8 Órai Ujság, 1924. március (10. évfolyam, 51-75. szám)

1924-03-29 / 74. szám

2 A nemzetgyűlés holnap újra tárgyalja a földreformnovellát. Napirendi vita a sürgősség miatt. — Kis érdeklődés mellett ia folyik a középiskolai javaslat tárgyalása. A nemzetgyűlés mai ülése. — Saját tudósítónktól. —­­ A nemzetgyűlés mai ülését féltizenegy­­órakor nyitotta meg Huszár Károly elnök. A napirend szerint folytatták a középiskolai reformról szóló törvényjavaslat általános vitáját. Az első szónok Ostor József volt, aki el­fogadta a javaslatot, azonban bírálatot kí­ván mondani a tanárképzésről, a tanügyi funkcionáriusok javadalmazásáról. Ered­ményes csak abban az esetben lehet a re­form, ha a tanárképzést és általában a tanügyi oktatók képzését is megreformál­ják oly módon, hogy a reformok keresz­tülvitelére teljesen alkalmas erőket állít­hassanak minden lokon a kultúra szolgá­latába. Összehasonlítást tesz ezután a tanárok és a más hasonló képzettségű állami tiszt­viselők javadalmazása között s kimutatja, hogy például egy öt év óta működő bíró­sági titkár több fizetést kap, mint egy húsz év óta működő középiskolai tanár. Meg­szüntették az ötödéves pótlékot, mely nagy sérelmet jelent a tanárságra nézve, külö­nösen, ha az egész vonalon megnyilvánuló aránytalanságokat tekintetbe vesszük. A mellékfoglalkozásokat (iskolai) is nagyon silányan díjazzák, s ezt nem eliminálja az a körülmény, hogy legutóbb megnyitották a tanárok számára az ötödik fizetési osztályt. Rollenstein Mór a következő Szónok. — Ahol egyenlő jogok nincsenek, ott igazi kultúra sem lehet. Nem lehet kultúrát fejleszteni ott, ahol a főiskolákon a ..nu­merus clausus** idegen címere van. Nem a keresztény ifjúságot védi meg ez a nume­rus clausus, hanem a gyűlöletet plántálta be az ifjúságba. Nem érti miért kell még öt év után is fenntartani ezt a szégyenle­tes intézkedést. S­t este Az elbocsátott tanerőkről szól és rámu­tat arra, hogy kultúra addig nem lehet, amíg a tanárokat aszerint kvalifikálják,­­hogy milyen a politikai felfogásuk. Hatá­rozati javaslatot terjeszt be, Miítélőben kéri, hogy a nemzetgyűlés utasítsa a kormányt, hogy terjesszen sürgősen javaslatot a Ház elé, amely új tanügyi fegyelmi szabályza­tot tartalmazzon. Ugyancsak kéri, hogy a fegyelmi ítéleteket vegyék revízió alá. Kétezer tanárt bocsátottak el... Petrovácz Gyula: Ez egy kicsit sok. Várnai Dániel: Egy­ párat a föld alól is elő lehet venni. Petrovácz Gyula: Ízléstelenség ilyet mon­dani. Freisinger Ferenc: Nem mondani, hanem elkövetni: az az ízléstelenség! A gyilkossá­gok elkövetése volt ízléstelenség, sőt több annál: disznóság, gazság! Huszár Károly elnök: Rendreutasítja Reisinger Ferencet. Rothenstein Mór: Hibáztatja, hogy a pótvizsgákért vizsgadíjat kell fizetni. Cél­szerűségi szempontból azt tartaná helyes­nek, ha az iskolákban elsősorban a fran­ciát taní­tanúk és nem az angolt, mert erre az életben nagyobb szükségük van. Külön­ben is rosszul tanítják az idegen nyelve­ket s ezt az állítását példákkal is akarja igazolni. A javaslatot nem fogadja el. Elnök bemutatja a miniszterelnök át­iratát, amelyben Walkó Lajos helyettes pénzügyminiszter felmentését s Korányi Frigyes báró pénzügyminiszterré történt ki­nevezését jelenti be. A következő szónok Petrovácz Gyula. Petrovácz Gyula. A megcsonkított ország kultuszminisztere természetesen nem jöhe­tett ide teljesen olyan javaslattal, amilyent szerettek volna, de sajnos, ahhoz nincse­nek is meg a szükséges erők. Azonban na­gyon helyesnek találja a célkitűzést, mert biztosítja, hogy az ifjúság gerincesen, ke­resztény nemzeti alapon neveltessék. A kü­lönböző középiskolák előnyeit fejtegetve, arra kéri a minisztert, hogy ott, ahol csak egy középiskola van, föltétlenül reálgimná­ziumot létesítsen. A szakoktatás fontosságáról szól ezután, majd a kultúrintézmények decentralizálá­sának szükségét hangoztatja. Nem helyesli a 8 osztásos elemi iskolát. A 14 éves ék­korig tartó kötelező elemi oktatást keresztülvinni nem tudjuk. Oly szegény a népünk, hogy a 13—14 éves gyermek munkájára szükség van. .A tanárok anyagi javadalmazásáról szólva, kéri a minisztert, hogy amint az régen meg­volt, a Jurákkal egyenlő javadalmazásban részesítsék a tanárokat. Szükségsnek tartja, hogy a középiskolai szakiskolák képesítése alkalmas legyen minden különösebb vizsga nélkül a maga­sabb iskoákra való felvételre. A javaslatot elfogadja. Hegymegi Kiss Pál szól­ ezután a ja­vaslathoz. — A középiskolai oktatás ügyének ren­dezését a középiskolai tanárok fizetésének rendezése nélkül nem lehet elképzelni. Hi­bája a javaslatnak az is, hogy a tandíj­­kérdését nem tisztázza és a törvény csak­nem kényszeríti a gyermekeket reálgimná­ziumok elvégzésére. Hegymegi Kiss Pál békéde közben lép az ülésterembe Korányi Frigyes báró, az új pénzügyminiszter, akit a Ház tagjai tapssal és hangos ovációkkal fogadnak. Zsirkay János a fajvédők oldaláról a tapsoló jobboldal felé kiált: Előbb szilár­dítsa meg a koronát, akkor majd­ mi is tapsolunk! Nagy Ernő: Nyugtával dicsérd a napot! Korányi Frigyes beíró Klebelsberg Kunó gróf mellett foglal helyet. Hegymegi Kiss Pál az összes eddigi is­kolareformok között az Eötvös József-félét tartja legjobbnak. A tantárgyak megállapításánál fontosnak tartja, hogy a művészettörténetek, egész­ségtan, közgazdasági és közjogi alapisme­retek tanítását is bevegyék. Elismeri, hogy bizonyos részében a javaslat demokratikus ha­ldást mutat, azonban nem lát garanciát arra, hogy ezt a demokratikus haladást minden téren keresztül is viszik. Ezért a javaslatot nem fogadja el. Elnök ezután felolvastatja a szólásra je­lentkezett képviselők neveit, akik közül, — minthogy nem voltak jelen, — Alföldy Bélát, Maday Gyulát, tírózik Pált, Illés Jó­zsefet és Csilléry Andrást törölték.­­A következő szónok Farkas Tibor. Igen röviden szól a javaslathoz és főként arra mutat rá, hogy a mai Csonkamagyar­­ország akármennyire is nemzeti állam, nem szabad elzárkóznia olyan körülmények elől, amelyek fontosaknak mutatkoznak, különösen a jövőre nézve. Éppen ezért szükségesnek tartaná a szláv nyelvek taní­tásának bevezetését is. Tudja, hogy ezt a törvényjavaslat módosításával nem vihetik keresztül, de kéri a minisztert, hogy a tör­vény életbeléptetésekor kiadandó rendelet­ben erre is figyelemmel legyen. A javaslatot elfogadja. Zsirkay János — A törvényjavaslatot teljesen rossz­nak tartja, amely az eddigi káoszt csak nö­veli. A mai középiskolát támadják jobb­ról is, balról is, de ő a bajt nem a mai is­kolatípusban látja, hanem túlzsúfolt és rosszu­l felszerelt iskolákban A legnagyobb hibája a mai iskolának az, hogy nem az életnek tanítanak. Kéri a minisztert, hogy vonja vissza javaslatát. , Határozati javaslatot terjesztett be, tör­vényt kér arra nézve, hogy a tanári kar javadalmazását a bírói kar javadalmazásá­hoz hasonlóan rendezzék. E­gy másik határozati javaslatban azt kéri, hogy a középiskolák egyes osztályai­ban a negyvenes létszám legyen a maxi­mum. Továbbá törvényjavaslatot sürget a tanárképzők módosítására és a főigazgatás újjászervezésére vonatkozólag. A javasla­tot nem fogadja el. Zsitvay Tibor elnök ezután napirendi indítványt tett és javasolja, hogy a Ház holnap tartsa leg­közelebbi ülését. A holnapi ülés első pont­ját a nemzetgyűléshez visszajuttatott földre­formnovella tárgyalása képezze. Kijelenti az elnök továbbá, hogy a földreformnovella tárgyalására ugyanazok az intézkedések lépjenek érvénybe, amelyeket a Ház a ré­gebbi tárgyalásnál is megszavazott­ .Vagyis, a földreformnovellát ismét nyolcórás ülésen tárgyal­ják. Farkas Tibor szól hozzá a napirendi javaslathoz, tiltakozik az ellen, hogy a sürgősségi intéz­kedéseket automatikus úton állítják vissza.. Zsitvay Tibor elnök: A sürgősségről ren­delkező törvényszakasz szerint a Ház a legközelebbi napirendjén egyszerű szava­zás alakjában kérheti a sürgősséget. Drózdy Győző: Alkotmányellenesnek mondja, hogy automatikusan ismét nyolc órás üléseken tárgyalják a novellát. Nagyatádi Szabó István emelkedik ez­után szólásra. — Csodálkozik az ellenzéki képviselő­kön . . . Rothenstein Mór­ közbeszól: Ehhez joga van. Nagyatádi Szabó István: Nem kérdezem a képviselő urat és nem fogadok el kita­­nulást. — Azok, akik komolyan akarják a föld­­bírtokreform-novellát, örülnek, hogy most ezt letárgyalhatja a nemzetgyűlés és mégis az ellenzéki képviselők közül többen holmi házszabálymagyarázattal jönnek. (Zaj a szélsőbaloldalon. Közbekiáltanak: Mi az a „holmit") — Itt egy törvényjavaslat van, melyre a Ház kimondta a sürgősséget és a nyolc-, órás üléseket. Mivel törvényjavaslat befe­jezve nincs, tárgyalására azok a szabályok érvényesek, amelyeket megállapítottak. Ez így van minden „automata­” nélkül. Ennek alapján kéri, hogy a nemzetgyűlés járul­jon hozzá a nyolcórás ülésekhez. Ilegymégi-Kiss Pál:: A házszabályok sür­gősségi szakaszainak precíz alkalmazását kívánja az ellenzék. Egészen házszabály­ellenesnek tartja azt is, hogy az elnök nem­­ fogadta el két képviselőtársa indítványát. Elnök: A törvényjavaslatok minden sza­kaszának let­árgyalása után az elnök a tár­gyalást befejezettnek jelenti ki. Így tehát ebből nem lehet oly következtetést levonni, hogy ezzel a törvényjavaslat tárgyalása már tényleg véglegesen be is fejeződött, mer minden törvényjavaslat a törvénytár­ban való kihirdetéséig a nemzetgyűlés ha­­­­táskörébe tartozik. Az elnökség tehát addig meg sem változtathatja a tárgyalásra vo­natkozólag hozott határozatokat.­­ A házszabályok értelmében a kép­viselőknek joguk van írásban beadni indít­ványukat, de a házszabályokhoz történt fel­szólalások keretében indítványt előterjesz­teni nem lehet. Farkas Tibor: Állapítsa-’meg az elnök, hogy a tárgyalás befejeztekor az akkor elnöklő elnök kijelentette-e, hogy ezzel a nyolcórás ülések is befejezést nyertek. En­nek a ténynek a megállapítása aztán el­dönti az egész vitát. Szakács Andor kijelenti, hogy ilyen esetre nem volt precedens, és kijelenti, hogy a maga részéről hajlandó hozzájárulni, hogy a nemzetgyűlés akár tíz- vagy tizen­­kétórás üléseken tárgyalja a novellát. Zsitvay Tibor elnök ezután hitelesíttetni akarta a jegyzőkönyvet, mire az ellenzék azt kiáltja feléje: A Ház nem fogadta el a napirendet. A Ház nem szavazott a napi­rendi indítvány felett. Az elnök ezekre a közbekiáltásokra ref­lektálva, a gyorsírói jegyzetekből megálla­pítja, hogy a kérdést a napirend elfogadá­sára nézve igenis feltette és kérdésére a Ház tagjai, maga az ellenzék is egyhangú­lag „igeri"-nel felelt. Ezzel a Ház elfogadta a legközelebbi ülésre vonatkozó napirendet. A mai ülés fél három órakor ért véget. ■ Az erősebb. Árgyílus királyfi. (Géczy István—Vincze Zsigmond egyfölvo­­násos zenedrámája és Ferenczi Frigyes— Gajáry István három fölvonásos hallétje. Bemutatja a m. kir. Operaház műve. 29-én.) Két magyar zeneszerző ízig-vérig magyar témákkal próbálkozik meg holnap este a közönség előtt: magyar parasztdrámával az egyik, régi kedves népmesével a másik. A negyedik magyar újdonság­ este a sze­zonban: az Operaház megbecsüli magát az idén. A Farsangi lakodalom diadala óta, amely egyúttal a régvárt kasszasikert is meghozta, úgy látszik, rájöttek arra, hogy a magyar szerzők is megérdemlik a színház pártfogását. Régebben kedvetlen ,, mu­s­zá­j “ - előad­ások­ban láttuk a magyar bemutatókat, amelyekből az első este is ki­érzett a bukással való leszámolás, ma ko­moly ambícióval, kedvvel és bizalommal kerülnek az újdonságok a közönség elé, ki­tűnő énekesekkel az egyik, a teljes ballet és­ szcenikai apparátus megmozgatásával a másik. Más kérdés, hogy az énekesek aztán igazán kitűnőek, a balletapparátus azon­ban a maga teljességében is kicsit prima­tív és­­ kopott. A szándék egyformán jó, az eszközök és az eredmény, sajnos, nem. —■---—— m­­­j . Géczy István, az Erősebb szövegírója, fem­ekeny, és sok sikert látott népszínmű-­ író. Tipikus népszínművet írt most is, el­felejtkezvén arról, hogy az operaszínpadon ennek a műfajnak a leghálásabb rekvizi­­­m­ai, a zárt népdalformák, szükségkép­pen elmaradnak, és hogy itt a puszta drá­mának — sallang nélkül — kellene hat­nia. Nem tud szabadulni a sablontól: rö­vid darabja is részekre esik szét, amelyek között kínosan érezzük az átmenetek, az összekötő, sőt magyarázó és motiváló dal­betétek hiányát. Csak egy példát: Marcsa megesküszik, és szíve szerint esküszik, a Túri Sándorra féltékeny urának, hogy nem csalja meg, de öt perc múlva mégis beköti a fejét Túri Sándor vásárfia-baboskendő­­jével. A népszínműben egyszerűen és a műfaj szabályai szerint kielégítően megin­dokolta volna következetlenségét egy nótá­val, valahogy ilyenformán: „Szépasszony­­nak vásárfiát szabad elfogadni..az operáiban egyszeriben mint hiú, kacér és ük­esfejű asszony áll előttünk, akinek ké­sőbb azt sem tudjuk elhinni, hogy igazán örül az ura győzelmének. A drámai össze­ütközést előkészítő jelenet ilyenformán érthetetlenné és hamissá válik s azzá teszi magát a konfliktust is. A téma, afféle magyarba oltott Cavalleria rusticana, amúgy is vérszegény, az effajta hiátusok még in­kább azzá teszik. Vincze Zsigmond alapos tudással, sok invencióval zenésítette meg a szövegköny­vet. A benne ásító űröket persze az ő ér­dekes muzsikája sem hidalja át; a szer­kezeti hibákat az ő zenekara sem javítja ki, de el tudja terelni róluk a figyelmet és mindvégig le tudja kötni a hallgatót. verista zenét ír, persze modernebb hang­szereléssel, nagy drámai erővel és sok me­lódiával. Az énekhangot kitűnően, kifogás­talan magyar prozód­iával használja föl, a zenekara színes, markánsan karakterizáló. A szereposztás igazán parádés. Környey Béla és Németh Mária. Operánk két büsz­kesége játssza az erdészpárt. Környey m­egejtően szép, minden fekvésben egy­­forma tökéletességgel zengő tenorja, Né­meth Mária bársonyosan lágy és mégis drámai erejű szopránja könnyedén törnek át a zenekaron, szövegkiejtésük és játékuk mindkettőjüknek elsőrangú. A falusi amo­­rosot Palló Imre játssza úgy, hogy a pasz­­szívnak megírt szereppel is érdeklődést tud kelteni. Nagyon jók egy intrikuspár szerepében Székely Mihály és Bodor Ka­rola. A kórus precíz, a zenekar a kompo­nista vezénylete alatt tökéletes. A színpad szép, a rendezés eleven és stílusos. II. ’A" másik" újdonság, az Árgyílus királyfi, ballet. Lehet, hogy jó a szövege, lehet, hogy rossz, egy bizonyos, az Operaház előadásában megérthetetlen. A mesét is­merjük, de nem ismerünk rá. A gyakran változó színpad képeit csak néhány magán­­szereplő azonossága fűzi egybe, történést kivenni belőlük, vagy a szereplők mimiká­jából alig lehet. Díszletek, kosztümök és rendezői trükkök variálása az egész, amely­nek a publikumra való hatásáról nem me­rünk előre ítéletet mondani. A zene Gajáry István talentumos mun­kája, mindenesetre a siker felé fogja billenteni a mérleget. Brilliánsan hangjó­Mindenütt kapható m­e­rész, ötletes partitúra, amelyből széles­ ívekben áradnak ki a meleg, színes meló­diák, Árgyilus királyfi és Tündér Ilona kí­sérői, hátborzongatóan sikoltanak és sír­nak a boszorkányokat jellemző ,tört akkor­dok és chromatikus skálák, andalítóan szállnak szét a keringők ütemei és élesen pattognak a csárdás és a friss magyar rit­musai. Alakjait igen jól jellemzi és hang­festésben is kitűnőt produkál. A színház anyagiakban sokat áldozott a­ műve. A kosztümök szépek is, a díszleteid közül azonban csak az első elégít ki, a többi a trükköknek esik áldozatul. A három emberfejű, később tüzet okádó hegy képe még a mesében is valószínűtlen, főleg az előttük lévő pódium révén, amely, mikor a boszorkány lánya fölszalad rá táncolni, az egész távlatot h­egyestől-tavas­­tól meghazudtolja. Az első nyíltszíni vál­tozás, a vizikirály birodalmába való le­ereszkedés, hatásos, de a második, a tün­dérkert eltűnő kerítésével, átlátszó és naiv. A k­oreográfia csak a tömegek, a szín­foltok mozgatásában jó, a magánszámok­ban és a quadrilleok produkcióiban ötlet­­telen és egyhangú. A szereplők közül a két Brada és a bo­szorkányok jók. Keresztes Mariska, aki a beteg Ptasínszky helyett Tündér Ilonát tán­­colja, nagyon bájos, de technikában messze jár Ptasinszkytől. Ügyes és kedves a két szitakötő-balletnövendék. A rendezés, úgy tudjuk, a szövegíró mun­kája, sok meglepő fogással szolgál, de a darab megértését nem segíti elő. Halász Sándor: I Szombat, 1924 március 29. I* Ne féljen a fertőzéstől. .a Megóvja a legújabb találmányit B JI& JS IL» A leg­tökéletes­ebb fertőtlenítőszer.

Next