8 Órai Ujság, 1922. június (8. évfolyam, 124-146. szám)
1922-06-23 / 141. szám
4 Élesedett a bérharc a bankok és a tisztviselők Között Sztrájkkal fenyegetőznek a banktisztviselők a — Saját tudósítónktól. .—.! Az a harc, amey a takarékpénztárak és bankok tisztviselőinek bérmozgalma ügyében a pénzügyi tisztviselőket képviselő Pénzintézeti Tisztviselők Országos Egyesülete, a PTOE és a takarékpénztárakat és bankokat képviselő Takarékpénztárak és Bankok Egyesülete, a TÉBE között napokkal ezelőtt megindult, még mindig tovább folyik, sőt egyre élesebbé válik. A takarékpénztárak és bankok vezetősége nem ismeri el illetékesnek a PTOE-t arra, hogy a pénzintézeti tisztviselők bérmozgalma ügyében hatóság gyanánt szerepeljen a munkaadó bankokkal folytatott tárgyalások során és ezért elhatározta a TÉBE, hogy a kötelékébe tartozó pénzintézeteknek ajánlani fogja tisztviselői és altisztjei részére külön érdekképviselet megszervezését. A TÉBE határozatának a jelen körülmények között kettős éle van. Ez a határozat egyrészről azt jelenti, hogy a pénzintézeti tisztviselők által indított mozgalom, amelynek befejezésére a PTOE június 24-ét tűzte ki, a TÉBE által követelt szervezetek megalakítása miatt hosszabb időre elhúzódik, de másrészről ez a határozat nyílt harcot provokált a TÉBE és a PTOE között, kimondván azt, hogy a PTOE nincs hivatva a pénzintézeti tisztviselők képviseletére. A TÉBE ezt azzal indokolja, hogy a pénzintézeti tisztviselők nem tagjai testületileg a PTOE-nak, csak egyénenként, amihez a bankok igazgatóságainak semmi köze sincsen. Élesíti a harcot a TÉBE és a PTOE között az a körülmény is, hogy a TÉBE a Pénzintézeti Tisztviselők Országos Egyesületét radikális politikai szervezetnek tartja és szerinte ez a politikai jelleg nem egyeztethető össze a bankok polgári és kereskedelmi szellemével. A TÉBE mai határozata egészen új helyzetet teremtett a pénzintézeti tisztviselők mozgalma ügyében. A várható fejlemények iránt kérdést intéztünk a PTOE vezetőségéhez, ahol a következőket mondották a 8 órai Újság munkatársának: — A TÉBE határozatával szemben a PTOE a legnagyobb mérvű ellenállást fogja kifejteni. A PTOE-nek ugyanis meg vannak a maga képviselői szervei, melyeket alkotmányos úton valósítottunk meg és ezekkel kell tárgyalnak az igazgatóságoknak, ha a tárgyalásnak súlyt kívánnak adni. Az igazgatóságok nem akarnak tudni a mi szervezeteinkről, mert annak erősségét napról-napra jobban érzik és a PTOE megkerülésével saját testükre szabott testületeket akarnak csináltatni, hogy ezekkel könnyen elbánhassanak. A PTOE vezetősége meg fogja találni a módot arra, hogy a TÉBE határozatával szemben érvényesíthesse követeléseit. A PTOE vezetősége ma este vezetőségi ülést tart, amelyen meg- beszélik a további lépéseket, szombaton pedig egy összválasztmányi ülést tartank, amely döntő határozatot fog hozni a TÉBE határozatával szemben és ekkor dől majd el, hogy mily fegyverekkel küzdünk tovább az aknamunka ellen. A PTOE állásfoglalása tehát azt jelenti, hogy a legradikálisabb fegyverek fognak majd összecsapni abban a végső harcban, amely a kenyérkérdés elintézésére tört ki a tisztviselők és a bankok között. A pénzintézeti tisztviselők, kiknek négyötöd része a PTOE kötelékébe tartozik, értesülésünk szerint el vannak határozva arra, hogy abban, az esetben, ha követeléseik nem mennek teljesedésbe, a munkától elállanak és kimondják az általános sztrájkot. A pénzintézeti tisztviselők bérfozgalma ügyében tehát fent jelzett okokból csak a szombati nap folyamán várható varrmi nóvum, mert a PTOE választmányi ülésének határozatától olyan a bérmozgalom további sorsa. A bérek és fizetések emelése nem vezet a drágaság letörésére. Sem a termeléssel, sem a korona zürichi állásával nem függnek össze az áremelkedések. — Saját tudósítónktól. — A politika minden problémája je- tenüiktelenné törpül az egyetlen aktuális kérdés, a drágaság mellett. A megélhetés nehézségei ma már, u£y látszik elérték azt a határt, amelyen belül, ha üggyel-bajjal is, sok tűrés, szenvedés és nélkülözés árán, de valahogyan mégis el lehetett vegetálni. De ma már ez a határvonal is, mint a túlfeszített is, nem tágítható t°oább és nem segít a még jobban való összehúzódás, nem használ az élet elemi szükségleteinek a minimumra való korlátozása sem. Mert ez a minimum istúlnőtte azt a lehetőséget, hogy igen margy tömegek megszerezhessék a magjuk számára. Elképzelni is szörnyű, micsoda szenvedéseket, minő nélkülözéseket jelent a nap-nap után magasabbra lendülő drágaság. a kenyér, a zsír, a cukor és a többi elsőrendű szükségleti cikk napról-napra fokozódó áremelkedése a fixfizetéses tisztviselőre, a nyugdíjasra, a munkanélkülire, sőt a teste verejtékével dolgozó munkásra és az agyának megfeszítésével robotoló lateinezre. Nagy munkás és lateiner tömegek halálítéletét jelenti, ha nem sikerül megfelelő eszközöket találni a drágaság letörésére és pedig minél gyorsabban, mielőtt a katasztrófa teljessé válik. A csarnokok nyi vizsgő tömegét kell csak megnézni, hogy a nyomor és kétségbeesés kietlen képét lássa az ember. Keserű szájjal és visszatartott könnyektől égő szemmel, üres kosarakkal jönnek a piacról egyszerű munkásasszonyok és kalapos nagyságok, mert azon a pénzen, amit a legóvatosabb beosztással szánnak egy-egy napi élelemre, alig kapnak annyit, hogy valami nagyon kevés hig kis ebédet főzzenek munkában robotoló férjük és gyermekeik számára. És mindennap újabb meglepetés várja őket. A szűk, kétszer is megolvasott kosztpénből mindennap kevesebbre telik. Drágul az élelmiszer, ha Zürichben lemegy a korona és drágul, ha felmegy. Nincs indokolás és nincs magyarázat. Egyszerűen tudomásul kell venni, hogy ma ismét drágább a hús, a burgonya, liszt, a fa, mint tegnap. Itt nincs apelláta, nincs alku, az élelmiszerbasák kimondják: az árakat, akinek nem tetszik, az ne vásárojon. Mindenki érzi, hogy ez így nem mehet tovább, egyaránt tudja ezt a fogyasztó és tudja a kereskedő is, aki, midőn kimondja mest fellebezhetetlen árait, kell, hogy érezze, hogy önmaga alatt is vágja a fát. Felesleges arról beszélni, hogy a háború előtti esztendők életstandardja, mily mélyre sülyedt a drágaság tornyos hullámai között, mert hiszen ma már senki sem keresi az elmúlt élet ködbe veszett kontúrjait, jól tudván, hogy ez csak felesleges és reménytelen önikvita volna És ha egy kis számvetést teszünk arról, mibe kerül egynapi élet, azt az elrémítő perspektívát kapjuk, hogy nagy tömegeknek, ahhoz sincs elég jövedelmük, amennyi a legegyszerűbb állati vegetáláshoz szükséges. Ha a mai piaci árakat nézzük, a legfontosabb élelmicikkekben a következő árakat találjuk: Kenyér: 44, 40, 38 korona. Liszt: 0-ás 62, főző 56, kenyér 48 korona. Hús: marha 130—200, borjú 140— 220, disznó 200—260, bárány 150 korona. Zsír: 180—250 korona. Tej: 28 korona. Burgonya: régi 15—20, uj 40—50 korona. Zöldség 60 korona. Hagyma: veres 60, fok 70 korona. Tojás 10—11 korona. Hacsak ezekből a legelsőrendű szük-ségleti cikkekből akar vásárolni egy napra valót egy háziasszony, akinek férje és két gyermeke van, ha a legszükségesebbet, a legkevesebbet veszi is, minimum 250—300 koronát hagy a csarnokban. Tehát csak maga az egyszerű táplálkozás havi 9000 koronába kerül és még így sem elegendő arra, hogy elég erőt adjon a munkára és a betegségekkel szemben való ellenállóképességre. De az ételt meg is kell főzni, a fa métermázsája pedig átlag 400 korona, a széné még több. líga és szén legminimálisabb számítással két mázsa kell havonta, ami szintén 800 koronát emészt fel. Elsőrendű szükséglet a mosás is, ami ma meglehetős luxusszámba megy, mert egy darab szappan álla 50 korona. Egy mosáshoz 3—4 darab ilyen, 50 koronás szappan, kell és ha csak egyszer havonta van mosás, ez is 200 koronába kerül csak szappanban. A lakó- és a legszükségesebb ruha- és cipőtatarozások szintén felemésztenek minimális havi ezer koronát. E számítás szerint minimum havi 12— 13.000 korona kell egy kétgyermekes családnak puszta élete tengőtökére, egy teljesen visszavonult, mindenről lemondó remeteéletre. A helyzet azonban az, hogy 12— 13.000 korona fizetés még ma is ritkaságszámba megy, a nagy átlag 5—6000 korona, vagy még ennél is kevesebb. A fizetések és a bérek emelése azonban bármennyire indokolt volna, nem jelentene többet pillanatnyi megoldásnál, mert hiszen a fizetések emelése szükségképen újabb dráguláshoz vezetne s olyan circulus vitiosus állna elő, melyből nincsen kiút, amint azorosz és osztrák példa mutatja. Gyökeres segítség itt csak attól várható, ha sikerül letörni a drágaságot, amire annál inkább megvan a lehetőség, mert a legtöbb vonalon teljesen indokolatlanok és sem a termeléssel sem a korona zürichi kurzusával össze nem függők az áremelkedések, kérdéséről, amikorra a Szövetség békési körének vezetősége egy nagyobbszabású népünnepélyt is óhajt rendezni a Magyar Nemzeti Szövetség javára. A Magyar Nemzeti Szövetség békéscsabai köre a Petőfi-ünnepéllyel kapcsolatban, nagyszabású ünnepség keretében tartja meg közgyűlését, ahol meg fog jelenni Raffay Sándor ev. püspök, a Magyar Nemzeti Szövetség igazgatósági tagja és az irodalmi bizottság elnöke is, aki a Szövetség hivatásáról, nemzetvédelmi törekvéseiről fog előadást tartani. Érdekes és egyúttal követésre méltó szép példát állítottak Békéscsaba tanügyi vezetői a nemzeti gondolat fejlesztői, a tanítóság és tanárok elé azzal, hogy az idei évzáró vizsgálatok alkalmával jutalom gyanánt a gyermekeknek nem könyveket, hanem a Magyar Nemzeti Szövetség díszesen kiállított tiltakozó lapjait adták, melyben a magyar társadalomnak a trianoni békeszerződés elleni tiltakozását dokumentálta a Magyar Nemzeti Szövetség. A Magyar Nemzeti Szövetség szentesi köre is a közelmúlt napokban tartotta meg évi közgyűlését. A nyíregyházai főcsoport az ottani középfokú tanintézetek ifjúsága részére hazafias tárgyú ifjúsági pályázatot hirdetett, s a pályádíjakat szép ünnepség keretében osztotta ki a főgimnázium udvarán. Körössy Endre titkár, aki a központi elnökséget képviselte az ünnepségen, szép szavakkal vázolta azokat az eszméket, melyeknek valóra váltásán fáradozik a Magyar Nemzeti Szövetség megalakulása óta, és kifejtette, hogy a területi integritás gondolata legyen az ifjúság lelkének vezetője, hogy amit a mai generációtól elraboltak ellenséges kezek, szerezze vissza a jövő nemzedék, mely ma még az iskola padjai között erősödik erre a gyönyörűséges szent magyar hivatásra. A bíráló bizottság: dr. Szesztay Zoltán főügyész, ügyv. elnök, Benkő András kir. tanfelügyelő és Pillér József szövetségi titkárok jelentését felolvasta, s a legtökéletesebbeket jutalomra, illetőleg ezzel egyenlő értékű dicséretre érdemesnek ítélte. Jutalmat nyertek: Blesek István, Dicső Dániel, Vertse Dezső, Lakatos Lujza, Weisz Imre, Cimbolinecz György, Koffmann Nelli, Vrabély Jolán, Tóth Kálmán, Gábor György, Csendes Károly, Vitális Zoltán, Binder László, Miselbach, József, Leskó Mihály Géza; dicsérő okiratot kaptak: Petrikovich Gyula, Telcs László, Guttmann Béla, Farkas Iboly, Komár Mária, Sajti Imre, Adorján András, Kelemen Mihály, Wietorisz István, Hartstein György, Reisz Tibor, Deák Gyula, Gál Dénes, Hajdú Imre, Czmolinecs Endre, Láng Endre, Weiszer Elek, Balla István, Sára Endre, Telts István, Petsich Gáspár, Klekner Károly, Vargha János, Szopkó István, Szobosztay Sándor, Tóth Gyula és Tóth László. A Szövetség nyíregyházai főcsoportja a közeljövőben nagyszabású irredenta ünnepségét szándékszik rendezni, melyen a központ vezetőségének több tagja fog megjelenni. A drágaság kérdése a Kereskedelmi Kamarában. A budapesti kereskedelmi és iparkamara június 27-én délután 4 órakor teljesílást tart. A napirenden többi között a kövekező tárgyak szerepelnek: A drágaság kérdése. A gabonaellátás és a tisztviselők naturális ellátásának kérdése. Az utódállamokkal kötendő kereskedelmi szerződések. A fényűzési adók. A közszállítások ügye. A lakásiérdés és az üzlethelyiségek bérviszonyai. Faiker itóesásii. A Eagyarui tanárért Saníwssség az országban. — Saját tudósitónktól. — A Magyar Nemzeti Szövetség békési köre e hónap 18-ikán tartotta meg évi rendes közgyűlését Farkas Gyula helyi elnök elnöklete alatt. A központot Kö Ivössy Endre titkár, a propaganda osztály egyik vezetője, képviselte, aki a szép számban egybegyűlt érdeklődők előtt fejtette ki a Magyar Nemzeti Szövetség szervezkedésének nagy jelentőségét, melynek az a célja, hogy az integritás gondolata egy pillanatra sem aludjék ki a társadalom lelkéből. A jelen voltak feszült érrdeklődése mellett vázolta azonkívül isás Magyar Nemzeti Szövetség külföldi tevékenységét is és beszámolt azokról az eredményekről, amelyeket a Szövetség a nemzetvédelmi eszme szolgálatában el- ért. A közgyűlés után Körössy Endre titkárt meghívták, hogy a legközelebbi alkalommal a békési kisgazdatársadalom részére tartson előadást a Magyar Nemzzeti Szövetségről és a területi interkitás Pefflakt 1922 Június 23. Kenn estek a marhairak. Vágómarhavásártéri jelentés. ■— Saját tudósítónktól. ■—> ’A vágómarhavásárra ma 629 marhát hajtottak fel; ebből 8 lelvén, romániai származású volt. Az elsőrendű marrháik Változatlan irányzat mellett változatlan árakon keltek el, a középminőségű és a silányabb áru iráni kissé gyengébb kereslet mutatkozott, áresés azonban ezeknél sem volt tapasztalható. Az árak így alakultak- ökör, legjobb minőségü 73—106, középminőséggü 45—70, silányabb 38—43, bika, legjobb minőségü 61—91, silányabb 44—62, bivaly 55—56, tehén, legjobbminőségű 53—78, silányabb 39—50, kicsontozni való marha 31—38, növendékmarha 42—50. A jövő héten a csütörtöki napra eső Péter Pál napja miatt a vásárt szerdán, június 28-án tartják meg. A sertésvásáron 1500 volt a fölhajtás. Eladtak könnyű sertést 91—170, közép sertést 165—186, nehéz prima sertést 170—186 koronáért A vásár irányzata csendes volt. IJosiölgyi Parkszanatoris f|§H ca Hidegkúti-út 78. Klimatikus, fizikális SHPw és diétás gyógyhely. Üdülőknek, ideg-és ffiita bélbetegeknek.julius és augusztus hona-H JHusokr* w értékelt szérny elejenyzéseket elfogad