8 Órai Ujság, 1923. február (9. évfolyam, 25-47. szám)
1923-02-01 / 25. szám
Budapest. 1923 február 1. ^ CsWrí£lft fX. ivfelsfsnt, 25.« ^^nmmauKa^mmussmammma^maBmaEEmsnsm r** ^ n n-iwiinnrtpniaiii,i mnniiui niiiiOTMWiCTff^^ toM-4oo^S^H»^- •;> , ^^SlfelSlfiS1 ■’•■'■ 2^* Egyes példányszám ára 20 Korona Felelős SZBrljesZtő. Dr. NADXNYI EMIL. ,e * °n r“‘ V Jugoszláviában egy példány: 6 jugoszláv Korona KIADÓHIVATAL: VII., JÓZSEF-KÖRUT 5. SZAK, Ára Bécsben JOOO Korona. Telefon: József 43, J. 53, J. 63, J. 23—84. wgB —'yttí:-‘- • nini—wimrmmiimr -min ' m ..... ■ -■ • ■ :■ wbmb A prágai expozé sok mindenről szól, ami nincs és sok mindenről hallgat, ami van. Beatles külügyminiszter beszédének egyes részleteinél különben is forrosabb maga a hangnem, ahogyan a két államnak egymáshoz való viszonyáról nyilatkozik. Hallószerintnek érzékenyebb lett a barátság s az ellenséges indulat tónusai iránt, amióta magányosan járunk a koldusbot országútján, mint ahogyan a kivert állat füle, valami különös természetű törvénynél fogva, bizton megérzi a mérföldeken túl fenyegető veszedelmet, avagy biztos hajlékot. Ez a jó hallásunk úgy sejteti velünk, mintha Benes beszédéből hiányzanék az átérzett gyűlölet eddigelé még mindig észlelt mellékzöngéje. Nos, Benes sodrat beszélt arról, ami nincs. Egész komolyan fölemlíti a megcáfolt határincidenseket, magyar fegyveres bandák támadását a határmenti laikosság ellen, cseh állampolgárok jogosulatlan letartóztatását és fogvatartását Magyarországon, üzelmeket a békeszerződés ellen, erőszakos akciókat és bizonyos katonai intézkedéseket, amelyek a trianoni szöveggel és szellemmel ellentétben állanak. Mit mondjunk ezekről a vádakról?! Ki hiszi el Benesnek, hogy ez a védtelen, agyonnyomorított ország a maga fegyvertelenségében a béke megbontására törekedhetnék?! Ők provokálnak, ők tartják börtönökben testvéreinket. Ők mozgósítottak. Ők tehetetlenek a légionáriusokkal szemben, amennyiben nincsenek szövetségben ezekkel a furcsa alakulatokkal. Benes beszédének másik része arról hallgat, ami van. A trianoni szerződés több pontja, amely más tekintetben is nemzetközi szentesítést nyert, a kisebbségek védelméről szól. Magyar véreinknek politikai, társadalmi és lelkiismereti szabadságjogait lábbal tapodja a cseh kormány és Benesnek egy szava sincsen, amikor e jogokat elismernie és védelmeznie kellene. Pedig Magyarország és Csehország között csak akkor melegedhetik föl a jó viszony, ha ez a kérdés a jog értelmében tisztázódott. Hallgassunk arról, ami nincs. Beszéljünk arról, ami van. Akikor rögtön megvalósulhat a jó szomszédság reálpolitikája. M M Itatni és süisápi adfuiUril. A pénzérték állandósága nélkül nincs egészséges gazdasági élet. — Belföldi vagy külföldi kölcsön a fenyképzés ntegáliitásától függ. — A fedezetlen banklegyekbocsátása a légigamgalantabll adóztatás. — A fogyasztók és ilicfiv vagyonnal rendelkező osztályok aránytalan megtsrtsltatása a termlók javára. — Tereszky válasza Hadik János grófnak. A Pénzügyi Hagyanács sütnike az eddiginél sokkal erslysuila pinznyi politikust sürget. — Saját tudósítónktól. — A Közélelmezési Tanács legutóbbi üléséről a sajtóban megjelent hírek szerint a Közélelmezési Tanácsban újból fölmerült az a nézeteltérés, amely Hadik János és Tereszky János pénzügyi fölfogása között már a múltban is élénk diszkusszió tárgya volt. Hadik János nyilatkozott is ebben az ügyben és azzal a szemrehányással illette Tereszky János pénzügyi politikáját, hogy az minden gazdasági érdek figyelembevétele nélkül akarja helyreállítani az államháztartás egyensúlyát. Ebből az alkalomból kérdést intéztünk Tereszky János volt pénzügyminiszterhez, a Pénzügyi Nagytanács elnökéhez, aki a 8 órai Újság munkatársa előtt tett és alább közölt nyilatkozatában rendkívül érdekes képet tár az olvasó elé országunk jelen pénzügyi és gazdasági helyzetéről. Tereszky János volt pénzügyminiszternek ez a nyilatkozata felöleli pénzügyi és gazdasági helyzetünk aktuális kérdéseit s a nyilatkozatnak éppen Teleszky János nagy pénzügyi szaktekintélye ad megkülönböztetett súlyt és jelentőséget-Tereszky János volt pénzügyminiszter, a Pénzügyi Tanács elnöke, gazdasági és pénzügyihelyzetünkről a következő nagyérdekű nyilatkozatot tette a Lorai Újság munkatársa előtt: — Az, hogy Hadik János gróf és köztem ama régi vita, hogy vájjon az-e a helyes gazdasági és pénzügyi politika, ha mielőbb az államháztartás pénzügyi egyensúlyát állítjuk helyre, vagy hogy előbb a gazdasági életet kell megerősíteni és csak azután gondolhatunk az államháztartás egyensúlyának helyreállítására, a Közélelmezési Tanács legutóbbi ülésén kiújult volna, kissé túlzott beállítása a dolognak. Mert ezt a kérdést a Közélelmezési Tanács legutóbbi ülésén mindketten csak futólag érintettük. Az azonban kétségtelen, hogy az a nagy elvi nézeteltérés, hogy e közül a két gazdasági és pénzügyi politikai vezérelv közül melyik a helyes, még mindig vitás, sajnos nemcsak Hadik János gróf és én közöttem, hanem az ország közgazdasági és pénzügyi kérdésekkel foglalkozó köreiben is. És sajnos, hogy ez a nézeteltérés még mindig oly nagy a két iskola hívei között, hogy mindig az egyik iskola a másiknak veti szemére, hogy a múlt eseményein okulva nem változtatta meg álláspontját.— Hadik János gróf és az ő hívei azt tartják, hogy a mi álláspontunkat cáfolta meg az élet, holott mi sajnálkozással konstatáljuk azt, hogy az elmúlt három évnek úgy a belföldön, mint a külföldön szerzett tapasztalatai, amelyek szerintünk a legékesebben szólanak a mi álláspontunk helyessége mellett, nem győzték meg az ellentétes álláspont híveit arról, hogy egészséges gazdasági élet, legalább is a modern kapitalisztikus berendezkedés mellett, a pénzérték állandósága nélkül, ki nem fejlődhetik és hogy a pénz értéke nem állandósítható mindaddig, addig az állam költségvetési hiányát fedezetlen pénzjegyek szaporítása által kénytelen fedezni. Márpedig, ha ez a tézis áll, ebből föltétlenül következik, hogy mindenek előtt az államháztartás egyensúlya állítandó helyre, legalább is oly mértékben, hogy ha nem is sikerül az állami költségvetésiből a deficitet teljesen kiküszöbölni, de hogy ez oly mértékre csökkenjen, hogy a hiány normális hitelműveletekkel legyen pótolható. Annak pedig, hogy valamely állam normális hitelművelet útján akár belföldön, akár külföldön kölcsönt vegyen, szintén első és legelemibb föltétele, hogy államháztartása oly helyzetben legyen, hogy a pénzügyminiszter a bankóprést tovább igénybevennni ne legyen kénytelen. . .— Már a háború előtt is nézeteltérés volt a pénzügyi és közgazdasági politikusok és az érdekelt közönség körében a tekintetben, hogy mi a helyes pénzügyi és gazdasági politika.; az, amely elsősorban az állam pénzügyi helyzetét tartja szem előtt, vagy pedig az, amely a közgazdasági élet fejlesztésére törekszik. A békében azonban ezek a nézeteltérések csak jelszavak voltak. Mert végeredményében bármely iskolához tartozott is valaki, a közgazdasági élet és az állam pénzügyi helyzetének szerves összefüggése elöl el nem zárkózhatott és el nem zárkózott. Úgy, hogy a különbség inkább csak mennyiségbeli volt s a kérdés a körül forgott, vájjon takarékosabb, vagy kevésbé takarékos pénzügyi politika folytattassék-e és hogy az államháztartásnak főleg beruházási szükségletei inkább kölcsönökből, vagy inkább adóbevételekből fedeztessenek-e. Ezek pedig oly kérdések, amelyek nem is voltak dogmatikusan eldönthetők, hanem mindenkor az adott viszonyoknak kellett irányítóknak lenni a tekintetben, hogy melyik irányzat követhessék. — Engem a múltban előszeretettel állítottak oda, mint a takarékos pénzügyi politikának fanatikus és dogmatikus hívét. Ez pedig egyszerűen nem áll, hanem igenis áll az, hogy a háború előtt, azokban az években, amelyekben nekem a magyar pénzügyi politika irányának megszabására döntő befolyásom volt, a helyzet olyan volt, hogy sem több kölcsönt az állam tényleg nem kapott, mint amennyit tényleg felvett, sem az adóbevételek — a sajnálatos politikai viszonyok folytán — emelhetők nem voltak. Ennélfogva szükségképpen és természetszerűleg adódott az a pénzügyi politika, amit követtem és amely abból állott, hogy megfelelő takarékossággal biztosítsam, hogy az államháztartás szükségletei a rendelkezésére álló pénzforrásokban fedezetet találjanak. — Sajnos, hogy az a nézeteltérés, amely — mint mondottam — a pénzügyi és közgazdasági politika mikénti vitele tekintetében a háború előtt is megvolt, a háború után még fokozottabb mértékben állott fenn és áll fenn, holott ez a nézeteltérés azokban az államokban, amelyekben a pénz értéke lényegesen sülyedt, most már nemcsak quantitativ, hanem a