8 Órai Ujság, 1936. január (22. évfolyam, 1-25. szám)
1936-01-01 / 1. szám
olyan példátlan mérveket öltött, amelyekhez hasonlók még az utolsó 15 érv közelmúltjában sem voltak tapasztalhatók. Nap-nap után fájdalmas szívvel kell olvasnunk az ott élő magyar köztisztviselőknek, vasutasoknak, postásoknak, tanítóknak és egyéb állami alkalmazottaknak, városi és közigazgatási alkalmazottaknak nyugdíj nélkül való elbocsájtásáról; nap-nap után olvasnunk kell most már arról a törekvésről, hogy a gazdasági életben, a vállalatoknál, legyenek azok kereskedelmi, ipari, bánya-, fatermelő vállalatok, a magyar tisztviselők, munkások helyébe született románok kerüljenek. Arról is olvashatunk, hogy még magyar iparostanoncot sem alkalmazhatnak maholnap a magyar iparosok, olvashatunk az erőszakos elrománosításokról, melyek mindenütt, az iskolákban és az iskolán kívül folynak. Most már az erőszakos áttérítés eszközétől sem riadnak vissza, mert amint olvasni lehet, az orthodox hitet erőszakkal vétetik fel az erdélyi székelyekkel és magyarokkal. Minden elképzelhető mértéket meghaladnak ezek az eljárások, amelyekről kultúrországban egyáltalán nem hallhattunk. Ha ehhez hozzáteszem, hogy a magyarság hivatott képviselőinek objektív hangon és úgyszólván a tények felsorolására szorítkozó kijelentései a román parlamentben a legbrutálisabb és legdurvább kifakadásokra és bánásmódra adnak alkalmat a velük szemben álló többség részéről, sőt még annak a külügyminiszternek a részéről is, akinek leginkább kellene tudatában lennie annak, hogy Románia a megkötött kisebbségi szerződések folytán mivel tartozik ezeknek a kisebbségeknek, de mivel tartozik a Népszövetséggel szemben is, akkor Valóban azt kell mondanom, hogy a magyar nemzetnek nincs vérzőbb sebe, mint ez a helyzet, a magyar közéletnek, a magyar külpolitikának és a magyar kormányzatnak nincsen nagyobb feladata, mint az arra való törekvés, hogy ezeknek a jelenségeknek valamikor már vége szakadjon és hogy az a felesleges vérveszteség, amelyet ezen a réren a magyar nemzet öszszessége szenved, megszűnjön. — Eddig az erdélyi magyar kisebbség tett önmaga időről-időre panaszt a Népszövetségnél. Ezek miatt a jelenségek miatt tette ezt óvatosan, tette ezt félénken, szordinóval, mert félnie kellett és fokozott mértékben kell félnie a jövőben a velük szemben gyakorolható retorzióktól. Tartok attól, hogy az erdélyi magyar kisebbség a jövőben még kevésbbé kockáztathatja azt, hogy a maga súlyos panaszai miatt Genfhez forduljon. Genf figyelmét ma az olasz-abesszin konfliktus teljes mértékben lefoglalja. De valamikor ennek is vége lesz. A magyar kormánynak a legelső időpontot, amely erre alkalmasnak mutatkozik, fel kell használnia arra, hogy az elnyomásnak és az üldözésnek arról a szörnyű mérvéről, amely ma Erdélyben napirenden van, a Legutóbbi nyilatkozatában rámutatott excellenciád arra, miért nem támogathatja Gömbös Gyulát és kormányát. Azóta hírek terjedtek el arról, hogy egyes politikusok közeledést akarnak előkészíteni nagyméltóságod és Gömbös miniszterelnök között. Megfelel-e ez a tényeknek? v 4 — Arról, hogy egyes politikusok közeledést akarnának előkészíteni Gömbös miniszterelnök és közöttem, én semmit sem tudok. Hozzám senki ilyen kísérlettel nem fordult. Azt kell tehát mondanom, hogy az erre vonatkozó hírek nem felelnek meg a tényeknek. Eltekintve attól, hogy van-e szó kormánykörökben ilyen kísérletről, vagy sem, azt kell mondanom, hogy egy ilyen közeledésnél tulajdonképpen két különböző dologról lehetne szó. Ami két embernek és ebben az esetben a miniszterelnöknek és nekem — a személyi, az egymáshoz való egyéni viszonyát illeti, ennek a közélethez semmi köze nincs. Abból, hogy két politikus között nem áll fenn jóviszony, nem következik, hogy ne haladhatnának azonos politikai irányban és fordítva: a legjobb, a művelt világot felvilágosítsa. — Lehet, hogy Géniből ebben a tekintetben igazságszolgáltatást nem várhatunk. Genf nem az az instrumentum, amely a kisebbségi kérdésben eddig hatékonynak bizonyult volna. Ne éljünk tehát e tekintetben illúziókban. De egyre jó Genf, arra, hogy a világ tudomást szerezzen olyan dolgokról, amelyeket különben talán részben szégyenérzet miatt, részben pedig és főleg pártosság miatt a világ előtt tudatosan elhallgatnak, mintha nem léteznének. Arra jó lent, hogy szónoki tribünnek használtassák fel és hogy az ott elhangzott szavak a világ jobbérzésű embereinél visszhangot keltsenek. Ha csak ennyit fog a magyar kormány elérni, akkor is sokat tett. Ha a kisebbségek kezelése Romániában nem változik meg, ez elemi kötelessége lesz a kormánynak. Ezzel tartozik azoknak a faji és vérbeli kapcsolatoknak, amelyek legszorosabb baráti viszonyt fenntartó politikusok is foglalhatnak el pozíciót egymással ellenkező, egymással szembenálló politikai táborokban. A miniszterelnök és közöttem fennálló személyi viszony tehát apolitika szempontjából teljesen mellékes. Annak tehát, hogy én Gömbös Gyula kormányát támogathassam, nem személyi, hanem tisztán tárgyi előfeltételei vannak. Viszont ezeknek a tárgyi előfeltételeknek a megteremtése nélkül nem lehet szó arról, hogy én a kormány politikáját támogassam. Ezekről a tárgyi feltételekről annak idején, a közelmúltban, a 8 Órai Újság hasábjain már nyilatkoztam. Azóta nem állott be változás ezekben az előfeltételekben és éppen ezért, amíg ilyen változás a kormányzat irányzatában nem mutatkozik, minden közeledés tárgytalannak volna tekintendő. Ismétlem azonban, ilyen törekvésről a kormány részéről nem tudok, úgyhogy az általam mondottakat nem ezért hangoztatom. A kormány ma is azon az úton halad, amelyet eddig is kifogásoltam. Itt nem is annyira a kormány által beterjesztett törvényjavaslatokról van szó. A gazdaadósságok rendezését annak idején kifogásoltam, míg a hitbizományi reformra vonatkozó javaslatot a mai formájában, úgy, ahogy az a bizottsági elnök érgi tárgyalásokból kikerült, nem ellenzem. Egy kormánynak a politikája azonban nem csak az általa beterjesztett törvényjavaslatokban, hanem elsősorban kormányzati tevékenységének ,módszereiben és kormányzati szellemében nyilvánul mg, mindabon, amit éppen a miniszterelnök úr" „stílus", „vonalvezetés" néven oly gyakran emleget. Kétségtelen, hogy a pártszervezésnek az a módja, amelyről a magyar sajtó egyes részleteket már közölt, mint általában a magyar közvéleményben, bennem is csak visszatetszést kelthetett. A pártszervezésnek ez a módszere alkalmas a közigazgatás pártatlanságát és a közönségnek ebbe a pártatlanságba vetett bizalmát megszüntetni. A magyar társadalomnak, az egész szociális életnek pártalapon való beszervezése, amint ezt a Nép vezetősége tervezi és megvalósítani törekszik, az a szervezkedés, amely minden magyar embert a csecsemőkortól a haláláig a maga korlátai közé akar behálózni, a szervezésnek ez a módja csakis a politikai ellentétek elvadulására vezethet az országban. Arra fog vezetni, hogy az eddiginél elkeseredettebb pártoskodás támad magyar és magyar között és állandósul a testvérharc, amely pedig soha nem kívánatos, a mai időkben pedig a legkevésbbé. A végzetes pártszervezés XS^E'kDA 2.OLDAE afónnssAG Csókra születtem! IM* 1*0* Arakor díszelőadás !" ^.jj, y fórum Eggerth Márta 1*36 JANTAtt 1 Öröklakás Centrumnál legelőnyösebb! A tabáni óriásparknál (Krisztinakörút 159) épülő huszonegyedik társasházatunkban parkra néző, páratlanul értékes két-, háromszobás luxuskuli részeik központi fűtéssel, hangszigetelő válaszfalakkal, Horthy Miklós út 89. számú társasházunkban még pár beköltözhető két-, háromszobás, villaszerű, rendkívül olcsó lakrész kapható. Versenyen kívüli építkezés, páratlan fekvés és beosztás. Huszonötéves maximális (nem tizenötéves részleges!) adómentesség, lakásokat bérbeadjuk. Aranyértékű befektetés, nettó 7% körüli jövedelmezőség. Prospektus, öröklakásvevők tanácsadója díjtalan, öröklakásvétel előtt olvassa el, ha károsodástól, utánfizetéstől mentesülni akar! „Centrum" Házépítővállalat, Horthy Mikós út 15. minket az erdélyi magyarsághoz fűznek. is ott élned, halnod kell!..." — Én sejtem, hogy a kormány, tartván a titkos választójog következményeitől, azért, hogy megtartsa a maga többségét az országban, agyon akarja szervezni a magyar társadalmat és ólomsúlyként akar reá nehezedni. Nézetem szerint, ez a kormány által hirdetett nemzeti egységnek nem megteremtésére fog vezetni, hanem előbb-utóbb olyan politikai harcok felidézésére.