8 Órai Ujság, 1926. január (12. évfolyam, 1-24. szám)

1926-01-21 / 16. szám

1926 JANUÁR 21 Tisza István útja nélkül nincs boldogulás a nemzet számára Beöthy László üdvözlő beszéde Horánszky Lajoshoz — A kötelességteljesítésben érdemeket szerezni — mondja Horánszky — ma nem lehet . (Saját tudósítónktól.) Meleg, szeretetteljes ünneplésben részesítette a Tisza István Kör tegnap igazgatóját, Horánszky Lajost abból az alkalomból, hogy az elmúlt héten tartotta székfoglalóját a Kisfaludy Társaságban. Megjelentek: Beöthy László, Horánszky Lajos, Pongrácz Vincze, Wolfner Tivadar, Bacsinszky Vladimír, Mikszáth Kálmán, Osváth Albert, Szemere György, Sándor Ernő dr., Nagy Sándor, Benes Zoltán, Darvas Béla, Jeszenszky Pál, Terbócz Miklós, Sztehlo Dezső, Végh Jenő, Pogány Frigyes, Perémy Gábor, Schwartz Ármin, Tihanyi Lajos dr., Fleischl Róbert, Németh Károly, Beimel Sándor, Tolnay Kornél, Ullmann Ödön, Dési Géza dr., Biró Ármin, Galambos Jenő, Gerlóczi Lajos, Medvigy Gábor dr., Mayer Sándor, Nadállyi Emil, Móricz István, Sreblovsky Lajos, Molnár Lajos, Mayer Emil dr., Bakonyi Pál dr., Szilágyi Jenő dr., Pallai Miksa, Náday Béla, báró Fejérváry Imre, Léstyánszky Sándor, Dárdai Ede, Dárdai Gábor, Petróczi István, Takács Béla, dr. Fazekas Kálmán, Tóthvárady István, Sander Imre, báró Papp Géza, Moskovics Miklós, Zelovich Kornél, Söpkéz Sándor, Lányi Márton, dr. Fenyő Kornél, Kálmán Gusztáv, dr. Darvas Ferenc, Kovács László, Terbócz Andor, Kolbenschlag Béla, Hajós Ferenc, Hegedűs Pál, Várady Gábor, Fellner Sándor, Fellner Kálmán, Kotányi Zsigmond, Rakovszky Menyhért, Halászy László, Kovács Gyula, Horánszky Nándor, Ibrányi Mihály, Szepesházy Imre, Némethy Károly, Barta Jenő, Törs Tibor, Géber János, báró Perényi Zsigmond, Ilosvay Lajos, Géber Antal, Lőrinczy György, Radisics Elemér, Burghardt Rudolf, Saly Iván, Kőszeghy Sándor, Fellner Frigyes, Morvay Zsigmond, Széchy Hugó, Szilágyi Sándor, Szilágyi Lajos, György Lajos, Lorberer Jenő, Fazekas Gusztáv, Jekelfalussy Zoltán dr. A Kör nevében Beöthy László v. b. t. t., volt kereskedelemügyi miniszter üdvözölte Horánszky Lajost, rámutatva arra, hogy Horánszky történetírói munkásságának megkoszorúzását jelenti a társaság tagjává történt megválasztása. Az ő történetírói munkásságát, mondotta, többek között — azért is értékelni kell, mert hiszen hivatott arra, hogy a mai korszakot, amelyre nagyon ráfér az okulás, tanítsa és oktassa. Horánszky beváltotta a történetírónak azt a nagy és magasztos kötelességét, hogy kijelölje a helyet és az utat, amelyen haladni kell, de rámutasson a hibákra és a bűnökre is, amelyek a nemzetet útvesztőbe viszik. Nagyon örül annak, hargy ezt a munkásságát egyesítette azzal amásik munkával, amelyet Tisza István eszméinek szolgálatában fejtett ki. Biztosította Horánszky Lajost, hogy ebben a munkásságban a Kör egész tábora rendíthetetlenül támogatni fogja. Lelkes éljenzés fogadta Beöthy László szavait, amelyek után Horánszky Lajos köszönte meg az üdvözlést. — Ha azok a szives és jóságos szavak — mondotta — amelyek az én nagyon tisztelt kedves barátom ajkairól elhangzottak, a régi baráti hűség és együttérzés forrásából fakadtak, úgy ezeket az érzelmeket a legmelegebb rokonszenvel és szeretettel viszonzom. De azután csakis ennyi és semmivel sem több az, amit az ő szíves szavaiból a magam javára lefoglalhatok. Talán jóleső érzés, hogy kötelességemet teljesíthettem, de érdemet ebből a magam számára nem kovácsolhatok, mert úgy érzem, hogy olyan időket élünk és olyan tartozásaink vannak a haza iránt, hogy a kötelességteljesítésben érdemeket keresni ma nem lehet, de nem is szabad. Küzdeni és áldozni a lesújtott, szerencsétlen Magyarországért, ezt a kötelességet kell ma felépíteni erőnk minden megfeszítésével. Ezt a célt kell szolgálnunk, a mi halhatatlan vezérünk, Tisza István szellemében, akit a legnehezebb, küzdelmes pályáján öncél, hiúság sohasem vezetett, aki a kötelességteljesítésben érdemet sohasem keresett. — Azért ez alkalommal csak arra kérlek (Saját tudósítónktól.) A Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége ma délben kegyeletes gyászünnepély keretében adózott idb. Chorin Ferenc, egy évvel ezelőtt elhunyt elnöke emlékének. Az ünnepség a szövetség dísztermében folyt le, amelyben a délszaki növények övezték Chorin Ferencnek a szövetség a legutóbbi emlékülésén leleplezett mellszobrát. A mai ünnepségen a család részéről Chorin Ferenc elnök vezérigazgató és Söpkéz Sándor jelentek meg és ott voltak még Hegedűs Lóránt, Bíró Pál, Vida Jenő, Vass Ferenc, Baumgarten Nándor, Szurdy Róbert, Gschwindt Ernő, Stromszky Sándor, báró Kohner Adolf, báró Kornfeld Móric, Fellner Henrik, Bán József, Schwartz Alfréd, Van den Eynde Hektor és mások. Hegedűs Lóránt mondotta az emlékbeszédet, bevezető szavaiban kiemelve, hogy rá, mint a szövetség legrégebben megválasztott tagjára hárult a feladat, hogy Chorin Ferenc halálának első évfordulója alkalmából megemlékezzék arról, akinek munkája nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a Gyáriparosok Országos Szövetsége az ország legelső érdekképviseletei közé emelkedett. Chorin Ferenc boldog volt, mert életének, munkájának sikerét még élvezhette és olyan keretek között dolgozhatott, aljkor még lehetett alkotni, nagy dolgokat teremteni. Lelke mindig tele volt reményekkel. Az utolsó percig fiatalabb volt valamenynyiünknél. Mi, akik utána következtünk, sokkal öregebbek vagyunk, mert olyan keserűségeken, csalódásokon, olyan összeomlásokon mentünk keresztül,,amelyektől az ő lelke mentve volt. Mint minden magában élő, visszavonul ember — folytatta szavait — én is foglalkoztam vallásos kérdésekkel és arra a meggyőződésre jutottam, hogy az egész nyugati civilizációnak aluda; az a biblia, amelynek ő és új testamentumát szétszakítani, egymással benneteket, — fejezte be szavait — hogy ápoljátok rendületlenül azt a baráti együttérzést és összetartást, amely a mi közös ügyünk legfőbb záloga és igyekezzünk nemes példaadással és eszményeink tiszta kultuszával szolgálni azt a célt, hogy ez a szerencsétlen, sorsüldözött, boldogtalan nemzet a Tisza István útját megtalálja. Mert az ő enélkül nincs és nem is lehet boldogulása útja a megtisztulás, a kiengesztelődés útja, nemzet számára. Ez az én hitvallásom és úgy vélem, a tiétek is és ezektől az érzelmektől áthatva köszönöm meg a ti jóságtokat és azt kívánom, hogy legyen rajtatok és mindenkin, akiket szeretek az Isten áldása. Lelkes éljenzéssel és tapssal fogadták Horánszky Lajos szavait, amelyek után barátságos vacsorára gyűltek össze a társaskör tagjai, amely a késő esti órákban a legjobb hangulatban ért véget, szembeállítani nem lehet. Jézus megmondotta, hogy nem azért jött, hogy a prófétákat beperelje, hanem, hogy betöltse azoknak a hivatását. Majd visszapillantást vetett a biblia e részének logikai kapcsolatára és megállapította, hogy azok együtt egy egyetemes kereszténységet jelenítenek, amely a déli népeknél a katolicizmusban, annak szíves misztikumában és Mária-kultuszában jelentkezett, a keleti népeknél a misztikus tömjénezésben és fanatizmusban, az északi népeknél pedig a protestantizmusban, amely a tudomány és a kutatás kereszténysége volt. Ez a három kereszténység együtt jelentkezik a bibliában, amelynek szavai szerint is boldog volt ezért az elköltözött. Azzal fejezte be szavait, hogy a Gyáriparosok Országos Szövetsége, amelyben sokszor egymással ellentétes érdekű iparok tömörültek képviselik útján, pusztán érdekképviselet, mert akkor ezek az ellentétek már régen széjjel robbantoták volna. Többek vagyunk — mondotta — mint az érdekképviselet, mi egy összefogott szekta vagyunk, akik nemcsak magunkért küzdelünk, hanem egy országért, amely ma még a csonka, egy jövőjét, amelyet meg kell teremteni és küzdünk továbbra is annak a Chorin Ferencnek a szellemében, akinek emlékére ma összejöttünk. Az emelkedett emlékbeszéd befejezése után a szövetség tagjai testületileg kivonultak a Kerepesi úti temetőbe, ahol Bíró Pál helyezte el rövid megemlékezés kíséretében a Gyáriparosok Országos Szövetség koszorúját Chorin Ferenc sírjára. Hegedűs Lóránt emlékbeszéde Chorin Ferencré A Gyáriparosok Szövetségének gyászünnepélye Nemzeti Színház Macbeth ~ Shakespeare előadáson a közönség között. — Irta: Liptai Imre. „Zsöllye, IV. sor, 2. szék!“ ... Ez a helyem, számom, nevem is, amint a Shakespeareelőadás nézőterén helyet foglalok. Körülöttem az ezerszemű Gesor, amelynek egy zsöllye-szemét ma én töltöm le. Különös érzés egyszerűen „Zsöllye, IV. sor, 2 szék“nek lenni, igazi közönségnek lenni, páholynak, erkélynek, zártzséknek, karzatnak részévé lenni, aki azért jöttem színházba, mert egy Shakespeare-előadás művészetét akarom élvezni és nem azért, hogy itt valami hivatalos funkciót teljesítsek. Nem vagyok inspekciós , hatósági ember, nem vagyok a nézőtéren ügyeletes orvos, nem vagyok a színház kritikusa, ellenőre, jegyszedője, csak a „Zsöllye, IV. sor, 2. szék“ vagyok, publikum, néző, közönség... aki Shakespeare! akarom hallani és szellemének kultúráját várom a szereplő művészek ajkairól. Mily jó érzés, hogy nem kelti, mint közönségnek magammal hozni oly feladatok programmját, amely a néző szerepéhez nem tartozik, de ahhoz sincs komolyabb köze, ami a színpadon történik. Befolyás nélkül, szabadon, felfőűnik függetlenségével és az illúziók csapongó szabadságával nézni egy előadást, becsületesen reagálni a költő szavára, együtt élni a művész alakításával, odaadni érzéseinket az impreszsziók hullámainak, örülni a tudásnak, örülni meghatottságunknak, örülni a magyar művészet kultúrájának, fáradalmas nagy tanulmányok sikerének, — ez a becsületes néző feladata. Ványadt érméssel, cinikusan, néhány esztétikai sablon kopott régi pénzét csörgetve, felülni a nagyképűség lovára és régi előítéletek nyergében ficánkolva, nekirúgta mi mindennek, amiben a színpad újat produkál és tudást, ambíciót, fáradhatatlan tanulmányt, művészlelkeik odaadását lenyelni egy savanyú ásítással, — ez a színházak pesti smokk-típusainak a feladata. Lelkiismeretes, komoly tektikát mondani, méltatni azt, ami jó, megvitatni azt, ami kétes, javítani azt, ami fogyatékos, de tisztelni a művészetet még esetleges tévedésében is és hálával gondolni arra a testet lelket őrlő nagy munkára, tanulásra, küzdelemre, elmélyült búvárkodásra, amellyel a magyar Shakespeare-színpad fogadalmat teljesítő művészei a klasszikus szellem mélyére hatolnak és abból önfeláldozással hozzák ki magas kultúrájukat: ezt megbecsülni és tisztelni, méltányolni és meghálálni, — a komoly erkölcsű kritika feladata. Van még egy tényezője az ezerszámíi Gesar nézőtéri birodalmának, az a species, amely csak úgy kukkant be a klasszikus művészet csarnokába, mint ahogy bekukkant a Haskell-girl-ök lokáljaiba, vagy egyéb éjszakai örömeinek színterére, hogy idejében tájékozva legyen, ki a legnépszerűbb „mamuskája“ ma Pestnek, kiről kell hangos jasszáradozzással hirdetni, hogy a „művészetnek“ új démona van, — ez viszont a hírhedt kulisszaintimitások típusainak feladata. Mily jó, ha valaki egyszerűen: „Zsöllye, IV. sor, 2. szék**, akit nem érdekel más a színházban, csak a darab és az előadás és elviheti magával egy klasszikus előadás drámai kultúráját, művészi élményét, és nem kénytelen az impresszióba hulló sok, sok nagyszerű művészi produkciót, nagy magyar aktorok hatalmas tanulmányait és azoknak magával ragadó művészi kifejezését különböző szempontoknak odadobni, megtagadni, lehazudni és könnyelműen beleszólni a, cinikus gondolkozás ürességébe. Végignézve a Nemzeti Színház Macbethelőadásának nagyszerű drámai folyamatát, amely úgy hat a nézőre, mint egy időttünk felhatalmasodó művészi építmény, amely a szónak, hangnak, elgondolásnak, klasszikus emberábrázolásnak, lelki expektorációknak fejedelmi vára, a drámai művészet kincseivel, — látva ezt a klasszikus Shakespeare-előadást nagyszerű szereplőivel, magas kultúrájának talapzatán, egyszerre a „Zsöllye, IV. sor, 2. szók*" is úgy érzi, hogy színházi élményeiért valamivel tartozik a magyar művészetnek és a Nemzeti Színház kiváló színészeinek. De hogyan fejezze ki impresszióit? Kritikát nem mondhat itt, mert a Nemzeti Színház bírálata ezen a helyen a hivatott bíráló illusztris személyének érinthetetlen joga, amelyhez a „Zsöllye, IV. sor, 2. szék** publikumának semmi hozzátennivalója nem lehet. Hogyan adja tovább mégis egy színházi élmény örömének hírét, a lelkébe rajzolódó művészi jelenetek nagyszerűségét, a mai Nemzeti Színház Macbeth-jénekk publikumvisszhangját? És hogyan vetítse ki impreszszióiból nagyszerű Shakespeare színészeink alakításainak valóban klasszikus gallériáját a közönség elé, úgy ahogy a „publikum* látta. A kritika mesgyéjére illetéktelenül nem megyünk. Még annak a nem hivatalos kritikának az útjára sem, amely egyre gyakrabban szólal meg a hivatott kritika mellett, hiszen egyre több alkalommal kérdezik meg a közönséget, hogy mi a véleménye egyikmásuk érdekesebb darabról, előadásról, művészek számottevőbb produkcióiról. A bírálatnak ez a módja viszont „a hivatalos** közönségé. A „Zsöllye, IV. sor, 2. szék** szerény nézőjének feladata csak az lehet, hogy megőrizze emlékezetében ezt a nemes tartalmú, elismerésre és tiszteletre méltó klasszikus előadást színházi élményei között és lelkesen gondoljon a Macbeth-előadás elmen színpadi freskójára, amelyen egy nagy magyar művészietek megjelenítő erejével lép elénk Odry Árpád nagystílusú színpadi kultúrája és a fenségesnek, az igazán emberinek mély szellemű művészi tolmácsolásával áll tiszta klasszikus piedesztálján Hetlvey Aranka Lady Macbeth ábrázolása, és körülöttük Palágyi Lajos és Nagy Adorján komoly stúdiumai élnek a magyar színjátszás erejében. Az a két alakítás, amely Odry Árpád gondos tanulmányából és Hettyey Aranka sugárzó erejű drámai kultúrájából díszíti a ,1/acces/i-előadást, két önálló nagytudású művész mély Shakespeare-búvárlatát igazolja. Ez a Lady Macbeth, igazi klasszikus értékű tanulmány megtestesülése. Ennek a Lady Macbethnek lelki atmoszférája nem épül fel a régi sablonok olcsó eszközein, ez a Lady Macbeth azonos azzal a nőiességéből soha ki nem ragadható Lady Macbeth-el, amilyennek Shakespeare e hősnőjét Heine is elképzelte. Sem Odry Árpád kiváló színpadi egyénisége, sem Hettyey Aranka önálló művészi elgondolása nem jár régi alakítások kitaposott nyomán. A diabolikus és démonikus hatások eszközeit elvetették, de közelebb is hoztak e Shakespeare-hősök az emberi elgondoláshoz és a tragédia szellemének igazabb tolmácsolásához. Hálával lehet csak a Shakespeare-kultusznak erről az értékes munkájáról és a magyar művészetnek erről a lelkiismeretességéről beszélni. Ők a mi színpadi kultúránkért, véget nem érő nehéz tanulmányok szüntelen munkáját vállalták. A színpad könnyed feladatai helyett a klasszikus művészet öngyötrő küzdelmével dolgoznak a magyar művészetért és sikerükben nem csendülnek meg a jólét dús javai, amit más színpadok kis tarka lepkéi bőségesen arathatnak. A legkevesebb, hogy hálával fogadja a közönség az ilyen nagyszerű művészi eredményeket, amelyek nemzeti kultúránk erejébe idegződnek bele. Ezért jegyzi fel a hálás néző a Marbethelőadás örömét, azzal a hittel, hogy a Nemzeti Színház ez új Maccett-produkciója nemzeti kultúránk büszkeségére méltó. Doumer ragaszkodik pénzügyi javaslataihoz Párizs, jan. 19. A pénzügyi bizottság holnap, vagy legkésőbb csütörtökön befejezi munkálatait. Holnap a főelőadó jelentésének szövegéről fognak tárgyalni. Minden este pont 10 órakor a Papagáj kabaré Erzsébet körút 31. Telefon: 1. 1216? szenzációs új műsora Helyárak: 10 - 35 ezer K-ig. Előadás után: tánc. 8 Academy görök és szóló számok Minden kedd, szombat vasárnap záróra 5 órakor Mérsékelt éttermi árak! 1 i igazgató-tulajdonos: Oláh Gyártás Mihály, A mai bizottsági ülésen Doumer pénzügyminiszter helyenként igen éles bírálatot gyakorolt ama rendelkezések felett, amelyeket a bizottság szombat óta elfogadott. A miniszter nem hajlandó lemondani a fizetések után járó adóról. Párizs, jan. 20. (Havas.) .A pénzügyi bizottság tagjainak Doumer pénzügyminiszter tegnapi kijelentése meglehetős csalódást okozott. A pénzügyminiszter a bizottságnak egyik javaslatát sem fogadta el, hanem újból saját törvényjavaslatának alapjára helyezkedett. A lapok szerint úgy látszik, hogy Doumer nem hajlandó lemondani a forgalmi adó felemeléséről. — A Tábla helybenhagyta a Népszava cikkírójának egyhavi fogházbüntetését. A Népszavának egyik 1924. évi cikkében azt írta, hogy :.Magyarországon bornit uralom van, amelyet börtönökkel és bajonettekkel tartanak fenn.“ A cikk miatt előbb Vanczák János, mint felelős szerkesztő, majd Székely György magántisztviselő ellen, mint a cikk írója ellen indult meg az eljárás. A budapesti büntetőtörvényszék annak idején egyhónapi fogházra ítélte Székely Györgyöt. Ezt a büntetést a budapesti ítélőtábla Auer tanácsa ma helybehagyta. Az elítélt semmiségi panaszt jelentett be. — A húsipari üzemek ellenőrzése.. A kereskedelmi miniszter a főváros tanácsához lyeiratot intézett, melyben megelégedését fejezi ki a fővárosi tanács ama határozata fölött, hogy a sütőipari üzemek éjszakai munkaszünetének ellenőrzését elrendelte és annak véghezvitelére repülőbizottságot állított fel. A miniszter felszólítja a főváros tanácsát arra, hogy a húsipari üzemek hasonló ellenőrzésére hozzon határozatot olyképpen, hogy a sütőipari éjszakai munkát ellenőrző bizottság vegye hatáskörébe a húsipari üzemek ellenőrzését is. A húsiparban a téli hónapokban este nyoltól reggel hatig, a nyári hónapokban eddig este nyolctól reggel ötig van munkaszünet. A tanács legutóbbi ülésén már utasította Portik Béla dr. tanácsjegyzőt, a sütőipari ellenőrzőbizottság vezetőjét, • tegyen előterjesztést a húsipari üzemek ellenőrzésére.