8 Órai Ujság, 1927. szeptember (13. évfolyam, 197-221. szám)

1927-09-15 / 208. szám

1927 SZEPTEMBER 15 ÓMilisIG CSÜTÖRTÖK 3.OLDAL H­aaanaMiaBBannBBi Báró IVimmersper® Frigyes kereskedelemügyi államtitkár a magyar lisztkivitelről és a Keresni kell egy olyan módozatot, mely a malmok közötti egyezmény kikapcsolásával biztosítja a lisztexportot . Pénteken Budapestre érkeznek az osztrák delegátusok Olaszországban éppen most tárgyalják a teljesen elkészült fiumei egyezményt (Saját tudósítónktól.) A magyar malmok az osztrák malmokkal a lisztkivitelre vonatkozó­lag megállapodást létesítettek. Ennek a meg­állapodásnak az alapján történt volna azok­nak a magyarországi lisztmennyiségeknek az exportja Ausztriába, amelyekre az osztrák malmoknak piacuk ellátása végett szükségük van. A megállapodás még nem volt teljesen lezárva, mert a kormány jóváhagyására volt szükség. Az osztrák kormány azonban a jóvá­hagyás elöl elzárkózott. Tegnap Seipel kan­cellár az osztrák vámügyi bizottságban tartott beszédében hangsúlyozta, hogy az osztrák és magyar malmok egyezményéhez a maga részé­ről nem járulhat hozzá. Az osztrák kormány­nak ezzel az állásfoglalásával a magyar liszt­export kérdésének megoldása eltolódott. A 8 Órai T­jság munkatársa báró Wim­­mersperg Frigyes kereskedelemügyi állam­titkárhoz fordult, akit arra kért, hogy vá­zolja ebben a kérdésben a magyar kormány álláspontját. Wimmersperg Frigyes báró ez­zel kapcsolatban a következőket mondotta: — A magyar kormány előtt az a cél le­begett, amikor a malomegyezményhez hozzá­járult, hogy a magyar lisztkivitelt minden tekintetben biztosítsa és hogy ezen a téren elejét vegye minden visszaesésnek, a múlthoz képest. Lisztkivitelünk ugyanis a múltban eddig a malomegyezmény létesítésétől volt függővé téve és a magyar kormány hozzá­járult ahhoz, hogy a jövőben is ezen az ala­pon történjék meg a lisztkivitelünk lebonyo­lítása. Most, hogy az osztrák kormány a malom­egyezményhez nem járult hozzá, csak annyi­ban állott elő új helyzet, hogy keresni kell egy olyan módozatot, amely a malmok közötti egyezmény kikapcso­lásával biztosítja Magyarország liszt­kivitelét.­­ Mélyreható ellentét és összeütközés nincs a magyar kormány és az osztrák kormány kö­zött a lisztkivitel kérdésében. Az osztrákok valószínűleg azért foglaltak állást a malom­egyezmény ellen, mert nem tartják olyannak, amely fogyasztóik érdekeit kellőképpen meg­védené. A magyar kormányt ebben a kérdés­ben csak egy szempont vezeti és pedig az, hogy lisztexportunk hátrányosabb helyzetbe ne ke­rüljön, akár malomegyezmény alapján, akár anélkül történik a lisztkivitel. Kizárólag ez volt a célunk, nem pedig az, hogy a malmok kartelbe lépjenek. Arra fogunk törekedni, hogy az osztrák kiviteli lehetőséget fenntart­suk és ha, mint az osztrákok mostani állásfog­lalásából valószínűnek látszik, ez a malom­egyezmény alapján nem lehetséges, akkor más utat fogunk találni.­­ Pénteken egyébként az osztrák delegá­tusok Budapestre jönnek és tárgyalni fog­nak a lisztkivitel ügyében. Már maga az a körülmény, hogy az osztrákok haladéktala­nul Budapestre sietnek és hajlandóságot mu­tatnak a tárgyalások felvételére, eléggé bi­zonyítja, hogy nincs olyan ellentét, amely bárminő messzebbmenő következtetésekre ad­­hatna okot. Megkérdeztük ezután még a kereskedelem­ügyi államtitkárt, hogy hogyan áll jelenleg a fiumei kikötő ügye? — A fiumei kikötő ügyében, — mondotta egy szabályos egyezményt létesítettünk, amelynek aláírása, illetve jóváhagyása a leg­rövidebb időn belül megtörténik. Ez az egyezmény a magyar forgalom szá­mára biztosítja a kikötő használatát és különböző kedvezményeket nyújt, úgy hogy az eddigi állapottal szemben a fiu­mei kikötő igénybevétele előnyösen fogja be­folyásolni a forgalom növekedését. Éppen most van Olaszországban tár­gyalás alatt a már teljesen elkészített egyezmény és nincs kétségem az iránt, hogy pár napon belül megtörténik el­fogadása. Ezután természetesen a magyar kormány ré­széről nem lesz olyan akadály, hogy rövide­sen tető alá ne hozzuk az egyezményt. Ennek megtörténtével pedig haladéktalanul megin­dítjuk azt a munkát, amely a kikötő felé irá­nyuló forgalom fejlesztésére irányul. IIIIM ■■■■Ilii ISI] (Saját tudósítónktól.) A budapesti bün­tetőtörvényszék, mint rögtönítélő bíróság né­hány hónappal ezelőtt Szántó Zoltán és kommunista bűntársainak ügyében tudva­lévően úgy határozott, hogy rendes bíróság elé utalja a bűnügyet. A királyi ügyészség már régebben elkészítette a vádiratot, amely ellen Szántó és társai kifogással éltek. Mi­után a vádtanács ezeket a kifogásokat letár­gyalta, a hatalmas kötegre rugó iratok a bün­tetőtörvényszék elnökéhez kerültek, aki Szemák Jenő tanácsának osztotta ki az ügyet. Értesülésünk szerint Szemák Jenő tanács­elnök október 17-re már ki is tűzte a főtár­gyalást Szántó és társai bűnügyében. Mint­hogy a bűnpernek több, mint 50 vádlottja van, a főtárgyalás helyéül a nagy esküdt­széki termet jelölték ki és a tárgyalás előre­láthatóan hetekig fog tartani. Október 17-re tűzték ki Szántó Zoltán és kommunista társai bűnügyének főtárgyalását Hetekig tart a monstre-bűnper tárgyalása Az egyetem tanácsa saját kérelmére nyugdíjazta Siegescu (Saját, tudósítónktól.) A budapesti Páz­mány Péter tudományegyetem tanácsa most foglalkozott azzal a kérvénnyel, melyet Sie­­gescu József egyetemi tanár nyújtott be az egyetem tanácsához. E kérvényben Siegescu József részletesen előadta, hogy a fatális vé­letlen sodorta az ő nevét is a klinikai ügybe, de bizonyosnak tartja, hogyha az ügy kellő megvilágítást kap, ő teljes mértékben tisztá­zódni fog. Ennek ellenére is meg kívánja könnyíteni az egyetemi tanács helyzetét s ezért a nyugdíjazását kéri. Az egyetem taná­csa méltányolta is a kérvényben előadottakat és Siegescu József kérését teljesítette. A most megnyíló tanévben e nyugdíjazás­sal kapcsolatban megüresedett a bölcsész­ka­ron a román nyelv és irodalom tanszéke. Ér­deklődésünkre a bölcsészkar dékánja azt a felvilágosítást adta, hogy a tanszék betölté­séről a bölcsészkar legközelebbi ülésén fognak dönteni. Király és­­ a törvényszék folyosóján Ötvenmilliós pert akar indítani az angyalföldi tébolyda ellen — egy őrült (Saját tudósítónktól.) Nem csekély feltű­nést keltett ma a budapesti büntetőtörvény­­szék folyosóján egy már idős munkásember­nek a megjelenése, aki egyk­­or csak szóno­kolni kezdett és rövidesen egész kis népgyű­­­lés előtt adta elő csodálatos származását és szenvedéseit. — Király és császár vagyok, — mondotta különös pátosszal az öreg, — és azért jöt­tem ide, hogy orvoslást keressek bajomért és ha ezt nem kapom meg, akkor majd in­tézkedni fogok itt főgenerálisom útján. Ősi jogon illet meg engem a magyar korona, de ezenkívül bölcsész ember is vagyok, ám — sajnos, ezt nem igen hiszik, — és ezért vol­tam legutóbb is becsukva a tébolydába. 1870- ben koronáztak meg engem János néven Ma­— Hasszorulás, rossz emésztés, erős bomlási és erjedési folyamat a gyomorbél­­huzamban, bélbaktérium- és gyomorsavtúl­­tengés, a nyelv gyulladása, az arcbőrön és a háton mutatkozó kiütések, valamint kar­­bunkulusok a természetes „Ferenc József11 keserűvíz használata mellett visszafejlőd­nek. Számos gyakorló orvos a Ferenc József vizet már évtizedek óta mindkét nembeli felnőtteknek és iskolás gyermekeknek ki­tűnő sikerrel rendeli. Kapható gyógyszer­­tárakban, drogériákban s fű­szerüzletekben M­gyarország királyává és 1921-ben a hódo­lati jubileum alkalmával már magyar csá­szár lettem. Később még vagy hatvan darab ország választott meg császárnak. Amikor 1918-ban Károly királytól átvettem a há­ború vezetését, szerencsés és hős hadjáratom­mal győzelemre vezettem népemet. Nápoly­ban, Szentpétervárt és Solferinónál kötöt­tük meg a békét hősi küzdelmek után. Az öreg bácsi hallgatói nem csekély meg­rökönyödéssel élvezték ezt az előadást és ami­kor az öreg látta szavainak hatását, még job­ban nekibátorodott. Valaki közbevetette, hogy tulajdonképen mit is akar itt a törvényszéken, mire az öreg így folytatta: — Borzalmas dolog történt velem. 1927 má­jus 5-én, amikor császári rangomról beszéltem az embereknek, egész egyszerűen bevitték az angyalföldi tébolydába. Szörnyű éhes voltam, de sose kaptam eleget enni, már pedig én nagy­étkű ember voltam. Száz millió 867 pengő volt nálam. Amikor aztán a főurak jelentkez­tek, kiosztogattam nekik vagy ötvenmilliót. Bár sok pénzem volt, mégsem kaptam fácánt és pezsgőt, pedig mindig követeltem. Egysze­rűen bolondnak néztek, pedig én császár va­gyok, bár igaz, hogy karhatalom nélküli csá­szár. Most azután azért jöttem el, kérem, mert pert akarok indítani az angyalföldi té­bolyda ellen, amiért nem engedték, hogy én El kávéház WI VIII, József-körút és Üllői-ut sarok I II csütörtökön, folyó hó 15-én 1 S1 újonnan és fényesen I átalakítva BMEGNYILIKII * ' Esténkint s­ ECSORBAGYULA teljes zenekarával muzsikál­om vásároljak, már­pedig ez nekem nagy szenve­dést okozott. Ötvenmillió koronát követelek ezért a kincstártól. Azért jöttem hát ide, mert nem tudom, hogy kihez forduljak, tudniillik közben et­g kicsit kijöttem az uralkodás gya­korlásából. De majd szólok a fő generálisom­nak és az rendet fog itt teremteni. Az öreg tovább folytatta fantasztikus elő­adását és közben még kijelentette, hogy amikor kijött a tébolydából, nem volt semmi pénze. Ezért újabb ötvenmillióig akart pert indítani. Különböző iratokat szedett elő állításainak igazolására és végül is a hall­gatóság közül valaki bedirigálta az egyik hivatalos helyiségbe, ahol azután újabb elő­adás keretében hangoztatta igazát. A hivatalnokok megnyugtatták az öreg „János királyt", aki büszke főtartással és az uralkodóknál már megszokott ruganyos léptekkel hagyta el a törvényszék palotáját. Az adóleszállítások ellenére emelkedtek az állami bevételek Angol közgazdász elismerő cikke Magyar­­ország gazdasági és pénzügyi helyzetéről (Saját tudósítónktól.) A londoni Econo­­mist, melynek főszerkesztője, Walter Layton, a híres angol közgazdász, hosszabb cikkben számol be Magyarország gazdasági és pénz­ügyi helyzetéről. Részletesen ismerteti a pénzügyminiszter utolsó havi jelentését és az elmúlt költségvetési év eredményeit nagyon kielégítőnek tartja, mondván, hogy az állami bevételek emelkedése az időközi adóleszállítá­sok ellenére arra mutat, hogy Magyarország hatalmas előrehaladást tett, mióta a Népszö­vetség szanálási akciója megkezdődött. Külö­nösen figyelemreméltónak nevezi az Econo­­mist azt a körülményt, hogy az 1926—27-es költségvetési év volt az első, amely a Népszö­vetségi Biztos, Smith­ Jeremiás távozása óta folyt le és dr. Bod János pénzügyminisztert csak elismerés és dicséret illetheti meg, hogy azokat az óvatos alapelveke­t továbbra is tö­kéletesen szem előtt tartotta, amelyek Ma­gyarország szanálását olyan kiválóan meg­alapozták. Mint ilyeneket felhozza a vaj, tej, és főzelékfélék forgalmi adójának eltörlését, a hús adójának a leszállítását, mint amelyek a pénzügyi politika szociális értékét a dolgozó munkásoszá­llyal szemben eklatánsan bizo­nyítják. Ismerteti továbbá a pénzügyminiszter további terveit a jövőre vonatkozólag a lát­szólagos fölöslegek helyes felhasználásáról, mely szerint ezen fölöslegek, amelyek eddig is nagyon helyesen az ország produktív ere­jének a fokozására használtattak fel, részben a folyó beruházásokra, részben a háborús és inflációs évek hiányainak fokozatos pótlá­sára,, de nem a rendes költségvetés kereté­ben, hanem a külön appropriációs törvény­ben, a jövő évtől kezdve, úgy mint békeidő­ben a folyó költségvetés terhére fognak sze­repelni. Azonkívül fokozatosan gondoskodás történik a köztisztviselői fizetések felemelé­séről és a munkásbiztosítási célokra fordítan­dó állami hozzájárulás fedezetéről, mint ezt a pénzügyminiszter legutóbb ki is jelentette. A külkereskedelmi mérlegünk folyton nö­vekvő deficitjét részben a beruházások és az általános gazdasági fellendítéssel kapcsolatos emelkedő behozatalnak, részben pedig Auszt­ria és Csehország agrárvámjainak tulajdo­nítja és megemlíti, hogy a kormány egy bi­zottságot küldött ki az exportlehetőségek fo­kozásának tanulmányozására. A múlt évi fizetési mérleg passzivitása el­lenére az ország gazdasági helyzetét nagyon kielégítőnek ítéli meg, miután a munkanélkü­liség úgyszólván megszűnt, a termés és annak exportlehetőségei jók és minden jel arra mu­tat, hogy a helyes gazdasági és pénzügyi po­litika folytatásával Magyarország jó úton halad a gazdasági rekonstrukció felé.

Next