A Gyógyszerész, 1906 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1906-01-15 / 1. szám
2 A Gyógyszerész. Míg a segédgyógyszerészek egyesületét, vagy mondjuk ligáját velünk együtt a főnöki kar meg nem alakítja, addig nincs kilátás az egész gyógyszerészet reorganizálására, nincs kilátás a mai, vagy a jövendőben alkotandó törvények betartására. A liga hivatása lenne a stréber és protekció hajhászó segédek lehetetlenné tétele; ez a liga küzdene az Üzletszerű gyógyszertárak erigálása, és újból való erigálások (azaz a főnökök spekulációi) ellen. Ez a liga fixírozná a mai ingadozó existentiákat és mentené meg a mai beteg gyógyszerészetet a gyógyszerészetnek. Kedves barátaim, nem akartam részletekbe bocsátkozni, de attól tartok, hogy szűkszavúságom félreértésekre adna alkalmat s azért eredeti tervemtől eltérően, nem hallgathatom el a következőket: A segédi kar egyesülését éveken át rosz szemmel kísérte a főnöki kar, mert ebben a szoczialista eszmék oly irányú terjedését vélte látni, amely a közérdek kárával járhatna. Azóta a szoczialista elvek hangoztatása már nem bűn többé, sőt nagy társadalmi eszmék megvalósítását remélnek az eddig veszedelmesnek látszott vezérszavaktól. Nem pusztítást, nem felforgatást várnak immár a szoczializmustól, hanem ellenkezőleg társadalmunk újjászületését, a polgárjogok elismerését. Nem kell külön hangsúlyozni, hogy éppen ti akartatok legkevésbbé pártpolitikát űzni, mert egyedüli célotok boldogulástok, sorsotok biztosítása volt, amelyhez az évtizedek óta végzett napi munkával magatoknak jogot szereztetek. A minden oldalról jövő támadások, de különösen a kijátszások ellen csak úgy tudtok védekezni, ha testületté alakultok, így érhetitek el a magas összeköttetések megtörését, mert ezáltal utat törhettek az előletek eddig elzárt jognyerés útján való önállósításhoz. Hogy azonban szavaitok ne hangozzék és ne vesszék el a pusztában, gondoskodnotok kell arról is, hogy az alakítandó egyesületetek számottevő tagjai az országos egyletben is kifejezhessék kívánságaitokat. E végből igen üdvös volna, hogy — ha nem is mindnyájan — tisztes számmal az egylet kebelébe lépnétek. A két egyesület testvérként, békével, egyetértéssel minden kérdést bizonyára hamarább oldana meg, mint ahogy eddig még egynek nem sikerült. De immár többet is mondtam, mint akartam, mert a dolog részleteivel a fehér asztalnál nem volt szándékom titeket untatni. (De csak halljuk!!) Hiszem, hogy alkalmat adtak nekem arra, hogy e részben kötelesen zöld asztalnál tüzetesen kifejthessem véleményemet. Addig is poharam Bayer Antalra, (éljen-éljen) az országos egylet elnökére ürítem. Éljen sokáig, hogy nagy problémáink megoldásában segítségünkre lehessen!