8 Órai Ujság, 1929. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
1929-01-01 / 1. szám
1999 JANUÁR 10Minorsig KEDD 3.OLDAT „Legyen nálunk szélvészes tavasz, hogy ráérkesssen a magyar a maga igazának, jövőjének, büszkeségének és elszántságának tudására" — mondotta Vass József Az újságíró intézmények tisztelgése Vass népjóléti miniszternél (Saját tudósítónktól.) A Magyar Hírlapírók Országos Nyugdíjintézete valamennyi újságíróintézménnyel együtt tegnap délben testületileg megjelent a nyugdíjintézet elnökénél, dr. Vass József népjóléti miniszternél, hogy előtte az évforduló alkalmából a magyar újságírórend újévi üdvözletét tolmácsolja. Foss József minisztert, aki Dréhl Imre államtitkár jelenlétében fogadta a küldöttséget, Salminszky Imre szerkesztő köszöntötte. " ■ J S szívvel hozzuk — mondotta üdvözlő beszédében^ — szívbeli kívánságainkat annak az előkelő férfiúnak, aki gazdag lélekkel, bőséges kézzel ajándékoz az újságíróknak. Szokatlan jelenség ez nekünk, hiszen hátunk valósággal görnyed attól, hogy évtizedeken át odatartottuk lépcsőnek olyanok lába elé, akik céljukat elérve siettek a hálátlanság porát szemünkbe hinteni. Pedig, aki közéleti ember, annak át kell érezni a sajtó fontosságát. Vass Józsefnek köszönhetjük, hogy a tehetős társadalom kezdi meglátni jóléti intézményeink fontosságát és adományaival és támogatásával elénk jön. Amikor ennyit köszönhetünk egy olyan férfiúnak, aki nem a mi hátunkon emelkedett, hanem, akit saját tehetsége vitt előre, akiről elmondhatjuk, hogy nem ő kap az újságíróktól, de ő ad az újságíróknak, akkor elképzelhető, hogy lelkünk és szívünk a hálának és a szeretetnek mily értelmével van telve. Végül azt kívánta, hogy mindaz teljesüljön, ami a miniszter szíve mélyén fekszik, majd Dréhl államtitkárt is üdvözölte néhány szóval. Lelkes taps és ünneplés után dr. Foss József népjóléti miniszter válaszolt az üdvözlésre: — A társadalom élete nálunk Magyarországon valahogyan még nem tudott kifejlődni, a társadalom specifikus öntudata nem virágzott még ki olyan mértékben, mint nyugaton más régebbi kultúrával rendelkező államokban. Pedig a társadalomnak sokkal nagyobb a fontossága, mint az az első pillanatra látható volna. A társadalomnak vissza kell foglalnia olyan tevékenységi tereket, amelyek eddig vagy gondozatlanok voltak, vagy amelyeket törvényhozók, vagy kormánytényezők vettek saját munkaterületük köré. Amikor nálunk arról van szó, — természetesen nem akarok politizálni, — hogy a kormány hatalma túlteng, hogy mindenhatósága annyira megy, hogy a függő egyéniségek száma szinte ijsztően szaporodik, akkor magyarázatként szembeállítom ezzel azt a másik tényt, hogy a magyar társadalom rém ébredvén fel saját rendkívüli nagy feladatának öntudatára s nem végezvén el ezeket a feladatokat, természetes, hogy a gondoskodó kormánynak nem szabad ölhetett kézzel néznie azt, hogy ezek a fontos munkaterületek gondozatlanul maradjanak. Sem a templomi szószék, sem az egyetemi katedra, sem a parlament magas mivolta nem alkalmas arra, hogy a társadalomban az öntudatot eme helyes irányban fel tudja ébreszteni. Egyetlen eszköz van erre, s ez a sajtó, amely a maga ezernyi harsonájával, milliárdnyi ólomkatonájával, a gondolatnak érne apró gyalogosaival elmasíroz minden magyar léleknek kapujához, be is megy rajta, mert hiszen ólomökle van, tud tehát kopogifiani még a zárt kapukon is. A sajtó könnyű dandárjai hamarabb eljutnak az eltárt területekre is, mint a nehezebb lovasság, a könyv,si sajtónak tehát ez az ijesztően nagy fontosútja van a nemzeti öntudat kiépítésében. Mindenekelőtt egy dolog kell, hogy kiépüljön a társadalom lelkében, mint ■z öntudat első fundamentuma: a nemzeti egyetértés és együttérzés, hogy ebből ezután a nemzeti egység gondolata fel tudjon épülni és meg tudjott erősödni. Nem lehet egyetértés ,a nemzeti célkitűzések sem lehetnek egységesek, ha nincs meg a nagy felhajtó erő a társadalomban. Itt látom a magyar sajtónak rendkívüli nagy szeresét s aki a sajtót bántja és nem érti, veleszemben rideg és elzárkózott, vagy esetleg szeges korbácsot vesz közém.-, az nem tud felemelkedni arra a magaslatra, hogy a sajtó tömérdek széttagoltságában, tarkaságában, tulajdonképpen e nagy és elengedhetetlen értéknek megteremtésére hivatott, meg kell tehát becsülni _ JV, ám ez így van — és most megint a társadalom felé beszélek, — akkor a társadalomnak valóban meg kell érteni, hogy a legelsőrangú munkának munkásait, a sajtó munkásait meg kell szabadítani az odra curától és olyan helyzeteket kell teremtenie, hogy a sajtó embere, a tollnak férfija egyedül üljön saját szellemi ■nyergében. Ezért fogtunk össze valamennyien, hogy az újságírórendnek nyugdíjegyesületét a társadalom segítségével is rendbehozzuk. Ez a munka még nincs elvégezve. A magyar sajtó, amelyet hárfához hasonlítottam, a nemzet kezében van. S én, amikor itt állok előttetek s az egész, magyar társadalom előtt, kaptákba átlók kalaplevélle s meghajtom fejem egy nagy névnek, nagy tradícióknak nemes örököse, a fiatal Eszterközy Pál herceg példája előtt, aki ott próbálta megfogni szívünket, ahol a leggyengébben dobog, rokkantjainknál, árváinknál, özvegyeinknél. Az újságírórend is hibás volt az előző években abban, hogy nem karolta fel saját intézményét úgy, mint kellett volna. De ime, a spiritus vivens, az élő szellem szélvésze megfogta valamennyiünk lelkét és ez a legjelentősebb momentum az intézmény életében. Ennek eredménye volt az is, hogy a kormányzó úr őfőméltósága fogadta intézményünk küldöttségét, kinyújtotta acélos jobbját a magyar sajtó felé és mondott felejthetetlen szavakat, amelyek rajta keresztül a nemezei lekkéből zúgtak a magyar sajtó felé. Az érdeklődésnek ezt a szélvészét, amely megvan az újságíró rendben intézménye iránt, köszöntöm és kívánom, hogy az a maga lendületével öntse, el és járja be az országot, az egész társadalmat és legyen ott is éltető szélvész. A szélvész tán fákat tör ketté, de megtisztítja a levegőt, kitágulnak utána, a tüdők és frissebb lesz utána az egész éghatár. Ez a szélvész kell, hogy elvégezze ezt a munkát a társadalomban, a magyar egyetértés együttérzés és egyetakarás rinaseimentojának esztendejében. Iilé engedje a magyar társadalom, hogy amikor körülöttünk új tavaszok ébrednek, meglátásai a múltak bűnének,és azoknak a bűnöknek, amelyeket velünk szemben követtek el, csak nálunk ne legyen szélvészes tavasz. Legelőször nálunk kell lennie olyan tavasznak, hogy ráébredjen a magyar maga erejének, igazának, jövőjének, büszkeségének és elszántságának tudatára, hogy a társadalom a maga egységével odaálljon minden kezdés mögé, mely összefogja ezt az országot és nem engedi kibillenteni a történelem, serpenyőjéből. Amit Garibaldi katonája kiáltott Rómában: Itt vagyunk és itt fogunk maradni! — ezt kiáltom én is most mindenkinek: itt állunk ezer év óta a Duna és a Tisza vízmedencéjének rendszerében és itt maradunk, akárhogyan akarnak kibillenteni minket a történelem serpenyőjéből. A Dunát nem lehet felül elrekeszteni és nem lehet alul gátat, emelni vizének, ezek a vizek magyarok voltak és a Tiszát nem lehet átvinni idegen országba, úgy, hogy az magyar ne maradjon. Ilyen legyen a magyar szellemnek az a szélvésze, amelynek ki kell dagasztania lelkünk vitorláit, hogy a magyar sajtó repülhessen előre a boldogabb vizek, a boldogabb magyar jövendő vizei felé. A jó Isten úgy áldjon meg benneteket, aminthogy erős, egyet akaró magyarok is tudunk lenni! A minisztert hosszantartó lelkes ünneplésben részesítette nagyhatású beszéde után az újságírók küldöttsége. Imi le alszik, Ilim! dolgozik Ma este, mielőtt lefekszik, vegyen be Darmol-t holnap reggel jó kedvvel és friss erővel ébred. . Darmol gyógyítja a székrekedést, megkönnyíti az emésztést, megakadályozza a szájüregben való ■akódást, a rosszszagú leheletet, a fáradtságot és idegességet. Ezért van szüksége önnek és érmekeinek Durmol-ra, az ideális csokoládés nőshajtóra. Egy doboz ára 1.24 PV meghajtja az egész családot. Ellentétes,, mentő vagy súlyosan éeviselő vaklotolások a Nagy Istvánvérben Milyen viszem tan volt Arany bíró Lubik Júliával? „Hadd hlitsam ide végre azokat, akik panamáról beszéltekig — mondja az elnök (Saját tudósítónktól.) Patay István dr., a törvényszék másodelnökének felgyóstyulása után ma folytatta a büntetőtörvényszék Nagy István és társai bűnügyének főtárgyalását. A tárgyaláson Nagy István természetesen már fogházőr nélkül jelent, meg, mivel, mint ismeretes,legutóbb a törvényszék elrendelte szabadlábra helyezését. A tárgyalás megnyitása után rögtön megkezdték Marbach Bernát, a Marbach és Diamant cég kényszeregyészségi ügyével kapcsolatos kihallgatását. Mrabach előadta, hogy cégtársa, Erdélyi Pálné, állandóan áskálódott ellene, ki akarta tenni őt az üzletből és a folytonos súrlódásoknak az lett a következménye, hogy a cég kényszeregyezségbe jutott. A hitelezők egy mérnököt ültettek be a pénztárba, erre felment Nagy István bíróhoz, aki aztán kérésére Szilárd Béla dr.-t bízta meg a vagyonfelügyelőséggel. Ugyanekkor említené neki Nagy István azt is, hogy egy hölgyet fog kiküldeni, aki a pénztárt kezelni fogja. Egyúttal meg is állapodtak a fizetési feltételekben. — Tudta-e Nagy István azt, hogy önnek van pénztárosa? — kérdezi az elnök. — Igen. Nagy István informálva volt erről. A szombati napon jött ki a vagyonfelügyelő és hétfőn reggel beállított Lubik Júlia egy ajánlólevéllel amelyet Nagy István írt alá. Lubik Júlia nagyon összebarátkozott Erdéyinével és hamarosan besúgója lett. — Amikor ön kilépett a cégből, Lubik Júlia bennmaradt még az üzletben? — Igen, úgy volt, hogy Lubik Júlia társulni fog Erdélyinével. — Volt-e ehhez Lubik Júliának pénze? — Igen, volt. Nagy István állt a háta mögött. Ha Lubik Júlia ruhát kapott, vagy valami mást, előbb mindig meg kellett mutatni Nagy Istvánnak, hogy megfelel-e. — Amikor Lubik Júlia Abbáziába utazott, ki adott neki szabadságot? — A cég és természetesen én is hozzájárultam. — Tudja-e ön, hogy kivel volt Lubik Júlia Abbáziában? — Igen tudom. Erdélyiné egy levelet kapott Lubik Júliától, amelyben a többi közt ezeket írja: „Jól érezzük magunkat, Pista is itt van.“ A továbbiakban előadta még Marbach, hogy Nagy István Erdélyieket nagyon szerette, de vele szemben ellenszenvvel viselkedett és kapacitálta, hogy lépjenek ki a cégből. Nagy István a kényszeregyezségi ügyet húzta-halasztotta és ezt a tanú előadása szerint Erdélyiék kedvéért tette. Lubik Júlia az üzletben mindig megvárta Nagy Istvánt és együtt mentek el. Lubik Júlia állandóan feljárt Nagy Istvánhoz. — Hát ott honnan tudja ? — kérdezte az elnök. — Talán utána ment? A hírneves Szent István ♦ | PORTERIOR, amely bármely külföldi sör minőségét felülmúlja az alábbi helyeken van állandóan friss csapolásban: Kandi József, IV., Cári Ion-szálló. Kiró Dénes, IV., Vámház-körút Il. Baranyay József, VII. kerület, Károlyvály-út 13. szám. Belvárosi söröző, VIII., Rákóczi-út 1. Debrecen-étterem, VII., Rákóczi-út 88. Élő József, VII., Thököly-út 4. Erdélyi borozó, VI., Dalszínház-utca Langmahr János, VII., Dohány-utca Mayer József, VII., Thököly-út 44. Patz Antal, VI., Hajós-utca 31. ki-8. 20. Pados József, II., Krisztina-körút 8—10. Prizmáim Gyula, I., Szent Gellért-tér 3. Posch-étterem, VIII., József-körút 3. Posch Károly, Virágbokor-vendéglő, V József-tér 1. Stefania-étterem, VI., Teréz-körút 15. Sturm Ferenc, V., Berlini-tér 4. Szent István étterem, II., Alagut-uk-n 5. Szigethy Ede, VIII., Népszínház-utca 30. Varga József, I., Tárnok-utca 20. Winkler István, II., Margit-körsrt 20., 0.