8 Órai Ujság, 1927. szeptember (13. évfolyam, 197-221. szám)
1927-09-15 / 208. szám
1927 SZEPTEMBER 15 ÓMilisIG CSÜTÖRTÖK 3.OLDAL HaaanaMiaBBannBBi Báró IVimmersper® Frigyes kereskedelemügyi államtitkár a magyar lisztkivitelről és a Keresni kell egy olyan módozatot, mely a malmok közötti egyezmény kikapcsolásával biztosítja a lisztexportot . Pénteken Budapestre érkeznek az osztrák delegátusok Olaszországban éppen most tárgyalják a teljesen elkészült fiumei egyezményt (Saját tudósítónktól.) A magyar malmok az osztrák malmokkal a lisztkivitelre vonatkozólag megállapodást létesítettek. Ennek a megállapodásnak az alapján történt volna azoknak a magyarországi lisztmennyiségeknek az exportja Ausztriába, amelyekre az osztrák malmoknak piacuk ellátása végett szükségük van. A megállapodás még nem volt teljesen lezárva, mert a kormány jóváhagyására volt szükség. Az osztrák kormány azonban a jóváhagyás elöl elzárkózott. Tegnap Seipel kancellár az osztrák vámügyi bizottságban tartott beszédében hangsúlyozta, hogy az osztrák és magyar malmok egyezményéhez a maga részéről nem járulhat hozzá. Az osztrák kormánynak ezzel az állásfoglalásával a magyar lisztexport kérdésének megoldása eltolódott. A 8 Órai Tjság munkatársa báró Wimmersperg Frigyes kereskedelemügyi államtitkárhoz fordult, akit arra kért, hogy vázolja ebben a kérdésben a magyar kormány álláspontját. Wimmersperg Frigyes báró ezzel kapcsolatban a következőket mondotta: — A magyar kormány előtt az a cél lebegett, amikor a malomegyezményhez hozzájárult, hogy a magyar lisztkivitelt minden tekintetben biztosítsa és hogy ezen a téren elejét vegye minden visszaesésnek, a múlthoz képest. Lisztkivitelünk ugyanis a múltban eddig a malomegyezmény létesítésétől volt függővé téve és a magyar kormány hozzájárult ahhoz, hogy a jövőben is ezen az alapon történjék meg a lisztkivitelünk lebonyolítása. Most, hogy az osztrák kormány a malomegyezményhez nem járult hozzá, csak annyiban állott elő új helyzet, hogy keresni kell egy olyan módozatot, amely a malmok közötti egyezmény kikapcsolásával biztosítja Magyarország lisztkivitelét. Mélyreható ellentét és összeütközés nincs a magyar kormány és az osztrák kormány között a lisztkivitel kérdésében. Az osztrákok valószínűleg azért foglaltak állást a malomegyezmény ellen, mert nem tartják olyannak, amely fogyasztóik érdekeit kellőképpen megvédené. A magyar kormányt ebben a kérdésben csak egy szempont vezeti és pedig az, hogy lisztexportunk hátrányosabb helyzetbe ne kerüljön, akár malomegyezmény alapján, akár anélkül történik a lisztkivitel. Kizárólag ez volt a célunk, nem pedig az, hogy a malmok kartelbe lépjenek. Arra fogunk törekedni, hogy az osztrák kiviteli lehetőséget fenntartsuk és ha, mint az osztrákok mostani állásfoglalásából valószínűnek látszik, ez a malomegyezmény alapján nem lehetséges, akkor más utat fogunk találni. Pénteken egyébként az osztrák delegátusok Budapestre jönnek és tárgyalni fognak a lisztkivitel ügyében. Már maga az a körülmény, hogy az osztrákok haladéktalanul Budapestre sietnek és hajlandóságot mutatnak a tárgyalások felvételére, eléggé bizonyítja, hogy nincs olyan ellentét, amely bárminő messzebbmenő következtetésekre adhatna okot. Megkérdeztük ezután még a kereskedelemügyi államtitkárt, hogy hogyan áll jelenleg a fiumei kikötő ügye? — A fiumei kikötő ügyében, — mondotta egy szabályos egyezményt létesítettünk, amelynek aláírása, illetve jóváhagyása a legrövidebb időn belül megtörténik. Ez az egyezmény a magyar forgalom számára biztosítja a kikötő használatát és különböző kedvezményeket nyújt, úgy hogy az eddigi állapottal szemben a fiumei kikötő igénybevétele előnyösen fogja befolyásolni a forgalom növekedését. Éppen most van Olaszországban tárgyalás alatt a már teljesen elkészített egyezmény és nincs kétségem az iránt, hogy pár napon belül megtörténik elfogadása. Ezután természetesen a magyar kormány részéről nem lesz olyan akadály, hogy rövidesen tető alá ne hozzuk az egyezményt. Ennek megtörténtével pedig haladéktalanul megindítjuk azt a munkát, amely a kikötő felé irányuló forgalom fejlesztésére irányul. IIIIM ■■■■Ilii ISI] (Saját tudósítónktól.) A budapesti büntetőtörvényszék, mint rögtönítélő bíróság néhány hónappal ezelőtt Szántó Zoltán és kommunista bűntársainak ügyében tudvalévően úgy határozott, hogy rendes bíróság elé utalja a bűnügyet. A királyi ügyészség már régebben elkészítette a vádiratot, amely ellen Szántó és társai kifogással éltek. Miután a vádtanács ezeket a kifogásokat letárgyalta, a hatalmas kötegre rugó iratok a büntetőtörvényszék elnökéhez kerültek, aki Szemák Jenő tanácsának osztotta ki az ügyet. Értesülésünk szerint Szemák Jenő tanácselnök október 17-re már ki is tűzte a főtárgyalást Szántó és társai bűnügyében. Minthogy a bűnpernek több, mint 50 vádlottja van, a főtárgyalás helyéül a nagy esküdtszéki termet jelölték ki és a tárgyalás előreláthatóan hetekig fog tartani. Október 17-re tűzték ki Szántó Zoltán és kommunista társai bűnügyének főtárgyalását Hetekig tart a monstre-bűnper tárgyalása Az egyetem tanácsa saját kérelmére nyugdíjazta Siegescu (Saját, tudósítónktól.) A budapesti Pázmány Péter tudományegyetem tanácsa most foglalkozott azzal a kérvénnyel, melyet Siegescu József egyetemi tanár nyújtott be az egyetem tanácsához. E kérvényben Siegescu József részletesen előadta, hogy a fatális véletlen sodorta az ő nevét is a klinikai ügybe, de bizonyosnak tartja, hogyha az ügy kellő megvilágítást kap, ő teljes mértékben tisztázódni fog. Ennek ellenére is meg kívánja könnyíteni az egyetemi tanács helyzetét s ezért a nyugdíjazását kéri. Az egyetem tanácsa méltányolta is a kérvényben előadottakat és Siegescu József kérését teljesítette. A most megnyíló tanévben e nyugdíjazással kapcsolatban megüresedett a bölcsészkaron a román nyelv és irodalom tanszéke. Érdeklődésünkre a bölcsészkar dékánja azt a felvilágosítást adta, hogy a tanszék betöltéséről a bölcsészkar legközelebbi ülésén fognak dönteni. Király és a törvényszék folyosóján Ötvenmilliós pert akar indítani az angyalföldi tébolyda ellen — egy őrült (Saját tudósítónktól.) Nem csekély feltűnést keltett ma a budapesti büntetőtörvényszék folyosóján egy már idős munkásembernek a megjelenése, aki egykor csak szónokolni kezdett és rövidesen egész kis népgyűlés előtt adta elő csodálatos származását és szenvedéseit. — Király és császár vagyok, — mondotta különös pátosszal az öreg, — és azért jöttem ide, hogy orvoslást keressek bajomért és ha ezt nem kapom meg, akkor majd intézkedni fogok itt főgenerálisom útján. Ősi jogon illet meg engem a magyar korona, de ezenkívül bölcsész ember is vagyok, ám — sajnos, ezt nem igen hiszik, — és ezért voltam legutóbb is becsukva a tébolydába. 1870- ben koronáztak meg engem János néven Ma— Hasszorulás, rossz emésztés, erős bomlási és erjedési folyamat a gyomorbélhuzamban, bélbaktérium- és gyomorsavtúltengés, a nyelv gyulladása, az arcbőrön és a háton mutatkozó kiütések, valamint karbunkulusok a természetes „Ferenc József11 keserűvíz használata mellett visszafejlődnek. Számos gyakorló orvos a Ferenc József vizet már évtizedek óta mindkét nembeli felnőtteknek és iskolás gyermekeknek kitűnő sikerrel rendeli. Kapható gyógyszertárakban, drogériákban s fűszerüzletekben Mgyarország királyává és 1921-ben a hódolati jubileum alkalmával már magyar császár lettem. Később még vagy hatvan darab ország választott meg császárnak. Amikor 1918-ban Károly királytól átvettem a háború vezetését, szerencsés és hős hadjáratommal győzelemre vezettem népemet. Nápolyban, Szentpétervárt és Solferinónál kötöttük meg a békét hősi küzdelmek után. Az öreg bácsi hallgatói nem csekély megrökönyödéssel élvezték ezt az előadást és amikor az öreg látta szavainak hatását, még jobban nekibátorodott. Valaki közbevetette, hogy tulajdonképen mit is akar itt a törvényszéken, mire az öreg így folytatta: — Borzalmas dolog történt velem. 1927 május 5-én, amikor császári rangomról beszéltem az embereknek, egész egyszerűen bevitték az angyalföldi tébolydába. Szörnyű éhes voltam, de sose kaptam eleget enni, már pedig én nagyétkű ember voltam. Száz millió 867 pengő volt nálam. Amikor aztán a főurak jelentkeztek, kiosztogattam nekik vagy ötvenmilliót. Bár sok pénzem volt, mégsem kaptam fácánt és pezsgőt, pedig mindig követeltem. Egyszerűen bolondnak néztek, pedig én császár vagyok, bár igaz, hogy karhatalom nélküli császár. Most azután azért jöttem el, kérem, mert pert akarok indítani az angyalföldi tébolyda ellen, amiért nem engedték, hogy én El kávéház WI VIII, József-körút és Üllői-ut sarok I II csütörtökön, folyó hó 15-én 1 S1 újonnan és fényesen I átalakítva BMEGNYILIKII * ' Esténkint s ECSORBAGYULA teljes zenekarával muzsikálom vásároljak, márpedig ez nekem nagy szenvedést okozott. Ötvenmillió koronát követelek ezért a kincstártól. Azért jöttem hát ide, mert nem tudom, hogy kihez forduljak, tudniillik közben etg kicsit kijöttem az uralkodás gyakorlásából. De majd szólok a fő generálisomnak és az rendet fog itt teremteni. Az öreg tovább folytatta fantasztikus előadását és közben még kijelentette, hogy amikor kijött a tébolydából, nem volt semmi pénze. Ezért újabb ötvenmillióig akart pert indítani. Különböző iratokat szedett elő állításainak igazolására és végül is a hallgatóság közül valaki bedirigálta az egyik hivatalos helyiségbe, ahol azután újabb előadás keretében hangoztatta igazát. A hivatalnokok megnyugtatták az öreg „János királyt", aki büszke főtartással és az uralkodóknál már megszokott ruganyos léptekkel hagyta el a törvényszék palotáját. Az adóleszállítások ellenére emelkedtek az állami bevételek Angol közgazdász elismerő cikke Magyarország gazdasági és pénzügyi helyzetéről (Saját tudósítónktól.) A londoni Economist, melynek főszerkesztője, Walter Layton, a híres angol közgazdász, hosszabb cikkben számol be Magyarország gazdasági és pénzügyi helyzetéről. Részletesen ismerteti a pénzügyminiszter utolsó havi jelentését és az elmúlt költségvetési év eredményeit nagyon kielégítőnek tartja, mondván, hogy az állami bevételek emelkedése az időközi adóleszállítások ellenére arra mutat, hogy Magyarország hatalmas előrehaladást tett, mióta a Népszövetség szanálási akciója megkezdődött. Különösen figyelemreméltónak nevezi az Economist azt a körülményt, hogy az 1926—27-es költségvetési év volt az első, amely a Népszövetségi Biztos, Smith Jeremiás távozása óta folyt le és dr. Bod János pénzügyminisztert csak elismerés és dicséret illetheti meg, hogy azokat az óvatos alapelveket továbbra is tökéletesen szem előtt tartotta, amelyek Magyarország szanálását olyan kiválóan megalapozták. Mint ilyeneket felhozza a vaj, tej, és főzelékfélék forgalmi adójának eltörlését, a hús adójának a leszállítását, mint amelyek a pénzügyi politika szociális értékét a dolgozó munkásoszállyal szemben eklatánsan bizonyítják. Ismerteti továbbá a pénzügyminiszter további terveit a jövőre vonatkozólag a látszólagos fölöslegek helyes felhasználásáról, mely szerint ezen fölöslegek, amelyek eddig is nagyon helyesen az ország produktív erejének a fokozására használtattak fel, részben a folyó beruházásokra, részben a háborús és inflációs évek hiányainak fokozatos pótlására,, de nem a rendes költségvetés keretében, hanem a külön appropriációs törvényben, a jövő évtől kezdve, úgy mint békeidőben a folyó költségvetés terhére fognak szerepelni. Azonkívül fokozatosan gondoskodás történik a köztisztviselői fizetések felemeléséről és a munkásbiztosítási célokra fordítandó állami hozzájárulás fedezetéről, mint ezt a pénzügyminiszter legutóbb ki is jelentette. A külkereskedelmi mérlegünk folyton növekvő deficitjét részben a beruházások és az általános gazdasági fellendítéssel kapcsolatos emelkedő behozatalnak, részben pedig Ausztria és Csehország agrárvámjainak tulajdonítja és megemlíti, hogy a kormány egy bizottságot küldött ki az exportlehetőségek fokozásának tanulmányozására. A múlt évi fizetési mérleg passzivitása ellenére az ország gazdasági helyzetét nagyon kielégítőnek ítéli meg, miután a munkanélküliség úgyszólván megszűnt, a termés és annak exportlehetőségei jók és minden jel arra mutat, hogy a helyes gazdasági és pénzügyi politika folytatásával Magyarország jó úton halad a gazdasági rekonstrukció felé.