8 Órai Ujság, 1943. augusztus (29. évfolyam, 172-196. szám)
1943-08-23 / 189. szám
LOVAR ESŐEMBEREK Martalocz helyett Poseidon nyerte a Szent István díjat A perzselő napsütésben, szinte üdítően hat, a gyönyörű lovaregyleti pálya gondozott pázsitszőnyege és a tízezres turnusokban özönlő közönség, valósággal megostromolja a fák körül elterülő árnyékos szigeteket. Nagy napja van a galoppsportnak, futják a több, mint félévszázados Szent István-díjat. .. Vannak ugyan magasabb díjazású és nagyobb jelentőségű versenyek is, de a legnépszerűbb két futam mégis csak a Király-díj, meg a Szent István-díj. Mindkettő nagy múltra tekinthet vissza és már akkor is a lósport legnépszerűbb eseménye volt, amikor még a pesti és a bécsi üzem közösen működött. A régi jó világra, az igazi békebeli béke tárféletére, meghatottan emlékeznek vissza ma is, a vérbeli sportemberek. Kedves emlékeket elevenített fel a „közös időkről“ egyik előkelő, idősebb futtatónk. A finom és bölcs öregúr, kissé mélabús mosollyal mondotta: — Az összes közös ügyek közül, a futtatás volt az egyetlen, amelyet igazságosan intéztek a Monarchiában. Pontosan annyi versenynap volt Pesten, mint Bécsben. Büszkék lehetünk arra, hogy a lovasok között, a közös világban is a magyaroké volt a feltétlen hegemónia. Nevesebb osztrák zsokét alig ismer a turfkrónika. Magyarország viszont garmadával ontotta a jobbnál-jobb zsokékat, közöttük a világ legnagyobb lovasát, Janek Gézát. Érdekes, hogy a régi sportembereknek még ma is csillog a szemük, ha az egyszerű parasztgyerekből világhírességgé fejlődött Janek Gézéről beszélnek. Valóságos legenda övezi az emlékét és mindenki tud róla valami bravúros históriát. Állítólag vaskeze volt, a gebével is tudott nyerni, hét futam közül olykor ötöt-hatot is megnyert, de legalább hármat biztosan és ha nem talált más képzést a finisben, feltérdelt a nyeregre és úgy csúszott ki lovával, a többiek közül. De az idei Szent István napi műsor is szép és jó sportot hozott. A látványos bevezető gátverseny után nagy harc volt a második futamban, melyet Topweight nyert meg Klimscha szép lovaglásával. Itt sokan fogadták Vén Betyárt, de a reményteljesén a vert mezőnyben végzett. Az ismert magaslati szálló kitűnő főorvosa rezignált humorral mondotta: — Sajnos, későn jutott eszembe, hogy más lovat kellett volna játszani. Gondolhattam volna rá, hogy a Vén Betyár későn ér haza ... Izgalmasan szép finis volt a harmadik futamban. Klimscha és Gill élethalálharcot vívott a győzelmért és a pompás párviadalból ezúttal is a magyar fiú került ki győztesen, aki az Ámító nevű fekete paripán a lovasművészet legmagasabb iskolájával kápráztatta el a nézőket. A közönség percekig ünnepelte a kitűnő sampiont, íey azért félő, hogy meggyűlik a baja a hatóságokkal. Elvégre feketén lovagolt. A magunk részéről egyébként, egy kiváló szakember tanácsára, a Remete nevű lovat játszottuk és csak természetes, hogy messze hátul kullogva, tökutolsó lett. Egészen külön versenyt futott. Úgy látszik,ez egy igazi Remete. Szereti a magányt . . . Ezután következett a nagydíj, mely gyönyörű küzdelmet hozott a három legesélyesebb telivér között. Ritkán végződik verseny ilyen abszolút reális eredménnyel és még ritkább eset, hogy egy klasszikus nagydíj első és harmadik helyét ugyanannak az istállónak a lovai foglalják el. A Horthy-istálló nevéhez fűződik ez a pompás teljesítmény és mit sem von le annak értékéből, hogy ön sport-taktikai okokból Martalóccal akartak nyerni, végül is Poseidon győzött, mely csak akkor ugrott az élre, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy Macuka , megelőzi az istállótársat. Fő, hogy a díj az istállóban maradt, Martalóc akarta megszerezni a hatvanezer pengős zsákmányt, de Poseidon elvitte az orra elől. Miként a régi sláger is mondja: az egyiknek sikerült, a másiknak nem... . Alig ültek el a nagy verseny izgalmai, máris újabb favorit-vereség kavarta fel a kedélyeket Az ötödik futamban kikapott Sonata, a csinos lóhölgy, ami érzékeny veszteséget jelentett a fogadóknak. És még azt mondják, hogy az asszony verve jó... Kedves kis kétéves csikók indultak a hatodik futamban. Itt Bonbon volt a reál favorit, de rosszul választotta meg a nevét. Ez lett a veszte, sajnos mind a kettőnk veszte, mert mi is őt fogadtuk. A többiek ugyanis egyszerűen megették a Bonbont. Egyébként ebben a versenyben indult még Liliput is, egy igen érdekes származású kis csikólány. Apja Figaró, anyja Liliom. Szép kis Liliom lehet az, akinek már felnőtt lánya szaladgál a pályán. Még furcsább dolgot olvastunk azonban az ugyancsak ebben a futamban indult Csintalan nevű csikó származásáról. Anyja Tisane, apja azonban vagy Cagliostro, vagy pedig Consul. Ejnye, ejnye, ki hitte volna a kis Tisaneről? Igazán távol áll tőlünk, hogy hírbe hozzunk egy előkelő lóhölgyet, de nem követünk el semmi indiszkréciót, mert a kínos ügy benne van a hivatalos lapban. Úgy látszik, a lovak már ebben is utánozzák az embereket. Nálunk is divatba jött a háromszög. Igaz viszont, hogy náluk házibarát is ló... Közben a hőség egyre kibírhatatlanabb lett, bár a lovacskák mindent elkövettek, hogy meglepő futásaikkal, kissé lehűtsék a fogadókat. Egy hölgy kedvesen invitálta a gavallérját egy árnyékos padra, mondván, hogy nagyon kellemes a hűvösön ülni. A hipermodern eleganciával öltözött fiatalúr azonban elhárította az ajánlatot. Látszott rajta, hogy vannak bizonyos tapasztalatai e téren és kevésbbé kellemes dolognak tartja a hűvösön ülni. Általában mindenki elégedetten távozott a verseny végén, mert szép nyári időben érdekes és izgalmas versenyeket láthattunk Szent István napján. Csak az ismert öreg fogadó dörmögött elégedetlenül, mert nem vált be egyetlen tipje sem. Ő az, aki mindig „megálmodja a győztest“, de még egyetlen álombéli tipje sem vált be. Mindenki ismeri a furcsa öreget, bár a nevét senki sem tudja. De a pesti turflátogatók nem jönnek zavarba. Találtak számára kitűnő nevet. Ö a Tip van Winkle ... öreg táltos Jobb családból való komoly, megbízható fiatalabb nő elhelyezkedést keres, mint lelű ilyeiénő rag, hasonló minőségben vendéglátóigari vagy rokonszakmában.A.iánatok ..Elsőrendű garancia 975“ jeligére Blockner . .T. hirdetőbe Városház u. 10. A Gellért szálló főportásának 25 éves jubileuma Bensőséges ünnepség keretében tartotta huszonötéves jubileumát Bakos Mihály, a Gellért szálló kitűnő főportása. A jubileum alkalmából a szálló vendégei gratulációikkal halmozták el Bakos Mihályt, aki huszonöt éve tölti be nehéz posztját a szálloda portáján. Bakos Mihály az idegenforgalmi szakma egyik legkitűnőbb ismerője, valamennyi európai nyelven beszél és fiatal korában hosszabb időt töltött a legelőkelőbb külföldi szállodák szolgálatában is. { — Orvosi hír. Dr. Mihályi Péter Pál főorvos folytatja fogorvosi rendelését d. u. 4—6-ig. IV., Petőfi Sándor utca 7. Tel.: 38-63-82. Dr.Hegedűs Miklós urológus-főorvos újból rendel II., Zsigmond Many-útja L 11. 19. Tel.: 351—369. Az idegenek helyzete Franciaországban Marseille, 1943 augusztus Az idegenek szempontjából nagyfontosságú rendelet jelent meg a napokban a francia hivatalos lapban. Ezentúl a szabályos tartózkodási engedéllyel rendelkező külföldiek szabadon utazhatnak az ország egész belterületén, ami a háború kezdete óta külön engedélyhez s megfelelő indokhoz volt kötve. E rendelet jelentősen leegyszerűsíti az idegenellenőrző hatóságok munkáját, akiknek eddig a külföldiek akár csak tíz vagy húsz kilométeres utazása esetén, minden alkalommal komplikált útilevelet, úgynevezett „saus-conduit“-t kellett több példányban kiállítaniok. Ez esetenként közel fél órás munkát jelentett. Ha arra gondolunk, hogy Franciaországban e pillanatban is több mint kétmillió idegen él, akiknek jórésze családi, üzleti, munka, vagy egyéb természetű okokból állandóan útban van, könnyen elképzelhetjük, hány tisztvislő töltötte állandóan e sauf-conduit-k kiállításával idejét. E könnyítésnek azonban elsősorban természetesen maguk az idegenek örülnek. Számuk aránylag keveset csökkent a háború óta. Maximum száz-kétszázezerre tehető azoknak a száma, akik az utolsó három évben hazájukba tértek vissza, vagy tengerentúlra vándoroltak. Ha ehhez hozzászámítjuk a különböző címeken Németországban dolgozókat, az ittmaradt külföldiek még mindig az összlakosságnak 5 százalékát teszik ki.■ Minden két hónapnál régebben itt élő idegen, tartózkodási engedéllyel egybekötött személyazonossági igazolvánnyal kell hogy rendelkezzen. Ennek ára nem emelkedett 1939 óta: három évre száz frank munkásoknak, diákoknak és azoknak a külföldieknek, akiknek francia feleségük vagy gyermekük van, négyszáz a többieknek. A munkavállalás, ipar- vagy üzletalapítás külön engedélyhez van kötve, amelynek megszerzése ma jóval nehezebb, mint a háború előtt Sok szó esett az utóbbi években úgy a bel-, mint a külföldi sajtóban a francia közvélemény 1940 óta idegenellenes beállítottságáról. Ezekben a hírekben legalább annyi a túlzás, mint a valóság. A rosszkedvű, sorscsapásokkal sújtott ember mindig idegesebb és . .. igazságtalanabb, mint a jókedvű és elégedett. Ez az igazság a vereségtől megtört Franciaországra is vonatkozik. Idegenellenes közhangulatról azonban nem lehet beszélni Franciaországban. Sőt, a közös nélkülözések, közös szenvedések, egy szebb jövőbe vetett remény és egy azért folytatott közös küzdelem sok tekintetben még összehozta a franciákat és külföldieket. Ha túlzások voltak is, a francia t jp nagy többsége sosem dőlt be embertelen jelszavaknak és sosem tagadta meg a szeretetnek és emberségességnek azokat az elveit, amelyek ép ezen a földön váltak a civilizáció közkincseivé. K L MOHÁCSI JENŐ: LIDÉRCKE A nemes gyöngykagylót egy porszem is megtermékenyíti. A költő-zseni lelke nem mindig mennyei szikrától lobban lángra, gyakran csak e földi ingovány csábító, kárhozatos lidérclángjától. Molách Imre lelkét is ilyen földi lidércfény lobbantotta mennyekig törő lángra. Az ő titokzatos „Lidérckéje“ a szép és szerencsétlen Fráter Erzsi volt, a hűtlen, méltatlan asszony, aki számításból ment férjhez a sovány, horpadt mellű költőhöz; megcsalta, míg az az osztrák önkény börtönében raboskodott , a hisztérikus, szerencsétlen rossz asszonyok szokása szerint csak akkor gyűlt iránta kései szerelemre, mikor a szelíd, komoly férfi megmutatta az öklét is és kiparancsolta házából. De bármily méltatlanul is viselkedett Fráter Erzsi Madách Imrével szemben, a költő életében és halála után, bár az országutak kocsmáihoz züllött is le, a delirium tremens és az eskór szörnyű görcsei közt is feje fölött lebeg a halhatatlanság ezüst glóriája, hiszen nemcsak a csapodár Kepler Borbála, de Éva tüneményes alakját is róla mintázta Madách Imre. Róla, amilyennek szerette volna látni, vagy talán látta is magányos éjszakáin a sztregovai kastély rideg termében a hűtlen, szívtelen, gyönyörű, a gyűlölt és imádott Fráter Erzsit. Mert Práter Erzsi volt mégis Éva, s a Tragédia minden hősnője, minden szép és minden jó, minden erény és minden bűn, az örök nő, az élet értelme és célja. Mohácsi Jenő, „Az ember tragédiája“ kitűnő német fordítója, „Lidércke“ című regényében az író és poéta finom tapintatával fürkészi ezt a tragikus asszonysorsot s a halhatatlan költőnek kijáró minden tisztelet mellett az emberi részvét meleg színeivel rajzolja meg Fráter Erzsinek még a bűn rikító mázában és a koldusruha vigasztalan foltjaiban is megindító, felmagasodó alakját s a megtiport, halálba hajszolt asszonyra ráteríti a megbocsátó könyörületesség Veronika-kendőjét. Szívbemarkoló írás, megrázó regény, nagy és mély élmény Mohácsi Jenő könyve, a költő és szerelem nélküli szerelmese személyes drámájánát még közelebb hozza a szívekhez a Tragédiát, amelynek így úgyszólván minden sora még mélyebb értelmet, magyarázatot kap. A kitűnő könyv, amely, eredetileg 1935- ben a Nyugat kiadásában jelent meg, most új kiadásban kerül a közönség elé: a Pharos ízléses, szép kiadásában, (k. e.) Pilisvárosvár karátsony-liget Szépfekvésű, közművs háshelyek. Telefon: 12*» 225 Árkász nyerte az Esterházy-díjat A vasárnapi versenyek főszáma, a másfél mérföldes Esterházy-díj nem a legjobb megvilágításba helyezi a háromévesek képességét. A rendkívül sebes versenyben Árkász feltartva győzött, de egyenesen megdöbbentő, hogy győzelme pillanatig sem volt kétséges. Ez pedig eklatáns bizonyítéka annak, hogy a háromévesek állóképességgel nem bírnak, aminthogy Raphael is teljesen irreális, lassú versenyben nyerte meg a Derbyt, amit annak idején le is szögeztünk. A nap többi eseménye közül felemlítésre érdemes Turmac könnyű győzelme a kétévesek maidenversenyében és Berkes könnyű győzelme a Hárshegyi hendikepben. Ez utóbbi, éppen úgy, mint Vagány győzelme a kétévesek hendikepjében, nagy meglepetés volt, amit a gépek tekintélyes osztalékokkal honoráltak. Bocskaid, Harsogó, Baia Spire és Zsellér nyerték a nap többi futamait. — Kerekesházy József: Az igazi Kemál Az új török köztársaság megteremtőjének küzdelmes életéről, nagy alkotásáról, a modern Törökországról szól Kerekesházy József életrajzregénye. Az első önálló magyar munka, amely ezt a ma fokozottan érdekes témát felöleli. Színes, érdekes és mindvégig tárgyilagos írás, amelyből a világpolitika gyújtópontjában álló Törökország közelmúltját és jelenét pontosabban ismerjük meg, mintha a leghitelesebb adatforrásokat kapnánk kezünkhöz. A magyar-török barátság egyik láncszeme a szerző kitűnő munkája, amelyet Apponyiéletrajzának sikere után kíváncsian olvasunk. (Pantheon-kiadás.)