8 Órai Ujság, 1922. május (8. évfolyam, 100-123. szám)

1922-05-14 / 110. szám

2 Tízévi fegyverszünet a tőke és a munka közt. London, máj. 13. A bányamunkások szakszervezetének titkára, Hodges a sajtó útján nyilat­kozatot tesz közzé, amely nagy föl­­tűnést keltett- A tőke és a munka kö­zött mondja többek között, tízévi fegyverszünetet kellene kötnünk. Ha lehetséges, hogy katonai és tengerészeti ügyekben tíz esztendőre helyreállítják a békét, ki vonhatja kétségbe, hogy ez az ipar terén is megvalósítható? Hodges javasolja, hogy a kormány kezdeményezze állandó testület létesí­tését és ennek a testületnek az lesz a feladata, hogy a munkaadók és a munkások között felmerülő viszályokat elintézze­­ és a vitás kérdéseket meg­oldja. A javaslat fölveti azt a tervet, hogy­ a bérköveteléseket a mindenkori gazdasági viszonyok alapján állapítsák meg, úgy hoggy a munkásoknak a meg­élhetéshez szükséges bér biztosíttassák. A munkaadóik köréből már olyan hangok hallatszanak, amelyek ellenzik­­ennek a tervnek a megvalósítását, amennyiben rámutatnak arra, hogy a bérek megállapítása eddig is a gazda­sági viszonyoknak megfelelően történt. Mindazonáltal mind a tőkések, mind pedig a munkások körében az a nézet jutott kifejezésre, hogy Hodges javas­lata megérdemli, hogy komoly meg­fontolás tárgyává tegyék. *“ Wrangel kémtisztjei Bulgáriában Szófia, máj. 13. (Bolgár távirati iroda.) Az újságok már hírül adták, hogy a rendőrség házkutatást tartott a Con­inental-szál­­lóban, ahol a Wrangel-hadsereg me­nekült tisztjei laknak. A vizsgálat fo­lyamán bebizonyosodott,­ hogy Bulgá­riában tényleg működőit, a ,W rangul tisztjeiből alakult szervezet. A szer­vezet célja az ország helyzetének ta­nulmányozása volt. Szamohvalov ez­redesnek, a kémszolgálat főnökének irattárában talált adatok azt bizonyít­ják, hogy a szervezet, ügynökei külö­nösen azokat az eseményeket tanul­mányozták, amelyek az ország köz­életével­­­vannak­ kapcsolatban, mint például a bolgár kommunisták párt­jának működését és az orosz­­bolse­vista ügynökök szerepét. A szervezet­nek Bulgária főbb városaiban hír­szerző­ irodái volta­k. Több orosz tisz­tet, letartóztattak. SOSFÜRDŐ RÖMFEST. Rákóczi-úttól 15, deliért-szállótól 5 perc. Gyógyfürdő, hid­egvízgyógyintézet. Ere­deti pöstyéni iszappakolás jutányos ár­ban, orvosi felügyelet mellett. Megnyílt április 16-én. Nyitva reggel 8-tól d. u. 6-ig. Kellemes nya­raló és kirándulóhely. Gyermeksporttelep. Tenniszpályák bérelhetők, tréner van. Tel. 1. 81-75. Pálinkafőző és mosóüstök t­b. aranyéremmel kitünteti szab Balaton- és Vermorel-per­­metezők­ vörösrézből, Sós­­gan­c, rafita, rezkenpor stb. £­00 legolcsóbb gyári áron beszerezhe­tők Szontágh­ Pál,rézárugyár, Budapest, IX , Üllői­ ut 19. szám rat r­a ékszert, aranyat, ezüst üg­y ö­töt, még mindig a leg­pu­sszolloM s keméti-utca 11. szára. — Telelőn József 101—38 korona párja elegáns női bortólcipő, 1U0 fehér női vászon^cipők 550 K-tól fel* jobb, gyermek­ vászoncipők 1 2­1—35 számig, bőr­­szandálo­k minden nagyságban, tennisz- és tornacipők, fehér, szürke és fekete. ezinbou, óriási vá­ tjonNWffrain non Döbrentei-tér 4-6. lasztékban. OmIiUIuII “«y» Telefon 5—71. Ma nyilik meg az újonnan átalakított Ularvány-hatty­ú*vendéglő gesztenyefás ker?tla©lyis<ágr© (Már­vány­ utca 19.) Ka­ocsai Horváth Gábor elsőrendű cigányzenekarival. Gyönyörű terrasz. Kitűnő francia és magyar konyha, elsőrendű faj borok. Haggenmacher-féle sörkülönlegességek. Tulajdon**** Kainaisz Emil. A száznegyvenöt éves egyetem. Kiosztottén­ a pályad­rjakat. — Ünnepi ülés az egyetemen, —­ Saját tudósítónktól. — A budapesti királyi magyar Pázmány Péter­ Tudományegyetem ma délelőtt ünnepelte újjáalakításának 142-ik év­fordulóját. Az ünnepség délelőtt 11 órakor kez­dődött az egyetem templomában, ahol Anton Pál, a központi szeminárium rek­­tora díszes nagyimisét celebrált. A temp­lom színültig megtelt. Az első padok­ban foglaltak helyet az egyetem pro­fesszorai, hátrább az egyetemi hallga­tók. A misét mély áhítattal hallgatták végig, eltelve a nap jelentőségének tu­datával. A szentmise után a résztvevők fel­vonultak az egyetem aulájába. Dél­szaki növényekkel feldíszített és tinóm­ szőnyegekkel elborított lépcsőn és fo­lyosón ünnepélyes méltósággal halad­tak, élükön Hanng Ferenc prorektor­­ral. Beérve a monumentális egyszerű­séggel díszített terembe, helyet foglalt a rektor a dékánokkal, az Egy­etemi Ta­nács asztalánál. Körülöttük őt sujtásos magyar ruhába öltözött úr, kezükben szimbolikus holta­. A bordó bársony­nyal terített asztal előtt egy kisebb négyszögletes asztal állt, melyen a magyar szent korona másolata, a jogar és a kettőskereszzses alma díszes pár­nán nyugodott. Az ünnepi ülést dr. Hanug Ferenc prorektor — Timon Ákos dr. rektor betegsége miatt — nyitotta meg. Hosz­­szabb beszédben ismertette az egyetem elmúlt esztendejének munkásságát, általánosságban visszaemlékezett az eltelt száznegyvenkét év történetére, hangsúlyozta a mai nap jelentőségét, amely egyik fontos ünnepe a nemes tradíciókban ápolt egyetemnek. A megnyitó beszéd után dr. Angyal Pál jogi kari dékán ismertette az el­múlt tanév folyamán kitűzött pályá­zatokat, őszinte lelkesedéssel állapí­totta meg, hogy a magyar ifjúság szorgalmas és odaadó munkásságot fejtett ki. Egyenként ismertette a kü­lönböző fakultások pályázatainak fel­tételeit. Hosszasabban beszélt azokról a nehézségekről, amelyeket a mai vi­szonyok gördítenek az ifjak elé, akik azonban eltelve a mostani kor jelentő­ségével, önzetlen és lelkes munkával váltották be a hivatásukba vetett re­ménységet. Az általánosságban való megemlékezés és ismertetés után elvenként olvasta fel a díjnyertes egyetemi polgárok neveit. Hanng Ferenc dr. pro­dékán pársza­vas beszéde után az egyetemi tanács asztala elé szólította a nyerteseket és a dijakat ünnepélyes formában át­­ata. — Sajnos, — mondotta —a kitűzött pályadijak összegei szinte jelentéktele­nekké váltak és éppen ezért örömmel konstatálom, hogy az egyetemi ifjúság ambíciója önzetlen volt és a pályázók mindegyike igaz szeretettel viseltetett a tudományok iránt. Az elnyert össze­gek régen a dicsőséggel egyetemben anyagi támogatást is jelentettek, ma azonban töltsön el minden nyertes pá­lyázót egy morális megelégedés és le­gyen öröme akkor, amikor munkájá­nak ilyen gyümölcsét — az elismerést — látja. Az ünnepi ülés a magyar Hiszek­egy elmondása után véget ért és az egyetemi professzorokból, egyetemi polgárokból és idegen érdeklődőkből álló közönség ünnepélyes nyugalom­mal szétoszlott e gedre érkezik. Elmondta, hogy ő eléje utazik a kurírnak Szegedre. Létay Gusztáv már­ nem hitt­e mesé­nek és kijelentette, ő is Jellinek Mar­­tonnal megy. El is utazik együtt Sze­gedre, de ott Jellinek Márton Létay igazgatótól megszökött. A megindult nagy nyomozás során az utolsó detektívjelentés aképpen szól, hogy Jellinek Morton Battonyán román megszállott területre szökött. Jellinek megszökése után a feljelen­téseknek egész áradata került a rend­őrkapitányságra és Jelinek Morton mellett kiterjesztették a bűnvádi eljá­rást dr. Gerő Vilmos és Létay Gusztáv bankigazgatók, továbbá Gajáry Erzsé­bet ellen is. Az ügyészség mintegy más­fél esztendővel eze­őtt vizsgálatot in­dítványozott az ügyben és azóta ez a vizsgálat folyamatban van. Dr. Lippler Jenő vizsgálóbíró az ügy kezdetleges stá­diumában dr. Balog N. Imre védő elő­ter­jesz­tésére két ízben is megszüntette az eljárást a bankigazgatók és Gajáry Erzsébet ellen is, azonban az ügyész­ség fef­olyamodása folytán mégis be­fejezték az egész vizsga­ltot. A vizs­gálóbíró több száz tanút hallgatott ki az ügyben, akik részletes vallomást tettek az egész valutamanipulációról. A bizonyítás során beigazolódot az, hogy az Unió Bankből Jellinek Marion kicsalta a négymillió márkás garancia­levelet azzal, hogy ennek révén nagy­bátyját Jellinek Henriket is megszerzi a valuta-ü­gyeknek. De bebizonyítást nyert az is, hogy az Unió Bank, to­vábbá Gajáry Erzsébet egyaránt áldo­zata voltak Jellinek Norton szédelgé­sének. Számos tanú vallotta, hogy 1920 június 4-érn, tehát egy nappal Jellinek Morton megszökése előtt Gajáry Er­zsébet még 40 millió korona értéket adott át Jellineknek. Úgy a saját kész­pénzét és értékeit, valamint édesanyjá­nak, testvéreinek, barátnőinek és ese­tedeinek a pénzét is jóhiszeműen be­vonta a valuta­ügyletekbe és mindezt kiadta Jelinek Mártonnak. Amikor a vizsgálatot dr. Lippler Jenő befejezte, a bűnügy hatalmas ak­tatömegét érdemleges indítványtétel végett a kir. ügyészségihez tette át. A váhatóság az iratok áttanulmányozása után megállapította, hogy az ügyben szereplő dr. Gerő Vilmos és Létay Gusztáv bankigazgatók, továbbá Ga­járy Erzsébet ép úgy károsultjai, illetve Sértettjei a Jellinek-féle valuta-szédel­gésnek, mint azok, akik az ügyben fel­jelentést tettek Éppen ezért az ügyészség mind a három terhelttel szemben bűncselek­mény hiánya folytán elejtette a vádat. A vádhatóság Jelanek Mártonra vonatkozólag pedig azt indítványozta, hogy kézrekerültéig a vizsgálóbíró szüntesse meg ellene az eljárást, mi­után a bűnügyben ellene a bizonyíté­kokat már biztosíto­tták. Kiemeli az ügyészség azt is, hogy a Jellinek-féle valutaszédelgés sértettjei nem kétszáz­millió kárt szenvedtek, mint ameny­­nyiről feljelentést tettek, mert hiszen az alapösszeg, amelyet Jellinek kezei­hez fizettek, alig több húszmillió koro­nánál. A többi kár tulajdonképpen az alapösszegre kifizetett Jellinek-féle nyereség volt, amit aztán végül újra odaadtak Jellinek Mártonnak. Az iratok most visszakerültek Sipp­ler Jenő vizsgálóbíróhoz, aki az ügyészségi vádelejtés folytán dr. Gerő Vilmos és Létay Gusztáv bankigazgatók ellen az eljárást végleg megszünteti, mert a bankigazgatókkal szemben fel­jelentés nincsen és így pótmagánvád­­lók nem léphetnek fel. Megszűnt a Jellinek Mori©n-féle bűnügy. Az ügyészség elejtette a vádat az ügyben szereplő terheltek ellen. — Saját tudósítónktól.­­• Nemsokára két esztendeje lesz an­nak, hogy a Jellinek Márton-féle nagy valutaszédelgés panamája kipattant, amely Budapest társadalmának úgy­szólván minden rétegét érzékeny anyagi veszteségbe sodorta. Dr. Jelli­nek Morton miniszterelnökségi titkár, aki a sajtóosztályban is dolgozott, sző­kébb baráti körében azt hirdette, hogy élénk összeköttetésben áll idegen ku­rírokkal, akiknek segítsége révén sok­kal előnyösebben képes beszerezni az idegen valutákat, mint amennyiért itt, a tőzsdén kapható. Igen sokan akad­tak, akik átadták készpénzkészletüket Jelynek Mortonnak, hogy vásároljon azon idegen valutát. Jelynek a megbí­zást pontosan teljesítette és az előre megállapított percre feltűnő olcsó ár­folyam mellett szállította a dollárt, a svájci frankot, a márkát, a lejt és az egyéb idegen valutákat. A vele össze­köttetésben állók az ügyletek lebonyo­lítása után határtalan bizalommal vi­seltettek jeltnek iránt és megbízatásu­kat megismételve, újabb és mindig na­gyobb és nagyobb összegeket bocsáj­­tottak rendelkezésére. Nap-nap után százezrek és milliók folytak be egy Jelynek Morton kezeihez, aki a meg­bízásokat hónapokon keresztül a leg­pontosabban mindig nagy nyereséggel realizálta. Úgy szerepelt a köztudatban Jely­nek Morton, mint egy valuta­zseni, aki mindenkinek a tőkéjét egy-két hét leforgása alatt képes megsokszorosí­tani. A valóság azonban az volt, hogy dr. Jelinek Márton az idegen valutákat itt Budapesten szerezte be Nagel Pál tőzsdebizományostól, még­pedig a napi árfolyamon és minden egyes ügyletét a saját megbízóival szemben a maga nagy vesztesége mellett bonyolí­totta le. Nemsokára Jelinek Márton úgy rendezkedett be, hogy idegen felektől nem vállalt megbízást, hanem csak a Magyar Unió Bank révén és ezenkívül Berczelly Harryné született Gájáry Er­zsébet útján. Ezek révén is hónapokon keresztül csinálta a maga valutamani­­pulátorait, mindenkinek jelentős nyere­séget adott, úgy hogy hólabdaszerűen növekedtek a nála valutázó felek. 1920 május havában már milliókra rúgott az a veszteség, amit Jelynek Morton szenvedett, de ezzel semmit sem törődött, mert a naponként be­folyó hatalmas összegekkel mindig pó­tolni tudta az esedékes megbízatáso­kat. Egyszer azonban mégis fennaka­dás keletkezett nála, mert Nagel Pál tőzsdebizományosnak 7 millió koroná­val adósa maradt. Nagel erre kijelen­tette, hogy hitelbe nem szállít, mert­­gyanús volt előtte a módfelett nagy­­terjedelmű­ Jellinek-féle valutamanipu­láció. Emiatt aztán összeroppant az a kártyavár, amelyet Jellinek hónapo­kon át épített. A Magyar Unió Bank igazgatói, dr. Gerő Vilmos és Létay Gusztáv voltak az elsők, akik fizetésre szorították Jel­linek M Mortont, annál is inkább, mert nemrégiben kiadtak Jellinek kezéhez egy garancia-levelet négymillió márká­ról. Jeltinek Morton a bankigazgatók­­ erélyes fellépése folytán megriadt, ön-­í gyilkossági gondolatokkal foglalkozott­­ és ebben szándékát közölte meghitt­­ barátaival is. Ezek lebeszélték, mire Jelinek Morton azzal csillapította le hitelezőit, hogy értesítést kapott már­­ a kurírjától, hogy 55 millió márkát­­ hoz és e nagy összeggel holnap Sze- t Vasárnap, 1922 május 14. ILEDPELD CORNELI I HIRDETŐ-IRODA g Bs&VajiesS, Tesréz-Köruft. 3.|| I Te­lfon: 7—73 és 23—99 sí. aj Felvssz cs­ekéseket a j| vi?.ck|B­ összes Sszp^ai részét*gf§ jutányos eredeti árak mellett Költségvetést kívánatra díjtalanul küldünk. Hj

Next