8 Órai Ujság, 1922. május (8. évfolyam, 100-123. szám)

1922-05-14 / 110. szám

8 MŰVÉSZET. A Gyurkovics-lányok. — Bemutató a Nemzeti Színházban. — Körülbelül harminc esztendeje már, hogy a kedves és szerfölött ügyes Gyurkovics-lányok­, mint novella­hős­nők, a már akkor is igen szívesen ol­vasott Herczeg Fer­enc­et a népszerű­ségnek szinte páratlan magaslatára emelték. Először a Budapesti Hírlap tárcarovatában olvasták azokat a ki­tűnő kis rajzokat a furfangos bunye­­vác-familiáról, melynek leányai — egy nipsz-garni-tura hozomány és húsz üveg baracklekvár apanázs mellett — olyan nagyszerűen érleltek a férj­fo­gáshoz, azután könyvben is megjelen­tek a hamiskás leányok, s ezzel bevo­nultak az irodalmi halhatatlanságba. Az óriás siker vitte rá a szerencsés írót (s ezt úgy értem, hogy az iroda­lomra nézve így nagy szerencse ez a mi Herczeg­ünk), hogy a Gyurkovics­­leányokat színpadra vigye. A darab, a­mit az ő házassági fifikáikból font, nem tartozik az esztétika merev szabályai szerint ..szerves egésszé rögitetí 11 drá­mák közé, — de hogy Herczeg ötlet­es­sége talán egy művében sem buzog bővebben és sziporkázik ragyogóbban, mint ebben a néhány rendkívül mulat,­ségos életképből összerótt darabban, az bizonyos. A Gyurkovics-lámyok legelső bemu­tatója a régi Magyar Színháznak egyik legemlékezetesebb diadala volt. A szín­padtól művészi virágkora teljében vis­­­szavonult Rárhonyi Ákos Horkay Im­rt-j­ére és az akkor még ugyancsak daliás Molnár László óbester­jére ma is lelkesedéssel — és így kis fájdalom­mal is — gondolunk. A Vígszínház-beli második bemutató után tegnap este megérték a tűzről­­pattant Gyurkovics-leányok az újabb feltámadást, az újabb bemutatót is — hozva az első fagyos szent hidegen borongós napján annyi ragyogó fényt és olyan kedves meleget a Nemzeti Színház színpadára — hogy ehhez fog­ható bensőséges siker régen kísért ott eredeti bemu­tatót. Hatott az egész darab, — hatott, egymás sarkába hágó jóízű mondásaival, pompás csattanói­val, hatott azzal, hogy a néhány év­tizeddel ezelőtti boldog, gondtalan vi­déki magyar világ üde levegőjét, tiszta der­üjét hozta vissza és csillantotta fel s az végtelenül jólesett ebben a ,,jóvátételes“-en és „válasz­tásos“-an gyűlölködő világban a vergődő lelkek­­nek. Halott különösen a mindenekfö­­lött mulatságos II. és IV. felvonás, hatott a rendkívül nagy gonddal dol­gozott rendezés, összjáték és — némely eredendő fogyatkozás mellett az egyes főszereplőknek buzgalomtól és jókedv­től pa­laszó alakítása. Hogy udvariasságból a hölgyeken kezdjük: a pálma közülök az erélyes mama és a leghuncutabb Mici szemé­­lyesítőjének jut, Csillan Teréz­nek és Bajor Gizi­nek, kik mind a ketten ki­tünően tudták érvényre juttatni az ál­taluk ábrázolt alakok kettős színét: önzőek és számitóak, s egyben kedve­sek és szeretetreméltóak voltak. De Aczél Ilona, Környei Paula és Aghíj Erzsi is, és még a három növendék szi­­násznőcske, a többi Gyurkovics-leány kevésbbé hálás szerepében nagyon jó csoportot alkottak — szemre, hangra egyaránt. A két férfi főszerep a két legnép­szerűbb s e lapokon is sokat dicsért művészünk kezében volt. Úgy Rózsa­hegyi az ezredes alakjában, mint Kiss Ferenc a galibát csináló Horkay­éban —­­egyéniségük két főtulajdonságá­t: a jóízüséget és a magyarosságot — dia­dalmasan vitték küzdelembe ezúttal is. Egy vonás azonban hiányzott alakítá­sukból: az elegancia. A Rózsahegyi egyébként igen mulatságos Radványi­­jában sem a bárót, sem a huszárt, sem az ezredest nem láttuk. •— nyárs­polgár volt,, szekerésznek látszott, és őrmesteri allűröket mulatott. Táncát az utolsó felvonásban megujrázták, — de mi nagyon is ugrál­ónak találtuk s a Molnár László egykori finoman ma­gyaros tá­rolására gondoltunk, mit ő „halkan, öregesen, násznagyosan" — az alakhoz és helyeihez jobban illően járt. Kiss Ferencnek egy-egy mozzanat­ban elragadóan kedves és eltalált Hor­­kay-ja is parlagibb volt, mint ahogy a szerző ezt az életből nagyszerűen elle­sett alakot pompás művészettel meg­rajzolta. Ez a megnyerően léha gentry­­gyerek uriasabb egyéniség, mint, ami­lyennek Kiss Ferenc mutatta. Az epizódisták alakításához, játéká­hoz azonban legnagyobbrészt úgy­szólván gáncstabrul nyújthatjuk a koszorút- Horváth Jenő, mint a fegy­­vergya­korlaton sárga nadrágban be­vonult huszár­kadét, a II. felvonásban valósággal ezcellált humorával. Ga­­bonyi László a selypítő akadémikus tudóst, aki a­ vasúti átszállás elmu­lasztása folytán kerül csak bele a Gyurkovics Ella lakodalmába — pom­pás kabinetfigurává tette. Náday Béla­ is tökéletes volt a nő hódi­tó képvi­selő-főhadnagy szerepében, s igen mu­latságosan játszott Sugár Károly, a tót béresből előléptetett komornyik. Abonyi Géza egyéniségéhez azonban tíz érettségen bukdácsoló szerelmes Gida alakja nem egészen illik. Ne hagyjuk említés nélkül a jó öreg Narczisz Gyulát sem, aki, mint az életben is­ kitűnő hegedűs, nagyon szépen húzta a­ lakodalomban az ez­redes úr kedves nótáit. Szívünkből kívánjuk, hogy a zajos siker ösztönözze kissé Herczeg Fe­rencet, a magyar úritársadalom leg­jobb szemű és legbiztosabb kezű raj­zolóját — hogy új darabokat írva, varázsoljon még a színpadra néhány képet abból a nemrég múlt s mégis oly végtelen réginek látszó világból, amikor még — boldog volt a magyar! Talán mindig fájni fog ennek a­ le­tűnt korszaknak vidám képeit látni, de mégis — oly végtelenül szívesen fogjuk látni mindig! (—sz.ly.) sem fáradt, sohasem pihen, sohasem en­gedte meg magának azt a lukszust, hogy ágynak dőljön. Most mégis megbetegedett: súlyosan és komolyan, mert ha nem volna súlyos és komoly a baja, most se feküdt volna le. Fiát, Beöthy Lászlót, táviratilag hívták haza betegágyához és amikor az édesanyja szobájába lépett, könny futotta el a szemét. Rákosi Szidi pedig megfogta az orvosa kezét és így szólt:­­7- Ugy­e, nagyon beteg vagyok, dok­tor? — Oh, dehogy, csak múló baj! — fe­lelte a professzor, — de hát honnan­­ gondolja, hogy nagyon beteg? R­ák­­osi Szidi a tükörre mutatott, , amelyben az ajtóban álló, könnyező Beöthy László alakja látszott: — A fiam rossz színész, •— mondotta Szidi néni, — nem tudja elfojtani a könnyeit!... Pedig Rákosi Szidinek tegnap este a Nemzeti Színházban kellett volna lennie. Most huszonhárom éve az ő karján vo­nultak be a Gyuri Kovács lányo­k a Magyar Színházba. Szidi néni minden próbán ott volt és tanított és javított amennyit csak lehetett. Bizony, nagy­része volt a sikerben. Pedig a siker óriási, volt akkor. Főleg Somló Emma tűnt ki a premieren az egész darabon keresztül. Micit játszotta, míg Katinka Ráskai Emmi volt (néhány előadás után Ilócsa Lili vette át a szerepet), a ma­mát pedig Sziklai Kornélné, Szilassy Róza játszotta jóízűen, kedvesen. Ara­­nyossy Janka és Bilkei Irén játszották a két kisebb Gyurkovics-leányt: Sárit és Ellát, Molnár László az ezredest és tánca a 4-ik felvonásban szenzációs sikerrel járt. Ráthonyi Ákos volt a léha, jószívű, elragadó dzsentri-fiú, Rózsahegyi Kál­mán — Gida és Kardos Andor — Jankó. Milyen forró színházi este volt az a premier és — azóta mindnyájan öregeb­bek lettünk huszonhárom esztendővel... Most kis hija, hogy el nnn maradt a Nemzeti Színház reprize; igazán komoly veszedelemben forgott az előadás­a Kiss Ferenc miatt, aki Horkay Ferit játssza a reprizen. Kiss Ferenc ugyanis hosszabb idő óta albérletben lakik egy barátjá­nál s most azt kérte a lakáshivataltól, hogy írják át reája a főbérletet. A la­káshivatal pedig nemcsak, hogy nem tel­jesítette a kérelmet, hanem­­ másnak adta a lakást és mivel hogy a művész nem akart kiköltözködni, megfenyeget­ték, hogy karhatalommal költöztetik ki, a bútorait pedig kiviszik a kaloncházba. Kiss Ferenc erre elment a miniszté­­riumba és bejelentette, hogy ha a búto­rait, o­aviszik, ő maga is beköltözik a­ to­­loncházba, Horkay Ferit pedig játssza el — a lakáshivatal. És — a bútorokat nem vitték el... !A Nemzeti Ladmteász felújítja az 51 arany emb­ersí­l, Jókai legnagyobb sikerű drámáját, amely valamikor állandó műsordarabja, sőt, állandó kasszadarabja volt a szín­­háznak. A reprizen Noémit Muzsnay, Bella játsza, Atháliát Nagy Terus, Krisz­­tyán Tódor — néhai jó Náday­­Ferenc hí­res szerepét, amelyet utóbb Odry Árpád játszott, — Náday Béla veszi át. A Vígszínház legközelebbi újdonsága A kék frakk című francia vígjáték, amelynek eredeti címe: „Le chasseur de chez Maxim** s amely a legnagyobb párisi sikerek egyike évek óta. A Vígszínház előbb „A főpin­­cér,‘‘ majd: „A főportás** címet adta a darabnak, mint végül mint „Kék frakk** vonült be a színházba — a „Zöld frakk** és a „Sárga kabát" mellé. A darab fő­szerepét Góth Sándor játssza. Góthék most a Vígben is játszanak, az Apolló, ban is, hol az egyikben este és a Klá­rikban éjjel, hol meg megfordítva, mire Góthné Kertész Ella találóan jegyezte meg : — Egyik este a Lipótvárosban festem ki magam és a Józsefvárosban mosom le a festéket; másik este a Józsefvárosban festem ki az arcomat és a­ Lipótvárosban m­osakszom . . . Tegnap délután szerencsém volt Börze?. doktor úrhoz, aki nem más, mint a „USortium11 szerzője. A feleségével együtt jött Budapestre, hogy drámájának utolsó próbáin jelen legyen a Renaissance­ Színházban. Azzal jött — mesélte, — hogy maga vegye át a rendezés munkáját, de egy próbát lát­ván, letett erről a szándékáról, úgy el volt ragadtatva attól, amit látott. Külö­nösen a Csortos Gyula érdekes és meg-,­rázó alakítását, a Komjáthy Mária pom­pás játékát és a csodás díszleteket di­­­csérte . . .. A Renaissanceról szólván, itt mondom­ el, hogy a jövő szezonra erősen szervez­­kedő színház­i szes’2»dliefte ESstinck­ifonál, aki a Magyar Színházban és legutóbb az Irodalmi Színház előadásain kitűnő drá­mai színésznőnek bizonyult s akivel nagy tervei vannak a Renaissancenak . . . Pestre Jim Georg Kaiser a „Flamme" világhírű szerzője is legkö­zelebb. Drámáját most tanulják a Magyar Színházban és az illusztris iró levelet írt Beöthynek, hogy szeretne részt venni az utolsó próbákon, de csak május 20-ika után jöhet Budapestre. Ezért — no meg azért, mert az „Első szerelem" zsúfolt, táblás házakat vonz minden este — egy héttel elhalasztották a „Flamme" bemu­­­tatóját. A Király Színházban is lázas próbák folynak: a j,Kár©a?i a tánc" próbái. Beöthy László tegnap délelőtt jelent meg először az új operett próbáján és ami­kor már ott volt vagy egy félóráig, meg-, állította a próbát és felszólt a színpadra: — Kérem szépen, én itt ülök az ötö­­dik sorban és egy szót sem hallok! Mire Latabár Árpád, az új operett vi­dám vieispánja így replikázott: — Ha én olyan gazdag ember volnék, mint Beöthy László, — az első sorban ülnék! . . . Premierre készül a Blaha Lujza Szín­ház is, a Vigyen el az ördög premierjére. A bécsi operett Liptai Imre és Kulinyi Ernő fordításában kerül színre s valószínűleg igen sok­ előadást fog meg­érni, hiszen Bécsben a Bürgertheaterben közel ötszázszor játszották. Női főszere­pét nálunk: Kruyszvyk Annie, az Opera tagja játssza vendégképen. A kedves mű­vésznőnek ez nem első lépése az operett terén; a Faludi-rezsim alatt, a Városi Színházban a „Tavasz és szerelem" női főszerepét játszotta nevezetes sikerrel. Kívüle, Pintér Büske, Galetta és Szirmai Imre játszanak a darabban,­amelyet Vágó Géza rendez és Barna Izsó vezényel. T. J. 0.,,^ ^ Vasárnap, 1922 május 14. Az osztrák kormány 120 milliárdos kér a parlamenttől a deficit fedezésére. Izgalom a bécsi tőzsdén. — Ötszáz milliárdos deficittel küzd Ausztria. . — Bécsi tudósítónk telefonjelentése. . -v Y ..&?£••. ....... i. Bécs, május 13. Az osztrák kormány törvényjavaslatot terjesztett be, amelyben az osztrák állam folyó évi deficitjének fedezésére 120 milliárd korona igénybevételére kér engedélyt. A törvényjavaslat beterjesztése a börzén óriási konsternációt keltett, aminek következménye nagy bessz volt, amely kiterjedt az osztrák valutára és értékpapírokra egyaránt. Az idegen valuták rohamosan emelkedtek. A pénz­nél közök véleménye szerint Ausztria államháztartásának folyó évi deficitje az 500 milliárdot is meg fogja közelíteni. Színházi krónika. A nagy vihar — úgy látszik, b­elül csendesen; színigazgatók és szülészek megegyeznek szépen és egy évig ismét békességben élnek egymással. Erre a bé­kességre pedig nagy szükség van mos­tanában; a konjunktúra elmúlt s a szín­házaknak erősen kell dolgozniok, ha bol­dogulni akarnak. Az új kollektív szerző­dés megadja a színészüknek a nagy mun­kához való anyagi lehetőséget; most már csak az kell, hogy a közönség meg az igazgatóknak adja meg azt­.. E méla akord után vidámabb húrokat pengethetnék, ha nem volna olyan szo­morú eseménye a színházi berkeknek, mint a Rákosi Szidi betegsége. Ez a nagyszerű asszony maga a meg­testesült energia. Harminc év óta köz­vetlen­ közelből nézem, hogy hogyan dol­gozik s a csodálat­ fog el, látván, hogy a „gyönge nő“ mennyivel több munkát bír el, mint az­ „erős férfi". Reggeltől estig és estétől reggelig tanít és tanul, játszik, darabokat olvas, résztvesz minden kul­turális és jótékony, mozgalomban, soha­

Next