AGRÁRTÖRTÉNETI SZEMLE 3. évfolyam (1961)
1961 / 1. sz. - TANULMÁNYOK - TILKOVSZKY LÓRÁNT: Az elkülönözés és tagosítás Széchenyi István cenki uradalmában
ELKÜLÖNÖZÉS ÉS TAGOSÍTÁS SZÉCHENYI CENKI URADALMÁBAN. 43 oldást talált Lunkányi ebben a speciálisan is nehéz helyzetében. Mindössze annyit tudunk, hogy „a törvénes bizonság által" egy nyilatkozatot adott közhírül az uradalom hat helységének.41 A megyének az új úrbéri törvényekkel kapcsolatos állásfoglalása megmásítására indult szívós küzdelemről Lunkányi 1837. október 7-i levele tájékoztat: „A mai közgyűlésben minden uradalmi főbb tisztek és ügyészek összetartván, a nemes vármegye előbbi végzésében a fonyás iránt változtatást eszközlöttünk, hogy a fonyás az előbbi szokásnál megmarad . . . így tehát a princípium több sértő végzések (az úrbér kihirdetése alkalmával) megváltoztatására meg van vetve. Már vagy 12 összebeszélgettünk, hogy a jövendő közgyűlésen a tized, füstpénz s fuor iránt hozott végzéseket akarjuk új okokkal s esetekkel megtámadni, — és sikert reméljünk is."42 Lunkányi Széchenyihez intézett 1838. január 8-i leveléből tudjuk, hogy valóban sikerrel szervezte meg egy tucatnyi uradalomnak a kancelláriához benyújtott folyamodását. ,,Az uradalmak, mellyek recurráltak, ezek: Egyed, Sajtoskál, Domonya, Saágh, Pereszne, Ivány, Czenk, Szany, csornai prépostság, Füles, Daruvár, Sopron, Loos, sat." Gróf Széchenyi Lajos már korábban, egyénileg adott be a kancelláriához folyamodványt, így Lunkányi az ő horpácsi uradalma csatlakoztatására Tibolth Mihály ügyészhez intézett felszólításával már elkésett. Amikor a folyamodvány véleményadás végett a bécsi kancelláriától Budára, a helytartótanácshoz küldetett, Lunkányi a Pesten tartózkodó Széchenyitől a tanácsosok megkörnyékezését kérte: „Tán jó volna, ha Nagyságod is vagy maga beszélne egy-kettővel, vagy Szentiványi Péter úr által informáltatná azokat, kiknek befolyása." 43 „Sopron megyének liberalismusa (mert a tisztviselők nagyobb része semmivel sem bir), és magistratualisták törekedése hatóságokat terjeszteni és az egyes birtokosokat elnyomni, — belehozott bennünket a sárba" — írta Széchenyinek Lunkányi. „Most azon legyünk, hogy abból jól kigázoljunk, egyszersmind ha egy oldalon tán valamit vesztünk is, másrészről ismét nyerjünk." Ha az ellenzék az új úrbéri törvények kihirdetését arra használja fel, hogy a jobbágyságot sorozatos úrbéri perek indítására biztassa, akkor nem elég az új úrbéri törvények „önkényes, ultraliberális" értelmezése ellen venni fel a harcot, hanem elébe kell menni a „kiprovokált" úrbéri pereknek, oly módon, hogy az uradalmak viszont az országgyűlésnek az elkülönözés és tagosítás tárgyában hozott törvényei felhasználásával lendüljenek ellentámadásba. A jobbágyság jelenlegi panaszai jelentőségüket vesztik, ha a kezdeményezést az uradalom ragadja magához, s az elkülönözési és tagosítási pereknek az erő pozíciójából való megindítása a falun egészen új helyzetet teremt. Az ellenzékkel és az általa biztatott jobbágysággal szembeni ellentámadás ily módon egybefolyik a tagosított és elkülönözött alódiumok létesítésére irányuló uradalmi törekvéssel, melynek megvalósításához most már nem feltétlenül szükséges a jobbágyság hozzájárulásának „nagylelkű engedményekkel" való megnyerése, hanem a földesúr e tekintetben immár egyszerűen törvényszabta jogokkal és lehetőségekkel élhet. A harcra kész Lunkányi már az ellenzék által bátorított jobbágyság első moccanására is így reagált Széchenyihez írt 1836. november 19-i levelében: „Mondhatom, részint szeretem, mert egyúttal mindenütt a 41 B 6. fasc. 299. fol. Lunkányi Széchenyihez, Cenk 1837. aug. (k. 42 CS VIII. k. 20. cs. Lunkányi Tibolth Mihályhoz, Sopron 1837. okt. 7. 43 – 6. fasc. 93. folio. Lunkányi Széchenyihez, Sopron 1838. jan. 8.