A Haza Sólymai, 1980 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1980-01-01 / 1. szám
rjfös elöciöß un о ßcii Egy kisfiú s a nagyapja lépegetnek kézenfogva. — Ki lehet hős? — kérdezi a kisfiú. — Aki bátor és igazságos. — És harcol az ellenséggel? — kérdezi tovább a kisfiú. — Aki harcol az ellenséggel. — A csatában, a háborúban? Aki védi a hazát, ha kell élete árán is? Mint a hősök régen? — Úgy van. Aki védi a hazát, mint a hősök régen. — S amikor nincsen háború, akkor hősök sincsenek? — Hősök mindig vannak. — Akik azért küzdenek, hogy ne legyen háború, azok is hősök? Béke-hősök? — Béke-hősök. Nagyon jól mondod. Gyárat, iskolát, vagy éppen várost építeni, megépíteni igazi hősi cselekedet. Szótlanul mentek egy darabig, akkor a kisfiú azt kérdezi: — Kisfiú nem lehet hős? elődökhöz, — mondta a nagy— Dehogynem, ha szolgal apja és fölkapta az ölébe, hogy más, ha jól tanul, mire megnő, egy kicsit azzal is siettesse a belőle is lehet hős, méltó az növekedést.