8 Órai Ujság, 1923. január (9. évfolyam, 1-24. szám)
1923-01-31 / 24. szám
Szerda, 1923 január 31. Ofet&rffi ! Bánffy Miklós a népszövetségbe való A kormány nevében belügyeinkbe való beavatkozásnak jelentette ki a Habsburgkérdés fölvetését. Bánffy kijelentette, hogy a Habsburg-kérdés feszegetése esetén visszavonja a felvételi kérést . A cseh delegátus tiltakozott Magyarország felvételeihen mindaddig, míg nem teszünk eleget a jóvátételi kötelezettségeinek. — A trianoni szeződésen túlmenőleg nem tett semmiféle ígéretet A vett külügyminiszter nyilatkozata a 8 Órai Újságnak. Az Indexnyitás vitájának befejeztével külügyi javaslatok kerülnek a Ház el, amelyek között jelentőségénél fogva legkiemelkedőbb a nemzetek szövetségébe való felvételünkről szóló törvényjavaslat. Magyarországnak a népszövetségbe való felvétele a körülöttünk élő szomszédok ellenséges induása miatt megkülönböztetett jelentőségű és éppen ezért a hála és elismerés illeti meg Bánffy Miklós grófot, a volt külügyminisztert, akinek rengeteg nehézséggel, ellenséges előítélettel, a kisántáni sajtópropagandája által ellenünk hangolt európai közvéleménnyel kellett megküzdenie, amíg olyan bámulatraméltó eredményt érhetett el, mint amilyen eredményt az az egyhangú közfelkiáltás jelentett, amelylyel Magyarországot a nemzetek szövetségének tagjai sorába iktatták,ni Bánffy Miklós külügyminisztersége fölött. Abból az alkalomból, hogy ma került először a nemzetgyűlés napirendjére a népszövetségbe való felvételünkről szóló törvényjavaslat, felkerestük Bánffy Miklós gróf volt külügyminisztert és kérdést intéztünk hozzá aziránt, hogy milyen körülmények között történt Magyarországnak a népszövetségbe való felvétele? Bánffy Miklós volt külügyminiszter a felvétel körülményeiről és általában az ezzel összefüggő külpolitikai aktuális kérdésekről a következő nagyérdekű nyilatkozatot tette a 8 Órai Újság munkatársa előtt: — Genersbe érkezve megállapíthattam, hogy a népszövetség részéről megvan a hajlandóság arra, hogy Magyarországot nagyobb nehézségek nélkül felvegye tagjai sorába. A semlegesek körében ugyanis az a nézet uralkodott. Külpolitikai kérdésekben úgy Bánffy Miklós gróf, volt külügyminiszter, mint rajta keresztül az egész kormány ellen különböző támadásokat intéztek különböző oldalakról. Azoknak, akik csak egy kevéssé is ismerik a diplomácia útvesztőit, szinte felesleges is rámutatni arra, hogy milyen nehéz helyzetben van a mindenkori külügyi kormányzat. De állottak ezek a nehézségek sokszorosan éppen Bánffy Miklósra, akinek külügyminiszterségi időszaka egyike volt Magyarország legnehezebb külpolitikai korszakainak. Soha annyi támadás, soha akkora sajtókampány nem folyt Magyarország ellen, mint amilyet éppen ez időben intéztek ellenünk a kisántant lapjai. Bánffy Miklóstól nem lehet elvitatni, hogy a világháború lezajlása óta elért legnagyobb külpolitikai siker a velencei egyezmény és Magyarország fölvétele a népszövetségbe, az ő külügyminiszteri nevéhez fűződik. De a népszövetségbe való fölvételünk meghozta az európai általános közvéleménynek javunkra történt megváltozását is. Azóta egészen másképp ítélik meg a külföldön Magyarországot. Hogy a román határincidensek által koholt bonyodalmak ügye egy percig sem tette kétségessé a küföldön azt, hogy Magyarország ezek előidézésében már eleve is ártatlan, részben szintén annak a munkásságnak köszönhető, amelyet Bánffy hazája érdekében Génévében folytatott. Ma még sok bizonyító dokumentum az asztalfiókok titkos mélyére van elrejtve, mert sem alkalom, sem mód nincs arra, hogy a homályból a napvilágra lehessen hozni azot.M. De majd ha váltó: Mi az i. világosabb bizonyítékok fognak tzoké, ülői, amelyek alapján a nemzeti történelem hivatott irói fognak miajd igazságos kritikát elmondhathogy a népszövetség eszméjét általánossá kell tenni, ami azt, jelenti, hogy lehetőleg a világi műden nemzetét egyesítenie kell. De másrészről a népszövetség tagjai Magyarországinak, ennek az egykor hadviselő, ma legyőzött államnak a felvételével bizonyságot akartak adni arról, hogy a népszövetségben engesztelékeny szellem uralkodik. Ezzel az általánosan uralkodó felfogással szemben egyrészt a nagyhatalmak, másrészt a kisántánt részéről meglehetős aggály nyilvánult meg Magyarország felvételével szemben, amit a kisántánt államai lehetőleg egyenesen meggátolni igyekeztek. A nagyhatalmak különböző aggályokat tápláltak Magyarország felvételével szemben, így például arra hivatkoztak, hogy Magyarország nem tett eleget a leszerelési kötelezettségnek, különösen a repülés terén, viszont a kisántánt a Habsburg-kérdést akarta mindenáron felvetni, sőt úgy hirlett, hogy hivatalos nyilatkoatot követel a magyar kormánytól arra nézve, hogy Habsburgot többé nem veszünk vissza a magyar trónra. — Az én működésem mindenekelőtt arra irányul, hogy a nagyhatalmaknak velünk szemben táplált aggályait megdöntsem, amit sikerült is elérnem, sőt értékes útmutatásokat.S tanácsokat is kaptamk a nagyhatalmak delegátusától. Úgy politikai barátaim, mint más barátaim is egybehangzóan azt tanácsolták nekem, hog a kisántánt várható támadásainak vágtak elébe, mert a felvételt csu vm a k: . ‘ ;at a ».dékoskodása g'í'l'..-ifri meg. t Hrhv bttr *-' ' dós f...v zik t* ki kapcsolat a* H.az értai e., avav politikai összejövettVInken, politikai beszélgetéseimben azáníto helyen hangéul voltam, hogy a magyar kormány a Habsburg-kérdés megpendítését az ország belügyeibe való beavatkozásnak fogja tekinteni, sőt e kérdés esetleges megpendítéséből, vagy erre irányuló nyilatkozat követeléséből azt a konzekvenciát fogja levonni, hogy a kívánságnak nem tehetsén eleget, felvételi kérvényét visszaveszi. — Ennek a fellépésnek igen szerencsés hatása volt. Ami a leszerelési követeléseket illeti, nekem is, mint minden más belépő állam képviselőjének, el kellett fogadnom az úgynevezett egyesség-ofományt (le pacte), amelynek 1. §-a a tagállamokat kötelezettségei elismerésére szorítja. Ennek az elfogadása azonban azonos azoknak a kötelezettségeknek elfogadásával, amelyeket a trianoni békeszerződés amúgy is követel tőlünk. De elfogadom ezt a — tagállamokra feltétlen kötelező — kikötést mindenekfölött azért, hogy a kisánfántnak ellenünk irányuló támadását megelőzzem. — Ilyen körülmények között vettem kézhez a meghívót a népszövetség 6. albizottságának szeptember 14-én megtartott ülésére, amelynek egyetlen tárgya Magyarország felvételi kérvényig volt. Az elnöklő Jonkhler Loudon (holland) felemlítette azt az öt pontot, amelyekre a gyakorlat szerint nekem is, mint minden felvételt kérelmező államnak viaszolnom kell. Én francia és angol nyelvű azonos beszédben azonnal válaszoltam az elterjesztett pontokra, érintve az okot, amely miatt az elmúlt évben felvételi kérelmünk elhalasztását kértük. Magyarország— mint mondottam — megfelelt a trianoni békeszerződésben kötölt összes feltételeknek, így tehát a felvételnek akadálya nem lehet. Egyébként is Magyarország megfelel az előterjesztett öt pont mindenikének. Ezek a pontok a következők: 1. Magyarország önálló állam. 2. Állandó jellegű kormánya van. 3. A trianoni szerződésben megállapított határokkal bír. 4. Elegendő anyagi erővel rendelkezik, hogy megfeleljen a népszövetségi tagságból folyó kötelezettségeknek. 5. Hivat’i.o-.ással az egyezségokmány 1. fiára, Magyarország betartja a népszeviség alapszabályait, az eddig fűtött szerződéseket és vonatkozó kötelezettségeit. A három nagyhatalom képviselői örömmel vették tudomásul kijézenéseimet és azt mondották, hozy ez teljesen kielégíti kívánságaikat Ezek után Osuski cseh delegátus szólalt fel cs - -k annyit mondott hogy halandó , hogy y.- : •'á.'or.E.l® felvétele melatt szorozon bár Mtóvarorszi? mé? nem tett eleget kiszerelésre vonatkozó némely kikötéseknek. Majd a svájci és venezuelai képviselők Magyarországot üdvözlő beszédeimát a a® elnök megállapította, hogy a feltett kérdésekre nyilatkozatomban teljesen megfeleltem és örömének adott kifejezést, hogy Magyarországot, mint a nemzetek szövetségének tagját üdvözölheti. Én erre újra kijelentettem, hogy hajlandó vagyok a részletkérdésekre is válaszolni, azonban erre nem került sor, sőt , 1 ’ az olasz képviselő a tagok nevében kijelentette, hogy nyilatkozatom minden feltehető kérdésre már eleve is megadta a választ, így tehát teljesen eltekintenek a hozzám intézendő részletkérdésektől. Ezzel az albizottsági ülés befejeződött. — Csakhamar kiderült azonban, hogy a cseh delegátusnak, Osuskinak a 6. albizottságban tanúsított kondiján, magatartása csak álarc volt. — Szeptemben 16-án került tárgyalás alá felvételt kértem tok a 6. főbizottságban. Ezen a tárgyaláson, amely nyilvános volt, a magyar delegáció csak mint hallgató vehetett részt. Én nem tartottam illőnek, hogy ott személyesen megjelenjek, de a magyar tisztviselők elmentek erre az ülésre is. A nagyhatalmak képviselőinek a felszólalása után Osuski cseh delegátus felemlítette a párisi jóvátételi bizottságban előző nap beérkezett jegyzékét, amely azt javasolta, hogy Magyarország csak jóvátételi kötelezettségeinek kifejezett elismerése után vetessék fel. A főbizottság azonban nem vette figyelembe a csehszlovák képviselő javaslatát. Osuski ellenséges felszólalása már nem tudta meggátolni felvételünket, amelyre igen jellemző volt az ülés legutolsó mozzanata, amidőn is Askenazi, lengyel delegátus indítványozta, hogy Magyarország felvételét az ülés közfelkiáltással határozza el. .A bizottság tapssal fogadta ezt az indítványt. Osuski, a csehszlovák delegátus ennek ellenére sem hagyott fel ellenséges viselkedésével. — Szept. 10-én került a közgyűlés elé a felvételi kérelem fölötti szavazás. Alig terjesztette be jelentését a 6. főbizottság elnöke, Osuski, a cseh delegátus újra szót kért. Kijelentette, hogy Románia, Jugoszlávia és Csehszlovákia nevében beszél. Budapesti és vidéki októbrista és szélső radikális lapokból valótlan híreket idézett és a felolvasott részekkel azt akarta bizonyítani, hogy Magyarországon a védkötelezettség eltörlése nem történt meg.—Nem kívánom jellemezni a csehszlovák képviselő fellépését. Kétségtelen hogy Osuski úsy akarta feltüntetni vádjait a népszövetségi közgyűlés előtt, mintha ezeket a vádakat az albizottságban már felvetette volna és én azokra nem tudtam volna válaszolni. Én erre azonnal Edwards chilei delegttétus, közgyűlési elnökhöz fordultam ■te kijelentettem, hogy hozzám senki semmiféle részletkérdést nem intézett az albizottságban, ennélfogva Osuski elhangzott beszéde csupán Magyarország ideggyanúsítását célozta. Az elnök ilyen irányú, levélben előterjesztett kijelentéseimet a szeptember 20-iki ülésén felolvasta. A közgyűlés túlnyomó része unfairnak tartotta Osuski eljárását. Osuski ms idén elenséges támadása hiábavalónak bizonyult . A névszerinti szavazásnál a fel-hívott 43 állam valamennyi fele- 3