8 Órai Ujság, 1922. október (8. évfolyam, 224-249. szám)

1922-10-07 / 229. szám

Budapest. Tisza István dicsőséges zászlaját lobogtatta meg Berzeviczy Albert, elfoglalván néhai Beöthy Zsolt elnök székét a Tisza István-emlékbizottságban. Gyérül, napról-napra egyre gyérül azoknak a sora, akik bajnokai voltak a megdicsőült vértanúnak, mialatt az éltető eszmévé finomultállamférfiú politikája mindinkább tért hódít a nemzet jobbjaiban. Az egykori pártvezér nemzeteszménnyé magasztosult és egykori ellenfeleinek javarésze vezekelve gondol a megtévelyedés szomorú napjaira, amikor a magyarság legnagyobb fia ellen fordult az indulat elvakultságában. Soha életében nem volt hatalmasabb Tisza István, mint most, halottéiban. De ez a megismerés eevelőre lírai természetű és nem plántálódott át az élet teljességébe. Egyre halljuk a komor felkiáltást. ..Hej, ha Tisza István élne, — mi mindent nem csinálna!" — de vajmi kevesen mondják lelkiismeretüknek: „Úgy akarok cselekedni, hogy Tisza István, ha most élne, meg lenne velem elégedve!" Vagyis: nem szabad Tisza Isvánt mithológiai alaknak beállítani, aki csak fantáziánkban él, hanem arra kell törekedni, hogy hagyatéka reálpolitikává váljék. Nem az ő politikáját értjük, amelyet lehetetlen ott folytatni, ahol ő abbahagyta. Mert az élet fonalát, amelyet a sors szétszakított, nem lehet csomóba kötni. Berzeviczy Albert, Tisza István simainak méltó magyarázója, az igazság klasszikus egyszerűségében megmondta, hogy szerencsétlen nemzetünk csak úgy fog ismét felemelkedhetni, ha sikerül regenerációját Tisza István nemes egyéniségének szellemében megvalósítani. Más szóval: Tisza István szelleméről van szó, nem pedig egyes politikai kérdésekben elfoglalt állásfoglalásáról. Higgadt mérséklet a köznek tárgyias szolgálata, az egyéni becsvágy elnémiítása, az ellentétek elsimítása, akomoly munka, vagyis mindazok a tulajdonságok, amelyek a tevékeny hazaszeretet fogalmát kiteszik, érvényesüljenek mindnyájunk belső életében. Berzeviczy Albert ismét kibontotta Tisza István zászlóját, csoportosuljon e fenkölt szimbólum alá párt- ésosztálykülönbség nélkül az egész jpmzek. — Szombat, Vili. évfolyam, 229. sz. ^ripaM^1BtI1ffrM,TT1M„ ^ ^ ......jMlftil! MlliiBBWTl"»*Jrw^aaJ- ÍLÓFIZETÉSI ÁRAK; SZERKESZTŐSÉG: VIII.. RÖKK SZILÁRD UTCA 4. $gy bóra 200 Korona* negyedévre 500 korona Pwuper. .* e Akna *80 Telefon: József 105—00, J. 105 011 J. 105—02# ^ Jugoszláviában egy példány: 3 jugoszláv korona Kgy©S PQ.aanySZam ^ 5^0. 0^0 fii ADÓHIVATAL: VIII#* JÓZSEF-HÖRÚT 5. SZÁM, Ára Bécsben 4000 Korona* Telefon: József 43, J. 53, J. 63, J. 23—84. i szerb körmi nem mer fellépni Bull herceg ellen. Sándor király mátrányos elbánást kár részére. Belgrád, október 6. A Sándor szerb király és Györgye herceg közötti viszálykodás ma újabb fordulóponthoz érkezett. Györgyét ugyanis minisztertanács elé akarták idézni, azonban Györgye hercegnek az országban olyan nagy pártja van, hogy ettől a határozott lépéstől el kellett tekinteni. Azok a belgrádi sajtóközlemények, amelyek a szerb kormány sugallatára erélyes rendszabályokat követeltek Györgyéval szemben, éppen az ellenkező hatást érték el. Gorgye pártja megmozdult és a kormány megijedt. A király elnöklésével tartott tegnapi minisztertanács foglalkozott ugyan Györgye herceg ügyeivel, de a király azt a kívánságát fejezte ki, hogy az egész ügyet lehetőleg jóindulatúan intézzék el. Az élelmiszerkivitel lényeges csökkenése várható. Miért nem tiltották be az exportot? — A félév óta szünetelő sertéskivitel dacára a zsiráfok vezetnek a drágulásban. — Nem hozna enyhülést a határok lezárása. — Illetékes helyen a kiviteli lehetőségek rosszabbodását állapítják meg. — Saját tudósítónktól. — Az utóbbi időben a sajtó és a nagy- közönség részéről mindinkább előtérbe került az a felfogás, hogy a folyton fokozódó drágaság fő oka a kivitelben rejlik. A vélemények azzal a megállapítással érvelnek, hogy Magyarország bőségesen produkálja az elsőrendű élelmiszereket és amikor a drágaság épen a legfontosabb cikkekben fejeződik ki a legjobban, akkor csak az lehet az egyetlen megoldás, hogy a határok lezárásával vessenek gátat az élelmiszerek megdrágulásának. Valóságos jelszóvá lett a kivitel betiltása és legutóbb már a minisztertanács is foglalkozott ezzel a kérdéssel. A felelős kormánynak ma kétségtelenül a legfontosabb törekvése, hogy a lakosság életviszonyait a drágasági folyamat megállításával megkönnyítse és megfelelő intézkedésekkel az ország lakosságának megélhetését tüntetővé tegye. Emlékezetes, hogy a minisztertanács kénytelen volt eltekinteni attól, hogy a kivitelt megszüntesse és csak a korlátozást tartotta szükségesnek, amenynyiben a kiviteli illetéket ötven százalékban állapította meg. A kivitelnek a drágasággal kapcsolatos kérdéseiről, továbbá az export közeljövőbeni kialakulásáról kérdést intéztünk a földmevelésügyi minisztérium illetékes osztályához,ahol a következőképpen fejtették ki a felelős tényezők álláspontját: — Tökéletesen méltánylandó, hogy a közvélemény a rettenetes drágaság súlya alatt megoldási lehetőségeket keres. Erre vezethető vissza az a mind sűrűbben felhangzó követelés is, hogy be kell szüntetni a kivitelt. Egy pillanatig sem kétséges, hogy amennyiben ez segítene az ország gazdasági helyzetén és valóban hozzájárulna a drágaság letöréséhez, nyomban lezárnánk a határokat. Erre azonban semmi kilátás sincs, mert mint a tapasztalatok mutatják, a leghermetikusabb vámsorompók sem járulnak hozzá a drágaság megfékezéséhez. Legkirívóbb példája ennek a zsír- és húsdrágaságnál mutatkozik. Ez év márciusában beszüntettük a sertéskivitelt és pontosan, hat hónap óta, egyetlenegy magyar sertés sem került a külföldre. Akkor körülbelül 160—200 korona között ingadozott a zsír kilónkénti ára, míg most rohamosan közeledik az 1000 koronás egységhez. E megmagyarázhatatlan drágulásnak két oka van: először az, hogy a takarmányhiány és a takarmánydrágaság következtében a gazdák nem hizlalnak, hanem sertéseiket húsnak adják el. Ha nincs hizlalás, természetszerűleg drágábbak az árak, amit nálunk az is fokoz, hogy a közvetítő kereskedelem hihetetlen nyereségvágya folyton elősegíti az árak emelkedését. Ez a sok közül kiragadott egyetlen példa mutatja, hogy, hol van a bajok gyökere, de megmutatja azt is, hogy a kivitel betiltása amellett, hogy nem tette olcsóbbá az árakat, azt a kárt is magával hozta, hogy a hizlalás hijján történő korai sertésvágások lényegesen a tenyésztés és így az állomány rovására mentek. Ezzel szemben Magyarországnak ma eminens érdeke, hogy külkereskedelmi mérlegét a lehetőségig aktívabbá tegye. Gyenge valutánknak a feljavítása és az itthoni árak stabilizálódása csak úgy történhetik, ha az infláció növelése helyett külföldi értékeket mondhatunk a rumunkénak. Ma a helyzet az, hogy az export túltengéséről, a kivitel korlátlanságáról nem lehet beszélni. — Háromféle kiviteli cikkünk van: a liszt, a bor és az állat. Nullás lisztből a mindenkori feleslegünknek most is csak egy csekély töredékét vittük ki, de most már ezt is beszüntettük. Jó exportcikk volt a bor is, de ma az az általános európai helyzet, hogy a nemzetközi borpiac nem felvevőképes és így ebben a tekintetben jelentősebb kivitelre az idén nem kerülhet sor. Az állatkivitel sem nyújt ma már messzi lehetőségeket, mert egész Európában nagy a takarmányhiány és ennek következtében az összes országokban olyan óriási a kínálat, hogy nincs nagy értéke az innen kiszállítandó állatoknak. A külföldi piacok elerőtlenedése tehát végeredményben amúgy is csak a kivitel csökkenését jelenti. A drágaság ma éppen olyan problémája a győztes államoknak, mint a vesztes országok népeinek. Hogy itt a drágaság talán fokozottabb, mint a többi európai országokban, ez természetszerű állapota a nyersanyag területeitől megfosztott csonka országnak. Fokozza a helyzet súlyosságát az is, hogy a közvetítő kereskedelembe befurakodott árdrágítók■ minden vonalon csakis illegális hasznok után törekednek. Nem a határok lezárása, hanem a világgazdasági helyzet javulása, a belső, gazdasági konszolidáció, a termelés fokozása és nem utolsóul: a nyerészkedési vágy letompítása hozhatja csak meg a mai tűrhetetlen drágaság enyhülését.