8 Órai Ujság, 1922. június (8. évfolyam, 124-146. szám)

1922-06-23 / 141. szám

Péntek 1922. június 23. no­lfestjÉIS$33 sara rátságos érintkezésnek, megértésnek terén, esetleg felmerülnek, amelyekkel szemben az elnökség közvetítése ha­gyományos szokásokon alapul. — Amennyiben az egyes pártok köz­reműködésünket óhajtanák, rendelke­zésükre állami mindenkor kötelessé­günknek ismerjük. — Általában kijelentem, hogy teljes tudatában vagyunk azoknak a súlyos kiöielésiségeknek, amelyek reánk, a nemzetgyűlés elnökségére várnak. Az ország sivár helyzete, amelybe a há­ború, a forradalom, a bolsevizmus gazdálkodása és mindezek betetőzéséül ellenség­eink kegyetlensége, bosszúvá­gya és kapzsisága döntöttte, óriási erő­feszítéseket és a civilizált nemzetek megszokott és jogos élet­­ényeiről való lemondást kényszerítenek a nemzet min­den rétegére. Az ezekből fennálló elkeseredés­i bizonytalanság nálunk is fogékonnyá tette a nemzet bizonyos ré­tegeit az Isten- és nemzett­agadó de­strukció lelketlen izgatásainak befoga­dására. Rupert Rezső: Lásd a bombamerény­letet. Schandl Károly: Lásd a devecseri akasztást! (Nagy zaj az ellenzéki ol­dalon és a kormánypárt részéről is tízben kiáltanak: „Ne zavarják a szó­nokot.“) — Mindezekkel szemben a nemzet­­fenntartó erőknek, a hazafiasan érző társadalmi rétegeknek, a polgári eré­nyekben kimagasló, a szenvedőkkel­kel együttérző, erős szociális érzéstől átitatott minden osztály- és pártönzéstől­­ mentes és a haza és társadalom iránt minden áldozatra kész kon­struktív együttműködésre van szükség, amelynek törvényes inkarnációja a nemzet választott képviselőinek gyüle­kezet®, a nemzetgyűlés kell hogy le­gyen. , Felkiálátsok az ellenzéken: Nem a­­nemzet választotta! Berkit Gyula: Hát csak titeket vá­lasztott a nemzet? — Bizom abban, hogy a lesújtottsá­­gunkban a nemzet választottjai ráta­lálnak h­ivatottságukra, ráeszmélnek kötelességükre és az ország rendkívül súlyos hely­zetében társadalmi, felekezeti és pártkülönbség nélkül (Helyeslés.) testvéries szeretetben tudnak egy­beforrni törvényhozói működé-­­ sük gyakorlásában a haza szolgálatában, eltiport nemze­tünk talpraállitásában. (Élénk helyes­lés.) — Bizton számítva e téren a nem­zetgyűlés minden tagjának hazafias közreműködésére és szives támogatá­sára, a jó Isten áldását kérem műkö­désünkre! (Élénk éljenzés és taps.) — Ezeknek tiszteletteljes előrebo­­csájtása után a tárgyalás rendet meg­nyitottnak nyilvánítom. (Zajos helyes­lés, hosszantartó éljenzés és taps min­denütt.) Köszönet Apponyinak. — Az elnöki szék elfoglalásával kapcsolatosan még egy kötelességet kívánok leróni, amelyben bizonyára a Ház minden tagjának együttérzésével találkozom: hálánk és köszönetünk kifejezését e helyről imént távozott mélyen tisztelt korelnökünk iránt. (Felkiáltások: Éljen Apponyi!) Alig van esset alkotmányos életünk törté­netében, hogy ezt a tisztet, amelyet szabályaink szerint a kor előjoga ru­ház a törvényhozótestület legidősebb tagjára, közéletünk egyik vezéralakja töltötte volna be. Ritka kivétel, hogy a parlament nesztora a politikai élet küzdőinek első soraiból kerüljön ki. — Annál nagyobb kegye a Gondvi­selésnek, hogy parlamentünk régi dí­sze, aki politikai pályáját éppen öt­ven évvel ezelőtt, az 1872-iki ország­­gyűlés képviselőházában mint kör­jegyző kezdte meg, ma, egy teljes fél­­század múltán, testi és lelki erejének érintetlen frisseségében érvényesíthette a nemzet patriarchájának köztisztelet­ben álló magas tekintélyét, gazdag ta­pasztalatait és a parlamentarizmus igaz szellemének eszményi felfogásá­val párosult bölcseségét e nemzetgyű­lés megalakulásának előkészítésével járó teendők teljesítésében és befeje­zésében. Habár a közjogi felfogás te­kintetében vannak is köztünk vála­sz­, falak, azt hiszem, a képviselő urak egyértelmű hozzájárulásával fejezhe­tem ki k­öszönetünket a korelnök úr­nak azért az odaadó fáradozásáért, amellyel törvényhozói hivatásunk mi­előbbi megkezdése érdeké­ben közre­működni szíves volt. Egyszersmind kö­szönetet mondok a körjegyző uraknak is munkájukért. (Éljenzés.) A nemzetgyűlés megalakult. Az elnö­k ezután bejelentette, hogy 244 vadasz­iölk­erületben történt meg a választás, 232 képviselő 243 megbízó­levelet nyújtott be. Ezek közül 237-et igazoltnak jelentett ki, kifogás alá esett a mandátum. Fölolvasta ezután azok­na­k a képviselőknek a neveit, a­kik több mandátumot nyertek és föl­hívta őket, hogy a házszabályok értel­mében az igazolási eljárástól számított nyolc napon belül nyilatkozzanak, me­lyik mand­át­umot tartják m­eg. Jelen­tette továbbá, hogy Varsányi Gábor, a szabadszállási kerületben megválasz­tott képviselő még nem adta át meg­bízólevelét. Ezek után az elnök a feleza volt kép­­viselők tapsai közben a nemzetgyűlést megalakultna­k jelentette ki. Gaál Gaszton elnök ekkor felemelke­dett helyéről és vele egyidejűleg a Ház minden egyes tagja felállott. Néma csendben kezdte meg az elnök újból beszédét: miniszterelnöki átirat érkezett, melyet Héjj Imre jegyző olvas föl. A minisz­terelnöki átirat közli, hogy a kor­mányzó a miniszterelnök előterjeszté­sére Klebelsberg Kunó gróf belügymi­nisztert, F­egyeshalmy Lajos kereske­delmi, Mayer János földmivelésügyi, Vona József közoktatásügyi, Tom­­csányi Vilmos Pál igazságügyi és Ber­­nolák Nándor népjóléti minisztert sa­ját kérelmükre felmentette és he­lyükbe Rakovszky Ivánt belü­gy-, Valkó Lajost kereskedelmi, Szabó Ist­vánt (nagyatádi) földmivelésügyi, Kle­belsberg Kunó grófot kultusz-, Daru­­váry Gézát igazságügy- és Vass Jó­zsefet népjóléti miniszterré kinevezte. Az elnök ezután felolvastatja a gö­rög parlament elnökitől érkezett fran­cia nyelvű átirat magyarra fordított szövegét, amelyben az athéni harmadik nemzetgyűlés mély megindulással tu­domására hozza a műveit nemzetek­nek, hogy Kemal pasa hadserege mi­lyen kegyetlenségeket követett el ártat­lan görög alattvalókkal szemben és tűzzel-vassal pusztít­ja őket. A görögök a legnagyobb megilletőd­éssel fogadták azt a megértést, amellyel ez a hír az amerikai és európai részeken találko­zott. Gaál Gaszton elnök ezután bejelen­tette, hogy a miniszterelnök kíván szó­lani. Bethlen István gróf miniszterelnök a házszabályok 20. szakasza értelmé­ben indítványozza, hogy a nemzet­gyűlés a ma megválasztott hat jegyzőn kívül még válasszon kettőt, mert a nemzetgyűlés tagjainak száma meg­szaporodott. A Ház az indítványt elfogadta. Napirendi indítvány: Gál Gaszton elnök ezután megteszi napirendi indítványát. Javasolja, hogy a nemzetgyűlés legközelebbi ülését holnap délelőtt 10 órakor tartsa. Az ideiglenes napirend legyen a kö­vet­kező: A négy tanácskozó osztály meg­alakítása és a 2 új jegyző megválasz­tása. Javasolja, hogy az igazságügyi bizottságba 33, pénzügyi bizottságba 33, közlekedésügyi bizottságba 33, köz­­oktatásügyi bizottságba 33, kérvényező bizottságba 16, gazdasági bizottságba 16, naplóbírálóbizottságba 30, véderő­bizottságba 33, mentelmi bizottságba 21, könyvtári bizottságba 21, zárszanv­adóbizottságba 21, számvevőbizottság­,­ba 21, közgazdasági bizottságba 33, munkaügyi bizottságba 21, vízügyi bi­­zottságba 21, külügyi bizottságba 33, közegészségügyi bizottságba 33 és a ki­­vándorlási bizottságba 33 bizottsági tagot válasszanak be. Azonkívül az összeférhetetlenségi bizottságba egy elnököt, egy alelnököt és kilenc tagot válasszanak. A jegyzőkönyv hitelesítése után az­ ülés egynegyed egy órakor ért véget. Károly király elparentálása. — Azalatt, — mondta, — míg a tör­vényhozás szünetelt, megrázó gyász­esemény sújtotta nemzetünket. A Min­denható kifürkészhetetlen akaratából ez év április 1-én fiatal korában, ide­gen földön ragadta ki a halál az élők sorából szent István koronájának egy­kori viselőjét, IV. Károly király őfelsé­gét. A váratlan elmúlás az őszinte meg­­illetődésnek és a mélységes gyásznak igaz érzését keltette mindannyiunk szí­vében. Az ország kormányzására és ügyeinek intézésére hivatott tényezők a nemzetgyűlés együtt nemlétében kife­jezésre juttatták ugyan már a nemzet részvétét, mégis most, amidőn mint a nemzet akaratának törvényesen meg­választott képviselői munkánkhoz lát­nánk, hangot kell adnunk azoknak az érzéseknek, amelyeket gyászos elhunyta az ősi intézményekhez ragaszkodó or­szág minden polgárának szívében éb­resztett. Mint királynak tragikus és emberileg mélyen megindító sorsát tör­ténelmi távlatból tárgyilagosan mél­tatni későbbi kor feladata leend. Ami­dőn a nemzet törvényesen megválasz­tott képviselői itt egybegyű­ltünk, ezt az­­első alkalmat megragadjuk arra, hogy gyűlés őszinte, mély részvétének ad­junk kifejezést és tolmácsoljuk előtte fájdalmának és megilletődésének azo­kat a meleg érzéseit, amelyek nemze­tünk minden tagját áthatják.­­ Javaslom tehát a nemzetgyűlés­nek, határozza el, hogy a nemzetgyűlés Szent István koronájának egykori vi­selője, IV. Károly király őfelsége el­hunyta felett érzett mély gyászának jegyzőkönyvben ad kifejezést és bízas­sák meg a nemzetgyűlés elnöke, hogy erről az őszinte mély részvétünk nyil­vánítása mellett a hátramaradtt, gyász­­ba borult családot megfelelő módon ér­tesítse. (Élénk helyeslés.) A nemzetgyűlés az elnök javaslatát elfogadta. Ezután az elnök meleg szavakkal emlékezett meg Bernáth Bélának, a múlt nemzetgyűlés korelnökének el­hunytéról. Javaslatára emlékét jegyző­könyvben örökítik meg. Az elnök az ülést ezután öt percre felfüggesztette. Bejelentés az uj miniszterek kinevezéséről. Szünet után Gaál Gaszton­ elnök pij-Áml. mggny jt jauz--iil&Sl.. -'ÖMSRÍLIffiSíx. 3 A faipari, bőripari és dohánygyári munkások folytatják a bérharcot fi vasmunkások megegyeztek a gyárosokkal. — A Generáli tisztviselői még sztrájkolnak. — A dohánygyári alkalmazottak­nak csak kisebb része dolgozik. — A kereskedelmi,alkalmnazottak bérmozgalma. . — Saját tudósítónktól, ' h r tel 'Az öt iparágban megindult bérmoz­galmakat és sztrájkokat úgy látszik lassanként sikerül eliminálni. A ma­gyar vas- és fémipari munkások kép­viselői a Vas- és Gépgyárosok Orszá­gos Egyesületével tárgyalásokat kez­dettek a munkabérek felemelése ügyé­ben, a növekvő drágaságra való tekin­tettel. Ezek a tárgyalások eredményre is vezettek. A munkások megkapták a magasabb fizetéseket. A szakmunkásoknak az órabérét június 22-től kezdődő hatállyal nyolc koronával emelték fel, a többi munkásokét pedig hat, öt és négy koronával. Ez a bérmegállapítás kölcsönös megállapodás alapján jött létre és így minden valószínűség szerint a munká­sokat ki fogja elégíteni. A dohánygyári munkások sztrájk­­mozgalma a mai nappal sem ért vé­get­ A munkások közül többen már beállottak munkába a sip­ utcai gyár­ban, de csak a kisebb része dolgozik. A sztrájkról az igazgatóság így nyi­latkozott: — A jelen­ esetben már­ nem is k­ör­­t­ozgal­omról, hanem hataim! kérdés­ről van szó, hiszen a bérköveteléseket csaknem teljesen megadtuk. A mun­­kásnők azért nem mernek dolgozni, mert attól félnek, hogy a külváros­ban, ahol laknak, más kategóriához tartozó munkások bántalmazzák őket. A dolgozó munkások száma ma már 190-re emelkedett. A faipari munkások még folytatják a bér­ mozgalmait. A munkaadókkal már megindultak az egyezkedő tár­gyalások, amelyek azonban valószínű­­leg már befejeződnek holnap estére, mert a munkaadók hajlandók teljesí­­­teni­ A bőriparban viszont semmi kilátás nincs a bérmozgalom megszüntetésére. Egyelőre semmiféle tárgyalások nem folynak a munkaadók és munkások­ között, akik változatlanul folytatják­ a bérharcot. ‘JI A kereskedelmi alkalmazottak csüt­­törtöki nagygyűlésükön foglalkoznak a gazdasági helyzetükkel és a gyűlésért követelni fogják a munkaadóktól a bé­­réknek a mai viszonyokhoz való meg­­­szabását. A csütörtök esti gyűlést­­nagy érdeklődéssel várjáik­ úgy az alkalma­­zottak, mint­ a munkaadók. A Generáli Biztosító intézet tisztvi­selői változatlanul folytatják a­ sztráj­kot. Mnr megírtuk tegnap, Budapestre­ érkezett a trieszti központi igazgató-­­ság néhány megbízottja és megkezd--t ték a budapesti igazgatósággal a tár-­­gyalásokat. A tisztviselők változatlanul ta-­­i­g­aszkodnak a 100 százalékos­­fizet­e­tésemeléshez és amíg ezt nem kapi ít­ják meg, nem állanak munkába.­­ !Ai Biztosítási Tisztviselők Országos­­ Szövetsége eddig még nem kapott meg-­­hívást a tárgyalások megkezdésére. A Ausztria gyámság alatt. Bécs, jan. 22. A párisi Temps intervjút kért Seiper­ dr. szövetségi kancellártól az osztrák csatlakozás kérdéséről. A kancellár azonban erről a kérdésről kitérően vá­laszolt és csak annyit jegyzett meg, hogy Ausztriának most politikai kísér­letekre nincsen ideje. Ausztria vala­, mennyi szomszédjával megegyezést ke­res és minden erejét a hitelkérdésre fordítja. Aláveti magát minden kívánt­­ pénzügyi ellenőrzésnek, mert hiszen­ minden hitelezőnek joga van tájfélig-­ zárni affók hová afffe

Next