A Gyógyszerész, 1902 (4. évfolyam, 1-42. szám)

1902-01-01 / 1. szám

BUDAPEST, 1902. JANUÁR 1.­1. SZÁM. IV. ÉVFOLYAM. F///. A GYÓGYSZERED­­É V. A GYOGYSZERESZET TUDOMÁNYO FŐSZERKESZTŐ ÉS LAPTULAJDONOS : G­R­Ó S­Z SAMU. A im JrAmlft) IRATA FELELŐS SZERKESZTŐ : FARAGÓ ANDOR. Megjelenik havonta hatszor. Minden 5-ik napon. — Előfizetési ára : Egész évre 12 k. Negyed évre 3 k. TARTALOM : Uj esztendő. — Tudomány: A kötött jód quantitative meghatározása. Irta: Szahlender Lajos dr. — A gyógyszerészi chemia s a pharmakognosia újdonságai és haladása az 1900-ik évben. Irta : Ekkert László dr. — Reactioképesség és hőmérséklet. Irta : Rohland Pál dr. — A faolajról. — Tárcza: Magyar gyógyszerészet a XIX. században. Irta : Ernyei József. — Az orvostudomány története a XIX. században. Irta : Lukács Hugó dr. — Látható és láthatatlan sugarak. Irta : Pekár Dezső dr. — Laboratorium és Receptura : Emulsio d­ei secoris. — Halványító bőr-kenőcsök. Pyrazolon phenyldimethylsalicylat.— Tyúkszem elleni szer.—Extract, chinae wanning.—Yohimbin (Spiegel.) — Angentum cosmeticum.— Shampoo-cream.— Shampoo Jelly.— Shampoo angol hajviz. — Jodchinin jodcinchonin és sóik. — Laxativum. — Acetylionon előállítása. — Apróságok : A szén közvetlen átváltozása gyémánttá. Irta : Ludwig Albert dr. — A Fersan újabb irodalma. — Aethylendia­­mincarbonat. — A szappanok mosó értéke. — Mérgezés Fowl­er-oldattal. — Oleander-mérgezés. — Liquor thy­­moli compos. — Hivatalos és egyleti ügyek : Magyarországi gyógyszerész egylet. — Krónika. — Szerkesztői posta. — Üzleti dolgok.­­ megállapodnék elmélkedni a múltakon s gyönyörködni a jövő szép reményei­ben , ám megállapodnunk nem lehet, ragad magával az örök, a végtelen idő rohanó árja, és mi vele sietünk öntudatlan bizalommal! Szeretjük a múltat, melyben reminiscenciáink élnek, óhajtjuk a jövőt, mert minden reménykedésünk az övé, csak a jelen tartalmatlan nékünk — az alig megszületett s már is odaveszett jelen. Múltúnk volt. Jelenünk nincsen. Jövőnk várjon lesz-e még? Ilyen az ember gondolkozása réges-régen, ilyen az esztendő átfordulásá­nak nagy, szent pillanatában is, és ilyen marad beláthatatlan időkig a jövőben. Mert végtelen a világ élete, mert végtelen az idő létezése, melyhez képest milyen kicsi egy ember világa, egy ember életének ideje. És az ember töprengő szelleme, akarva vagy akaratlanul vele méri össze minden ügyes-bajos dolgát s mi az eredmény ? Megdöbben az alkotások bámulatos nagyságán, bölcsesé­­gén, a mindegyiken uralkodó közös gondolategységen, mely az Alkotó nagy szeretetéről mindenkor tanúskodik. És ha ezzel méri össze lénye kicsiségét, gyönyöreit, bajait, világi élete parányiságát a végtelenhez képest, akkor mi marad számára egyéb, mint föl­­eleveníteni a múltakat: ez a reminiscencia, nyugtalanul, idegesen élni a jelent: ez a tépelődés, és örülni a jövőnek, mely ki tudja mit rejteget a számára: ez a reménykedés! Azok, a­kik életök javarészét a mindenség nagy titkainak kifürkészésével­ ­m

Next