A Hét, 1971. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)
1971-06-11 / 24. szám
2 Kibővült keretek Nem tudom miért, de számomra a népi ellenőrzés mint fogalom, valami régi, pontosabban régies romantikát sugall. Úgy érzem, hogy a kezdet kezdetének leltárához tatozik, a népuralom első éveihez, amikor a nép mint közvetlen tényező jelentkezett, nemcsak ott, ahol a hatalom sorsa eldőlt, hanem mindenütt, ahol a hatalom veszélybe került vagy erősítésre várt. A társadalmi ellenőrzés a „rendteremtés" szerves kiegészítője, akár ha az új társadalom teremtésére gondolunk, akár ha a káoszból kivezető út forradalmi intézkedésekkel teli rendteremtését idézzük, és ha a társadalmi ellenőrzés az elmúlt évek során bizonyos metamorfózison ment is keresztül, és a modern kor társadalmi szükségletei szerint változtatta meg megjelenési formáját vagy módszereit, mégis legintimebb tartalmában forradalmi, s lehet, hogy romantikus is, már amennyi patinájából, fényéből megmarad. Nos, mindezt azért mondom, mert állandóan alakuló, fejlődő társadalmunk új törvénnyel gazdagszik: a most közzétett törvénytervezet tovább szélesíti az aktív állampolgári ellenőrzés hatókörét. A bürokratikus megmerevedést feszítő mondatok magukon viselik megpezsdült, megújult közéletünk jegyeit. Ez már abban is kifejeződik, hogy a Szocialista Egységfront Országos Tanácsa, a fronthoz tartozó tömegszervezetekkel, társadalmi, szövetkezeti és szakmai szervezetekkel együtt dolgozta ki a társadalmi ellenőrzésnek ezt az új, jogi keretekbe öntött formáját. A Szocialista Egységfront Országos Tanácsa úgy véli, hogy „a leendő törvény előírásainak alkalmazása előmozdítja a dolgozó tömegek szélesebb körű részvételét az állam és közügyek vezetésében és megoldásában, szocialista demokráciánk bővítésében. A pártunk által bevezetett gyakorlat szellemében a plénum ugyanakkor elhatározta, hogy a törvénytervezetet nyilvános vita alá bocsátja, hogy minden állampolgár hozzájárulhasson véglegesítéséhez" (a tervezet bevezetőjéből). Az új törvény lényege az, hogy városi és falusi dolgozók széles körű részvételével, rendszeresen ellenőrzik a közfogyasztási javakat termelő állami, szövetkezeti egységek, valamint az ellátási és szolgáltatási egységek munkáját. Gyakorlatilag tehát az áru és a kiszolgálás minőségéről van szó. De tulajdonképpen sokkal több húzódik meg a leendő törvény mögött. A kibővült keret ugyanis törvényes jogot ad arra, hogy a társadalmi ellenőrző csoportok reálisan és közvetlenül beavatkozzanak a mindennapi ellátás problémakörébe, jogot ad arra, hogy a nagynyilvánosság előtt és a nagynyilvánosság bevonásával végezzék felelősségteljes munkájukat. , Ezért váltott ki érdeklődést és vitát. D. M. NAPIRENDEN Kazinczy Gábor Ellenállás LŐRINCZ LÁSZLÓ cikkének folytatása az 1. oldalról íll, alkotó — az egész gazdasági és társadalmi élet megszervezésével és vezetésével összefüggő — tevékenység fokozását eredményezte. Ezzel párhuzamosan csökkennek az adminisztratív és megtorló intézkedések, amelyek a kizsákmányoláson alapuló társadalmakban az állam lényegéből következnek. Azonban a szocialista gazdasági viszonyok általánosítása, a társadalmi struktúra minőségi változásai, az egész nép társadalmi és politikai egységének megteremtése, a szocialista ideológia győzelme stb. olyan tényezők, amelyek döntő módon befolyásolták a szocialista állam fejlődését, és még jobban elmélyítették demokratikus jellegét. Szocialista államunk ma össztársadalmi szervezet, amely a nép szuverén hatalmát testesíti meg — a munkásosztály vezetése alatt. Célja egész népünk megszervezése, vezetése és irányítása a sokoldalúan fejlett, szocialista társadalom építéséért, valamint a forradalmi vívmányok megvédéséért folytatott harcban. A szocialista állam megerősítése, tevékenységének kibővítése egyben a szocialista demokrácia megerősítését jelenti. A szocialista állam alkotó tevékenysége — a gazdasági és kulturális célkitűzések megvalósítása, az életszínvonal emelése stb. — lényegesen bővíti a szocialista demokrácia tartalmát és kereteit. A demokrácia kiszélesítése és tökéletesítése azt jelenti, hogy az állam a széles néptömegek állandó jellegű, tudatos tevékenységére támaszkodik. Ezáltal a nép nemcsak forrása vagy megvalósítója a hatalomnak, hanem közvetlen gyakorlója is. A demokrácia — a néphatalom értelmében — szélesebb körű fogalom, mint az állam. A társadalmi demokrácia ilyenszerű bővítése és megerősítése nem jelenti az állam szerepének és funkcióinak gyengítését. Ellenkezőleg: kialakul a politikai, gazdasági és társadalmi demokrácia különböző formáinak egységes rendszere, amely a párt vezetése alatt alapvetően azonos célkitűzéseket követ. Nyilvánvaló, hogy a szocialista demokrácia nem valósult meg azzal, hogy a munkásosztály és szövetségesei megszerezték az államhatalmat. Ez a szocialista demokrácia megvalósításának még csak a feltétele. A szocialista demokrácia megteremtése, tökéletesítése és megújítása állandó folyamat, amely kiterjed a társadalom összes szervezeti formáira, valamint a társadalmi viszonyok összességére. A szocialista demokrácia fejlesztése ugyanakkor tudatosan irányított folyamat, a párt által kidolgozott elveket és intézkedéseket követel, amelyeket hazánk sajátos körülményeinek megfelelően kell alkalmazni. A Román Kommunista Párt IX. kongresszusát követő időszakban társadalmi életünket a demokrácia elmélyítésére és tökéletesítésére irányuló intézkedések egész sora jellemzi. Rendkívüli jelentőségűek ebből a szempontból az RKP Központi Bizottságának ez év február 10—11-i határozatai, amelyek szocialista demokráciánk további kiteljesítését biztosítják. Pártunk politikája pontosan körvonalazza további fejlődésünk fő irányvonalait és jellemző vonásait. Az egyik ilyen jellegzetesség, hogy a szocialista demokrácia marxil leniai elméletét eredeti módon, országunk sajátos körülményeinek megfelelően alkalmazza. A szocialista demokrácia fejlesztése általános jellegű folyamat, amely társadalmi életünk minden területére kihat. E folyamat során társadalmunk minden tagja egyre intenzívebben vesz részt az előttünk álló feladatok megvalósításában. Pártunk — a műszaki-tudományos forradalom követelményeinek megfelelően — a társadalom minden szintjén sikeresen valósítja meg a tudományos vezetést, a következetes demokráciát, elmélet és gyakorlat szerves egységét. Demokratikus fejlődésünk egyik központi kérdése éppen az ember szabadságának, méltóságának, sokoldalú önmegvalósításának minél teljesebb biztosítása. Szocialista demokráciánk lényege, hogy a társadalmi élet minden vonatkozásában a kommunista párté a vezető szerep. Pártunk politikája megteremtette a párt, az állam és a nép közötti szerves kapcsolatot, amely társadalmi fejlődésünk kiegyensúlyozott, gyors ütemű demokratikus fejlődésének záloga. Csak ezek az alapelvek, intézmények és módszerek vezethetnek el a szocialista demokráciának — mint mindent átfogó életformának — a kialakításához és megszilárdításához. Oeconomicus Különös erózió Hátlapokkal ezelőtt pillantottam meg először Csíkszeredában, az egyik zsögödi szatócsüzlet szutykos-poros kirakatában azt a két doboz öszszetöredezett szárított tésztarudacskát, ami e sorok megírására ösztönzött. Szárított tésztarudacskának neveztem, mert tulajdonképpen nem tudom, hogy magyarul mi fán terem a hivatalos elnevezése: „grisine“. A románba is — azt hiszem — a felszerelést szállító olaszok szótárából került, amolyan kereskedelmi sokkszóként. Meg is volt az eredménye annak idején. Életünkbe majdnem úgy robbant bele a jobb és elegánsabban csomagolt rokonával, a„Stix‘szel egyetemben — mint valamikor a Pepsi-Cola. Ropogtattuk, kínálgattuk vele ismerőseinket, és most tessék: ahányszor Csíkba megyek erkölcsileg megkopottan, elértéktelenedve, napszítta celofánborítójában valósággal esdekli az S.O.S.-t. Vajon miért, mi végből jutott erre a sorsra? 1966-ban hoztuk be az első termelővonalat Olaszországból. A fővárosi Titan-gyár új terméke hetek alatt hiánycikké lett, ordító bizonyítékaként annak, hogy várjuk, szeretjük az újat. Nosza, rajta — mondták a termelők és rövid idő alatt újabb három vonalat hoztunk be Kolozsvár, Iasi és Temesvár számára. És ezzel elkezdődött az új termék haláltánca. Az eredeti terv szerint a termék országos forgalmazását relé-rendszerű szállítás kellett volna hogy megoldja. Ezt gyorsan felváltotta a lehető legkényelmesebb és legirracionálisabb forgalmazási mód: ha kell valakinek, jöjjön érte! Az importált termelővonalak lehetővé teszik a termék folytonos felújítását, más és más receptek alapján, a csomagolásmód változatosságát. Évekig nem változott semmit a csomagolás módja (főleg a méretekkel van a baj), viszont egyre romlott a termék minősége. Ugyancsak az eredeti terv szerint a terméknek be kellett volna hatolnia minden lehető fogyasztási helyre: sörözőkbe, kenyérüzletekbe, utcai tonettekbe, iskolai büfékbe. Ehelyett megrekedt a szatócsüzletekben, már ahol... Önkéntelenül adódik a kérdés: ki a hibás? Az ipar, a kereskedelem? Én csak egy tényt írok ide: 1999-ben az illető felszerelések kapacitását 74,1 százalékban használták ki, a tavaly pedig 21 százalékban! Hát, ez van. Államunk költ, valutát is, hogy közfogyasztási termékeink tartsanak lépést az újabb és újabb igényekkel, az első hetekben meg is rendezzük a szükséges kereskedelmi csinnadrattát, s aztán jön az, amiről fentebb szólottunk. A SUFCO-ra tetszik emlékezni? És arra is, hogy mi lett belőle? És tetszik ismerni a híres Corn Flakes-t, a kukoricapelyhet? Még igen? Még élik? Vajon meddig? Nem a tésztarudacskák, nem a koncentrált leves és nem a kukoricapehely a probléma. A jelenség. Ez a különös ipari-kereskedelmi erózió, amely oly gyakran következik be egyik vagy másik iparág egyik vagy másik ígéretes termékével. Miért? Csak kérdezem. Különben: jó étvágyat! ELENESI ERNŐ A HÉT, II. ÉVF. 24. SZÁM