8 Órai Ujság, 1929. november (15. évfolyam, 251-275. szám)
1929-11-01 / 251. szám
) - rA ~m*F% ^ ‘ ÁRA 11,# FILLÉRNÉF%k ,: • p?f!P“!; ^november X Péntek, XV. évfolyam 251. sz. ^jgg Szerkesztőség: VIII., Rokk Szilárd utca 4. Kiadóhivatal: József körút 5. Telefonszámaink: József 463—06, 463—07, 463—08, 463—09 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: FÉLÉVRE 14.40 PENGŐ — KÜLFÖLDRE 21.00 PENGŐ NEGYEDÉVRE 7.20 PENGŐ — KÜLFÖLDRE 10.80 PENGŐ EGY HÓRA 2.40 PENGŐ — KÜLFÖLDRE 3.60 PENGŐ FŐSZERKESZTŐ : DRADÁNYI EMIL EGYES SZÁMÁRA HELYBEN, VIDÉKEN ÉS PÁLYAUDVAROKON 10 FILLÉR, AUSZTRIÁBAN 20 GROSCHEN, JUGOSZLÁVIÁBAN 2 DINÁR, FRANCIAORSZÁGBAN 1 FRANK, OLASZORSZÁGBAN 1 LÍRA -a- -----------1 | ■ -------n---H-----1-------TTI Magyarországon beszélni sem lehet diktatura kalandokról | ■ m mmrn ■■TO^UWI ■ I » ■ Az egész közvélemény elitéli Hadik János gróf cikkét Csak ellenségeinknek használ az ilyen hazug pletykák nyilvánosságrahozása (Saját tudósítónktól.) Széles körökben keltett nagy feltűnést a Pesti Hírlap mai vezércikke, melyben Hadik János gróf hadakozik egy állítólagos diktatúra eshetősége ellen, bár az erről szóló híresztelést ő maga is abszurdnak jelenti ki. Főleg politikai körökben a legnagyobb megütközéssel és kínos meglepetéssel fogadták a cikket, melyről minden józan ítéletű olvasó az első pillantásra megállapíthatja, hogy az ország érdekeinek csak ártalmas lehet. Egy a nyilvánosság előtt a legkülönbözőbb relációkban állandóanszereplő politikus és egy példányszámban vezető sajtóorgánum adták itt oda a maguk tekintélyét egy olyan felelőtlen pletykának, mely csak fantazmagóriáktól ködös agyakban születhetett meg s amelynek terjesztése csak a destrukciónak használhat. Aki politikai és társadalmi körökben csak némileg is járatos, tudhatja, hogy ilyenfajta híresztelések ezekben a körökben szóba sem kerültek, de nem is kerülhettek, mert semmiféle alapjuk soha nem volt és nem is lehetett. Annál különösebb, hogy most egy olyan férfiú kölcsönzi a nevét a terjesztésükre, akit politikai hívei és barátai szeretnek- úgy feltüntetni, mintha mindig számolna a magasabb guvernamentális szempontokkal. Bélés külpolitikai érdekekből egyaránt mérhetetlenül karónak tartják a cikk megírását és kiadását, belpolitikai szempontból az ország gazdasági helyzete miatt, külpolitikai szempontból pedig azért, mert az ilyen dolgok csak arra alkalmasak, hogy még szilárdabbra kovácsolják azt az ellenséges gyűrűt, amely ma is körülveszi az országot. A sajnálatos tényálláson nem változtat az sem, hogy Hadik János gróf maga is féligmeddig cáfolat formájában írta meg cikkét, mert mégis csak nyilvánosságot adott egy útszéli hazugságnak, melynek nem lett volna szabad kikerülnie abból a sötét zugból, ahol megszülethetett. Az ügyben egyébként a Magyar Távirati Iroda a következő félhivatalos közlést adta ki: Hadik János gróf a Pesti Hírlap mai számában „A diktatúra" címmel vezető cikket írt, amely a legnagyobb mértékben alkalmas arra, hogy nyugtalanságot keltsen és a külföldön téves megvilágításba helyezze Magyarország belpolitikai viszonyait. Illetékes helyen éppen ezért Hadik gróf kijelentéseivel szemben szükségesnek tartották megállapítani, hogy Magyarországon, ahol az alkotmányos tényezők egymást teljesen megértve, tökéletes harmóniában munkálnak közre a nemzet javára s ahol az alkotmányos intézmények önmagukban is elegendő erővel és tekintéllyel rendelkeznek minden diktatórikus kísérlet meghiúsítására, beszélni sem lehet hasonló politikai kalandokról. Mindenesetre sajnálatos, hogy egy komoly politikai tényező és egy hasonlóan komoly sajtóorgánum, kétségkívül jóhiszeműen, de mégis alkalmat nyújtottak egy ilyen tárgyú közleménnyel arra, hogy külföldi ellenségeink az ott elmondottakból ismét fegyvert kovácsolhassanak Magyarország ellen. * Egy beavatott politikustól kaptuk meg Hadik gróf cikkével kapcsolatban a következő megállapításokat: Hadik János gróf a Pesti Hírlap éléről — elismerjük a legtisztább szándékkal — olyan szót dob a közvéleménybe, mely alkalmas arra, hogy nyugtalanságot keltsen, megriasszon egyeseket, akik amúgy is hangulatok rabja s fegyvert adjon a külföldön ellenségeink kezébe. Azt írja Hadik János gróf, hogy a közgazdasági nehézségektől nyugtalanított társadalomban a különféle politikai eshetőségei hívei között a diktatúra eshetősége is felmerült, majd folytatólag így kiált fel: „szomorú és szánalmas volna, ha bárki is szabad kezet kaphatna arra, hogy itt az olasz diktatúra paródiáját eljátszhassál" Kikre és mire céloz Hadik grófi Cikkének elején maga is megállapítja: teljesen kizárt dolog, hogy ehhez, vagy hasonló tervhez az államfő hozzájárulását bárhogyan is és bárki is megnyerhetné. Minthogy pedig ez feltétlenül így igaz, nem kevésbé igaz továbbá az is, hogy az országban erős, törvényes kormány s ennek a kormánynak szilárd parlamenti többsége van, milyen fantasztikus lehetőségre, vagy eshetősége merül fel annak, hogy Magyarországon diktatúráról csak beszélni is lehessen és szabadjon? Egy olyan államban, ahol — - mint a fenti- hivatalos közlés is mondja — az alkotmányos tényezők egymást teljesen megértve, tökéletes harmóniában munkálkodnak közre a nemzet üdvéért és jóvoltáért, ahol az átmenetinek tekinthető gazdasági depresszió jelenségein kívül semmi különösebb ok nincs, ami a közvéleményt nyugtalaníthatná, ahol teljes érintetlenségükben és erejükben állanak fenn az összes alkotmányos intézmények, amelyek önmagukban is kellő energiával és eréllyel rendelkeznek minden esetleges diktatórikus kísérlet meghiúsítására, — valóban nehéz elképzelni a „diktatúra eshetőségeit". Egy momentum kétségkívül van, amely bizonyára jelentős szerepet is játszott abban, hogy Hadik grófot megszólalásra késztesse s amire itt is rá kell mutatni: egyes társadalmi körök beteges hisztériája, fércsegő vénasszonyos pletykálkodása. Ennek a felelőtlen és fantasztikus hírterjesztőnek legyen végre már egyszer! A magyar társadalomhoz s a történelmi idők komolyságához nem méltó ez a magatartás. A nemzetek életében csakugyan voltak idők, amikor a rágalom és hiszékenység közéleti faktorokká emelkedtek, amikor a beteges és romboló tömegpszichózis eliszapolta a politika és társadalom, a köz- és magánélet összes erkölcsi értékeit, de ezek az idők rendszerint a nemzeti válság esztendei voltak. Ilyyen válság pedig Magyarországon nincs. Térjenek hát magukhoz a fantaszták, a politikai rémhírgyártók és terjesztők és szüntessék be ártó tevékenységüket. Mert ha más nem is bizonyítaná, hogy valamilyen veszedelmet jelentenek, bizonyítja ezt a mai cikk, amely falra festi az ördögöt, pedig az ördögnek esze ágában sincs Magyarországra ellátogatni. Diktatúráról tehát ne beszéljenek. A diktatúrát nem a magyar nemzet számára találták ki és nincs ebben az országban olyan közéleti tényező, aki ne szánakozó kézlegyintéssel intézné el az ilyen képtelen rögeszméket. Tisza István Tizenegy esztendő messziségéből, szinte már történelmi távlatból idézi fel az emlékezet azt a borús októberi napot, amikor a forradalom, mintegy az elkövetkezendő vérengzések nyitányaként, Tisza István gróf szívébe küldte az első golyót. A döbbenet, mely ezen a napon belényilatott a magyar szívekbe, az esztendők során mélységesen átérzett kegyeletben olvadt fel s ez a kegyelet eleven kultuszt teremtett a mártírnak, a férfias kötelességtudás, önzetlen hazafiasság, eszméiért meghalni is kész meggyőződés példaképének. Ez a kultusz merőben önkéntelenül virágzott ki a szívekben, természetszerűleg és magától értődően a barátok és hívek sorai között s egy történelmivé magasztosodott becsületesség és puritánság varázslatából az egykori ellenfelek táborában is. A ravatal körül nem volt helye többé harcnak és ellentmondásnak, gyűlölködésnek és bírálatnak. A halál pillanatában mindaz, ami Tisza István körül a legszenvedélyesebb politikai harcok viharát kavarta fel, egyszeriben megsemmisült, a múlté lett, feltámaszthatatlanul elenyészett. De ugyanakkor élesen és határozottan tűntek elő Tisza István emberi nagyságának vonásai, melyeket azóta is eleven erővel őriz az emlékezet és fog őrizni, amíg ez a nemzet emlékezni tud. A Tiszakultusz ennek az emberi nagyságnak szól, ezért is oly őszinte és egyetemes. És szükség is van erre a kultuszra, hogy felemelje ezt a nemzetet megtaposottságából és nyomorából, hogy megnemesítse ,a lelkeket, hogy példát mutasson és követésre ösztönözzön. Mert a nagyság kultuszának éppen az az igazi jelentősége, hogy a kicsinyekbe és gyengébbe is beleoltja a nemes becsvágyat, igazabbá és érdemesebbé válni, ha már mással nem lehet, legalább megértéssel és méltánylással részesévé lenni a nagyságnak, melyet a példakép mutat. Tisza István ilyen példaképe a magyar nemzetnek. Kultusza a bizonyság, hogy a nemzet megértette mártírját, felismerte benne azokat a vonásokat, melyek legnagyobbjai közé emelik. A meg nem alkuvó hazafiságot, önzetlenséget, puritán tisztességet, fanatikus hitet, törhetetlen meggyőződést. De ez a kultusz nem merülhet ki a felismerésben és felismerésben. Ennek a kultusznak igazi hatását és értékét csak az adhatja meg, ha valamennyien megpróbálunk felemelkedni Tisza István szelleméhez, az ő tanítása szerint élni és dolgozni, ha kell meghalni is. Ha kicsinyek és nagyok egyformán felismerik, hogy halálosan komolyan kell venni a maguk igazát, hitét, meggyőződését, munkáját. Ha a maga körén belül mindenki azzal az odaadással, lelkesedéssel, kitartással és tisztességgel végzi a dolgát, amivel Tisza István végezte a magáét. Ez az igazi Tisza-kultusz, ez a tökéletes megértése annak a nagyságnak, melyet Tisza István emlékében tisztelünk. De a kultusznak ez a formája az egyetlen is, mely a nemzetet közelebb segítheti azokhoz a célokhoz, melyekről a geszti sír lakója álmodik. Összehívták a felsőház külügyi bizottságát (Saját tudósítónktól.) A legutóbb felmerült nagy fontosságú külpolitikai eseményekre való tekintettel Wlassics Gyula báró, a felsőház elnöke és Walkó Lajos külügyminiszter között megállapodás történt a felsőház külügyi bizottságának egybehívására nézve. Minthogy Berzeviczy Albert, a külügyi bizottság elnöke, külföldön tartózkodik, a bizottság ülését Wlassics Gyula báró hívta egybe folyó évi november hó 6-án, szerdán délelőtt fél 11 órára. Tárgya Spanyolországgal és Bulgáriával kötött békéltető eljárási és választott bírósági szerződések becikkelyezéséről szóló törvényjavaslatok, továbbá az aktuális külpolitikai kérdések megvitatása.