8 Órai Ujság, 1929. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1929-01-01 / 1. szám

1999 JANUÁR 1­0Minorsig KEDD 3.OLDAT „Legyen nálunk szélvészes tavasz, hogy ráérkesssen a magyar a maga igazának, jövőjének, büszkeségének és elszántságának tudására" — mondotta Vass József Az újságíró intézmények tisztelgése Vass népjóléti miniszternél (Saját tudósítónktól.) A Magyar Hírlap­­írók Országos Nyugdíjintézete valamennyi újságíróintézménnyel együtt tegnap délben testületileg megjelent a nyugdíjintézet elnö­kénél, dr. V­ass József népjóléti miniszternél, hogy előtte az évforduló alkalmából a magyar újságírórend újévi üdvözletét tolmácsolja. Foss József minisztert, aki Dréhl Imre állam­titkár jelenlétében fogadta a küldöttséget, Salminszky Imre szerkesztő köszöntötte. " ■ J­ S szívvel hozzuk — mondotta üdvözlő be­szédében^ — szívbeli kívánságainkat annak az előkelő férfiúnak, aki gazdag­ lélekkel, bőséges kézzel ajándékoz az újságíróknak. Szokatlan je­lenség­ ez nekünk, hiszen hátunk valósággal görnyed attól, hogy évtizedeken át odatartottuk lépcsőnek olyanok lába elé, akik céljukat elérve siet­tek a hálátlanság porát szemünkbe hin­teni. Pedig­, aki közéleti ember, annak át kell érezni a sajtó fontosságát. Vass Józsefnek köszönhet­jük, hogy a tehetős társadalom kezdi meglátni jóléti intézményeink fontosságát és adományai­val és támogatásával elénk jön. Amikor ennyit köszönhetünk egy olyan férfiúnak, aki nem a mi hátunkon emelkedett, hanem, akit saját tehetsége vitt előre, akiről elmondhat­juk, hogy nem­ ő kap az újságíróktól, de ő ad az újságíróknak, akkor elképzelhető, hogy lelkünk és szívünk a hálának és a szeretetnek mily értelmével van telve. Végül azt kívánta, hogy mindaz teljesül­jön, ami a miniszter szíve mélyén fekszik, majd Dréhl államtitkárt is üdvözölte néhány szóval. Lelkes taps és ünneplés után dr. Foss József népjóléti miniszter válaszolt az üdvözlésre: — A társadalom élete nálunk Magyar­­országon valahogyan még nem tudott kifej­lődni, a társadalom specifikus öntudata nem virágzott még ki olyan mértékben, mint nyugaton más régebbi kultúrával rendelkező államokban. Pedig a­ társadalomnak sokkal nagyobb a fontossága, mint az az első pilla­natra látható volna. A társadalomnak vissza kell foglalnia olyan tevékenységi tereket, amelyek eddig vagy gondozatlanok voltak, vagy amelyeket törvényhozók, vagy kor­mánytényezők vettek saját munkaterületük köré. Amikor nálunk arról van szó, — ter­mészetesen nem akarok politizálni, — hogy a kormány hatalma túlteng, hogy minden­­hatósága annyira megy, hogy a függő egyé­­niségek száma szinte ijsztően szaporodik, akkor magyarázatként szembeállítom ezzel azt a másik tényt, hogy a magyar társadalom rém ébredvén fel saját rendkívüli nagy feladatának öntudatára s nem végezvén el ezeket a feladatokat, természetes, hogy­ a gon­doskodó kormánynak nem szabad ölhetett kézzel néznie azt, hogy ezek a fontos munkaterületek gondozatla­nul maradjanak.­­ Sem a templomi szószék, sem az egye­temi­ katedra, sem a parlament magas mivolta nem alkalmas arra, hogy a társadalomban az öntudatot eme helyes irányban fel tudja éb­reszteni. Egyetlen eszköz van erre, s ez a sajtó, amely a maga ezernyi harsonájával, milliárdnyi ólomkatonájával, a gondolatnak érne apró gyalogosaival elmasíroz minden magyar léleknek kapujához, be is megy rajta, mert hiszen ólomökle van, tud tehát kopog­­­ifiani még a zárt kapukon is. A sajtó könnyű dandárjai hamarabb eljutnak a­z eltárt terü­letekre is, mint a nehezebb lovasság, a könyv,­si sajtónak tehát ez az ijesztően nagy fontos­­út­ja van a nemzeti öntudat kiépítésében. Mindenekelőtt egy dolog kell, hogy ki­épüljön a társadalom lelkében, mint ■z öntudat első fundamentuma: a nemzeti egyetértés és együttérzés, hogy ebből ezután a nemzeti egység gondolata fel tudjon épülni és meg tudjott erősödni. Nem lehet egyetértés ,a nemzeti célkitűzések sem lehetnek egységesek, ha nincs meg a nagy felhajtó erő a társadalomban. Itt látom a magyar sajtónak rendkívüli nagy szeresét s aki a sajtót bántja és nem érti, vele­­szemben rideg és elzárkózott, vagy esetleg szeges korbácsot vesz közém­.-, az nem tud felemelkedni arra a ma­gaslatra, hogy a sajtó tömérdek szét­tagoltságában, tarkaságában, tulaj­donképpen e nagy és elengedhetetlen értéknek megteremtésére hivatott, meg kell tehát becsülni _ JV, ám ez így van — és most megint a társadalom felé beszélek, — akkor a társada­lomnak valóban meg­ kell érteni, hogy a leg­elsőrangú munkának munkásait, a sajtó mun­kásait meg kell szabadítani az odra curától és olyan helyzeteket kell teremtenie, hogy a sajtó embere, a tollnak férfija egyedül üljön saját szellemi ■nyergében. Ezért fogtunk össze valamennyien, hogy az­ újságírórendnek nyug­díjegyesület­ét a társadalom segítségével is rendbehozzuk. Ez a munka még nincs el­végezve. A magyar sajtó, amelyet hárfához hasonlítottam, a nemzet kezében van. S én, amikor itt állok előttetek s az egész, magyar társadalom előtt, kaptákba átlók kalaplevélle s meghajtom fejem egy nagy névnek, nagy tradícióknak nemes örököse, a fiatal Eszter­köz­y Pál herceg példája előtt, aki ott pró­bálta megfogni szívünket, ahol a leggyengéb­ben dobog­, rokkantjainknál, árváinknál, öz­vegyeinknél. Az újságírórend is hibás volt az előző években abban, hogy nem karolta fel saját intézményét úgy, mint kellett volna. De ime, a spiritus vivens, az élő szellem szélvésze megfogta valamennyiünk lelkét és ez a leg­jelentősebb momentum az intézmény életében. Ennek eredménye volt az is, hogy a kor­mányzó úr őfőméltósága fogadta intézményünk küldöttségét, kinyújtotta acélos jobbját a ma­­gyar sajtó felé és mondott felejthetetlen sza­vakat, amelyek rajta keresztül a nemezei lek­­­kéből zúgtak a magyar sajtó felé. Az érdeklő­désnek ezt a szélvészét, amely meg­van az újságíró rendben intézménye iránt, köszöntöm és kívánom, hogy az a maga lendületével öntse, el és járja be­ az országot, az egész társadal­mat és legyen ott is éltető szélvész. A szél­vész tán fákat tör ketté, de megtisztítja a le­vegőt, kitágulnak utána, a tüdők és frissebb lesz utána az egész éghatár. Ez a szélvész kell, hogy elvégezze ezt a munkát a társadalomban, a ma­gyar egyetértés együttérzés és egyet­­akarás rinaseim­entojának esztendejé­ben. Iilé engedje a magyar társadalom, hogy amikor körülöttünk új tavaszok ébrednek, meglátásai a múltak bűnének,é­s azoknak a bűnöknek, amelyeket velünk szemben követ­tek el, csak nálunk ne legyen szélvészes ta­vasz. Legelőször nálunk kell lennie olyan tavasznak, hogy ráébredjen a magyar­­ maga erejének, igazának, jövőjének, büszkeségének és elszántságának tuda­tára, hogy a társadalom a maga egységével oda­­álljon minden kezdés mögé, mely összefogja ezt az országot és nem engedi kibillenteni a történelem, serpenyőjéből. Amit Garibaldi katonája kiáltott Rómában: Itt­ vagyunk és itt fogunk maradni! — ezt kiáltom én is most mindenkinek: itt állunk ezer év óta a Duna és a Tisza vízmedencéjének rendsze­rében és itt maradunk, akárhogyan akarnak kibillenteni minket a történelem serpenyőjé­ből. A Dunát nem lehet felül elrekeszteni és nem lehet alul gátat, emelni vizének, ezek a vizek magyarok voltak és a Tiszát nem lehet átvinni idegen országba, úgy, hogy az magyar ne maradjon. Ilyen legyen a magyar szellemnek az a szélvésze, amelynek ki kell dagasztania lel­künk vitorláit, hogy a magyar sajtó repül­hessen előre a boldogabb vizek, a b­oldogabb magyar jövendő vizei felé. A jó Isten úgy áldjon meg benneteket, aminthogy erős, egyet akaró magyarok is tudunk lenni! A minisztert hosszantartó lelkes ünnep­lésben részesítette nagyhatású beszéde után az újságírók küldöttsége. ­Imi le alszik, Ilim! dolgozik Ma este, mielőtt lefekszik, vegyen be Darmol-t holnap reggel jó kedvvel és friss erővel ébred. . Darmol gyógyítja a székrekedést, megkönnyíti a­z emésztést, megakadályozza a szájüregben való ■akódást, a rosszszagú leheletet, a fáradtságot és­ idegességet. Ezért van szüksége önnek és érmekeinek Durmol-ra, az ideális csokoládés nő­shajtóra. Egy doboz ára 1.24 P­­V meghajtja az egész családot. ­ Ellen­tétes,, mentő vagy súlyosan éeviselő vaklotolások a Nagy István­vérben Milyen viszem tan volt Arany bíró Lubik Júliával? „Hadd hlitsam ide végre azokat, akik panamáról beszéltekig — mondja az elnök (Saját tudósítónktól.) Patay István dr., a törvényszék másodelnökének felgyóstyulása után ma folytatta a büntetőtör­vény­szék­ Nagy István és társai bűnügyének főtárgyalását. A tárgyaláson Nagy István természetesen már fogházőr nélkül jelent, meg, mivel, mint isme­retes,leg­utóbb a törvényszék elrendelte sza­­badlábra helyezését. A tárgyalás megnyitása után rögtön meg­kezdték Marbach Bernát, a Marbach és Dia­­m­ant cég kénys­­zeregyészségi ügyével kapcso­latos kihallgatását. Mrabach előadta, hogy cégtársa, Erdélyi Pálné, állandóan áskálódott ellene, ki akarta tenni őt az üzletből és a folytonos súrlódásoknak az lett a következ­ménye, hogy a cég kényszeregyezségbe jutott. A hitelezők egy mérnököt ültettek be a pénz­tárba, erre felment Nagy István bíróhoz, aki aztán kérésére Szilárd Béla dr.-t bízta meg a vagyonfelügyelőséggel. Ugyanekkor említené neki Nagy István azt is, hogy egy hölgyet fog kiküldeni, aki a pénztárt kezelni fogja. Egyúttal meg is állapodtak a fizetési feltéte­lekben. — Tudta-e Nagy István azt, hogy önnek van pénztárosa? — kérdezi az elnök. — Igen. Nagy István informálva volt erről. A szombati napon jött ki a vagyon­felügyelő és hétfőn reggel beállított Lubik Júlia egy ajánlólevéllel amelyet Nagy István írt alá. Lubik Júlia nagyon összebarátkozott Erdéyinével és hamarosan besúgója lett. — Amikor ön kilépett a cégből, Lubik Jú­lia bennmaradt még az üzletben? — Igen, úgy volt, hogy Lubik Júlia tár­sulni fog Erdélyinével. — Volt-e ehhez Lubik Júliának pénze? — Igen, volt. Nagy István állt a háta mögött. Ha Lubik Júlia ruhát kapott, vagy valami mást, előbb mindig meg kellett mutatni Nagy Istvánnak, hogy megfelel-e. — Amikor Lubik Júlia Abbáziába utazott, ki adott neki szabadságot? —­ A cég és természetesen én is hozzájárul­tam. — Tudja-e ön, hogy kivel volt Lubik Júlia Abbáziában? — Igen tudom. Erdélyiné egy levelet ka­pott Lubik Júliától, amelyben a többi közt ezeket írja: „Jól érezzük magunkat, Pista is itt van.“ A továbbiakban előadta még Marbach, hogy Nagy István Erdélyieket nagyon szerette, de vele szemben ellenszenvvel viselkedett és kapa­citálta, hogy lépjenek ki a cégből. Nagy István a kényszeregyezségi ügyet húzta-halasztotta és ezt a tanú előadása szerint Erdélyiék kedvéért tette. Lubik Júlia az üzletben mindig megvárta Nagy Istvánt és együtt mentek el. Lubik Júlia állandóan feljárt Nagy Istvánhoz. — Hát ot­t honnan tudja ? — kérdezte az el­nök. —­ Talán utána ment? ­ A hírneves Szent István ♦ | PORTERIOR, amely bármely külföldi sör minőségét felülmúlja az alábbi helyeken van állandóan friss csapolásban: Kandi József, IV., Cári Ion-szálló. Kiró Dénes, IV., Vámház-körút Il. Baranyay József, VII. kerület, Károly­vály-út 13. szám. Belvárosi söröző, VIII., Rákóczi-út 1. Debrecen-étterem­, VII., Rákóczi-út 88. Élő József, VII., Thököly-út 4. Erdélyi borozó, VI., Dalszínház-utca Langmahr János, VII., Dohány-utca Mayer­ József, VII., Th­ököly-út 44. Patz Antal, VI., Hajós-utca 31. ki-8. 20. Pados József, II., Krisztina-körút 8—10. Prizmáim Gyula, I., Szent Gellért-tér 3. Posch-étterem, VIII., József-körút 3. Posch Károly, Virágbokor-ven­déglő, V József-tér 1. Stefania-étterem­, VI., Teréz-körút 15. Sturm Ferenc, V., Berlini-tér 4. Szent István étterem, II., Alagut-uk-n 5. Szigethy Ede, VIII., Népszínház-utca 30. Varga József, I., Tárnok-utca 20. Winkler István, II., Margit-körsrt 2­0., 0.

Next