8 Órai Ujság, 1925. február (11. évfolyam, 26-48. szám)

1925-02-26 / 46. szám

e­LŐFIZETÉSI ÁRAiv Egy hónapra 40.000 korona, negyedévre 120.000 korona Egy szám ára kedd kivételével 2000­, kedden 3000. Külföldre az előfizetés kétszeresét számítjuk Ara Ausztriában: hétköznap 2000 osztr. korona vasárnap 2500 osztr. korona Ara 2000 korona, Budapest, 1925 február 26. Csütörtök, XI. évfolyam., 46. sz. Ó­atarsiG Felelős szerkesztő Dr. NADANYI EMIL SZERKESZT­ŐS­E*G: VUL. RÓNEK SZILÁRD­ UTCA 4. SZÁM Telefon József 105—00. J. 105—01. J. 105—02. KI­ADÓHIVATAL VHL KER., JÓZSEF-KÖRÚT 5. SZÁM Telefon József 43. J. 53. J. 63. József 23—84 Tojéstánc, Hetek, nem, hónapok, sőt esztendők óta furcsa tojástáncnak vagyunk szem­tanúi, melyet Beniczky Ödön, a Fried­­rich-kormány egykori belügyminisztere jár a hivatali titoktartás körül. Szinte nap-nap után kerülnek nyilvánosságra Beniczky nyilatkozatai, melyek prece­densekre és törvényszakaszokra hivat­kozva hangoztatják, hogy amit ő a Somogyi—Bacsó-ügyről tud, az hivata­los titok, de nem beszélhet, amíg a ti­toktartás alól fel nem mentik, noha ég a vágytól, hogy szenzációs adatait nyil­vánosságra hozza. Kissé kábul­tan és értetlenül nézzük ezt a leleplezési játé­kot — mert a dolgok beállítása szerint úgy látszik erről van szó! — és végre is most már valóban tudni szeretnék, mi a fontosabb Beniczkynek: az igazság napfényre derítése, állítólagos vissza­élések­ leleplezése, vagy pedig az a furcsa taktikázás, melynek politikai célzatai nyilván­valóak?! Annyit mindenesetre leszögezhetünk, hogy ennek a gyászos ügynek tisztá­zása politikailag sokkal inkább érdeke a leleplezésekkel fenyegetődzőnek, mint a jelenlegi kormányzatnak, mely ellen ez - mondanám­, de nem mondha­tom-taktikázás irányul. Elvégre a gyil­kosság idején Beniczky Ödön volt a belügyminiszter s ha politikai felelős­ség terhel valakit a tettesek kézi­ eltérí­tésének és bíróság elé állításának el­mulasztásáért, akkor ez nagyon termé­szetesen nem lehet más, mint a köz­rend akkori legfőbb őre, a belügyi tárca gazdája, Beniczky Ödön. A józan logika szerint Beniczky Ödönnek min­den alkalmat meg kellene ragadnia, hogy ezt a súlyos felelősséget elhárítsa magáról s ehelyett azt látjuk, hogy mondva­csinált precedensekből saját maga konstruál olyan nehézségeket, melyek látszólag lehetetlenné teszik az igazság feltárását. Akárhogy nézzük ezt a dolgot, mindenképp szemünkbe ötlik a játék és lehetetlen kitérnünk amaz impresszió elől, hogy az állítólagos tit­kok tudói számára nem az igazság a legfontosabb. Aki az igazság fanatikusa, aki ada­tokról tud, melyek az igazságot elken­dőzik, az nem fontolgat, nem habozik, nem mérlegel, hanem kikiáltja az iga­zat, ha a világ összedől is, miért a titok fojtogatja, éjjelét-nappalát nyugtalanná teszi. Abból a nagy türelemből, mely csak fogadkozásokban merül ki az igazság bátor kikiáltása helyett, kettőt lehet következtetni: vagy nincs titok, vagy pedig az igazság felderítése egy­általán nem égető a fogadkozóknak. Mindkét esetben visszahull a Somogyi •—Bacsó-ügy minden ódiuma azokra, akik szemforgatással hirdetik, hogy titkokat tudnak, de mindent elkövet­nek, hogy az istenért ne kelljen adatok­kal előállniok. Bieniczky Ödöntől soha senki nem reklamálta a hivatali titok­tartást, csak ő saját maga. ,Talán még­sem így kellett volna tennie, ha az igazságot becsülné mindenekfelett! A választójogi javaslat nyers tervezetét publikálták egyes lapok, ennek nyomán nagy vita indult meg és a támadások hom­lokterébe a belügyi kormányt, illetve a mi­niszterelnököt állították. Kifogásolták, hogy a kormány titkolódzott a javaslat körül és úgy állították be, mintha a kormány azért járt volna el így, mert félt a nyilvánosság­tól és a kritikától. Az Egységes Párt választójogi bizottságában folyt első tanács­kozás után úgy Bethlen István gróf minisz­­terelnök, mint Rakovszky Iván belügymi­­niszter kijelentette, hogy nem szokás javas­latot publikálni addig, míg készen nincs, nem lehet és olyan tervezeteket, amelyek még változtatásokon mehetnek keresztül, nem szoktak nyilvánosság elé vinni. Ennek ellenére a most publikált javaslattervezet kapcsán folytatódnak a támadások a kor­mány ellen, olyan szakaszokat és paragrafu­sokat ragadnak ki a tervezetből és állítanak be, mint teljesen új rendelkezéseket, ame­lyek már az előző törvényekben is benn­vannak és a legtöbb kritikát általában nagy­fokú tájékozatlanság jellemzi. Ma délelőtt alaktatnillik volt a választó­­jogi javaslat ügyében Rakovszky Iván bel­ügyminiszterrel beszélgetni és a miniszter e kérdésben a 8 Órai Újság munkatársá­nak a következőket mondotta: " A törvényjavaslat részleteiről termé­szetszerűen nem nyilatkozhatom addig, amíg azt a kormány köztidomásra nem hozza. A leghatározottabban kell azonban szembeszó­llnom azzal a felfogással, amely a kormányt támadja azért, mert a javas­latot akkor és olyan formában szándéko­zott nyilvánosságra hozni, amint azt leg­alkalmasabbnak látja. Berzeviczy Albert feltűnést keltő vezércikkében elmondja, hogy az ilyen javaslatokat régebben szak­értekezleten tárgyalták meg és ahhoz a nyilvánosságnak alkalma volt hosszabb ideig hozzászólni. Ez tökéletes igaz, de tel­jesen ráillik erre a javaslatra is, mert hi­szen a nyilvánosság és a szakkörök kriti­kájára bőven maradt volna idő, legfeljebb ez az idő egy-két nappal kitolódott volna.­­ Nem igaz, hogy a kormány azért titkolná a javaslatot, mert fél a köz­vélemény kritikájától. A javaslaton most folynak az utolsó simí­tások és természetes, hogy egy törvény­szerkesztő sem szereti, ha javaslata nem teljesen kicsiszolt formában kerül a köz­vélemény elé Mert így olyan kifogásoknak teszi ki magát, amelyeknek alapjául szol­gáló esetleges tévedések, elírások, helytelen hivatkozások eliminálása éppen folyamat­ban van.­­ Ami a nyilvánosságra került szö­vegre vonatkozó kritikát illeti, meg kell jegyeznem, hogy ez legnagyobbrészt felü­letességet és a választójogra vonatkozó régi törvényalkotások ismeretének hiányát mutatja. — Kifogásolnak a kritizálók olyan intézkedéseket, úgy állítván be azokat, mintha a jelen kormány reakciós in­tézkedései lennének, amelyek a régi törvényekben is benne voltak. — Különösen áll ez a közigazgatási bí­róság hatáskörére vonatkozóan. Ez a ha­táskör semmiben sem különbözik a kúriai bíróság hatáskörétől, mert a Kúriának is joga volt a kihirdetett eredménytől eltérő­­leg más jelöltet mondani ki megválasztott­nak s igy, aki ezt a jogkört újnak mondja, elárulja, hogy annyi fáradságot sem vett magának, hogy a régi törvényeket át­nézze. Aki kifogásolja ezt a hatáskört, az bizonyára még a nyilvánosságra került tervezetet sem olvasta át alaposan, mert hiszen egy bírságnak körülírt tényállások fenforgása esetére adott jogkörét nem le­het úgy feltüntetni hogy ezáltal a kor­,­mány a választások eredményére befolyást gyakorolhatna, amit pedig egyes kritizálók­ állítanak. — így vagyunk más intézkedések egész sorával is. Józan, komoly és tudományos bírálat helyett eddig csak rosszindulatú támadásokat láttunk. A komoly vita csak ezután, a tervezet részletes ismertetésekor várható.­­ A kormány természetesen nem­ fog elzárkózni az igazán komoly ér­vek és kívánságok elől. Változatlanul ragaszkodik azonban ahhoz az alap­elvéhez, hogy a törvény a józan hala­dás elvét szolgálja, másfelől azonban , úgy az eljárásnak, mint a közigazga-­­­tási bíróság hatáskörének szabályozá-­­­sával a választások tisztaságát is biz­­­ tosítsa. Megjegyezte még Rakovszky Iván bel­­­ügyminiszter, hogy az egységes párt vá­lasztójogi bizottságban csütörtökön fog megkezdődni a törvénytervezet részletes vitája s ennek lezárása után egy-két napon belül megtörténik a tervezet rész­­­letes közzététele is, amely alapját képez­heti majd a komoly és tárgyilagos vitának. i Éisdl lí n lijelnll Isgf i lorsiiy i iIMM iiiMI lapffiott i jéiii ííéé illa. A Kormány nem azért titkolta a javaslatot, mintha félne a Közvélemény kritikájától. Az Egységes Párt csütörtökön kezdi meg a törvénytervezet részletes vitáját.­­ A törvényjavaslat közzététele után megindulhat a komoly és tárgyilagos vita. A skibogimn­szter a közigazgatási bíróság hatáskörének szabályozásával a választáson tisztaságát is biztosítani akarja. — Saját tudósítónktól. — f) > ■' ■’ /' ■ tt kormány megegyezést keres­­ esetiekkel az illetőség kérdésben. Eddig a cseh kormány magatartása hátráltatta a megoldást. Lukács György nyilatkozata a Népszövetségi Ligák missziójának állásfoglalásáról. — Saját tudósítónktól — A Népszövetségi Ligák Uniója legutóbb tanácskozott Brüsszelben, amikor több ma­gyar kisebbségi kérdés is napirendre ke­rült. Munkatársunknak volt alkalma be­szélgetést folytatni Lukács Györggyel, aki a brüsszeli tanácskozásokkal kapcsolatban a következőket mondotta a 8 órai Újság munkatársának: — A Népszövetségi Ligák Uniójának szakbizottságaiban a legutóbbi , brüsszeli tanácskozásokon magyar kezdeményezésre szóba került a Felvidék magyarságának az a nehéz helyzete, hogy a prágai közigazga­tási bíróság a legutóbb hozott döntései sze­rint nem ismeri el a magyar községi tör­vényben szabályozott hallgatólagos megszerzését a községi illetőségnek. A magyar törvény értelmében ugyanis négyévi helybenlakás és adózás által bárki akkor is elnyeri a községi illetőséget, ha ezt formái szerint illetőségi bizonyítvány, kérésével nem erősítette meg. Fontos ez a kérdés már csak abból a szempontból is­­mert ezzel egyidejűen a csehszlovák állampolgárság is bi­zonytalanná válik az illető felvidéki lakosok számára. Sőt vannak is olyan jelentéseink, amelyek szerint többeknek már meg is tagadták az így szerzett illetőséget és ezzel állampolgár­

Next