A DUNÁNÁL - 2002. JÚLIUS (1. ÉVFOLYAM, 6. SZÁM)

St. Auby Tamás: A Szabadság Lelkének Szobra

A Szabadság Lelkének Szobra 1992 W St.Auby Tamás 1­0 éves a BUBU Dokumentumok a TNPU-Archívumból 1991 tavaszán, amikor a kárpát-medencei törzsek egyik része le akarta rombolni, a másik része meg akarta őrizni a Gellért-hegyi Felszabadulás Emlékművet, egy partin, Pauer Gyula pszeu­­doszámlalátvány-tervező műtermében - ahonnan éppen a szoborra látni Julia Lorrensy, a nagyszerű, magyar származású, francia művésznő rózsaszín cocktail-poharát közel tartva mosolygó, vörös ajkához, fekete szemöldök-kérdőjellel, mintegy mellékesen mondta nekem: „Minek ez a sok hűhó?! Egyszerűen le kell takarni egy fehér lepellel, vágni kell rá két lyukat szemek gyanánt - és ott van nekik a Szabadság Szelleme!" Azonnal megvilágosodtam, és megesküdtem, hogy ezt az átalakítást megcsinálom. Kacagva kiittuk poharunkat és elégedet­ten hátravetettük magunkat a bőrfotelban. Éberség vagy vakhit? Megkérdeztem az ősi, szent, sorselemző jóskönyvet, a Ji Kinget arról, hogy mi a helyzet. Legnagyobb meglepetésemre a legkevésbé meglepő választ kaptam: A Forradalom (A Vedlés) - aminek áttanulmányozása során már nem lepett meg ez a megjegyzés sem: „(...) tiszták és jól láthatóak a fő irányvonalai, úgyhogy ezek bárki számára megérthetők, így még arra sincs szüksége, hogy jóslatot kérjen, mert a nép magától mellé áll. (...)“ 1991­ június 29-én - azon a groteszk napon, amikor a nem-kooperatív játékok teóriájának egyensúlyát analizáló, magyar származású, Nobel-díjas John C. Harsanyi által vezetett nyugati hadibankárok a 46 év óta ideiglenesen Magyarországon állomásozó Vörös Hadsereg utolsó szovjet katonáját is evakuálták Magyarországról Génfből - ahol 16 évnyi száműzetésem töltöttem, s ahol uzsorakamatfizetés-megtagadás miatt épp evakuáltak a szabadpiaci bérlaká­somból­­, Turba-meteorológusként Budapestre jöttem azzal az ürüggyel, hogy az álkommu­nista korrupció mocsarába züllött Bartók 32 Galériát a jogi-gazdasági-kulturális változás szellemében felfejlesztem a nemzetközi művészeti és nem-művészet-művészeti összeesküvés aktuális szintjére. E galéria a XI. kerületi önkormányzat tulajdonában volt, s a Gellért-hegyi emlékmű is ebben a kerületben van. A Projekt átható evidenciájában való hitem biztosított arról, hogy a galéria igazgatójaként kivitelezhetem Lorrensy művésznő javaslatát, így is történt. Mindenekelőtt leromboltattam a porszürke galériát, s a helyén újjáépített, szeplőtelenül fogant, hófehér térben bemutattam A Szabadság Lelkének Szobra Projekt 1991­­-1, mert fel kellett tüzelnem a szoborvédő pártfunkcionáriusokat és újságíróikat, hogy fogvi­­csorgatva, de ingyen reklámozzák a majdani kivitelezést, így ezen egyetlen kiállításnak több látogatója lett, mint amennyien valaha kódorogtak e galériában Rákositól Kádárig, s az újdon­sült hatalmi gépezet is el tudta dönteni, hogy nem por került belé, hanem szőkített olaj a tűzre. Szponzorok, politikusok, bürokraták, rendőrök, textilkereskedők, varrónők, fuvarosok és alpinisták hegyeit kellett megmozgatnom, felkértem 24 prominens művészt és művészettörténészt arra, hogy az önkormányzatok kulturális bizottságainak írják meg a Projektet támogató levelüket (közülük csak Hajdú István és Sinkovits Péter főszerkesztők, Néray Katalin főigazgató és Hencze Tamás festőművész utasította el kérésem), míg végül a kivitelezés mellett döntöttek az illetékesek. Az 1992. június 29-ikén, az Első Budapesti Búcsú a Vörös Hadseregtől napján ott lebegett a város felett A Szabadság Lelkének Szobra 1992 , - népiesen a Bubu. Az eredeti projektnek csak két motívumát változtattam meg: a művésznő • 2002. júliusA DUNÁNÁL

Next