A Hét, 1971. július-december (2. évfolyam, 27-53. szám)
1971-10-15 / 42. szám
Éjféli ügyelet Világító sétapálca Olvasom, hogy föltalálták a világító sétabotot. Én, aki még a sétabotot sem találtam föl, izgatottan várom az új szabadalom jövőjét. A technikai leírás ugyanis meglehetősen hiányos — sem a bot alakját, sem a fénylés eredetét nem részletezik —, mégis a hitelesség sugaraival vonja be a találmányt. Jómagam is foglalkoztam egykor ilyen világmegváltó kérdésekkel. Kétkedés nélkül mondhatom, hogy majdnem föltaláltam a világító kulcslyukat. A találmány felé helyes irányból indultam el, nevezetesen a sötét lépcsőházból. A bejelentés, amely a hagyományos „heuréka“ kiáltást pótolta, így hangzott: „az ördög vigye el, ha a kulcslyuk világítana, könnyebben lehetne kinyitni az ajtót !“ Természetesen már a lépcsőházban jelentkeztek azok az egyének, akik készen álltak szárnyunk nyesegetésére vagy ikaruszi ötleteink fölolvasztására. — Egyszerűbb, ha a lépcsőház lámpája ég — mondták az irigyek, a világító kulcslyuk ellenségei. Lehet, hogy egy elvont more geometrico lépcsőházat valóban könynyebb megvilágítani, mint egy kulcslyukat. De más az elvi lépcsőház és más a valódi út, amely a sötét lépcsőházon át szobánkba vezet. A világító sétapálca lángelméi, ezek a rendkívüli technikusok valószínűleg fölismerték fogalmaink eme kettősségét. Apró reflektorral vagy világító festékkel látják el a sétabotot az utcai reflektorok tövében. Tudva, hogy az utcalámpa úgysem ég, noha elvileg égnie kellene. Mert most cserélik az égőt vagy éppen kiparittyázták. Esetleg csak azért nem ég, mert a technikusok ellenőrzik, hogy égne-e, ha bekapcsolnák. A világító sétapálca abból az elvből indul el, hogy nem minden lámpa világít. Úgy fogom föl ezeket a meglepő találmányokat, mint a fény vészkijáratait. Hogy akkor is kijön a fény, ha kapui beomlottak vagy azokat rejtélyes módon eltorlaszolták. Amint a bot fényében látható, igyekszem a leleményt az emberi tudás nagy alkotásai közé sorolni. Tehát megtalálni helyét a gőzgép és az atomreaktor között. Noha az utóbbi években elszaporodtak a tőkés világ kevésbé jelentős találmányai. Olvastam a nők világító harisnyájáról, sőt fénykibocsátó harisnyakötőjéről. Ezeknek a holmiknak a jelentősége minden bizonnyal kisebb a gőzgépénél, mert egy-egy fénylő harisnyakötő csak jól meghatározott személyeket érdekelhet. Nem hihetem, hogy egy ilyen tárgy közkinccsé válhatik, amelyért majd milliók küzdenek, sőt áldozzák életüket. A harisnyakötők derengése sötét gondolatokat sugallt, íme, amíg milliárdos értékek repülnek az égbe vagy pusztítják Dél-Ázsia településeit , addig a civil világnak csak valami halvány fluoreszkálás jut ? Vajon lehetséges-e ez, hogy a technika is dekadenssé alakuljon ? Amikor a kutatók és tervezők ne az ember valóságos hasznát figyeljék, de kiszolgáltassák tudásukat az oktondi játéknak vagy a pikantériának ? Hiszek a kutatókban, a világ technikusaiban. Ezért valami fontos és nélkülözhetetlen eszközt sejtek a világító sétapálcában. Talán kiderül majd, hogy el kell csavarni a sétapálca fejét, és akkor a sétafikáló megérti a madárcsevegést. Vagy meg kell a botot pörgetni, és a járókelő oda repül, ahová akar. Ha az angol föltalálók nem ezt választották eredményül, úgy viszont közönséges másolásról van szó: egyszerűen elorozták a világító kulcslyuk elgondolását. Ehhez még hozzáteszem, hogy a fénylő ajtókilincs megoldásán is évek óta gondolkozom , akkor azonnal világossá válik, honnan szedik a tőkés tervezők eredeti ötleteiket. BAJOR ANDOR A HÉT, 1971. OKTÓBER 15. EREDMÉNYES TÁRGYALÁSOK. Hétfőn befejeződtek a Románia Szocialista Köztársaság és Tanzánia Egyesült Köztársaság küldöttsége között folytatott hivatalos megbeszélések. A közös közlemény újabb tanúbizonysága hazánk következetes együttműködési politikájának. A tárgyalások során mindkét fél kinyilvánította megelégedését a Románia Szocialista Köztársaság és Tanzánia Egyesült Köztársaság közötti kapcsolatok kedvező alakulása fölött. Felmérték a kapcsolatok fejlesztésének a lehetőségeit politikai téren, a kereskedelmi cserék, a gazdasági és műszaki együttműködés terén, különösen a bányászati, erdészeti, mezőgazdasági, lakásépítkezési szektorokban, valamint a műszaki segélynyújtás és a káderképzés terén. A közlemény hangsúlyozza: a felek úgy vélték, hogy a román—tanzániai kapcsolatok szélesítése és bővítése mindenben megfelel mind a két ország érdekeinek, mind pedig a világbéke és a nemzetközi együttműködés általános ügyének. Kiemelték azt a közös óhajukat, hogy fokozzák a Román Kommunista Párt és a Tanganyikai Afrikai Nemzeti Unió (TANU) közötti együttműködési kapcsolatokat, mert meggyőződésük, hogy ez az együttműködés pozitív hatást gyakorol majd mindkét nép gazdasági-társadalmi haladására, s az antiimperialista erők egységét és általános érdekeit szolgálja. Mindkét fél állást foglalt amellett, hogy az államok közötti kapcsolatokban küszöböljék ki az erőszakot és az erőszakkal való fenyegetést, bármiféle pressziót, békés úton oldják meg a vitás kérdéseket, és elítélte a más államok ügyeibe való beavatkozásra irányuló imperialista politikát, hangoztatva minden egyes nép szent jogát, hogy saját akaratának és törekvésének megfelelően magaspolitikai mlaentcárja döntse el fejlődésének útját. Ismételten kinyilvánítva mély ragaszkodását a népek elidegeníthetetlen önrendelkezési jogához, a két fél hangsúlyozza, hogy országuk és népük továbbra is politikai, erkölcsi és anyagi támogatásban részesíti Angola, Mozambique, Guinea-Bissau, Namíbia és más területek népeinek harcát a gyarmati elnyomás felszámolásáért, a szabadság és a nemzeti függetlenség kivívásáért, a népek jogos törekvéseinek és társadalmi haladásának megvalósításáért. A felek erőteljesen elítélték a Dél-Afrikai Köztársaság és Rhodesia appartheid és faji megkülönböztetési politikáját, s követelték, haladéktalanul vessenek véget ezeknek az anakronisztikus módszereknek, amelyek bűntényt jelentenek az emberiség ellen, veszélyeztetik az afrikai kontinens békéjét és biztonságát. A román—tanzániai kapcsolatok fejlesztését szolgáló tárgyalások újabb bizonyítékai Románia következetes külpolitikai állásfoglalásának, az országok közötti békés együttműködés és az imperializmus elleni következetes küzdelem érdekében. KORMÁNYVÁLSÁG TÖRÖKORSZÁGBAN. Az utóbbi napokban a politikai hírmagyarázók megkülönböztetett figyelmet fordítanak a törökországi eseményekre. Nihat Erim hat hónappal ezelőtt megalakított kormánya súlyos válságba jutott. Nihat Erim kormánya a március 12-i memorandum által teremtett politikai helyzetben alakult meg. Az ország katonai vezetői e memorandumban Suleyman Demirel kabinetjének a lemondását és egy „pártokon felül álló" kormány megalakítását követelték. Ennek az új kormánynak széles körű reformprogramot kellett volna megvalósítania, mindenekelőtt gazdasági téren, a néptömegek elégedetlenségének a leesitítására. Nihat Erim kormánya valóban kidolgozott egy tervezet-sorozatot, amely magában foglalta a parasztok földhözjuttatását, a közoktatás átszervezését, az állam pozícióinak megerősítését az iparban, az idegen tőke részarányának csökkentését a nemzetgazdaságban, illetve közvetlen ellenőrzését. Ezek a tervezetek azonban erős ellenállásra találtak a földbirtokosok és a pénzügyi hatalmat képviselő csoportoknál egyaránt. A török sajtó beszámolt arról, hogy Anatólia keleti vidékein a nagybirtokosok fegyveres terrorakciót indítottak a parasztok megfélemlítésére, hogy ily módon elriasszák őket a földosztás igénylésétől. Másfelől számos tőkés vállalat feladta invesztíciós terveit, sőt megszüntette a már megkezdett ipari létesítmények építésének a finanszírozását is, így a nemzetgazdaság fejlődése megrekedt és növekedett a munkanélküliség. Ilyen körülmények között a kormány reformprogramja a célkitűzések körvonalazásának állapotában maradt, viszont számos intézkedést vezettek be a „társadalom nyugalmának biztosítására“. Ezek az intézkedések különösen az „ostromállapot“ kihirdetésében, majd többszöri meghosszabbításában nyilvánultak meg. A konzervatív erők nyomására nézeteltérések merültek fel a kormány tagjai között: egyesek feladták az eredeti program megvalósításának az igényét, mások következetesek maradtak a reformáló célkitűzésekhez. Az ellentétek eredményeként két független miniszter elhagyta a kormányt, majd Suleyman Demirel pártja, amely többségben van a parlamentben, visszavonta mind az öt tagját a kormányból. Az ország elnöke, alelnöke, valamint a hadsereg vezetői sietve visszatértek vidéki útjukról Ankarába, hogy megvizsgálják az új helyzetet, amely legalábbis nyugtalanítónak mondható, mert beláthatatlan következményekkel járhat belpolitikai téren, de esetleg más vonatkozó szkbor. ..• Mozgó atomerőmű Valahányszor atomerőműről beszélünk, képzeletünkben hatalmas épület, bonyolult és nagyon költséges berendezések képe jelenik meg. Ha az atomerőművek csak ilyen méretekben készíthetők, az új energiaforrás elterjedésének a lehetősége a földgömb távoli vidékein lehetetlenné válna, nemcsak a szinte megoldhatatlan szállítási kérdések miatt, hanem a gazdaságos üzemeltetés szempontjából is. Ezért a moszkvai Energia Fizika Intézet szakemberei megterveztek és elkészítettek egy szállítható atomreaktort. A reaktor „szíve“ gúla alakú, csöveket és fémrekeszeket tartalmazó tömb. Az üzemanyagként használt uránium—235 ötvenezer tonna szén fűtőerejének megfelelő hőséget fejleszthet. Ezt a minireaktort elsősorban a Sever típusú törpe-atomerőművek felszerelésére készítették. A Sever típusú atomerőműveket olyan távoli, kis lakosságú, az örök fagy birodalmához tartozó vidékeken építik, ahol ásványi kincsekben (nikkel, kobalt, arany) gazdag lelőhelyeket fedeztek fel. Nemrégen a messze északon csak Diesel-motorokkal vagy gőzkazánokkal működtetett áramfejlesztő berendezéseket használtak. Most a Sever típusú atomerőmű egyetlen reaktora (150 kilowatt) ellátja egy 3000—5000 lakosú települést.villanyáram- és fűtési szükségleteit. (mi) (NAUKA I ZSIZNY, Moszkva) A száműzött London Bridge Lake Havasu Cityben (Arizona, USA), a Colorado partján, szokatlan ünnepségre készülnek: felavatják a híres London Bridge-t. Hogyan kerül a nagy tekintélyű „öreg hölgy“, az angol főváros hídjainak sztárja, Amerikába? 1968-ban a McCulloch Oil Company egyszerűen megvásárolta kétmillió négyszázhatvanezer dollárért az angol metropolis nevezetes hídját, és áthajózta Arizonába, hogy ezzel a különleges turisztikai látványossággal fokozza Lake Havasu City idegenforgalmát. Amikor az amerikai üzletemberek megtudták, hogy a London Bridge eladó (a híd alapjait még a római hódítók rakták le), úgy vélték, hogy az üzlet kifizetődő. A híd Havasa Cityben, a mesterséges szigeten épített nyaralótelepet köti majd össze a repülőtérrel. Az angol turistákra való tekintettel, a híd környékére ősi angol falut építenek, a hozzá tartozó fagerendás kocsmákkal és fogadókkal. A London Bridge-t, az angol főváros első kőhídját, 1176 és 1209 között építették. (Előzőleg fahidak szelték át ezen a helyen a Temzét.) A kétoldalt elhelyezett vasrácsos kapukra akasztották annak idején a kivégzett elítéltek fejét. 1832-ben a hidat lebontották, s fekete gránitkövekből építették újra. Idővel a híd már nem felelt meg a forgalom követelményeinek, és lebontásra ítélték. Ekkor léptek közbe az „arizonai mentők“, az Újvilág történelmi ereklyékre és jól fizető üzleti befektetésre vadászó pénzemberei. A tízmillió kilós híd gránittömbjeit 1,6 millió dolláros költséggel áthajózták Los Angelesbe, s onnan Coloradóba szállították. Az egy és nyolc tonna között váltakozó köveket egyenként megszámozták, hogy mindegyike az eredeti helyére kerüljön vissza. így vált a London Bridge, az angol történelem egyik tanúja, amerikai turisztikai vonzóponttá. (ti) (DIE WELT, Hamburg) A szegények lustasága ? A Der Spiegel című folyóirat az iskolai tankönyvekbe lapozva, néhány igen veszedelmes tételre akadt a gyengén fejlett országokra vonatkozó fejezetekben. „Ha a világ egyes nagy kiterjedésű vidékein az emberek még mindig éheznek, az mindenekelőtt a helytelen gazdaságpolitikának tudható be. Hollandiában a lakosság sűrűsége négyzetkilométerenként háromszor akkora, mint Indiában, mégis Hollandiában a jólét honol, Indiában pedig éhínség pusztít. Éppen a legszegényebbek sajátították el a semmittevés és a boldog élet művészetét. Megelégszenek a napsütéssel, egy darabka kenyérrel, egy paradicsommal s egy korty borral... Nem cserélnék fel ezt az életet egy királysággal sem: királyok ők, akik szabad idejüket uralják. S ez valóban értékes birodalom !“ Az iskoláskönyvek hasonló stílusban mentegetik a gyarmatosítási politikát. „A XV. és a XX. század között az európaiak nemcsak azért telepedtek meg a világ különböző vidékein, hogy új területeket hódítsanak meg, népeket igázzanak le és profitra tegyenek szert. Első és állandó célkitűzésük tudásvágyuk kielégítése, a felfedezés öröme volt. Az elmaradt országok népének fizikai és szellemi istápolására irányuló törekvés késztette az európaiakat a távoli országok felfedezésére és kormányzására.“ (ti) (DER SPIEGEL, Hamburg) PONTOS ÚTBAIGAZÍTÁS a Pouvt/tt* Teherán? A búzatábla végénél jobbra, aztán egyenesen! (LE FIGARO, Párizs) NEMZETKÖZI ÉLET