8 Órai Ujság, 1923. október (9. évfolyam, 221-246. szám)
1923-10-31 / 246. szám
6Vasárnap,1923 október 28. Széljegyzetek a lakásreladeran.3. A boltbérek uniformizálása. Tözedelem az albérlőknek. E lakásrendelet, amely napok óta ott van az általános érdeklődés központjában, rövidesen kikerül a napvilágra. e sorok a készülő lelnkírt két fejezetéhez hadd jelentsenek hozzászólást... Az egyik fejezet a böltbérek problémája, amely súlyosan reánehezedik a kereskedők, az iparosok osztályára, ha megmarad a toateset az általános elbánásnak, az imifonatia megítélésnek az álláspontján. ’ A helyeszociánspolitikának a lakásügy, területein mindaddig, araig kötött a forgalom, 11lenben sem felel meg az uniformis-elbánás, egyéni megítélésre volna szükség ■végig, az egész kérdésben, de az egyéni megítélést parancsoló,, módon,, mindenekfölött a böltbérek problémája . kívánja még. •N.-.n lehet kisl Öltusnak, hogyböltosnak ,egyforma elvek szerint a boltbérüket emelni. Amit akárhány nagy üzlet elbír, a béremelés ugyanolyan foka a kis üzletet tönkreteheti. A kis élemiszerbogok, szaró- , csak, trafikok, kisipari műhelyek boltbérét nem lehet és nem szabad ugyanolyan arányban emelni, mint a belvárosi vagy lipótvárosi fényes, nagy üzletek boltbérét. Nem egyformaság kell ide, nemkaptafa, hanem béregyeztető bizottságok kellenének, amineket a munkásszervezetek követelnek a munkabér me-; á i lapi lá sá -a A másik fejezete a készüld rendeletnek, amely ugyancsak odakivánkozik az .érdekű'.....'r homlokterébe: az albérlők problémája." Az albérlők sokáig csak nagyi élé,fia'i.szólaltak meg egyegy panasz alakjában a „közönség bőréből", a „Laeb" figyelme szintén nem fordult oda az albérlők súlyos helyzete felé, pedig az uzsora, amely ezen msritelen penész.-' ■Uk, egyik szégyenletes fejezetű az általános lakáspolitikának. Ha sikerül évi lakást kapnom, akkor megvéd a törvény, akkor megvédenék a kamány rendeletét. De amiért évi lakást kapnom-nemsikerül, amiért albérlő vagyok, ,ezért nincs hová fordulnom védelemért, az albérlő vggelttel, vagyis: szabad préda volt mindeddig a lakáspolitika keretében. Én ezt a szociális bölcseséget soha nem értettem. Mindenki tudja, tehát a hivatalos fórumoknak szintén tudniok kell, hogy már külvárosi silány szobákért is havi százezer koronát kötnek az albérlőktől, de akárhány albérlő fantasztikus összegeket fizet havonként, a szertelen sokszorosát annak a bérnek, amelyet a főbérlő fizet a háztulajdonosnak. Ahelyett, hogy a törvény megtorolná keményen és kíméletlenül az ilyen szégyenletes tűzelemeket, még az ilyen lakásuzsorásoknak is kijár a törvényes oltalom. Ezek a szemérmetlen emberek a háztulajdonossal szemben a törvény védelme alá helyezkednek, de könyörtelenül magukra öltik Shylock köpönyegét, amikor lakásuk valamelyik részét albérletbe adják. A segítséget csak úgy lehet elkép-zelii, ha elrendeli a népjóléti maszter, hogy katasztert készítsenek sürgőben , az albérletes lakásokról, az albérlők részéről mostanában fizetett kárösszegekről és rendeljék el a bértösszetesek -leszállítását akként, hogy megszűnjéka súlyos aránytalanság a főbérlő és albérlő bérfizető kötelezettsége között. Hogy az albérlő milyen hányadát fizesse, annak az összegnek, amelyet évi bérnek fizet a főbérlő, ennek a hányadnak a megállapítása egyik fontos fejezete kell, hogylegyen a készülő lakásrendeletnek. Ez a rendelet annál jobb lesz, mennél erősebben fog rátörekedni a lakás uzsora egyéb formáinak a kiirtására. Mindenkitudja, hogy az áru- és értéktőtelén kivül van lakásbüstyénk is, amelyen a lelépés dijának az intézménye ..virágzik" és ahol vakmerőüzérkedők, akik ugyancsak a lakásrendeletek védelme alá helyezkednek. A’ ránk forduló hét megint meghozza bús emlékű fordulóját a 'Tisza’ István halálának. Ez a szomorú alkalom ismét gyászünnepi hangulatot vált majd ki a telkekből -- különösen a Tisza-Bizottság 'magasztos emlékünnepe és a geszti megható sírboltjára, nyomán — de a Tisza-kultuszban (ami van s aminek lennie kell is) —nem ez a legfontosabb. Tisza István alakja ne merevedjék sohaélettelen, ünnepélyes szoborrá, melyet évfordulókon koszorúkkal díszítünk, hanem legyen eleven valóság, mintha a hétköznapokszürke ruhája bán közöttünk Járaaikelne ő maga, nézné munkánkat, s részt venne benne, tanáccsal szolgálna, ha megakadunk, insztatnn, ha fáradunk, vigasztalna, ha elkeseredünk, reményt adna, ha esegedünk. -Oh,bár igazán itt lehetneközöttünk mennyire ,szükségünk lenne rá most! Mert a világnak legnagyobb baja ma: .az erkölcsi érzéknek rettenetes' meglazulása,megromlása. Tisza István lényének, pedig leghatalmasabb, legjellegzetesebb részeib:" az", mindeneket átfogó, értelmi képessége, nem is párját ritkító okirat-rejte, s nem a korabeli emberek és viszonyok köztiméreteivel grandiózusan kiemelkedő erkölcsi nagysága volt. Ezért hiányzik mai középlülikből annyira Tisza István. Hogyan is lheine fisra ép és erő - erkölcsi érzékét legrövidebben és legtalálóbban jellemezni és megmagyarázni? Nos hát, ha elgondoljuk az ő életét, végig kísérjükpályáján egyéniségét, szembe állítva vele gyűlölködő ellenfeleit — azután szomorúan szemléljük a mai politikai tülekedéseket, társadalmi ,léhaságokat, felekezeti torzsalkodásokat, irodalmi züllést, — arra a megállapításra juthatunk, hogy Tisza István igazában azért volt olyan nagy, azért különbözött annyira másoktól, mert mindent komolyan vett, nagyokban és kicsinyekben egyaránt. Ez volt az ő erkölcsi nagysága. Ő komolyan vette a maga és a haza minden dolgát, míg most az emberek — bár az idők ma komolyabbak, mint valaha — még kevésbbé veszik komolyan a dolgokat, mint régen. A politikában, hol a megtiport, szétszaggatott nemzet érdekeit odaadó munkával és teljes önzetlenséggel kel,lene szolgálni — jobbról is, balról is nagyhangú jelszavak röpködnek, s nem csak hogy a túlzószélsőségek veszedelmes galibát okoznak a maguk könnyelmű kalandoroskodásával, hanem sok tekintetben, a mérsékeltebb elemek sem veszik igazán komolyan a maguk feladatát. Ezt magyarázhatjuk akár úgy, hogy nem veszik komolyan a kérdéseket, amelyeknek élére jelszavaikat tűzik, — akár a by azokat a jelszavakat nem veszik komolyan, amelyeket választottak. S a társadalom köreiben? Hát nem milliókat kérnek, már egyszobás lakásukért !.. Addig, amíg gyors éstömeges lépítkezésselkomolyam segítünk majd a lakásnyomorúságon, a törvény bölcseségével és erejével hadat kell üzenniünk a lakásuzsorások séiskarájának, hogy így is, ezen a módon is visszakerüljünk az európai állapotokba. K. L. kellene-e ma ott is, még a szórakozásokban is, nyomait látnunk annak a komolyságnak, amely állami ésnemzeti ne kéz helyzetünkhöz mostanság illenék? S e helyett a társadalomnak azok a lénye..i., akiknek anyagi helyzetüknél a.. k. életi pozíciójuknál fogva módjuk lenne a társadalmi cikinsésüket mindenképpen enyhíteni,zölidíteni, gyógyítani — nem komoly .. időkhöz és nem komoly emberekhez illő léka mulatságokkal hívják ki maguk ellen az ítéletet és az ellenszenvet. . . a felekezetieskedés! És itt nem az úgynevezett , tájvédelem" kérdésével kívánok foglalkozni, amely legújabb jelszó csal, nagyon hiányosan takarja a magyar lélekhez és a magyar hagyományokhoz egészen méltatlan antiszemitizmust, hanem a keresztyén kurzus nagyobb dicsőségére a Krisztus egyházához tartozóknak felekezeti, alapon ■egymás elleni féltékenykedését, áskálúdtjait, hajszáját teszem méltatlan,kodás és megrovás tárgyává. Nem szólnk most a mélyreható, nagyobb bajokról, szomorú ellentétekről, miknek 'az ufóifjú líei kinn csattanós'mennyilatkozátai voltai.Csak egy rikító példát hozok fel. Egyik vidéki egyetemünkön megüresítik a magyar irodalomtörténeti tanszék, s mert a pályázni induló jeles szaktudósok közt van eg syket protestáns —, mint ahogy véletlenül irodalmunkban is bátorkodott Kazinczy és Kölcsey, . Berzsenyi és Csokonai, Arany és Petőfi neve alatt néhány protestáns költő jeleskedni — bizonyos körökben már kiadták a jelszót: arra a katedrára nem szabad protestáns embert ültetni, mert annak a szaknak a többi,egyetemen lét képviselői is — protestánsok! Az embernek igazán meg kell dörzsölnie a szemét, hogy kimenjen belőle az acsúnya álom, mely a vallási viszályok legundokabb, legsötétebb korszakát mutatja, — a XX. század harmadik évtizedében! Hát van az ilyen jelszavas felfogásnak komoly erkölcsi alapja?! ... És az irodalom? A művészet? Én, igaz, nemláttam sem azt a belga színjűjátékot, sem azt a francia énekes darabot, amelyek most két harmadrendű színházunkban a reklámnak szemérmetlen csinnadrattái között haladnak „diadalutjukon" ,— de amit e darabokéul komolyabb emberektől hallok, az a leglesujtóbb. Mert ezek a színpadi művek a perverzitásnak, a legvisszataszitóbb érzékiségnek termékei — s az 'emberek nálunk az efféle művek felkarolását még kultúrának, sőt kulturfölénynek nevezik! És alig vall valaki, aki nyilvánosan ellene minté szólni az ilyen erkölcsrontásnak, s úgy látszik, az illetékes hatóságok sem akarják útját szelni — pedig talán kötelességük lenne. A kötelességteljesítéssel ma már úgy vagyunk, hogy: ha tapasztaljuk — bár: menümre természetes, és magától érte M I) M tutorok, órák, dísztárgyak, exa 6 5 8% ékszerek nagy választékban JÁMBOR, Múzeum-körút 31. szám. Veszek, eladok, cserélek. Antik órák szakszerű javítása. Telefon: Józs. 99—70. sz. A világ legkisebb benzinfogyasztású hatüléses autója a 10.35 HP Motor” Automobil rt. IV', Eskü-tér 5. Tol. 14.'1-- 41. ' Vasárnapi levél — Erkölcsi komolyság. — OG BALOM tődő is — szinte jól esik megdicsérnünk. Ezért adózunk meleg elismeréssel a Nemzeti Színháznak, hallván, hogy kötelességénekismerve az öklében 31-iki nemzeti gyászünnep hangulatához és érzéseihez való alkalmazkodást -i ' be ii shakespearei vígjáték helyett, egy komor színezetű szép magyar történni darabot ad, s előadás előli egy méltó Tisza-verses- szavadat, el egyik művésznőjével. Ebben az el.j' rksbuit annak ,a ko-moly erkölcsi felfogásnak ,szép és biztató jelenségeit látom, ami a Tisza István szelleméből folyik, s amely ha általánossá válnék: egy szebb kor hajnarhasadását jelentené. Szász Károly. Színházak! és moziií műsora: Ma: Operaiul:: Tristan és Iseidé (6). Nemzeti Színház: i’ander John há- .zassárga (71. Városi Színház: Orfeusz a pékéiben (71. V ifi szikház: Az orvos dilemmája (Iá 81. frenai ): vincc-őzni- ház: A csodaszarvas Ifj. ‘Magyar ' Színház: A vörös malom' fESK Király-Szinház:' Elester Fanny íbis). Belvárosi Színház: A jégcsap *(A18). Fővárosi Operettszinház: A három grácia 18). Jilahy Lujza-Szikhfsz: A rózsalány (kje). Ajidrásshné Színház: Az örökség stb. 049). Holnap: Operához: Sába kláb-nőj. 7). . Nemzeti Színház: A vasgyáros (3), A vadkacsa (s). Várós Színház: Szz-' j villái borbély (3), Orfeusz a pokol- 1 .fan (7). Vérszínház: Első csengetés ! (3), Az orvos dilemmája (?18). Renaissanec-Szinhá:Őnagysága két férje 044), A csodaszarvas (8). Mag * nyár Színház: A vörös malom (3 és 108). Király-Színház: János vitéz Mi), Kissiés- Fanny (1g). Belvárosi Szinti ház: A gazdag lány (3), Navarrai Margit (1í3). fővárosi Operettszín- ház: Marinka, a tácosnő (3), A három grácia (8). Klaha Lujza-Színház: Szépasszony kocsij a (31, A rózsalány ( ’-1í.). Andrásyuli Színház: Az örökség stb.. (H-l és J,19). Budapesti Színház: Tündér Ilona (%■!), A molnár , és gyermeke (7). Mozik: Corvin: Burieszk-este Alló,' 6, %8, 110) . Roiat-Apollo: Cifra nyomorujság (4, '6, 8, 10). Corso: Maison Coralle (1, %6, 148, 1410). Mozgókép- Otthon: Maison Coralle (4, 6, 8, 10). Kamara: Ketten egy ellen (4, 6, 8, 10). Omnia: Maison Coralle (%5, 147, 8, 1z 10). Uránia: Paris grófnője I., II. (5, %7, %9, 10). Helikon: A puszták királya (4, %6, Vo8, 1410). Tivoli: Miarka, a Medve leánya (5, 7, 9).