8 Órai Ujság, 1922. május (8. évfolyam, 100-123. szám)
1922-05-14 / 110. szám
8 MŰVÉSZET. A Gyurkovics-lányok. — Bemutató a Nemzeti Színházban. — Körülbelül harminc esztendeje már, hogy a kedves és szerfölött ügyes Gyurkovics-lányok, mint novellahősnők, a már akkor is igen szívesen olvasott Herczeg Ferencet a népszerűségnek szinte páratlan magaslatára emelték. Először a Budapesti Hírlap tárcarovatában olvasták azokat a kitűnő kis rajzokat a furfangos bunyevác-familiáról, melynek leányai — egy nipsz-garni-tura hozomány és húsz üveg baracklekvár apanázs mellett — olyan nagyszerűen érleltek a férjfogáshoz, azután könyvben is megjelentek a hamiskás leányok, s ezzel bevonultak az irodalmi halhatatlanságba. Az óriás siker vitte rá a szerencsés írót (s ezt úgy értem, hogy az irodalomra nézve így nagy szerencse ez a mi Herczegünk), hogy a Gyurkovicsleányokat színpadra vigye. A darab, amit az ő házassági fifikáikból font, nem tartozik az esztétika merev szabályai szerint ..szerves egésszé rögitetí 11 drámák közé, — de hogy Herczeg ötletessége talán egy művében sem buzog bővebben és sziporkázik ragyogóbban, mint ebben a néhány rendkívül mulat,ségos életképből összerótt darabban, az bizonyos. A Gyurkovics-lámyok legelső bemutatója a régi Magyar Színháznak egyik legemlékezetesebb diadala volt. A színpadtól művészi virágkora teljében visszavonult Rárhonyi Ákos Horkay Imrt-jére és az akkor még ugyancsak daliás Molnár László óbesterjére ma is lelkesedéssel — és így kis fájdalommal is — gondolunk. A Vígszínház-beli második bemutató után tegnap este megérték a tűzrőlpattant Gyurkovics-leányok az újabb feltámadást, az újabb bemutatót is — hozva az első fagyos szent hidegen borongós napján annyi ragyogó fényt és olyan kedves meleget a Nemzeti Színház színpadára — hogy ehhez fogható bensőséges siker régen kísért ott eredeti bemutatót. Hatott az egész darab, — hatott, egymás sarkába hágó jóízű mondásaival, pompás csattanóival, hatott azzal, hogy a néhány évtizeddel ezelőtti boldog, gondtalan vidéki magyar világ üde levegőjét, tiszta derüjét hozta vissza és csillantotta fel s az végtelenül jólesett ebben a ,,jóvátételes“-en és „választásos“-an gyűlölködő világban a vergődő lelkeknek. Halott különösen a mindenekfölött mulatságos II. és IV. felvonás, hatott a rendkívül nagy gonddal dolgozott rendezés, összjáték és — némely eredendő fogyatkozás mellett az egyes főszereplőknek buzgalomtól és jókedvtől palaszó alakítása. Hogy udvariasságból a hölgyeken kezdjük: a pálma közülök az erélyes mama és a leghuncutabb Mici személyesítőjének jut, Csillan Teréznek és Bajor Gizinek, kik mind a ketten kitünően tudták érvényre juttatni az általuk ábrázolt alakok kettős színét: önzőek és számitóak, s egyben kedvesek és szeretetreméltóak voltak. De Aczél Ilona, Környei Paula és Aghíj Erzsi is, és még a három növendék szinásznőcske, a többi Gyurkovics-leány kevésbbé hálás szerepében nagyon jó csoportot alkottak — szemre, hangra egyaránt. A két férfi főszerep a két legnépszerűbb s e lapokon is sokat dicsért művészünk kezében volt. Úgy Rózsahegyi az ezredes alakjában, mint Kiss Ferenc a galibát csináló Horkayéban —egyéniségük két főtulajdonságát: a jóízüséget és a magyarosságot — diadalmasan vitték küzdelembe ezúttal is. Egy vonás azonban hiányzott alakításukból: az elegancia. A Rózsahegyi egyébként igen mulatságos Radványijában sem a bárót, sem a huszárt, sem az ezredest nem láttuk. •— nyárspolgár volt,, szekerésznek látszott, és őrmesteri allűröket mulatott. Táncát az utolsó felvonásban megujrázták, — de mi nagyon is ugrálónak találtuk s a Molnár László egykori finoman magyaros tárolására gondoltunk, mit ő „halkan, öregesen, násznagyosan" — az alakhoz és helyeihez jobban illően járt. Kiss Ferencnek egy-egy mozzanatban elragadóan kedves és eltalált Horkay-ja is parlagibb volt, mint ahogy a szerző ezt az életből nagyszerűen ellesett alakot pompás művészettel megrajzolta. Ez a megnyerően léha gentrygyerek uriasabb egyéniség, mint, amilyennek Kiss Ferenc mutatta. Az epizódisták alakításához, játékához azonban legnagyobbrészt úgyszólván gáncstabrul nyújthatjuk a koszorút- Horváth Jenő, mint a fegyvergyakorlaton sárga nadrágban bevonult huszárkadét, a II. felvonásban valósággal ezcellált humorával. Gabonyi László a selypítő akadémikus tudóst, aki a vasúti átszállás elmulasztása folytán kerül csak bele a Gyurkovics Ella lakodalmába — pompás kabinetfigurává tette. Náday Béla is tökéletes volt a nő hóditó képviselő-főhadnagy szerepében, s igen mulatságosan játszott Sugár Károly, a tót béresből előléptetett komornyik. Abonyi Géza egyéniségéhez azonban tíz érettségen bukdácsoló szerelmes Gida alakja nem egészen illik. Ne hagyjuk említés nélkül a jó öreg Narczisz Gyulát sem, aki, mint az életben is kitűnő hegedűs, nagyon szépen húzta a lakodalomban az ezredes úr kedves nótáit. Szívünkből kívánjuk, hogy a zajos siker ösztönözze kissé Herczeg Ferencet, a magyar úritársadalom legjobb szemű és legbiztosabb kezű rajzolóját — hogy új darabokat írva, varázsoljon még a színpadra néhány képet abból a nemrég múlt s mégis oly végtelen réginek látszó világból, amikor még — boldog volt a magyar! Talán mindig fájni fog ennek a letűnt korszaknak vidám képeit látni, de mégis — oly végtelenül szívesen fogjuk látni mindig! (—sz.ly.) sem fáradt, sohasem pihen, sohasem engedte meg magának azt a lukszust, hogy ágynak dőljön. Most mégis megbetegedett: súlyosan és komolyan, mert ha nem volna súlyos és komoly a baja, most se feküdt volna le. Fiát, Beöthy Lászlót, táviratilag hívták haza betegágyához és amikor az édesanyja szobájába lépett, könny futotta el a szemét. Rákosi Szidi pedig megfogta az orvosa kezét és így szólt:7- Ugye, nagyon beteg vagyok, doktor? — Oh, dehogy, csak múló baj! — felelte a professzor, — de hát honnan gondolja, hogy nagyon beteg? Rákosi Szidi a tükörre mutatott, , amelyben az ajtóban álló, könnyező Beöthy László alakja látszott: — A fiam rossz színész, •— mondotta Szidi néni, — nem tudja elfojtani a könnyeit!... Pedig Rákosi Szidinek tegnap este a Nemzeti Színházban kellett volna lennie. Most huszonhárom éve az ő karján vonultak be a Gyuri Kovács lányok a Magyar Színházba. Szidi néni minden próbán ott volt és tanított és javított amennyit csak lehetett. Bizony, nagyrésze volt a sikerben. Pedig a siker óriási, volt akkor. Főleg Somló Emma tűnt ki a premieren az egész darabon keresztül. Micit játszotta, míg Katinka Ráskai Emmi volt (néhány előadás után Ilócsa Lili vette át a szerepet), a mamát pedig Sziklai Kornélné, Szilassy Róza játszotta jóízűen, kedvesen. Aranyossy Janka és Bilkei Irén játszották a két kisebb Gyurkovics-leányt: Sárit és Ellát, Molnár László az ezredest és tánca a 4-ik felvonásban szenzációs sikerrel járt. Ráthonyi Ákos volt a léha, jószívű, elragadó dzsentri-fiú, Rózsahegyi Kálmán — Gida és Kardos Andor — Jankó. Milyen forró színházi este volt az a premier és — azóta mindnyájan öregebbek lettünk huszonhárom esztendővel... Most kis hija, hogy el nnn maradt a Nemzeti Színház reprize; igazán komoly veszedelemben forgott az előadása Kiss Ferenc miatt, aki Horkay Ferit játssza a reprizen. Kiss Ferenc ugyanis hosszabb idő óta albérletben lakik egy barátjánál s most azt kérte a lakáshivataltól, hogy írják át reája a főbérletet. A lakáshivatal pedig nemcsak, hogy nem teljesítette a kérelmet, hanem másnak adta a lakást és mivel hogy a művész nem akart kiköltözködni, megfenyegették, hogy karhatalommal költöztetik ki, a bútorait pedig kiviszik a kaloncházba. Kiss Ferenc erre elment a minisztériumba és bejelentette, hogy ha a bútorait, oaviszik, ő maga is beköltözik a toloncházba, Horkay Ferit pedig játssza el — a lakáshivatal. És — a bútorokat nem vitték el... !A Nemzeti Ladmteász felújítja az 51 arany embersíl, Jókai legnagyobb sikerű drámáját, amely valamikor állandó műsordarabja, sőt, állandó kasszadarabja volt a színháznak. A reprizen Noémit Muzsnay, Bella játsza, Atháliát Nagy Terus, Krisztyán Tódor — néhai jó NádayFerenc híres szerepét, amelyet utóbb Odry Árpád játszott, — Náday Béla veszi át. A Vígszínház legközelebbi újdonsága A kék frakk című francia vígjáték, amelynek eredeti címe: „Le chasseur de chez Maxim** s amely a legnagyobb párisi sikerek egyike évek óta. A Vígszínház előbb „A főpincér,‘‘ majd: „A főportás** címet adta a darabnak, mint végül mint „Kék frakk** vonült be a színházba — a „Zöld frakk** és a „Sárga kabát" mellé. A darab főszerepét Góth Sándor játssza. Góthék most a Vígben is játszanak, az Apolló, ban is, hol az egyikben este és a Klárikban éjjel, hol meg megfordítva, mire Góthné Kertész Ella találóan jegyezte meg : — Egyik este a Lipótvárosban festem ki magam és a Józsefvárosban mosom le a festéket; másik este a Józsefvárosban festem ki az arcomat és a Lipótvárosban mosakszom . . . Tegnap délután szerencsém volt Börze?. doktor úrhoz, aki nem más, mint a „USortium11 szerzője. A feleségével együtt jött Budapestre, hogy drámájának utolsó próbáin jelen legyen a Renaissance Színházban. Azzal jött — mesélte, — hogy maga vegye át a rendezés munkáját, de egy próbát látván, letett erről a szándékáról, úgy el volt ragadtatva attól, amit látott. Különösen a Csortos Gyula érdekes és meg-,rázó alakítását, a Komjáthy Mária pompás játékát és a csodás díszleteket dicsérte . . .. A Renaissanceról szólván, itt mondom el, hogy a jövő szezonra erősen szervezkedő színházi szes’2»dliefte ESstinckifonál, aki a Magyar Színházban és legutóbb az Irodalmi Színház előadásain kitűnő drámai színésznőnek bizonyult s akivel nagy tervei vannak a Renaissancenak . . . Pestre Jim Georg Kaiser a „Flamme" világhírű szerzője is legközelebb. Drámáját most tanulják a Magyar Színházban és az illusztris iró levelet írt Beöthynek, hogy szeretne részt venni az utolsó próbákon, de csak május 20-ika után jöhet Budapestre. Ezért — no meg azért, mert az „Első szerelem" zsúfolt, táblás házakat vonz minden este — egy héttel elhalasztották a „Flamme" bemutatóját. A Király Színházban is lázas próbák folynak: a j,Kár©a?i a tánc" próbái. Beöthy László tegnap délelőtt jelent meg először az új operett próbáján és amikor már ott volt vagy egy félóráig, meg-, állította a próbát és felszólt a színpadra: — Kérem szépen, én itt ülök az ötödik sorban és egy szót sem hallok! Mire Latabár Árpád, az új operett vidám vieispánja így replikázott: — Ha én olyan gazdag ember volnék, mint Beöthy László, — az első sorban ülnék! . . . Premierre készül a Blaha Lujza Színház is, a Vigyen el az ördög premierjére. A bécsi operett Liptai Imre és Kulinyi Ernő fordításában kerül színre s valószínűleg igen sok előadást fog megérni, hiszen Bécsben a Bürgertheaterben közel ötszázszor játszották. Női főszerepét nálunk: Kruyszvyk Annie, az Opera tagja játssza vendégképen. A kedves művésznőnek ez nem első lépése az operett terén; a Faludi-rezsim alatt, a Városi Színházban a „Tavasz és szerelem" női főszerepét játszotta nevezetes sikerrel. Kívüle, Pintér Büske, Galetta és Szirmai Imre játszanak a darabban,amelyet Vágó Géza rendez és Barna Izsó vezényel. T. J. 0.,,^ ^ Vasárnap, 1922 május 14. Az osztrák kormány 120 milliárdos kér a parlamenttől a deficit fedezésére. Izgalom a bécsi tőzsdén. — Ötszáz milliárdos deficittel küzd Ausztria. . — Bécsi tudósítónk telefonjelentése. . -v Y ..&?£••. ....... i. Bécs, május 13. Az osztrák kormány törvényjavaslatot terjesztett be, amelyben az osztrák állam folyó évi deficitjének fedezésére 120 milliárd korona igénybevételére kér engedélyt. A törvényjavaslat beterjesztése a börzén óriási konsternációt keltett, aminek következménye nagy bessz volt, amely kiterjedt az osztrák valutára és értékpapírokra egyaránt. Az idegen valuták rohamosan emelkedtek. A pénznél közök véleménye szerint Ausztria államháztartásának folyó évi deficitje az 500 milliárdot is meg fogja közelíteni. Színházi krónika. A nagy vihar — úgy látszik, belül csendesen; színigazgatók és szülészek megegyeznek szépen és egy évig ismét békességben élnek egymással. Erre a békességre pedig nagy szükség van mostanában; a konjunktúra elmúlt s a színházaknak erősen kell dolgozniok, ha boldogulni akarnak. Az új kollektív szerződés megadja a színészüknek a nagy munkához való anyagi lehetőséget; most már csak az kell, hogy a közönség meg az igazgatóknak adja meg azt.. E méla akord után vidámabb húrokat pengethetnék, ha nem volna olyan szomorú eseménye a színházi berkeknek, mint a Rákosi Szidi betegsége. Ez a nagyszerű asszony maga a megtestesült energia. Harminc év óta közvetlen közelből nézem, hogy hogyan dolgozik s a csodálat fog el, látván, hogy a „gyönge nő“ mennyivel több munkát bír el, mint az „erős férfi". Reggeltől estig és estétől reggelig tanít és tanul, játszik, darabokat olvas, résztvesz minden kulturális és jótékony, mozgalomban, soha