én azt válaszol­tam volna, hogy nem fogadom el, én Te­mesváron már leszedettem a kardbojtokat és csillagokat. Ebből egy szó sem igaz, én azzal az emberrel, soha nem beszéltem­. Én mint vezérkari főnök hagy rá- álltam volna szóba egy elektrotechnikussal, aki felszólít, hogy fogadjam el a hadügy­­miniszteri tá­rcát. Amit az én személyemre vonatkozólag vallott, teljesen valótlan. Elnök: Korányi azt is mondta vallo­másában, hogy ön a­ telefonon köztársa­ságról beszélt és azt mondotta, hogy Té­rne.-v-áron már kikiáltották a köztársa­ságot. Tan... Temesváron soha sem volt köz­társaság. Engem december 12-én őrizetbe vettek, akkor Hacsak Gézi találta ki a „Temesvári köztársaság"-ot. Tanút­­vallomására megeskették. Szombat, 1921 június 25. A forradalom Telefonos Kisasszonya. Kinese..i ■ Margit telefonos kisasszony október 31-ikére virradóra a tel­efonköz­­ptr.tV.u teljesített szolgálatot és hallotta, hogy Enkpef Troh elrendelte a Nemzeti Ta­nács Ivfirtő­-iatását. Féltette Fényes Lász­ót/ aki rokonszenves előtte a hér­­mozga­rakból kifolyólag és telefonon, kö­zölte Méla az Astoriában. Nem gondolt arra,hogy hivatali titkot sért meg, nem is­­,írt szándékában. Vidra László épiít.­:,,-tanuló elmondja, he,tv a Margi-korút, fogházban, ahol le­­tartóztaatásiMS volt, abban a cellában ve­t­takaaránselyi­kben Sztanykovszky volt lezárva. Egy alkalommal hallotta, h­ogy Sztanykovszky társainak elmondotta, hol­d hogyan hej­telt­ék végre a gyilkosságot. Az egész elbeszélést nem hallgathatta végig, annyit azonban hallott, hogy Jr.tanyfegoszky elmondotta, hogy négy társára­' autón mentek ki a Bouch­u-vil­­lába négy társa bement a villába, 5 pe­dig kin­­őtt a.'.lőtt. Eg­v­zarre csak lövé­seket tu­tott, amire be sem várta társait, elszaladt, beült az autóba és elhajtó lőtt. Sztan­ykovszky kijelentette az elnök kérdésére, hogy lehetséges ,hogy ,tiszt­­­­társainak elmondotta ezt, de hiszen nyil­vánosan 1.3 tett­­ beismerő vallomást. Rendőrtanult Hüttnerék­ valóraáttételéről. Dr. Dorning Ernő rendőr fő­tanácsos az elnök kérdéseire előadja, hogy Hüttnert dr. Ezrubián rendőrkapitány hallgatta ki. Emienn­em alstt­alprutág során — vallja a tanú, —­áz akkor már a jegyzőkönyv nagy részt készen volt. Ekkor tett terhelő vallómé®, Hüttner Friedrich István, Fé­­nnyes is mások ellen, de önmagát nem terhelő. / —­lk­ut volt a kipncsárlásnál dr. Tálain is, mre Hüttnert őrizetbe vették. Heg­gel is jelen­tet­ték a detektí­vek, hogy Hütt­­­nerf most már önurjfyára nézve, is terhelő vallomást tesz. Az jegyzőkönyv fölvétele soma elism­ert,Vfíogy­ü is ott volt a gyil­­kosságnál. Éy£.­:itettük Kovács vizsgáló­­birót, aki az részletesen kih­uggatta.­­Elnök: Iffi okból tette Hüttner az ön­magát k­érhelő vallomást? Vfurá: Nem tudom, de rajta sem­miféle bántalmazás nyomát nem láttam, úgy hi­szem, hogy a logikai érvek hatása aku­t tette meg a beismerő, vallomást. Elnök: A gyilkosság részleteiről és arról, kik tiltak az utóban, hogyan men­­ytek ki, először Hüttnertől értesültek?­­ Tanú: Igen. Elnök: Tud arról, hogy Angyal detek­­tívfelügyelő bántalmazta volna Hüttnert, vagy fenyegette valamiképpen? Tanú: Erről semmi tudomásom nincs. Elnök: Azt se hallotta, hogy Hüttnert E­lséitely Egyetemi és Főisk­olai Rangstag Egyesülete itt rekedt szegénysorsú tagjainak nyári megélhetését biztosítani akarva kéri Budapest társadalmat, hogy lelkiismeretes instruktorért vagy bizalmi állást betöltő, megbízható hivatalnokért for­duljon hozzá. Cím: Székely Egyetemi és Fő­iskolai Hallgatók Egyesülete, Deák­ tér 1. Felhívás. Ügyfeleim megvették Krausz Zsigmond és Károly trandor­ulajdonát képező VH.. Akácfa­ Utca 13. Merinbergi tíi­zmaáru üzletét. Fel­hívom eladó cég hitelezőit,­­hogy jelen fel­hívási hirdetmény megjelenésétől számított 3 napon belül az üzlettel szemben fennálló követeléseiteet nalára jelentsék be, ellenkező esetben azokat az új tulajdonosok nem fogják figyelembe venni. Dr. Andris Ernő ügyvéd, Budapest, IV. KJwbHdiAft 20.

Next