8 Órai Ujság, 1921. július (7. évfolyam, 142-168. szám)

1921-07-22 / 160. szám

m 3 ■ fcS.AllSteCaPéntek, 1921. július 22. nak is látszik, de itt van a kocsikenőcs beszerzésének kérdése. Az én szerény gazdaságomban valami 20.000 korona ára kocsikenőcs kell. A behozatal most me£i van tiltva, a honi kocsikenőcs (/.várak az árakat tetszésük szerint alakítják s ezáltal olyan méresdrá* 1 *" hogy a gazda jobban jár, ha a kocsikenőcs helyett disznózsírt használ. Csupán ezeket akartam elmondani, kifogásaimat és aggodalmaimat a kormánnyal és intézkedéseivel szemben, az indemnitást egyébként elfogadom. (Zaj az ellenzéken.) Az elnök ezután a vitát félbeszakította és napirendi javaslatot tett. Eszerint a legközelebbi ülés holnap, s pénteken lesz, napirendjén az indemnitási javaslat szerepel. Hegedűs Lóránt válasza több interpellációra. Szünet után Hegedűs Lóránt dr. pénzügyminiszter a négy régebben elhangzott interpellációra válaszolt. Kaszó Istvánnak az újszegedi virágkivitel dolgában elmondott interpellációjára kijelenti, hogy a vámmentességet már régebben megadta, tehát az interpelláció tárgytalan. A választ a nemzetgyűlés tudomásul veszi. Cserti Józsefnek arra vonatkozó interpellációjára, hogy a pénzügyőrök nem helyesen hajtják végre a boradó behajtására vonatkozó rendeletét, kijelenti, hogy új rendeletet adott ki és gondoskodni fog az adó helyes behajtásáról. Pálfg Dániel interpellációjára, amely azt tette szóvá, hogy mi fog történni az iparosok szovjet adósságával, kijelenti,hogy erre a kérdésre a kereskedelemügyi miniszter hivatott felelni. Bihari Szabó Józsefnek arra a kérdésére, hogy mi lesz az ezer koronán alul szóló kényszerkölcsönökkel, illetve mikor fogják ezeket beváltani, kijelenti, hogy ez a vagy 041 váltság törvénybeiktatáskor fog megtörténni. Ami azt illeti, hogy ez a beváltás mikor történik, arra vonatkozólag rendelet fog intézkedni. A nemzetgyűlés a miniszter válaszát tudomásul vette és ezután az elnök az ülést 3/42 óra után bezárta. Jászai Mari 50 éve tagja a Nemzeti Séítthágtiak Indítvány a Jöferícum megünneplésére. —■ Saját tudósítónktól, A jövő esztendőben telik be félszázada, hogy Jászai Mari a Nemzeti Színház tagsa. Amint nagy tragikáink egészen kivételes egyéniség a magyar színészettörténetben — épp ngm ezt a jubileumot különösebb jelentőségűnek kell tekintenünk s aszokottnál nagyobb méretek szerint megütnünk. A nagy méretek hangoztatásánál nem éppen az ünneplés külső fényére gondolok. A zajos siker — a benső, mely, komoly hálás mellett — Jászai egész pályájánakvelejárója volt s bizonyára: nem marad el a jubileumon sem — ,,admindszitálás‘‘-áról nem kell külön, gondoskodni. Abban lehetne ezt a jubileumot különlegessé, nagy jelentőségűvé tenni, hogy nem kellene egy alkalomra, egy estére szorítani, hanem — legyen a Nemzeti Színház jövő idénye: Jészai-idényA nagy művésznő — aki sok más társától abban is különbözik, hogy a rezionok az ő tiltakozása nélkül öregítik őt, 1849-et mondván születése évéül, holott 0, at kezeim közt lévő keresztlevél tanúsága szerint 1850-ben született — annyira birtokában van nemcsak szellemi, hanemtesti erőinek is, hogy bátran vállalkozhatok a legutóbbi évek példája szerint arra, hogy a jövő idényben végig játsza — talán némi válogatással és bizonyos elvek szerinti sorozatban — jelenlegi egész műsorát, s gazdagítja azt még néhány érdekes új betanulással. Ilyen felújítás lehetne mindjárt az agyig szóba® lévő Oedipos király, Sophokles remeke, Jokaste királyné szerepébena nagy jubilánssal. Azután sorra vonulnának fel a Shakespeare-aratóok közül Margit királyné (III. Richard), Hamlet anyja és Volomma (Goriolanus) s melléjük sorakozhatnék Calptrinia, a rég nem adott, de régóta előkészületre tűzött s igazán nagyon nélkülözött Julius Caesar-ban. — Az ujasobb idegen klasszikusok közül Schillert tolmácsolhatná az ünnepelt, a Stuart Mária-beli Erzsébet királynénak ,az ő játéka nyomán az emberi, történelmi és művészi igazság erejével ható alakjában. ( A modern külföldi irodalmat a Dumas-féle Clémenceau képviselné, melyben a szerető anya halidoktó jelenete mélytüzű drágakő gyamnánt ragyog Jászai Mari művészi páyájjának fényes diadémjában. ) IS magyar drámaírók közül Vörösmartyt, Katonát, Szigligetit és Herczeg Ferencet szólaltathatná meg az ünnepi műsor. — Mirigy boszorkány (Csongor és Tünde), Gertrudis királyró (Bánk bán), Predzlava (A trónkereső) és Szilágyi Erzsébet Arra László király plasztikusan megelegendő alakjait emelve ki a Jászai Mari színpadi alkotásainak gazdag galériájából. — E darabok közül A trónkereső új betanulással adatnék — ami egyébként is kívánatos lenne, mert ez a szomorújáték a méltatlanul elhanyagolt Szigligeti -komoly múzsájának legértékesebb alkotása. — A Bánk bán előadása pedig talán koronája, zárköve lehetne a jubiláns idénynek, amaz egészen szokatlan körülmény ragyogó igazolásául, hogy Jászai Mari ötven esztendőn át soha nem lankadó hatással játszotta Gertrudis királyné fényes szerepét. Én ezt a jubiláns műsort úgy gondolnám, hogy minden darabból külön ifjúsági előadások is rendezgetnének, s a közoktatásügyi kormány támogatásával a tanuló ifjúság olcsó pénzen rendszeresen látogatná ez előadásokat — egész életre szóló tanulságos és felejthetetlen emléket szerezve. Tudom magamról, hogy a színpadi művészet iránt fogékony fiatal lélek számára mit jelent egy-egy ilyen élmény. Életemben egyszer láttam, diákkoromban Jókai, nőt, mikor a színpadról már rég visszavonulva, egy jubiláns alkalommal utoljára lépett a deszkákra, Volumnia szerepében. Régi híres szép hangjának egykori zengését egészen eltompízozta már az idő —méghozzá én a karzatok legmagasabbikán szorongtam — de évtizedek messze távolából is érzem a hatást, mely akkor ifjúi lelkemet egészen hatalmába kerítette. Boldogok lesznek sok-sok év múlva azok az öregek, akik csillogó szemmel mesélik majd unokáiknak: „Én is ott volam a Jászai-idémi ünnepi estéin, s hallottam a Jászai Mari ajkain tombolni a Margit királyné keservét, reszkettem és mulattam az ő Mirigy boszorkányát látva, s elpusztithatatlan márvány szoborként, emelkedik lelki szemeim előtt az ő alakitásában Mátyás szerető anyja és Endre király gőgös hitvese!" . . . A Jászai-idány fontos fejezetévé válnék szinészettörténetünknek s a meszsze külföldre világitó fényes ünnepe lenne a határaiban megcsonkított, de szellemi integritásában meg nem bontható Magyarországnak. f—sz—ly.) ügyvédi vizsgára, paedagógiai, pénzügyi fogalmazói vizsgára, kettős könyvelésre, gyám. és reál összevont vizsgákra, érettségire, lelkiismeretesen előkészítünk. Főiskolai és szakvizsgákra jegyzetbérlet vidékre is. Szontgard-Szeminárium, Váci utca 51. tályos a mmn A kép issleti és az srágnalísévess holnapi értségslat. Saját tudósítónktól. — A szesz in . időzlutásáról szóló törvény ügyét a pénzügyminiszter a pántokban futó szégületlenségre való tekint. 'nap, pénteken, kilenc órára g fent pénzügyükniszteri szt /értekezletet látott össze. Ezen ikezleten, mose már jelentettük, az é/és politikai pártok és az érdekeltségk küldötai fognak részt venni. ) J* Czettler Jenő dr. nemzetgyűlési képviselő ezekről a kérdésekről a következőket mondta a 8 Órai Újság munkatársának : — Az új javaslatot, ezt az úgynevezett szeszkeret-törvényt áttanulmányoztam és megállapíthatom, hogy cifra dolgok készültek ebben. A szesztermelés lehetetlen helyzetét az a furcsa gazdálkodás idézte elő, hogy az állam nem engedte meg a szesznél a szabad értékesítést, kifelé, hanem jobb konjunktúrát várt s most, ime, itt van egy nagymennyiségű szesz, amely zárolva van, beüt a szeszkrach és nem tudnak a szeszmennyiséggel mit kezdeni. Ha komoly gazdasági politikai volna, meg lehetne oldani a kérdést és fel lele lenne használni a szeszt, mert például ott, ahol petróleumban vagy benzinben hiány van, a szesz mindenféle ipari felhasználása biztosítja a szükségletet. így van ez Németországban a Spiritus-Zentralii útján, ahol motorokat, automobilokat hajtanak vele, világításra használják fel és egyebekre. Nálunk gazdasági politika nincs, csináltunk tehát pénzügyi politikát. Ennek első következménye az, hogy korlátozták a termelést. A mezőgazdasági termelők 220.000 hektoliteres keretet kértek, ehelyett a pénzügyminiszter a mostani törvényjavaslatban 240.000 hektolitert állapított meg. Ebből 80.000 hektolitert adtak az ipari termelőknek, a többit a mezőgazdaságiaknak. A 80.000 hektoliter ipari termelésből két nagy gyárnak, a Kereskedelmi Bank érdekkörébe tartozó Lederer- és Leipzner-gyáraknak 60.000 hektolitert juttattak. Már mostrá kellene törekednie a gazdálkodásnak, hogy az ipari termelést összhangba hozza a mezőgazdaságival, mert ha nem így van, annak igen súlyos kihatása lehet az államra is. A helyzet ugyanis az, hogy ha megkapja a két nagy gyár a 15.000 hektoliteres keretet, bekövetkezik az a krízis a szesztermelésben, ami áprilisban volt s akkor a két nagy gyár azt mondja, hogy ebben az évben egyszerűen nem használja ki a rendelkezésére bocsátott keretet is nem termeli ki. Vájjon akkor ki fizeti még az államnak az elmaradt hasznot? ilyen ipod... százmilliós kár érheti az államot, amelyért aligha fogja valaki is vállalni a garanciát. Ezen mindenesetre segíteni kell. Furcsállom, hogy a mostani javaslat nem volt a pénzügyi tanács előtt, hanem közvetlenül a pénzüg bizottságba került, ahol a képviselői nem voltak kellőképen informálva a kérdésről és kevés érdeklődést is tanúsítottak. Nem ismerték a kérdés lényegét s igy most a dolgot alaposan meg kell hánynunk-vetnünk s ha szükséges, a plenáris tárgyaláson juttatjuk majd kifejezésre aggályainkat. — Veszedelmesnek tartom az élesztőpitárak esetleges váltságát is, amely előáshat akkor, ha a két nagy avar áttér egy év múltán az élesztőgyártásra, a kisgyárakat felszívja, mintegy monopolizálja az egész gyártást, ami kétségtelenül rovására megy az exportlehetőségnek is. A bizottságban felmerült az a javaslat, hogy az ipari gyárak, ha áttérnek az élesztőgyártásra, adják át keresetük 45%-át a mezőgazdasági termelők javára, ami mindenesetre okszerű javaslat, mert az az előny amely az ipari gyáraknak jut, őket indokoltan nem illeti meg. Az értekezleten az Andrássy-párt részéről többen készülnek felszólalni a javaslat ellen, ellenzéki részről pedig Breki Károly fog a kérdéssel foglalkozni. Mm Siisko naMEIa. Nyaraló gyermekek indulása a nyugati pályaudvarról. — Saját tudósítónktól. — A déli órákban gyermelkajtól volt hangos a Nyugati pálytfudvar indulási oldalit. Az Am©rican^Relief Administration vezetősége lj£rek számmal 200 micskának adott déli 12 órára találkozót, hogy a trhetéss üdülésre a 12 óra 35 perces lomátal Esztergomba vigye őket. A fiúcskáik 8—12 év között vannak. Csak kis számban akadnak közöttük 6—7 évesek. A sorozásnál a főszempont az volt, hogy olyanokat vigyenek nyaralásra, akik a szülői felügyeletet hosszabb időre nélkülözhetik. Egy másik szempont volt, hogy csak egészséges gyermekeket sorozzanak be. A betegekről külön történik gondoskodás. Az Esztergomba induló fiúcskák tehát egészségesek ugyan, azonban elég az arcukra nézni, hogy lássuk: a nyaralásra mégis ugyancsak rászorulnak, csupa sápadt képű, vézna, szegénysorrú gyermek. Munkásházak, munkásszülők csenevész csemetéi. Az öröm is, hogy néhány hétre búcsút mondhatnak a munkásház és munkásutca szomorúságának, csak bágyadtan, szinte szomorúan mutatkozik rajtuk. A fiuk hátán hátizsák. A zsákban hat hétre ruha, fehérnemű és a szükséges evőeszközök. Szüleik, kisebb és nagyobb testvéreik kíséretében jöttek a nyugati pályaudvarhoz, ahol már várták őket felügyelőik: négy fővárosi tanítónő és 6 medikus. Az induló gyermekeket Esztergomban, egy, e célra átalakított iskola és a volt tiszti hadifogolybaraik varia- Agyneműről, élelmezésről az American Relief Administration és a népjóléti minisztérium gondoskodnak. A nyaraló gyermekek indulása alkalmából örömmel üdvözöljük a gyermeknyaraltatási akció irányítóit. Üdvözöljük pedig különösen azért, hogy elég volt egy futó pillantás, hogy meggyőződjünk róla , olyanokat részesítenek az akció felbecsülhetetlen előnyeiben, akik azokra tényleg rászorulnak. • Örömmel konstatáltuk, hogy a gyermekek sorozásánál protekció nem érvényesült, ami nagyon jó ámen szociális politikánk jövőjét illetőleg. Ni hagyhatunk azonban megjegyzés nélkül egy körülményt, az indulás időpontját 12 óra 35 percre tűzték ki. A gyermekeket 12 órára rendelték a Nyugati elé. Váratlanul azonban úgy intézkedtek, hogy az apróságok csak a félhármas vonattal indulnak. Miért ez a kapkodás, ami arra van, hogy a gyermeknyaraltatási akció vezetői ötletszerűen intézkednek? Szó sincs róla, a gyermekek kibírták a várakozási időt, mi azonban úgy gondoljuk, hogy akkor, ammikor a magyar nemzet jövő generációjáról van szó, a vonat pontos megindításának ép olyan pontosan kellene megtörténnie, mintha akárcsak valamelyik miniszer különvonatáról volnaszó. Ez lenne a nemcsak jól átgondolt, hanem a jól ,végre is hajtott szociálpolitika . . .