A Gyógyszerész, 1909 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1909-01-01 / 1. szám
A Gyógyszerész vízben oldott alkaloidákat, ebből aetherrel kirázva, az aetheres oldathoz elegyíti. Az aetheres oldatból az aethert ledestillálva, a maradék az összes alkaloidák mennyiségének felel meg. Ha a maradék sötétszínű, azt megsavanyított vízben oldva tisztítjuk. Az összes alkaloidák így kapott keverékét, a chinin meghatározása végett, aether és chloroform elegyében oldva, az oldathoz oxalsavas chininnel telített vízből 30 cm3-nyit öntünk és a chinint 0 1 normal aetheres oxalsav-oldattal az előbb említett módon leválasztjuk. Az oxalsavas chininből álló csapadékot, megmért súlyú szűrőre gyűjtve, telített vizes oxalsav-oldattal kimossuk, majd a csapadékot nedves szűrővel együtt mérjük, azután megszárítva újból mérjük. A nedves és a száraz szűrő minden egy gr.-nyi súlykülönbözetére számítva 0 00069 gr.-ot (egy cm3 vízben oldott oxalátnak megfelelően) az oxálsavas chinin súlyából le kell vonnunk. Florence módszereit, négyféle chinakérget alkalmazva, újabban N. H Cohen dr. helyességükre vonatkozólag ellenőrizte. E vizsgálatai során Cohen megállapította,hogy Florence egyszerűbb eljárása, némileg módosítva, a chinakérgek összes alkaloidáinak gyors meghatározására használható, a chinintartalom meghatározására azonban Florence eljárása nem alkalmas, mivel az eljárás során mért csapadék nem tiszta oxálsavas chinin. Az így meghatározott chinin-tartalom a valódival csak véletlenül egyezhetik és függ a különböző china-alkaloidák viszonyos mennyiségétől. Éppen ez oknál fogva Coher dr. china-kérgek összes alkaloida-tartalmának meghatározására, Florence eljárását csak a következőképen módosítva ajánlja: A legfinomabb porrá tört bhinakéregből 5 gr.-ot, kifogástalan parafadugóval elzárt lombikban, 125 gr. aetherrel összerázunk, majd 5 cm3 15% os nátronlúgot öntünk hozzá és az egészet megmérjük. A keveréket egy órán át 5 percenként hevesen rázogatjuk, majd a lombikot visszafolyó hűtővel felszerelve, fél óráig forraljuk. Kihűlés után a lombikot újból mérjük és az elpárolgott aethert pótoljuk, majd a keverékhez 5 cm3 vizet öntve az egészet hevesen összerázzuk. Ezután az aetheres folyadékot amennyire lehet, 250 cm3-es lombikba öntjük és 20 cm3 meszes víz hozzáadása után a gondosan bedugaszolt lombik tartalmát hevesen összerázzuk. Az elkülönödött aetheres oldatból 100 gr.-nyit vattával elzárt tölcséren át beleszűrjük gondosan megmért súlyú 200 cm3-es lombikba, majd az aethert ledestillálva, a visszamaradt alkaloidákat 2 órán át 100°-on szárítjuk, végül megmérjük. Az így mért alkaloidák mennyiségének 25-szöröse a kéreg °/o%os alkaloida-tartalmának felel meg. Ha ez összes alkaloidák szennyezéseit (-10 5%) akarjuk meghatározni, az alkaloidákat 10 cm3 2%-os kénsavban oldjuk, az oldatot két ízben 20, illetőleg 10 cm3 aetherrel összerázzuk, majd az aethert megmért súlyú lombikba desztiláljuk és az aether elpárologtatása után a lombik súlyát újból mérjük. RHAPONTIKA-GYÖKÉR ÉS OSZTRÁK RHABARBARA. O. Hesse már korábbi vizsgálatai során megállapította, hogy a rhapontikagyökér és az úgynevezett ausztriai rhabarbara azonos növénytől , a rheum rhaponticumtól származik. E növény gyökértörzseit és nagyobb gyökereit „radix rhei austriaci“, vékonyabb gyökereit pedig „radix rhei rhapontici“ néven árusítják. Hesse újabb terjedelmes vizsgálatainak legfontosabb eredményeit a következőkben ismertetjük. A rhapontikagyökér alkotórészei, Hesse e vizsgálatai szerint: a rhapontin C^H^O,,, anhydrorhapontigenin C16H1203, chrysophansav Cx6Hu,06, rhabarberon C16H1106, chrysaron C15 H1606 , glykochrysaron C21H10O10, gallussav CeH2(OH)3COOH és rhapontsav C17H1606. A más vizsgálóktól talált chrysorhapontin és a lényegében bizonyára a rhabarberinnel azonos chrysopontin jelenlétét vesse .