8 Órai Ujság, 1922. június (8. évfolyam, 124-146. szám)

1922-06-23 / 141. szám

4 Élesedett a bérharc a bank­ok és a tisztviselők Között Sztrájkkal fenyegetőznek a banktisztviselők a — Saját tudósítónktól. .—­­.! Az a harc, amey a takarékpénztá­rak és bankok tisztviselőinek bérmoz­­galma ügyében a pénzügyi tisztviselő­ket képviselő Pénzintézeti Tisztviselők Országos Egyesülete, a PTOE és a taka­rékpénztárakat és bankokat képviselő Takarékpénztárak és Bankok Egyesü­lete, a TÉBE között napokkal ezelőtt megindult, még mindig tovább folyik, sőt egyre élesebbé válik. A takarék­­pénztárak és bankok vezetősége nem ismeri el illetékesnek a PTOE-t arra, hogy a pénzintézeti tisztviselők bér­mozgalma ügyében hatóság gyanánt szerepeljen a munkaadó bankokkal folytatott tárgyalások során és ezért elhatározta a TÉBE, hogy a kötelé­kébe tartozó pénzintézeteknek ajánlani fogja tisztviselői és altisztjei részére külön érdekképviselet megszervezését. A TÉBE határozatának a jelen kö­rülmények között kettős éle van. Ez a határozat egyrészről azt jelenti, hogy a pénzintézeti tisztviselők által indí­tott mozgalom, amelynek befejezésére a PTOE június 24-ét tűzte ki, a TÉBE által követelt szervezetek megalakítása miatt hosszabb időre elhúzódik, de másrészről ez a határozat nyílt harcot provokált a TÉBE és a PTOE között, kimondván azt, hogy a PTOE nincs hivatva a pénzintézeti tisztviselők képviseletére. A TÉBE ezt azzal indo­kolja, hogy a pénzintézeti tisztviselők nem tag­jai testületileg a PTOE-nak, csak egyénenként, amihez a bankok igazgatóságainak semmi köze sincsen. Élesíti a harcot a TÉB­E és a PTOE között az a körülmény is, hogy a TÉBE a Pénzintézeti Tisztviselők Or­szágos Egyesületét radikális politikai szervezetnek tartja és szerinte ez a politikai jelleg nem egyeztethető össze a bankok polgári és kereskedelmi szellemével. A TÉBE mai határozata egészen új helyzetet teremtett a pénzintézeti tisztviselők mozgalma ügyében. A vár­ható fejlemények iránt kérdést intéz­tünk a PTOE vezetőségéhez, ahol a következőket mondották a 8 órai Új­ság munkatársának: — A TÉBE határozatával szemben a PTOE a legnagyobb mérvű ellen­állást fogja kifejteni. A PTOE-nek ugyanis meg vannak a maga képvi­­selői szervei, melyeket alkotmányos úton valósítottunk meg és ezekkel kell tárgyalnak az igazgatóságoknak, ha a tárgyalásnak súlyt kívánnak adni. Az igazgatóságok nem akarnak tudni a mi szervezeteinkről, mert­­ annak erősségét napról-napra job­ban érzik és a PTOE megkerülésével saját testükre szabott testületeket akarnak csináltatni, hogy ezekkel­ könnyen elbánhassanak. A PTOE­ vezetősége meg fogja találni a mó­dot arra, hogy a TÉBE határozatá­val szemben érvényesíthesse követe­léseit. A PTOE vezetősége ma este vezetőségi ülést tart, amelyen meg-­­ beszélik a további lépéseket, szomba­ton pedig egy összválasztmányi ülést tartank, amely döntő határozatot fog hozni a TÉBE határozatával szem­ben és ekkor dől majd el, hogy mily fegyverekkel küzdünk tovább az ak­namunka ellen. A PTOE állásfoglalása tehát azt je­lenti, hogy a legradikálisabb fegyverek fognak majd összecsapni abban a végső harcban, amely a kenyérkérdés elintézésére tört ki a tisztviselők és a bankok között. A pénzintézeti tisztvi­selők, kiknek négyötöd része a PTOE kötelékébe tartozik, értesülésünk sze­rint el vannak határozva arra, hogy abban, az esetben, ha követeléseik nem mennek teljesedésbe, a munkától el­­állanak és kimondják az általános sztrájkot. A pénzintézeti tisztviselők bérfoz­­galma ügyében tehát fent jelzett okok­ból csak a szombati nap folyamán várható varrmi nóvum, mert a PTOE választmányi ülésének határozatától o­lyan a bérmozgalom további sorsa. A bérek és fizetések emelése nem vezet a drágaság letörésére. Sem a termeléssel, sem a korona zürichi állásával nem függnek össze az áremelkedések. —­ Saját tudósítónktól. —­ A politika minden p­roblémája je- tenüi­k­telenné törpül az egyetlen aktuá­lis kérdés, a drágaság mellett. A meg­élhetés nehézségei ma már, u£y lát­szik elérték a­zt­ a határt, amelyen be­lül, ha üggyel-bajjal is, sok tűrés, szenvedés és nélkülözés árán, de va­lahogyan mégis el lehetett vegetálni. De ma már ez a határvonal is, mint a túlfeszített is, n­em tágítható t°oább és nem segít a még jobban való össze­húzódás, nem használ az élet elemi szükségleteinek a minimumra való korlátozása sem. Mert ez a minimum is­­túlnőtte azt a lehetőséget, hogy igen margy tömegek megszerezhessék a ma­­gjuk számára. Elképzelni is szörnyű, micsoda szenvedéseket, minő nélkülö­zéseket jelent a nap-nap után maga­sabbra lendülő drágaság. a kenyér, a zsír, a cukor és a többi elsőrendű szükségleti cikk napról-napra fokozódó áremelkedése a fixfizetéses tisztvise­­lőre, a nyugdíjasra, a munkanélkülire, sőt a teste verejtékével dolgozó mun­kásra és az agyának megfeszítésével robotoló lateinezre. Nagy munkás és lateiner tömegek halálítéletét jelenti, ha nem sikerül megfelelő eszközöket találni a drágaság letörésére és pedig minél gyorsabban, mielőtt a katasz­trófa teljessé válik. A csarnokok nyi vizsgő tömegét kell csak megnézni, hogy a nyomor és két­ségbeesés kietlen képét lássa az ember. Keserű szájjal és visszatartott könnyek­től égő szemmel, üres kosarakkal jön­nek a piacról egyszerű munkásasszo­nyok és kalapos nagyságok, mert azon a pénzen, amit a legóvatosabb beosztás­sal szánnak egy-egy napi élelemre, alig kapnak annyit, hogy valami nagyon ke­vés hig kis ebédet főzzenek munkában robotoló férjük és gyermekeik szá­mára. És mindennap újabb meglepe­tés várja őket. A szűk, kétszer is meg­olvasott kosztpénből mindennap ke­vesebbre telik. Drágul az élelmiszer, ha Zürichben lemegy a korona és drágul, ha felmegy. Nincs indokolás és nincs magyarázat. Egyszerűen tudomásul kell venni, hogy ma ismét drágább a hús, a bur­gonya, liszt, a fa, mint tegnap. Itt nincs apelláta, nincs alku, az élelmi­szerbasák kimondják: az árakat, akinek nem tetszik, az ne vásárojon. Mindenki érzi, hogy ez így nem mehet tovább, egyaránt tudja ezt a fogyasztó és tudja a kereskedő is, aki, midőn kimondja mest fellebezhetetlen árait, kell, hogy érezze, hogy önmaga alatt is vágja a fát. Felesleges arról beszélni, hogy a há­ború előtti esztendők életstandardja, mily mélyre sülyedt a drágaság tor­nyos hullámai között, mert hiszen ma már senki sem keresi az elmúlt élet ködbe veszett kontúrjait, jól tudván, hogy ez csak felesleges és reménytelen önikvita volna És ha egy kis számve­tést teszünk arról, mibe kerül egynapi élet, azt az elrémítő perspektívát kap­juk, hogy nagy tömegeknek, ahhoz sincs elég jövedelmük, amennyi a leg­egyszerűbb állati vegetáláshoz szük­séges. Ha a mai piaci árakat nézzük, a legfontosabb élelmicikkekben a követ­kező árakat találjuk: Kenyér: 44, 40, 38 korona. Liszt: 0-ás 62, főző 56, kenyér 48 korona. Hús: marha 130—200, borjú 140— 220, disznó 200—260, bárány 150 ko­rona. Zsír: 180—250 korona. Tej: 28 korona. Burgonya: régi 15—20, uj 40—50 korona. Zöldség 60 korona. Hagyma: veres 60, fok 70 korona. Tojás 10—11 korona. Hacsak ezekből a legelsőrendű szük-­­ségleti cikkekből akar vásárolni egy napra valót egy háziasszony, akinek férje és két gyermeke van, ha a leg­szükségesebbet, a legkevesebbet veszi is, minimum 250—300 koronát hagy a csarnokban. Tehát csak maga az egyszerű táplálko­zás havi 9000 koronába kerül és még így sem elegendő arra, hogy elég erőt adjon a munkára és a be­tegségekkel szemben való ellen­állóké­pességre. De az ételt meg is kell főzni, a fa métermázsája pedig átlag 400 korona, a széné még több. lí­ga és szén legminimálisabb számí­tással két mázsa kell havonta, ami szintén 800 koronát emészt fel. Első­rendű szükséglet a mosás is, ami ma m­eglehetős luxusszámba megy, mert egy darab szappan álla 50 korona. Egy mosáshoz 3—4 darab ilyen, 50 koronás szappan, kell és ha csak egy­­szer havonta van mosás, ez is 200 koronába kerül csak szappanban. A lakó- és a legszükségesebb ruha- és cipőtatarozások szintén felemészte­nek minimális havi ezer koronát. E számítás szerint minimum havi 12— 13.000 korona kell egy kétgyermekes családnak puszta élete tengőtökére, egy teljesen visszavonult, mindenről le­mondó remeteéletre. A helyzet azonban az, hogy 12— 13.000 korona fizetés még ma is ritkaságszámba megy, a nagy átlag 5—6000 korona, vagy még ennél is kevesebb. A fizetések és a bérek eme­lése azonban bármennyire indokolt volna, nem jelentene többet pillanat­nyi megoldásnál, mert hiszen a fize­tések emelése szükségképen újabb dráguláshoz vezetne s olyan circulus vitiosus állna elő, melyből nincsen kiút, amint az­­orosz és osztrák példa mutatja. Gyökeres segítség itt csak attól várható, ha sikerül letörni a drá­gaságot, amire annál inkább megvan a lehetőség, mert a legtöbb vonalon tel­jesen indokolatlanok és sem a terme­léssel sem a korona zürichi kurzusá­val össze nem függők az áremelke­dések, kérdéséről, amikorra a Szövetség békési­ körének vezetősége egy nagyobbszabású népünnepélyt is óhajt rendezni a Magyar Nemzeti Szövetség javára. A Magyar Nemzeti Szövetség békés­csabai köre a Petőfi-ünnepéllyel kapcso­latban, nagyszabású ünnepség keretében tartja meg közgyűlését, ahol meg fog jelenni Raffay Sándor ev. püspök, a Ma­gyar Nemzeti Szövetség igazgatósági tagja és az irodalmi bizottság elnöke is, aki a Szövetség hivatásáról, nemzet­­védelmi törekvéseiről fog előadást tar­tani. Érdekes és egyúttal követésre méltó szép példát állítottak Békéscsaba tanügyi vezetői a nemzeti gondolat fejlesztői, a tanítóság és tanárok elé azzal, hogy az idei évzáró vizsgálatok alkalmával juta­lom gyanánt a gyermekeknek nem könyve­ket, hanem a Magyar Nemzeti Szövetség díszesen kiállított tiltakozó lapjait ad­ták, melyben a magyar társadalomnak a trianoni békeszerződés elleni tiltakozását dokumentálta a Magyar­ Nemzeti Szö­vetség. A Magyar Nemzeti Szövetség szentesi köre is a közelmúlt napokban tartotta meg évi közgyűlését. A nyíregyházai főcsoport az ottani kö­zépfokú tanintézetek ifjúsága részére hazafias tárgyú ifjúsági pályázatot hir­detett, s a pályádí­j­akat szép ünnepség keretében osztotta ki a főgimnázium ud­varán. Körössy Endre titkár, aki a­ központi elnökséget képviselte az ünnepségen, szép szavakkal vázolta azokat az eszméket, melyeknek valóra váltásán fáradozik a Magyar Nemzeti Szövetség megalakulása óta, és kifejtette, hogy a területi in­­­tegritás gondolata legyen az ifjúság lel­kének vezetője, hogy amit a mai gene­­rációtól elraboltak ellenséges kezek, sze­rezze vissza a jövő nemzedék, mely ma még az iskola padjai között erősödik erre a gyönyörűséges szent magyar hiva­tásra. A bíráló bizottság: dr. Szesztay Zoltán főügyész, ügyv. elnök, Benkő András kir. tanfelügyelő és Pillér József szövetségi titkárok jelentését felolvasta, s a legtökéletesebbeket jutalomra­, illetőleg ezzel egyenlő értékű dicséretre érdemes­nek ítélte. Jutalmat nyertek: B­lesek István, Dicső Dániel, Vertse Dezső, Lakatos Lujza, Weisz Imre, Cimbolinecz György, Koffmann Nelli, Vrabély Jolán, Tóth Kálmán, Gábor György, Csendes Károly, Vitális Zoltán, Binder László, Miselbach, József, Leskó Mihály Géza; dicsérő ok­iratot kaptak: Petrikovich Gyula, Telcs László, Guttmann Béla, Farkas Iboly, Komár Mária, Sajti Imre, Adorján András, Kelemen Mihály, Wietorisz Ist­ván, Hartstein György, Reisz Tibor, Deák Gyula, Gál Dénes, Hajdú Imre, Czmolinecs Endre, Láng Endre, Weiszer Elek, Balla István, Sára Endre, Telts István, Petsich Gáspár, Klekner Károly, Vargha János, Szopkó István, Szob­osztay Sándor, Tóth Gyula és Tóth László. A Szövetség nyíregyházai főcsoportja­ a­ közel­jövőben nagyszabású irredenta ün­­­nepségét szándékszik rendezni, melyen a központ vezetőségének több tagja fog megjelenni. A drágaság kérdése a Kereskedelmi Kamarában. A budapesti kereskedelmi és ipar­kamara június 27-én délután 4 órakor teljes­ílást tart. A napirenden többi kö­zött a kövekező tárgyak szerepelnek: A drágaság kérdése. A gabonaellátás és a tisztviselők naturális ellátásának­ kérdése. Az utódállamokkal kötendő kereskedelmi szerződések. A fényűzési adók. A közszállítások ügye. A lakás­­i­érdés és az üzlethelyiségek bérviszo­nyai. Faik­er itóesásii. A E­agyar­ui tanárért Saníwssség az országban. — Saját tudósitónktól. — A Magyar Nemzeti Szövetség békési köre e hónap 18-ikán tartotta meg évi rendes közgyűlését Farkas Gyula helyi­­ elnök elnöklete alatt. A központot Kö­ I­vössy Endre titkár, a propaganda osztály egyik vezetője, képviselte, aki a szép számban egybegyűlt érdeklődők előtt fej­tette ki a Magyar Nemzeti Szövetség szer­vezkedésének nagy jelentőségét, melynek az a célja, hogy az integritás gondolata egy pillanatra sem aludjék ki a társada­lom lelkéből. A jelen voltak feszült ér­r­deklődése mellett vázolta azonkívül isás Magyar Nemzeti Szövetség külföldi te­vékenységét is és beszámolt azokról az eredményekről, amelyeket a Szövetség a­­ nemzetvédelmi eszme szolgálatában el-­­ ért. A közgyűlés után Körössy Endre titkárt meghívták, hogy a legközelebbi al­kalommal a békési kisgazdatársadalom részére tartson előadást a Magyar Nemz­­­zeti Szövetségről és a területi interk­itás Pefflakt 1922 Június 23. Kenn estek a marhairak. Vágómarhavásártéri jelentés. ■— Saját tudósítónktól. ■—> ’A­ vágómarhavásárra ma 629 mar­­­hát hajtottak fel; ebből 8 lelvén, ro­­mániai származású volt. Az elsőrendű marrháik Változatlan irányzat mellett változatlan árakon keltek el, a közép­­minőségű és a silányabb á­ru iráni kissé gyengébb kereslet mutatkozott, áresés­ azonban ezeknél sem volt ta­pasztalható. Az árak így alakultak- ökör, leg­­jobb minőségü 73—106, k­özépminő­­séggü 45—70, silányabb 38—43, bika, legjobb­ minőségü 61—91, silányabb 44—62, bivaly 55—56, tehén, legjobb­­minőségű 53—78, silányabb 39—50, kicsontozni való marha 31—38, nö­­vendékmarha 42—50. A jövő héten a csütörtöki napra eső Péter Pál napja miatt a vásárt szer­­dán, június 28-án tartják meg. A sertésvásáron 1500 volt a föl­haj­tás. Eladtak könnyű sertést 91—170, közép sertést 165—186, nehéz p­rima sertést 170—186 koronáért A vásár irányzata csendes volt. IJosi­ölgyi Parkszanatoris f|§H ca Hidegkúti-út 78. Klimatikus, fizikális SH­Pw és diétás gyógyhely. Üdülőknek, ideg-és ffii­ta bélbetegek­nek.julius és augusztus hona-H JHusokr* w értékelt szérny elejenyzéseket elfogad

Next