A Falu, 1995 (10. évfolyam, 1-4. szám)
1995-06-01 / 2. szám
VIDÉKFEJLESZTÉS állam korlátozott szerepét tételezem fel. Mivel a falusi vendéglátás különleges vállalkozási forma, tulajdonképpen kevés, de egyértelmű szabállyal, bizonyos pénzügyi kedvezményekkel olyan erőforrások hasznosulhatnának, amelyek ma sok magyar faluban parlagon hevernek. A falusi vendéglátás érzékenységét és fontosságát már hatvan évvel ezelőtt is felismerték. A Magyar Királyi Pénzügyminiszter 64.775/1937 VIII. a. szám alatt közzétett a körrendelete valamennyi m. kir. pénzügyigazgatóságnak és adóhivatalnak a fizetővendéglátás ház adóalapjának megállapításánál arra szólít fel, hogy a „legnagyobb körültekintéssel és óvatossággal járjanak el"1. Tanulságul álljon itt szó szerint néhány bekezdése: „...Tudomásomra jutott, hogy egyes pénzügyigazgatóságok és adóhivatalok ezeket a szabályokat a legszigorúbban alkalmazták azokban a községekben is, amelyek gyógy- vagy üdülőhellyé nyilvánítva nincsenek, amelyekben azonban az Országos Magyar Vendégforgalmi Szövetség kezdeményezésére és a hazai nyaraltatás előmozdítására a község lakosai fizetővendégek elfogadására vállalkoznak és az általuk használt ház egyes lakrészeit konyha- és bútorhasználattal egykét hónapra igen alacsony bérért bérbeadják, vagy pedig a fürdő vendégeknek teljes ellátást nyújtanak. Ezekben az esetekben a fizetővendégek elfogadásának gazdasági jelentősége nem a lakóház egyes részeinek bérbeadásában van, mert a falusi lakosság azért fogad el fizetővendégeket, hogy fölös terményeit gazdaságosabban értékesítse. Az ilyen háztulajdonosokkal szemben nem volna helyes eljárás, ha így elért bevételük adóemelésre használtatnék, mert ez könnyen arra az eredményre vezetne, hogy a falusi lakosság inkább lemond erről a jövedelméről. A hazai nyaraltatás közgazdasági és szociális eredményének előmozdítása céljából pedig kívánatos, hogy a falusi lakosság a nyaraltatási mozgalomhoz minél nagyobb számban csatlakozzék." A hatvan évvel ezelőtti időszakról szóló idézetek jól rávilágítanak a falusi vendéglátás ma is érvényes lényegi vonásaira, a helyi összefogásra, a vezetők szerepére, az állam és az önkormányzatok támogatásának szükségességére. Ma azonban nemcsak a falusi házaknál megtermelt mezőgazdasági termékekről van szó, hanem az üresen álló házrészekről, házakról, a sok szabadidővel, tudással rendelkező idősebbekről, a kihasználatlan vagy mesterségesen leértékelt humán erőforrásokról. A spontán fejlődési szakasz egyik jellemzője - egyben a fejlődés korlátja -, hogy nem akadt a falusi turizmusnak igazi gazdája az állami szervek közül, a civil szervezetek tényleges együttműködése és érdekérvényesítő képessége pedig még gyengének tekinthető. Persze, kérdezheti bárki, kell-e egyáltalán állami háttér e tevékenységhez? Szerintem kell, hogy kevés, de egyértelmű szabállyal megteremtse a fejlődés útját, másrészt segítse azt az összetett, az egész országot lefedő, helyi csoportokból összeálló hálózati, együttműködési rendszert, mellyel a falusi turizmus marketingjét meg lehet alapozni. Jelenleg az állami szervek közül az Országos Idegenforgalmi Hivatal és néhány megye Tourinform irodája vállal támogató szerepet a falusi turizmus fejlesztésében. Azonban sem a Földművelésügyi, sem a Területfejlesztési, sem a Munkaügyi, sem a Belügyminisztérium stb. nem „gazdája" e témának, pedig e vállalkozás összetett volta igényelné valamennyi említett együttes részvételét a fejlesztésben. 79 1 Az Utas Könyve 1937. Budapest. OMVESZ. 2 A házadóról szóló 1927. évi 200/P. M. végrehajtási utasítás alkalmazásáról van szó.