AGRÁRTÖRTÉNETI SZEMLE 39. évfolyam (1997)
1997 / 3-4. sz. - KÖZLEMÉNYEK - V. MOLNÁR LÁSZLÓ: Tokaji borok a cárok asztalán : Adalékok a XVIII. századi hegyaljai borok oroszországi kiviteléhez
V. MOLNÁR LÁSZLÓ TOKAJI BOROK A CÁROK ASZTALÁN (Adalékok a XVIII. századi hegyaljai borok oroszországi kiviteléhez) A Magyar Királyság és a Moszkvai Nagyfejedelemség között Hunyadi Mátyás (1458-1490) és III. Iván (1462-1505) uralkodása óta viszonylag jól nyomon követhető gazdasági, kereskedelmi kapcsolatok alakultak ki. Ennek során főként magyar borok és orosz prémek, szőrmék cseréltek gazdát, mint azt jó néhány levéltári irat is bizonyítja. Márki Sándor tanulmányaiból tudjuk, hogy I. Ál-Dmitrij (1605-1606) és Miiszek szandomiri vajda leánya, Mária esküvőjére 30 hordó kitűnő bort szállítottak a Hegyaljáról. A XVIII. század első évei a magyar-orosz kapcsolatok jelentős élénkülését hozták. II. Rákóczi Ferenc és I. Péter (1689-1725), valamint diplomatáik (Nedeczky Sándor, Thalaba Máté, illetve Jemelján Ivánovics Ukraincev, Borisz Kurakin, Oszip Scserbatov) tárgyalásai, levélváltásai a politikai és kereskedelmi kontaktusok erősödését jelzik.3 Közismert, hogy az orosz cár nem csak nagy reformer, hanem nagy ivó is volt, aki a vodka mellett elsősorban a tokaji nedűt kedvelte.4 Ezzel magyarázható, hogy a fejedelem többször is hegyaljai borokkal kedveskedett Pjotr Alekszejevicsnek. A „királyok boraként" és a „borok királyaként" egyaránt emlegetett tokaji fogadtatásáról így számolt be Thalaba Máté követi jelentésében a fejedelemnek: „Bizonnyal írhatom Felségednek, hogy egy magyarországi hordó bornak praesentálása a felséges cár előtt többet tesz, mint akármely drága ajándék". A legjobb ágens vagy prókátor valóban a tokaji „antal" volt, hiszen az „isteni nektárról", „Bacchus gyönyörnedveiről", az aranysárga nedű bódító ere " Váradi-Sternberg J. 1966. 117-129. o. 2 Márki L. 1887. 3-4. o.; uő. 1913. 387-480. o. 3 Perényi J. 1956. 52-95. o.; Váradi-Sternberg J. 1981/a. 22-91. o.; uő. 1981/b. 72-88. o. 4 Büsching, A. F. 1767. 94. o. 5 Tardy L. 1963. 6. o.