A Hét, 1971. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)

1971-06-11 / 24. szám

2 Kibővült keretek Nem tudom miért, de számomra a népi ellenőrzés mint fogalom, valami régi, pontosabban régies romantikát sugall. Úgy érzem, hogy a kezdet kezdetének leltárához tatozik, a népuralom első éveihez, amikor a nép mint közvetlen tényező jelentkezett, nemcsak ott, ahol a hatalom sorsa eldőlt, hanem mindenütt, ahol a hatalom veszélybe került vagy erősítésre várt. A társadalmi ellenőrzés a „rendteremtés" szerves kiegészítője, akár ha az új társadalom teremtésére gondolunk, akár ha a káoszból kivezető út forradalmi intézkedésekkel teli rend­­teremtését idézzük, és ha a társadalmi ellenőrzés az elmúlt évek során bizo­nyos metamorfózison ment is keresztül, és a modern kor társadalmi szükségletei szerint változtatta meg megjelenési for­máját vagy módszereit, mégis leginti­mebb tartalmában forradalmi, s lehet, hogy romantikus is, már amennyi pati­nájából, fényéből megmarad. Nos, mindezt azért mondom, mert ál­landóan alakuló, fejlődő társadalmunk új törvénnyel gazdagszik: a most közzé­tett törvénytervezet tovább szélesíti az aktív állampolgári ellenőrzés hatókörét. A bürokratikus megmerevedést feszítő mondatok magukon viselik megpezsdült, megújult közéletünk jegyeit. Ez már abban is kifejeződik, hogy a Szocialista Egységfront Országos Tanácsa, a front­hoz tartozó tömegszervezetekkel, tár­sadalmi, szövetkezeti és szakmai szerve­zetekkel együtt dolgozta ki a társadalmi ellenőrzésnek ezt az új, jogi keretekbe öntött formáját. A Szocialista Egységfront Országos Tanácsa úgy véli, hogy „a le­endő törvény előírásainak alkalmazása előmozdítja a dolgozó tömegek szélesebb körű részvételét az állam és közügyek ve­zetésében és megoldásában, szocialista de­mokráciánk bővítésében. A pártunk által bevezetett gyakorlat szellemében a plé­num ugyanakkor elhatározta, hogy a tör­vénytervezetet nyilvános vita alá bocsátja, hogy minden állampolgár hozzájárulhas­son véglegesítéséhez" (a tervezet beve­zetőjéből). Az új törvény lényege az, hogy városi és falusi dolgozók széles körű részvételé­vel, rendszeresen ellenőrzik a közfogyasz­tási javakat termelő állami, szövetkezeti egységek, valamint az ellátási és szolgál­tatási egységek munkáját. Gyakorlatilag tehát az áru és a kiszolgálás minőségé­ről van szó. De tulajdonképpen sokkal több húzódik meg a leendő törvény mö­gött. A kibővült keret ugyanis törvényes jogot ad arra, hogy a társadalmi ellenőr­ző csoportok reálisan és közvetlenül be­avatkozzanak a mindennapi ellátás prob­lémakörébe, jogot ad arra, hogy a nagy­nyilvánosság előtt és a nagynyilvánosság bevonásával végezzék felelősségteljes munkájukat. , Ezért váltott ki érdeklődést és vitát. D. M. NAPIRENDEN Kazinczy Gábor Ellenállás LŐRINCZ LÁSZLÓ cikkének folytatása az 1. oldalról íll, alkotó — az egész gazdasági és társadalmi élet meg­szervezésével és vezetésével összefüggő — tevékenység fo­kozását eredményezte. Ezzel párhuzamosan csökkennek az adminisztratív­ és megtorló intézkedések, amelyek a kizsák­mányoláson alapuló társadalmakban az állam lényegéből következnek. Azonban a szocialista gazdasági viszonyok általánosítása, a társadalmi struktúra minőségi változásai, az egész nép társadalmi és politikai egységének megterem­tése, a szocialista ideológia győzelme stb. olyan tényezők, amelyek döntő módon befolyásolták a szocialista állam fejlődését, és még jobban elmélyítették demokratikus jelle­gét. Szocialista államunk ma össztársadalmi szervezet, amely a nép szuverén hatalmát testesíti meg — a munkás­­osztály vezetése alatt. Célja egész népünk megszervezése, vezetése és irányítása a sokoldalúan fejlett, szocialista társadalom építéséért, valamint a forradalmi vívmányok megvédéséért folytatott harcban. A szocialista állam meg­erősítése, tevékenységének kibővítése egyben a szocialista demokrácia megerősítését jelenti. A szocialista állam alkotó tevékenysége —­ a gazdasági és kulturális célkitűzések megvalósítása, az életszínvonal emelése stb. — lényegesen bővíti a szocialista demokrácia tartalmát és kereteit. A demokrácia kiszélesítése és töké­letesítése azt jelenti, hogy az állam a széles néptömegek állandó jellegű, tudatos tevékenységére támaszkodik. Ez­által a nép nemcsak forrása vagy megvalósítója a hata­lomnak, hanem közvetlen gyakorlója is. A demokrácia — a néphatalom értelmében — szélesebb körű fogalom, mint az állam. A társadalmi demokrácia ilyenszerű bővítése és megerősítése nem jelenti az állam szerepének és funkcióinak gyengítését. Ellenkezőleg: kiala­kul a politikai, gazdasági és társadalmi demokrácia kü­lönböző formáinak egységes rendszere, amely a párt ve­zetése alatt alapvetően azonos célkitűzéseket követ. Nyilvánvaló, hogy a szocialista demokrácia nem való­sult meg azzal, hogy a munkásosztály és szövetségesei megszerezték az államhatalmat. Ez a szocialista demokrá­cia megvalósításának még csak a feltétele. A szocialista demokrácia megteremtése, tökéletesítése és megújítása ál­landó folyamat, amely kiterjed a társadalom összes szer­vezeti formáira, valamint a társadalmi viszonyok összes­ségére. A szocialista demokrácia fejlesztése ugyanakkor tudatosan irányított folyamat, a párt által kidolgozott el­veket és intézkedéseket követel, amelyeket hazánk sajátos körülményeinek megfelelően kell alkalmazni. A Román Kommunista Párt IX. kongresszusát követő idő­szakban társadalmi életünket a demokrácia elmélyítésére és tökéletesítésére irányuló intézkedések egész sora jellem­zi. Rendkívüli jelentőségűek ebből a szempontból az RKP Központi Bizottságának ez év február 10—11-i határozatai, amelyek szocialista demokráciánk további kiteljesítését biz­tosítják. Pártunk politikája pontosan körvonalazza további fej­lődésünk fő irányvonalait és jellemző vonásait. Az egyik ilyen jellegzetesség, hogy a szocialista demokrácia marxil leniai elméletét eredeti módon, országunk sajátos körülmé­nyeinek megfelelően alkalmazza. A szocialista demokrácia fejlesztése általános jellegű folyamat, amely társadalmi életünk minden területére kihat. E folyamat során társadalmunk minden tagja egyre inten­zívebben vesz részt az előttünk álló feladatok megvalósí­tásában. Pártunk — a műszaki-tudományos forradalom kö­vetelményeinek megfelelően — a társadalom minden szint­jén sikeresen valósítja meg a tudományos vezetést, a követ­kezetes demokráciát, elmélet és gyakorlat szerves egysé­gét. Demokratikus fejlődésünk egyik központi kérdése ép­pen az ember szabadságának, méltóságának, sokoldalú ön­megvalósításának minél teljesebb biztosítása. Szocialista demokráciánk lényege, hogy a társadalmi élet minden vonatkozásában a kommunista párté a vezető szerep. Pártunk politikája megteremtette a párt, az állam és a nép közötti szerves kapcsolatot, amely társadalmi fej­lődésünk kiegyensúlyozott, gyors ütemű demokratikus fejlő­désének záloga. Csak ezek az alapelvek, intézmények és módszerek vezethetnek el a szocialista demokráciának — mint mindent átfogó életformának — a kialakításához és megszilárdításához. Oeconomicus Különös erózió Hátlapokkal ezelőtt pillan­tottam meg először Csíkszere­dában, az egyik zsögödi sza­tócsüzlet szutykos-poros kira­katában azt a két doboz ösz­­szetöredezett szárított tészta­rudacskát, ami e sorok meg­írására ösztönzött. Szárított tészta­rudacskának neveztem, mert tulajdonképpen nem tu­dom, hogy magyarul mi fán terem a hivatalos elnevezése: „grisine“. A románba is — azt hiszem — a felszerelést szállí­tó olaszok szótárából került, amolyan kereskedelmi sokk­szóként. Meg is volt az ered­ménye annak idején. Életünk­be majdnem úgy robbant be­le a jobb és elegánsabban csomagolt rokonával, a„Stix­‘­­szel egyetemben — mint vala­mikor a Pepsi-Cola. Ropogtattuk, kínálgattuk ve­le ismerőseinket, és most tes­sék: ahányszor Csíkba me­gyek erkölcsileg megkopottan, elértéktelenedve, napszítta ce­lofánborítójában valósággal esdekli az S.O.S.-t. Vajon miért, mi végből ju­tott erre a sorsra? 1966-ban hoztuk be az első termelő­vonalat Olaszország­ból. A fővárosi Titan-gyár új terméke hetek alatt hiánycik­ké lett, ordító bizonyítékaként annak, hogy várjuk, szeretjük az újat. Nosza, rajta — mond­ták a termelők és rövid idő alatt újabb három vonalat hoztunk be Kolozsvár, Iasi és Temesvár számára. És ezzel elkezdődött az új termék haláltánca. Az eredeti terv szerint a termék országos forgalmazá­sát relé-rendszerű szállítás kellett volna hogy megoldja. Ezt gyorsan felváltotta a le­hető legkényelmesebb és leg­­irracionálisabb forgalmazási mód: ha kell valakinek, jöj­jön érte! Az importált ter­melő­vonalak lehetővé teszik a termék folytonos felújítását, más és más receptek alapján, a csomagolásmód változatossá­gát. Évekig nem változott semmit a csomagolás módja (főleg a méretekkel van a baj), viszont egyre romlott a termék minősége. Ugyancsak az eredeti terv szerint a ter­méknek be kellett volna ha­tolnia minden lehető fogyasz­tási helyre: sörözőkbe, kenyér­üzletekbe, utcai tonettekbe, is­kolai büfékbe. Ehelyett meg­rekedt a szatócsüzletekben, már ahol... Önkéntelenül adódik a kér­dés: ki a hibás? Az ipar, a kereskedelem? Én csak egy tényt írok ide: 1999-ben az illető felszerelé­sek kapacitását 74,1 százalék­ban használták ki, a tavaly pedig 21 százalékban! Hát, ez van. Államunk költ, valutát is, hogy közfogyasztási termékeink tartsanak lépést az újabb és újabb igényekkel, az első hetekben meg is ren­dezzük a szükséges kereske­delmi csinnadrattát, s aztán jön az, amiről fentebb szólot­­tunk. A SUFCO-ra tetszik emlé­kezni? És arra is, hogy mi lett belőle? És tetszik ismer­ni a híres Corn Flakes-t, a kukoricapelyhet? Még igen? Még élik? Vajon meddig? Nem a tészta­rudacskák, nem a koncentrált leves és nem a kukoricapehely a prob­léma. A jelenség. Ez a külö­nös ipari-kereskedelmi erózió, amely oly gyakran következik be egyik vagy másik iparág egyik vagy másik ígéretes ter­mékével. Miért? Csak kérdezem. Kü­lönben: jó étvágyat! E­LENESI ERNŐ A HÉT, II. ÉVF. 24. SZÁM

Next