A 7 napról, 1996. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-04 / 1. szám
Haboskávé Közérzeti szonda - Ha azt akarnám, hogy teljesen eltűnjek, s ne háborgasson senki, akkor Boszniába kellene mennem, mert csak ott nem találnának meg. Hiszen ebben a felgyorsult világban még a szabadságomat sem tudom nyugodtan eltölteni, a múlt évben is kilencszer hívtak be. Az ember a munkáját, foglalkozását nem felejtheti el egy pillanatra sem, nálunk ez különösen érvényes: parancsot adnak, s azt teljesíteni kell. A kötelesség az elsődleges. - S hol tölti zaklatott szabadságait? -Van Mártélyon egy parasztházam, azt javítgatom, csinosítom. Van búboskemencém, gyűjtöm a régiségeket, a csíkmákszűrőt, a szilkéket, a köcsögöket, most egy lőcsös kocsira vágyom nagyon. Horgászni szeretnék még lejárni, de arra már nem marad időm, a nyáron is csak néhányszor voltam a víznél, akkor is inkább úszni. - Családja, gyermekei? - Egy lányom van, most harmadikos gimnazista. Elég sokat vagyunk együtt. - ő is katona lesz? - Á, szó sincs róla. Egyedül én vagyok a családban ilyen gondolkodású. Nem is volt eddig más hivatásos katona nálunk. - Miért választotta ezt a hivatást? - Mert szeretem a rendet, a tisztaságot, az egyértelmű fogalmakat. - Milyen a jó katona? - A jó katona nagyon okos és pedáns. A pedantéria vonatkozik a gondolkodásmódjára, a kiállására, az egész lényére. A jó katona tiszta, fegyelmezett, s tiszta a körme. - S milyenek a mai katonák? - Kivállóak. Aki ebben a felgyorsult világban helyt tud állni, végig tudja csinálni mínusz harminc fokos hidegben a gyulai árvízi mentést, mint a napokban történt, akkor az jó katona. Ha nem lettek volna Gyulánál a katonák, hogy megerősítsék a töltést, akkor a város most víz alatt lenne. De amíg az emberek az igazak álmát alusszák, a katonák a hóviharban mentik az autókat, viszik az elzárt településekre az élelmet. Ehhez kell pedánsnak lenni. - Elég szép karriert futott be az elmúlt évek alatt, ezt hogyan értékeli? - Minden katona életének a legtitkosabb célja, hogy tábornok legyen, s mindannyiunk zsebében ott van a marsallboz. Én elő tudtam venni. Nagyon boldog voltam, mert a Magyar Honvédségnek vannak tisztjei, ám a Magyar Köztársaságnak vannak tábornokai. Ez nem semmi. Ám az a lényeg, hogy a tábornok is fázik. - Mit szeretne még elérni? - Nyugdíjba menni szépen, csendben. Én már kiválasztottam az utódomat is. Pető dandártörzsfőnök biztos, törésmentes váltást jelentene. - Hogyan búcsúztatta az óévet? - Otthon szűk családi körben, reggel pedig, már nyolc óra után kimentem Mártélyra és aludtam. Még a csengőt is kikapcsoltam. Kell egy kis áramszünet - dúdolta anno a fél ország a népszerű Hofislágert. Ám a rendszerváltás óta eltelt öt év alatt kevésszer adatott meg, hogy az emberfia kicsapja saját biztosítékait, s mint magánember eltöltsön néhány önfeledt pillanatot. Mindig a munka, meg a közélet... Sorozatunkban olyan emberekkel beszélgetünk, akiket a hivatalos életből sokan ismernek. Ám, szakítva a hagyományokkal, nem a bokros teendőkről, elintézendőkről, fontos kérdésekről csevegünk. Közérzeti szondánk „áldozata” ezúttal Csorba Mihály dandártábornok. Még a tábornok is fázik... A vásárhelyi Erzsébet Kórház szülészetén, január 2-án, bensőséges ünnepség keretében adta át Kőhegyi András polgármester-helyettes az önkormányzat ajándékát a ’96-os év első újszülöttjének. Az eseményen részt vett dr. Ördögh Béla orvos-igazgató és dr. Kárai László főorvos is. Az ünnepelt, Denderie József Imre január elsején 5 órakor, 3,35 kilogrammal született. A 27 éves Denderie Józsefet igazán gyönyörű kisfiúval ajándékozta meg párja. Dr. Boleman István és Baloghné Leli Klára szülészek segítették több órás vajúdás után világra a csecsemőt. A húszezer forintos takarékkönyvet egy szál virág kíséretében átvevő 19 éves Prohászka Mónika igen meglepődött, hiszen meg sem gondolta, hogy a város vezetői ilyen figyelmességgel lepik meg. Kőhegyi András meleg gratuláló szavaival biztatta a fiatal kismamát arra, hogy Vásárhelynek és az országnak értékes embert neveljen magzatából. Egy. Nincs baj, bébi!