AGRÁRTÖRTÉNETI SZEMLE 34. évfolyam (1992)

1992 / 1-4. sz. - ADATTÁR - PETŐ MÁRIA: XVIII. századi leírás a tokaji borról

ADATTÁR borászati kommentár nélkül, annál is inkább, mivel szakmai kérdésekben nem érezzük magunkat illetékesnek, s a közelmúltban Balassa Iván tollából megjelent összefoglalás 10 fel is ment bennünket e kötelezettség alól. A tokaji bor leírása készítette Silv.(estro) Douglass Scud.(iero) A tokaji bor hírneve és a vele kapcsolatos, általánosan elterjedt hamis nézetek meggyőztek arról, hogy érdekes és egyúttal hasznos lesz, ha leírom, azt amit az előállítás helyén én magam megfigyeltem és amit erről Magyarországon és Bécs­ben kiváló gazdáktól hallottam. Tokaj város, vagy inkább falu, amelyikről a híres bor a nevét kapta, egy hegy lábánál, illetve egy magas hegy keleti oldalában fekszik, közel a Bodrog és a Ti­sza („Theiss­­ossia Tibisco") összefolyásához. A lakosok itt protestáns magyarok, Törökországból származó görögök, akik a borkereskedelem miatt már hosszú ideje letelepedtek itt: két­száz évvel ezelőtt ez a vidék csaknem folyamatosan hadszíntér volt; az erőd, mely a városhoz közel van már annyira elpusztult, hogy csak romjai ismerhetők fel. A hegyek, melyeken a szőlőt telepítették, mind a Bodrog folyótól Nyugatra vannak, Tokaj városa körül kezdődnek, attól Nyugatra és Északra helyezkednek el, kb. 10 négyszögmérföld (kb. 700 magyar ha)11 területet foglalva el. Azonban tágas síkságok és több falu szakítja meg, ezek Tállya, Mád, Tarcal, Zombor, Bénye és Tolcsva („Talia, Mada, Tarczal, Szombor, Benye , Tolcsova"). E falvak, neveze­tesen Tállya és Tarcal közelében a bor jobb, mint a Tokaji hegyen, de mind ugyanazt a nevet viseli. A szőlőskertek az északi szélesség 48. fokán túl vannak, a talaj mindegyik helyen, ahonnan a bor származik, sárga anyag, egészen mélyen, melyben helyen­ként hatalmas sziklák látszanak, anyaguk mészkő. Ezek a hegyek nem alkotnak szabályos láncot, hanem síkságok szakítják meg, mindenfajta (földrajzi) fekvésben, mindenütt szőlők vannak, főleg amelyek déli irányban helyezkednek el. De általános szabály, hogy a bor jobb azokon a tájékokon, melyek jobban megközelítik a déli égtájat, ahol a lejtő meredekebb, és az ilyen lejtőnek is a magasabb részén. Ezek a körülmények fontosnak tűnnek, ha a bort a helyszínen választjuk ki. Milord Montagne is meggyőződött ennek előnyéről, aki halála előtt néhány évvel, több hónapos, hosszú utazásra vállalkozott Angliából Tokajba, hogy a leg­jobb és hamisítatlan bora legyen. 10 Balassa Iván: Tokaj-Hegyalja szőleje és bora. Tokaj 1991. 750 o.­­1 A mértékegységek azonosítását, illetve átszámítását itt és a továbbiakban is Bogdán István: Régi magyar mértékek (Bp. 1987.) könyve alapján végeztem el.

Next