AGRÁRTÖRTÉNETI SZEMLE 42. évfolyam (2000)
2000 / 3-4. sz. - KÖZLEMÉNYEK - LÉVAI CSABA: Thomas Jefferson és a magyar borok : "A tokaji sokkal jobb annál, mint amit tavaly ezen a néven küldött..."
440 LÉVAI CSABA borokat a lehető legkedvezőbb áron szereztem be, némileg mégis többe kerültek, mint óhajtottam". Jó kereskedőként mindezt főleg a távolságnak, a szállítási nehézségeknek, illetve a kedvezőtlen hamburgi valuta átváltási árfolyamnak tudta be.47 kiváló érzékkel felhívta ugyanakkor az elnök figyelmét arra, hogy ,,Az üvegek egy egész kétharmad quart (1 quart = 0,946 liter) bort tartalmaznak, s így az üvegenként 1 dollár 70 centbe kerülő bor valójában olcsóbb, mint az üvegenként egy dollárt kóstáló francia claret." Vagyis a magyar borok nagyobb üvegben voltak, mint az említett francia bor. Nem beszélve arról, hogy az utóbbi magyar bor „teljesen seprő nélküli, vagyis rendelkezik azzal az előnynyel, hogy nem adódik veszteség, s ez feltehetőleg teljes mértékben megfelel Excellenciád ízlésének". Azt pedig már végképp ne is említsük, hogy „a négy drágább láda bora" - amelyeket, mint tudjuk Jefferson meg sem rendelt és Bollman a saját szakállára hozatott be - „kiváló a maga nemében és különlegességet jelent ebben az országban. Nagyon boldog lennék és lekötelezve érezném magam, ha volna olyan kedves és ezeket is átvenné. Ha ez Önnek kényelmetlenséget okoz, én azzal is teljes mértékben meg leszek elégedve, ha csak a megrendelt borokat veszi át." Bollman természetesen ismerte Jeffersont és tudta, hogy a ritkaságoknak és különlegességeknek nem tud ellenállni. A német vállalkozó nem feledkezett meg az elnök kérdéseiről sem. Mint írta: „A kereskedőház, amelyik ezeket a borokat szállította [...] sajnos nem válaszolt azokra a speciális kérdéseire, amelyek e borok pontos termelési helyére, valamint arra vonatkoztak, hogy miként nevezik őket Magyarországon, de az e pontokat illető 47 Felmerül a kérdés, hogy milyen útvonalon juthattak el a magyar borok Hamburgba. A dunai szállítás nehézségeire Bollman is utalt, bár ő főként az európai politikai szituációt tette ezért felelőssé. Megjegyzendő, hogy nem segítette azt a birodalmi vámpolitika sem, amely a rosszabb minőségű, de olcsóbb osztrák borok kivitelének támogatása érdekében, viszonylag magas illetéket vetett ki a Dunán szállított magyar borokra. 1766 után is mindössze annyi változott, hogy a magyar bort most már az osztrák borokéval megegyező vámokkal lehetett kivinni a Dunán, ám csakis abban az esetben, ha a magyar borral együtt háromszor annyi osztrák bort is kivittek. Nyilvánvaló, hogy ez az „árukapcsolás" nem segítette a magyar borok versenyképességét a német piacon. E helyzetet nagyon jól felmérte Széchényi Ferenc is, aki 1787 nyarán Hamburgban az alábbiakat vetette papírra: „Minthogy itt a francia bor 6 koronába, a budai pedig 20 koronába kerül, belátható, hogy magyar borral itt valóban nincs mit kezdeni". II. József tervezte könnyítések bevezetését, ám ez a gyakorlatban nem valósult meg. A dunai kivitelt csak 1804-1805-ben tették ideiglenesen szabaddá, amikor az ausztriai termés kivételesen rossz volt. Ez nyilván az 1804 őszén leszüretelt termésre vonatkozott. Mint emlékezhetünk rá, a magyar borok 1804 októberében érkeztek meg Amerikába, vagyis még korábbi évek terméseiből származhattak. Ez azt jelenti, hogy kivitelük pillanatában még nem voltak érvényben az új szabályok. Kevésbé valószínű tehát, hogy a Dunán keresztül érkeztek Jefferson borai Németföldre. Új lehetőséget jelentett, hogy III. Frigyes Vilmos (1797-1840) trónra lépése után felére szállították le (20 tallérról 10 tallérra) a magyar borok poroszországi vámját. „A fő lakhely Boroszló, ahonnan sokfelé, Szászországba, Hamburgba (kiemelés tőlem - a szerző), egy kevés még Angliába is eljut." 1803-ban - tehát pontosan akkor, amikor Jefferson borai is arrafelé utazhattak - „Boroszló városában már 3774 akó magyar bor fogy el. Ez évben a 10 talléros vámból 37 740 tallért vesznek be, míg egy korábbi évben a 20 talléros vám mellett csak 11 780 tallér a bevétel a magyar borokért." Mindezek alapján az a valószínűbb, hogy Jefferson borai ezen az útvonalon, az Oderán keresztül vízi úton juthattak el Hamburgba. A magyar borok magasabb árához a dunai útvonal esetében a magasabb vámok, a boroszlói irány esetében a részbeni költségesebb szárazföldi szállítás is hozzájárulhatott. Mindezekre és a magyar borok korabeli romló exportlehetőségeire vonatkozóan lásd: Feyér P. 1981. 230-232., 212., 239-240., 286-287. Feyér Piroska említést tesz arról, hogy „Egy Bauer nevű hajóskapitány 1787-ben pozsonyi, győri, szentgyörgyi és tokaji bort szállított minden óvatosság nélkül üvegekben Indiába, Kínába és Amerikába". Sajnos azonban - könyvében nem szokatlan módon - nem jelölte meg forrását, így ezt az adatot nem tudtam ellenőrizni. (213.)