8 Órai Ujság, 1923. március (9. évfolyam, 48-73. szám)

1923-03-22 / 66. szám

­A Kormány tegn­api diadala nem a szavazás eredményében rejlik, hanem abban a körülményben, hogy visszaállí­totta az ország nyugalmát. Az­­államnak — imhol — van ereje a rend fenntartásához és az e rendet fenntartó közegek fedezéséhez, nemkülönben­­akár jobb, akár bal­oldali izgatások letöréséhez. An­i­ikor a miniszterelnöknek és a bel­ügyminiszternek idevágó kijelenté­seit cselekedetek és események igazolják, tulajdonképen a mérsék­let politikájának győzelméről van "Szó. "A kormány és az egységes párt politikáját tehát nem érintheti az egyéni vélemény, amelyet Gömbös Gyula a mérséklet aranyközéputjá­­tával szemben­ bejelent. A bizonyta­lanság hinaras mezejének nevezi a középutat, amely — ő így tudja a történelmet, — már nem egyszer „melegágya volt a jellemtelenség­­nek, intrikának és tenyésztette a férfiaknak azt a típusát, amely csak önmagáért tud lelkesedni.11 Hát csakugyan így festene a foto­gráfiája egy Széchenyi Istvánnak, egy Deák Ferencnek, a mérsékelt politika két magyar klasszikusá­nak?! De Gömbös Gyula még tovább megy, egészen a paradoxonig, amely szerint — szóról-szóra citá­lunk: — „a középút politikája —■ veszedelmes demagógia". Így érte­sülünk a meglepő újdonságról, hogy a józan mérlegelést, a köz- Szabadságokban való egyenlőséget, a harcok elsimítását hirdető poli­tikusok tulajdonképen szellemi testvérei az eddigelé ismert és elis­mert demagógoknak, egy Károlyi Mihálynak, egy Kun Bélának. Vi­szont meg is lehet fordítani a té­telt. Ha a középút hirdetője dema­góg, akkor a­ szélsőségek hirdetője nem demagóg. És akkor Károlyi Mihályt, Kun Bélát józan irányok képviselői gyanánt kell üdvözöl­nünk. Jól tudjuk, hogy Gömbös Gyula nem akarja sem az egyik, sem a másik abszurdumot állítani, viszont igaz, hogy mind a kettő az ő okoskodásából származik. Kell tehát, hogy valami hiba legyen az okoskodásában. Van is! És pedig ott, ahol a mérsékletet összetéveszti az erőtlenséggel, a céltudatosság hiányával. Azért nevezi a mérsék­let képviselőjét Fabius cunctator­­nak. Nos, Fabius cunctatorok ép oly kevéssé reprezentálják a mér­séklet irányzatát, mint az erő poli­tikáját a Hohele Balázsok. Csaton**. ix, évfolyam, m. u. i : ____ _____________________________________________________________________________________ _____ERÜHZETÉSI ÁRAK­. SZIBKSSZTOSác, V1IE, BÖEK SZILARD-UTCA , íjy Mm 600 Xmrosa, Mpeáhn 1700 K«n«» _ Tatefem* Ji»*t IBS—0#, i, 10S—at, J. MS-flS, Egyes páldányszám ára 30 Korona FeleHfe 97«rK«8Ztft! VT. NA­D ANTI EMEL r m *■ JttUfS'S d­efieetlaok; fenti drsh Katecereaa • KtiPORIVATALl Tul, JÓZSEF-KORUT 5. SZÁM. Xr» Bresbee 1200 Koromé, _________ _________Telefom J«»Mf 4B, J. M. J. *3, J. 23—84. Egyben­ szigor­ jár el az öiM az izgiig sírfogai szertig. Bethlen István gróf miniszterelnök utasítása a királyi ügyészc­sapek. — ángyán Béla nyilatkozata. — Gömbös Gyula Eckhardt Tibor kijelentéséről. — Csak szombaton kezdődik a Ház húsvéti szünete. — Ezer korona Jelenléti napidij a képviselőknek. Saját tudósítónktól. — A Ház tegnap lüfésének­ izgatott han­gu­lata, ma már csak a folyosókon érez­tette hatását. A parlamentben ma is nagy élénkség volt, mert a ter­ipi ese­mények miatt sí képviselők szám­o­san jelentek meg, a tá­rgyalás azonban az ülésteremben nyugodt lefolyású volt. Az interpellációk miatt,­­ amelyeket mára is óriási számban­­.....ztak be, a komolyabb pe­ laikusok körében mél­tán tá­madtak heves felfakadások. A komolyabb politikusok ugyanis vicsza­­élésnek tekintik a nemzetgyűsléssel szem­ben az interpelláció szabadságá­nak ezt az érzését. Egyes inter­­pellációs napokra 20—25 interpelláció van bejegyezve, annak elenére, h­ogy a legtöbb interpelláció anyagit vala­melyik képviselő már jóval előbb el­mondotta, sőt arra az illetékes minisz­ter részéről a megfelelő válas­z is el­hangzott.- -Sok­­szó esett a folyosón Bethlen István gróf miniszterelnöknek a Ház tegnapi ülésén a sajtóval kapcsolatban mondott beszédéről. Mivel az ügyet különbözőképpen kommentálták, azt a konkrét kérdést intéztük Angisán Béla dr., miniszteri tanácsoshoz, a minisz­terelnökségi sajtóosztály vezetőjéhez, hogy Bethlen István gróf miniszter-­­ elnök milyen irányban folytatott meg­beszélést az ügyészség vezetőjével. Angyán Béla a következőket mondotta a L­orai Újság munkatársának: — A legutóbbi 4—5 hétben bizo­nyos sajtóorgánumok hangja any­­nyira eldurvult, hogy ez már a leghatározottabban veszélyezteti a kormánynak azt a munkáját, ame­lyet a­ konszolidáció érdekében hat­hatós eredményekkel fejtett ki. A sajtó eldurvulásának okát én abban táton­­, hogy minden kérdés, amely akár politikában, akár a gazdasági té­ren, akár a mindennapi életben, sőt még a jótékonyság terén is felmerül, a szélsőséges sajtóorgánumok mindenkor a zsidókérdés szemüvegén át­ nézik. A baloldali sajtó minden, a ke­resztény és nemzeti gondolat mel­lett történt megnyilatkozást, vagy intézkedést idegenkedéssel kísér, abban a szabadságjogok megnyir­bálását, vagy antiszemitizmust lát és a sorok között az ő fejlettebb zsur­nalisztikai technikájával büntetőjogilag nehezebben megfogható módon —­­ akkor, amikor egy vélt veszedelem­­£Ü£Q hadakozik lényegében a nem­­­­zeti gondolatot támadja.­­ Másrészről a jobboldali szélsőséges sajtó­­orgánumok minden józan és a konszolidációra irányuló törek­vésben a nacionalista és keresz­tény gondolat elárulását vélik stfflit és lífa következményekkel nem törődve, elvakult és sokszor olyan­ durva hangot használnak, amilyet egy kulturnemzet sajtójában sehol nem találunk. — A kormány a sajtószabadságot a legteljesebb mértékben tiszteletben tartja és csak a legvégső esetben nyúlna azokhoz az eszközökhöz, — kolportázs m­eg megvonás, lapbeállitás — melyek a kivételes hatalom alapján rendelkezésre állanak. Hogy azonban ezeknek a visszás és az országra nézve külpolitikailag is kimondhatatlan ká­rokat okozó jelenségeknek a kormány véget vethessen, előterjesztésemre a miniszterelnök úr magához kérette az ügyészség vezetőjét, amikor is jelenlétemben ezekre az állapotokra a figyelmét nyomatékosan felhívta. A miniszterelnök úr a legszigorúbb utasítást adta , abban a tekintetben, hogy az ügyészség,a rendelkezésre álló törvényes eszközöket akadályozza meg ezeket a túlkapásokat. Hangsúlyozni kiváltom, hogy a m­iniszterelnök úr utasítást nem egyes sajtóorgánumokkal szen­ben adott az ügyészség vezetőjének, hanem arra hívta föl, hogy kivétel nélkül minden sajtóorgánummal szemben ennek az intenciónak megfelelően a legszigorúbban jár­jon el. Az izgató­­sajtó ügye egyébként más fo­rmában is szóba került a Ház folyo­sóján. Sok szó esett ugyanis a tegnapi szavazásról­, amely a kormány pozíció­ját a legnagyobb mértékben megerő­sítette. Politikai körökben nagy határo­zottságot látnak a miniszterelnök és a belügyminiszter tegnapi be­szédeiben és e megállapítások so­rán kifejezésre jutott az az álta­lános felfogás is, hogy­ szó sem le­het a kabinetben semmiféle válto­zásról abban, az értelemben, hogy a kormány most megkezdett útjá­ról, akár balra letérjen. Ezeket a kérdéseket a folyósón be­hatóan m­egvitatták és így sojt, ha előtt Eck­hardt Tibor nemzetgyűlési képvi­selőnek egy nyilatkozatáról is, amelyet a délután megjelenő intranzigens ke­resztény lap számára adott. Nyilatko­zatában Eckhardt Tibor azt mondja, hogy a kormánynak tegnap igen nagy parlamenti sikere volt s ha még egy ilyen sikere lesz — mondja Eckhardt,­­ akkor nemcsak a kormány, hanem a párt is belebukik. Természetesen ez a nyilatkozat élénk feltűnést keltett. A 8 Órai Újság munkatársa kérdést in­tézett Gömbös Gyulához, az egységes párt ügyvezető alelnökéhez, aki tudva­lévően politikailag Eckhardthoz legkö­zelebb áll. Gömbös Gyula munkatár­s­unk­nak a következőket mondotta: 1— Eckhardt ebben a volt nyilatko­zatában kizáróan a saját fölfogásának ad kifejezést és egyáltalában nem va­gyok informálva arról, hogy ő önma­gát illetően milyen elhatározásra ju­tott. Ez a nyilatkozata abból az isme­retes fölfogásából ered, hogy a de­struktív sajtó ellen haladék nélkül a leggyökeresebb intézkedést kell életbe­léptetni és pedig minden késedelem nélkül. Ezt célozta annak idején. Eck­­hardt Tibor indítványa és ő nyilván­­­­valóan e mellett az indítványa mellett­ szögezte le magát most is újabb nyi­latkozatában ismétlem, ez a nyilat­kozat Eckhardtnál valószínűen a sajtó­­kérdésből eredő állásfoglásának követ­kezménye. A húsvéti szünet kérdése a mai napon még nem dől el. Eredetileg úgy tervezte a Ház elnöksége, hogy e hé­ten csak kedden és szerdán tart ülést a nemzetgyűlés, mivel azonban a hús­vétiig még letárgyalásra váró javasla­taik a két ülésnap alatt nem voltak le­­tárgyaltathatók, a Ház csütörtökön is illést tart, sőt lehetséges, hogy még a pénteki napra is marad a Háznak tár­­gyalnivalója. E szerint a hiuléti szünet csak szom­baton fog megkezdődni és bezárólag április 9-ig fog tartani. A képviselők között ma osztották ki a pénzügyminiszter két jelentését. Az egyik az országos pénzügyi tanács 1922. évben kifejtett működéséről szól. A jelentésből kitűnik, hogy a pénzügyi tanács az elmúlt esztendőiben 16 mil­liárd száz millió korona államjegyek­­ben fölveendő hitel igénybevételére adott a pénzügyminiszternek fölhatal­­mazást. A másik jelentés az 1922. évi XVII. t.-c. 17. §-ban az építkezések elő­­mozdítása érdekében engedélyezett 1 milliárd korona névértékű kölcsön fel­­használásáról szól. Pártközi értekezlet a Képviselői jelenléti díjak ügyében. A képviselői fizetések, illetve napi­díjak rendezése ügyében Szcitovszkij Béla, nemzetgyűlési elnök ma délben pártközi értekezletet h­ívott össze, amelyen az egyes pártok delegátusai vettek részt, névszerint Fáy Gyula, Lovász János, Hegyeshalmi­ Lajos, ; n­omonm. 3EHMda&­­ Máné

Next