A DUNÁNÁL - 2003. AUGUSZTUS-SZEPTEMBER (2. ÉVFOLYAM, 8-9. SZÁM)
Gömöri György: Az Európa-eszme és a magyarok
Ezt az Európával kapcsolatos ellentmondást - mert a Felvilágosodás Európája nem azonos a magyar huszároktól rettegő, de forradalmas franciák Európájával - később majd csak Petőfi Sándor tudja feloldani. Az ő lírájában és életében forr össze a forradalom és a nemzet ügye, ezért kivételes történelmi pillanat számára 1848. Az ő Európája a szabad köztársaságok kontinense - egy olyan Európa, amelynek születését, hitte, megjósolta, lelkében előre látta. Naplójában írja 1848 március 17-én: „világosan láttam, hogy Európa naponként közeledik egy nagyszerű, erőszakos megrázkódtatáshoz”16, majd leírja a nevezetes március tizenötödike eseményeit. Ugyanazon év szeptemberében, a Jellasics támadására reagáló cikkében így teremti újjá az év kronológiáját: „Követte Franciaország példáját Európa minden népe (kiemelés tőlem) és fegyvert ragadott szabadságáért. Fölkeltünk mi is, magyarok, fölemeltük a szabadság eltiport zászlaját...”17 Az első mondatba költői túlzás csúszott; bár 1848-ban sok helyen volt forradalom, nem volt minden európai országban, s volt, ahol csak forrongás történt, nem bukott meg a monarchia. Annyi biztos, hogy a márciusi forradalom Petőfi rövid életének beteljesülése volt, s hogy egy percre azt hihette, a köztársaságok Európája végre szinkronba került a magyar vágyakkal. Ezért hiteles az a keserű, Debrecenben, 1849 elején írott verse, amely Európa ’árulására’ íródott: „Európa csendes, újra csendes, / Elzúgtak forradalmai.../ Szégyen reá! Lecsendesült és / Szabadságát nem vívta ki”18. Világos után Európa politikailag megint átesett azon a regresszión, amely a francia forradalom, illetve Napóleon legyőzése után sújtotta, a technológia fejlődése azonban mégis lassan mintha elősegítette volna Petőfi ideáljának megvalósulását. Ma a köztársaságok Európájában élünk, egy-egy fogatlan (és merőben alkotmányos) monarchiával, s a jelenlegi Európa-eszme történelmünk során a harmadik, amit a magyarság nem saját érdekei ellenében, hanem (ha fenntartásokkal is), azokkal szinkronban támogathat. Hibaigazítás Kedves Szerkesztőség, a 2003. június-júliusi szám igen gazdag és szép, de megint van pár sajtóhiba a Parmenius-cikkemben. Mindjárt az alcím így hangzik helyesen: „Vissza az Ister balsorsába”, merthogy a Duna régi latin neve „Ister” volt. A cikk második bekezdésének hetedik sorában pedig kérem szépen kijavítani a szöveget ily módon: „az egyetemi városból Londonba” - mármint onnan ír Holman Camdennek. A cikkhez mellékelt fotó jó, csak kicsit kidomborítja eredendő szkepticizmusomat a legendákkal és a mindent jobban tudó olvasószerkesztőkkel szemben. Barátsággal: Gömöri György Jegyzetek 1 Fernand Braudel,/ History of Civilizations, London 1994, 315 2 Renae Silvii Piccolomini Senensi... Opera inedita, szerk. J.Cugnoni, Roma, 1883, 116 3 Horváth János, Az irodalmi műveltség megoszlása, A magyarországi humanizmus, Bpest, 1935, 654 uo. 75 5 Janus Pannonius Magyar humanisták, szerk.Klaniczay Tibor, Bpest, 1982, 867. A „lustrum” értelme itt lehet „öt év”, de lehet hosszabb időszak, pl. 25 év is. 6 i.m. 163 7 i.m. 1345 8 i.m. 448 9 i.m. 828 10 G.Burnomisa, O dobywaniu Agru sporazcepo jego wzieciu, Krakkó, 1596 és Thomas Glover beszámolója: Purchas his pilgrimes, II vol., London, 1625. Utóbbi magyar fordításban: Gömöri György (szerk. és ford.) Angol és skót utazók a régi Magyarországon, 1542-1737, Bpest, 1994, 19-22. 11 Csokonai Vitéz Mihály összes versei, L, Bpest, 1956, 264 12 uo.265/266 13 Új magyar irodalomi lexikon, A-Gy (szerk.Péter László), Bpest, 1994, 377 14 Csokonai, i.m. L. 407 15 i.m. 415 16 Petőfi Sándor összes művei, Franklin, Bpest (é.n.), 1313 17 i.m. 1389 18 i.m. 718 A DUNÁNÁL 61 2003. augusztus-szeptember