A 7 napról, 1995. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-05 / 1. szám
Egy eltűnt (?) halott nyomában Akár a pólóban ♦ Az utolsó út előtt ♦ Végignézték az összes hullát December 28-án a nagyszénási Szociális Otthonban elhalálozott egy 94 esztendős néni. Utolsó útja előtt azonban „átélt” - már a megfogalmazás is morbid, hát még a történet - egy kis kacskaringót. Mi több, órákig nem tudtak hollétéről sem a hozzátartozók, sem pedig a temetéssel megbízott Rekviem temetkezési vállalat dolgozói. Az eset nem példa nélküli, viszont példátlan és felháborító. No de hallgassuk meg a két temetkezési vállalkozás vezetőjét! Lászlóffy Zoltánná (Rekviem). Szerdán 14 órakor bejött irodánkba K. S.-né és bejelentette, hogy táviratot kapott a nagyszénási Szociális Otthonból, amely arról értesítette, hogy meghalt a nagynénje és minket bíz meg a temetéssel kapcsolatos teendők elintézésével. (Az elhunyt lánya Kanadában él, és a nénit a K. család látogatta a szociális otthonban - K. E.). Tehát ránk bízta az ilyenkor szokásos papírmunkákat, valamint az elhunyt elszállítását, ide Orosházára, majd Kunágotára, mivel ott lesz január másodikán a temetés. Még a hozzátartozó jelenlétében felhívtam a szociális otthont és közöltem velük, hogy megyünk a néniért. Akkor még az otthonban volt a tetem, de az egyik gondozónő azt is megemlítette, hogy már szóltak a PIÉTÁNAK az elszállásolás végett. Éppen ezért szintén a hozzátartozó jelenlétében - tehát tanúm van rá - telefonon értesítettem Kárai Ferencnél, a PIÉTA tulajdonosát, hogy tudom, kaptak egy hívást Nagyszénásra, de ne menjenek a halottért, mert minket bízott meg a család. Ezt Kárainé tudomásul vette - nekem legalábbis ezt mondta. Ez fél három körül lehetett. A szociális otthonbeli nővérkével úgy beszéltük meg, hogy négy óra körül érünk oda és addigra ők elintézik a papírmunkákat. Dolgozóink negyed 5-kor indultak a szénásra, de mire átértek, néhány perccel megérkezésük előtt a PIÉTA emberei elvitték az idős nő földi maradványait. Hogy hová, ezt nem tudták megmondani az otthon dolgozói, csak annyit tudtak, hogy vidékre. Papírokat nem vittek a holtesttel, ezt mi kaptuk meg, holott e nélkül a halottvizsgálati bizonyítvány nélkül sehová nem lehet a hullát szállítani, tehát szállítólevélként is funkcionál. A fiúk tehát dolguk végeztével tértek vissza és a történtekről azonnal értesítettek. És ekkor elindult a keresés. Elveszett a holttest (?!) - Milyen lépéseket tettek ezután? Hol keresték a nénit? - Az első gondolatom az volt, hogy elmegyek Káraiék lakására és megkérdezem, hová vitték, de mivel tavaly már volt egy ugyanilyen esetünk, akkor sem találtuk a hullát, csak akkor nem lett belőle ügy - ebből tanulva először az Alvégi temető hűtőjéhez mentünk. Mivel az orvos nem írt elő boncolást, csakis ott lehetne tárolni a tetemet. Nem volt ott. Felhívtuk a kórház portáját, megkérdeztük, hogy történt-e beszállítás. A válasz nemleges volt. Mivel az említett telefonbeszélgetés folyamán megemlítettem Kárainénak, hogy Kunágotán lesz a temetés, ezért felhívtam a kunágotai temetőgondnokot, hogy odaszállították-e. De a gondnok tőlem hallott először a néni haláláról. Tehát ott sem volt. Ezután felkerestem a hozzátartozókat - ez már a késő esti órákban volt - és közöltem velük a történteket. Teljesen kétségbe estek. - Hol keresték ezután? - Még egyszer kimentünk az Alvégi temetőbe, hátha azóta odakerült a néni földi porhüvelye. Majd elmentünk a kórházba, a portás - teljesen érthetően - nem engedett be bennünket. Azt mondta, hogy csak egy olyan személlyel mehetünk a kórbonctanra, aki illetékes a belépésre. Ezért felkerestük az egyik kórboncnokot a lakásán. Segítségével végignéztük az összes hullát, hátha köztük van a 94 éves néni - bár az orvos, mint mondtam, nem írt elő boncolást. Mondanom sem kell, itt sem találtuk. Végül az éjszaka folyamán ez a kórboncnok derítette ki, hogy a PIÉTÁ-sok a nagyszénási halottházba vitték a holttestet. Ez a lépésük már csak azért is logikátlan volt, mivel a Nagyszénáson eltemetendő holtakat is behozzák tárolás végett A két orosházi temetkezési vállalkozás között már régóta „háború” dúl, csak az ügy eddig nem került felszínre. Az ominózus, december 28-i esetig a konkurenciaharc úgy zajlott, mint a vízilabdában: felül mindenki mosolygott, csak alul, a „víz alatt” rugdosták egymást kékre-zöldre. Ez az ügy azonban napvilágot látott.